Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Itt elérkezünk az alapvető problémához, ami teljesen független ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a szövegétől. Az, hogy gyakorlatilag az alkotmányozási folyamatból is kabarét csinált Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a Fidesz vezérkara, az, hogy lassan most már két tucat alkalommal nyúlnak hozzá alkotmányos szabályokhoz, ez azt jelenti, hogy Magyarországon a jogbiztonság megszűnt.

(20.40)

Mert bár pontosan tudjuk azt, hogy nagyon kevés olyan ember van, és legfeljebb csak nagyon vájt fülű jogászok, akik alkotmánnyal kelnek és fekszenek, viszont egy alaptörvény - ahogy a nevében is benne van - egy közösségnek, egy politikai közösségnek a legalapvetőbb szabályait rendezi össze. Elvileg, ha morális értelemben legitim alaptörvényről beszélnénk, mint ahogy nem beszélhetünk róla Magyarországon, akkor a közösen elfogadott legalapvetőbb szabályokat tartalmazza egy ilyen törvény.

Ha és amennyiben egy országban négy év alatt két tucat alkalommal hozzá lehet nyúlni az alkotmányos rendelkezésekhez, ez ennyit jelent, hogy egy ilyen országban semmi nem biztos, senkinek a jogai, illetve a vagyona nem lehet biztonságban. Az elmúlt három évben, amit a magyar emberek megtanulhattak, hogy a nemzeti cinizmus rendszerében csak egy dolog biztos, hogy a miniszterelnöki akarat érvényesül, ha kell, akkor az alaptörvényen keresztül is.

Éppen ezért gondoltuk úgy Mesterházy Attila képviselőtársammal, hogy az ötödik alaptörvény-módosításhoz benyújtunk egy olyan módosító javaslatot, ami az elmúlt három év ámokfutása után legalább bizonyos alkotmányos biztosítékot nyújt az embereknek. Azt javasoljuk, hogy ha és amennyiben az Alkotmánybíróság - ha és amennyiben egyáltalán bárkinek lesz lehetősége arra, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon, egészen pontosan ha és amennyiben lesz még olyan személy a következő másfél évben, aki Alkotmánybírósághoz fog fordulni -, ha tehát az Alkotmánybíróság megsemmisít egy törvényi rendelkezést, azt a következő öt éven belül ne lehessen alaptörvénybe visszaemelni, magyarul ne lehessen felülalkotmányozni.

Az elmúlt két évben azt láttuk, hogy amit az Alkotmánybíróság kivágott az ajtón, azt utána Orbán Viktor visszahozta az ablakon. Egy olyan országban, ahol alkotmányellenes szabályokat miniszterelnöki pátensre egy héten belül be lehet emelni az alaptörvénybe, nincs alkotmányosság, nincs jogbiztonság. Ezért javasoljuk azt, hogy egyrészt álljon vissza az a rend, amikor minden embernek joga volt Alkotmánybírósághoz fordulni, újra legyen az Alkotmánybíróság az emberek végső menedéke, ha a kormányzat, a parlament például illetéktelen módon kíván a zsebükben turkálni, és pontosan emiatt állítsuk vissza az Alkotmánybíróság jogkörét a közpénzügyek területén is. A másik oldalon pedig tiltsuk el a parlamenti többséget, a kétharmados többséget egy négyötödös garanciális szabállyal attól, hogy felülalkotmányozzon, hogy amennyiben az egyik héten az Alkotmánybíróság megsemmisít egy jogszabályt, utána azt vissza lehessen hozni a huszonnyolcezredik alaptörvény-módosítás keretében. Ezt a cirkuszt be kell fejezni. Magyarországon az embereknek kiszámíthatóságra, jogbiztonságra van szükségük. Egy alaptörvény nem arra van, hogy a miniszterelnök a mindenkor fönnálló hatalmi érdekeinek megfelelően játszadozzon vele.

Még egy javaslat szerepel ebben a módosító indítványban, amit Mesterházy képviselőtársammal előterjesztettünk, hogy egyszer s mindenkorra mondja ki az alaptörvény - hiszen látjuk azért a fideszes szándékot -, hogy Magyarországon nem lehet "elkúrtuk"-adót kivetni. Nem a korábbi évek tapasztalatai alapján kísérelték meg ezt önök, hanem pontosan tudják azt, hogy hány olyan kormányzati húzás, hány olyan jogalkotási lépés van, amiért Magyarországot adott esetben nemzetközi fórumok el fogják marasztalni. Amit a kormány, amit a hatalom hibázik, annak az árát nem lehet az emberekkel megfizettetni, és alaptörvényi szinten kell kimondani azt, hogy a jogalkotásnak, illetve a parlamenti kormányzati működésnek a negatív hatásait nem lehet az emberekkel megfizettetni.

Tisztelt Országgyűlés! Az az úgynevezett ötödik módosítás, ami itt fekszik előttünk, természetesen nagyjából és egészében elfogadható irányba tett lépés a jelenleg hatályos alaptörvényi szöveghez képest, viszont egy félreértést azért szeretnék eloszlatni. Lehet, hogy itt önök azzal érvelnek, hogy úgymond európai nyomásra tesznek ennek eleget, viszont régen jaj Magyarországnak, ha önök például a korlátlan ügyelosztási jogot pusztán csak úgymond külső nyomásra vonják vissza. El kéne végre oda érni a kétharmados többségnek, hogy választani kell: vagy egy olyan rendszerben gondolkodnak, ahol a többségi uralomnak nincs semmiféle gátja - ezt hívják önkényuralomnak -, vagy pedig komolyan veszik azt, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia, ahol Európai Uniótól függetlenül él az a szabály, hogy a többség se tehet meg mindent.

Az az ügyelosztási jog, amit önök kezdetben Handó Tündéhez, illetve Polt Péterhez akartak korlátlanul telepíteni, alapvetően veszélyeztette azt, hogy Magyarországon a pártatlan igazságszolgáltatásban való hit fennmaradjon az emberekben. Arról van szó, hogy hiába hivatkoznak egy parlamenti vitában az ügygazdaságosságra, a perek ésszerű időben történő befejezésére, hogy ha a bírói hivatal vezetője, illetve az ügyészség vezetője indokolás nélkül terelgethet ügyeket egyik bíróságról a másikra, folyamatban lévő ügyeket is, ez sérti azt az alapvető jogelvet, ami egyébként a magyar jogban az 1870-es évek óta megvan, hogy saját bírájától senkit nem lehet elvonni. Magyarul mindenki biztos lehet abban, hogy nemcsak a bírák működése pártatlan, hanem az ügyek leosztása is mentes mindenféle személyes, politikai vagy bármilyen egyéb szubjektív befolyástól. A vita abban volt közöttünk, az ellenzéki pártok azt mondták, hogy az ügyeket csak objektív alapon lehet szétosztani bíróságok között, önök viszont gyakorlatilag egy parttalan mérlegelési jogkört biztosítottak volna kezdetben a bírói hivatal elnökének, illetve a legfőbb ügyésznek.

Éppen ezért, bár azt gondolom, adott esetben lett volna átmeneti megoldás - az LMP erre terjesztett elő még tavasszal javaslatot -, amikor normatív alapon, ügyleterheltségi százalékokkal játszva meg lehetett volna teremteni azt az intézményt, ahol kétség sem fér az objektív ügyelosztáshoz, önök most ezt az ügyáthelyezési jogot visszavonják, mi ennek természetesen örülünk.

Viszont továbbra is azt szeretném hangsúlyozni, hogy az alapvető fogyatékosságait a magyar alkotmányos rendszernek ez az ötödik módosítás semmivel sem próbálja meg helyre tenni. Amikor Gulyás képviselőtársam a fideszesektől megszokott cinizmussal a szószékről arra hivatkozott, hogy az ellenzékben nincs kompromisszumkészség, és azért ne is várjuk azt, hogy itt majd lesz egy új kétharmados megegyezés, mondjuk, '14 után, akkor gondolom, saját magukra gondolt. Arra gondolhatott, hogy a Fidesz, éppúgy, mint korábban, ellenzéki évei alatt, ott fog betartani a következő kormánynak vagy egy következő parlamenti többségnek, ahol tud, és ne várják azt más pártok, hogy a Fidesz adott esetben partner lesz abban, hogy kétharmados törvényekkel az alkotmányosságot, a jogállamiságot helyreállítsuk 2014 után Magyarországon. Ez világos, egyenes beszéd.

A másik cinikus reakció pedig a kampányszabályokra vonatkozott. Megint arról van szó, hogy az alaptörvényt, az alaptörvény módosítását pusztán szórakozásnak fogja föl a Fidesz. Szórakoznak nyilván az európai intézményekkel, de szórakoznak a magyar állampolgárokkal, illetve a magyar parlament képviselőivel. Van egy kifogás európai fórumok részéről, erre betesznek egy olyan látszatmegoldást, amit maguk sem gondolnak komolyan. Amikor rákérdeznek, hogy ennek az érvényesülését mégis hogyan képzeli el Gulyás Gergely, természetesen a szokásos fideszes cinikus mosolyt látjuk. Ez a nemzeti cinizmus rendszere. Önök a saját alaptörvényüket sem veszik komolyan. Olyan szabályokat javasolnak most alaptörvénybe, amelyekről önök is pontosan tudják, hogy nem érnek semmit. Maguk sem gondolják komolyan azt, amit ide letesznek az asztalra.

Végezetül pedig arról szeretnék szólni, hogy bár az egyháztörvény kapcsán szintén van egy pozitív elmozdulás ebben a javaslatban, az alapproblémát itt sem oldja föl az Országgyűlés. Az külön nevetséges és az elmúlt három év jogalkotási munkájának színvonalát minősíti, hogy azon a kalandos júliusi estén, amikor az első egyháztörvény megszületett - azt hiszem, ebből is már három született meg, ha jól kalkulálok -, Semjén Zsolt azt kiabálta bele az éjszakába, hogy ez egy jogalkotási remekmű, aztán ezt a jogalkotási remekművet párszor még vissza kellett hozni az Országgyűléshez. Úgyhogy arra kérném az államtitkár urat, illetve Gulyás képviselőtársamat, hogy ezekkel az öndicsőítő jelzős szerkezetekkel kicsit óvatosabban bánjanak, mert... (Gulyás Gergely: Milyen öndicsőítő? - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egyet mondjál legalább!)

(20.50)

Például akkor, amikor jogalkotási remekműnek neveznek valamit, ami utána kétszer még ide visszajön, például akkor, amikor egy alaptörvényt a miniszterelnök és Semjén miniszterelnök-helyettes úr gránitszilárdságúnak és ércnél maradandóbbnak nevez, aztán utána valahogy mégis ehhez vissza kell itt térnie az Országgyűlésnek.

Az alapvető vitánk az egyháztörvénnyel kapcsolatban az volt, hogy azt állította az LMP 2011 nyarán is, hogy az egyházak elismertetésének bírói úton kell történnie úgy, ahogy az eddig is volt. Ha problémája van a parlamentnek azzal, hogy adott esetben az egyházi minőséggel visszaélnek különböző szervezetek, ez nem indok arra, hogy a bírói fórumtól az egyházak elismertetésének a jogát elvonják. Mondok egy példát: nemcsak az egyházak, hanem mondjuk, pártok, társadalmi szervezetek és cégek is bírói úton kerülnek bejegyzésre Magyarországon. Pontosan tudjuk azt, hogy az elmúlt 20-25 évben hányszor próbáltak meg cégeket is úgymond falból létrehozni és a társasági jogi intézménnyel visszaélve céget alapítani, mégsem merült fel senkiben az, hogy ezért holnaptól politikai döntést kellene hozni, mondjuk, a cégek bejegyzéséről. Abszurditás! Akkor, amikor a vallás- és lelkiismereti szabadság érvényesülését közvetlenül biztosító intézményről van szó, vallási közösségekről, egyházakról, amikor egyébként helyesen kimondja alkotmányos szabály az állam és egyház szétválasztását, akkor egy világnézetileg meghatározott intézmény elismertetését, ahol ráadásul az egyik ismérve az egyházi minőségnek pontosan a rendezett hitelvek, azt idehozni politikai döntésre, ez egy teljes abszurditás.

Ha valamit helyre kellett volna tenni az egyháztörvényben, az pontosan az, hogy ne szülessen politikai döntés vallási közösségek elismertetéséről. Ha egyszer állítjuk azt, hogy az állam és az egyház szétválasztva működik, ha egyszer hiszünk az egyenlő tisztelet, illetve az egyenlő méltóság elvében, akkor ezzel összeférhetetlen az, hogy egy politikai testület vizsgáljon meg adott esetben hitelveket. Semmilyen biztosítéka nincsen arra a parlamentnek akkor sem, ha önök hisznek abban, hogy a hatalmuk örökké fog tartani, hogy nem lesz Magyarországon adott esetben egy olyan parlamenti felállás, ahol politikai döntéssel fognak majd elismertetni olyan vallási közösségeket, amelyek valóban vissza akarnak élni ezzel a minőséggel. Ha politikai döntéssé teszik, illetve politikai döntéssé tették az egyházak elismertetését, akkor önök lehet, hogy biztonságban érzik magukat addig, amíg önök vannak hatalmon, ha fordul a kocka, '14-ben, '18-ban, '22-ben, bármikor, akkor nagyon könnyen ebben a kérdésben is a fagyi visszanyalhat. A politikai döntés sokkal kisebb biztosíték a társadalom számára, hogy adott esetben az egyházi minőséggel nem élnek vissza csalárd módon, mint ha egyébként kemény garanciális szabályok mellett a bíróságok kezében hagyta volna a parlament ezt a jogot.

De miután önök nem hajlandóak szakítani azzal, hogy politikai döntést akarnak hozni egyházak elismertetéséről, ezek után behozzák az előttünk fekvő javaslatban azt is, a vallási közösségek és az állam együttműködéséről szóló megállapodásokat is, az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek, az együttműködésre a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Pontosan tudjuk, hogy abban a rendszerben, amit ez az ötödik módosítás kialakít, itt az együttműködési megállapodás léte vagy nemléte egyben, hogy mondjam, szintén egy döntés egy úgymond "alsóbb fokú" egyházi státusról.

Mi azzal is vitatkoztunk, hogy az államnak van-e joga osztályozni a különböző vallási közösségeket, és továbbra is problémának tartjuk azt, hogy a világi hatalom különbséget tesz egyébként jogszerűen létrejött vagy jogszerűen működő vallási közösségek között. De egész egyszerűen belemenni abba, hogy politikai döntésekkel ismernek el, és ráadásul politikai döntéssel különböztetni különböző vallásfelekezetek között, ez önmagában is egy ellentmondást kelt magában az alaptörvényben, abban az alaptörvényben, amelyik egyébként deklarálja az állam és az egyház szétválasztását. Hát gondoljanak bele, ha politikai döntéssé tesszük azt, hogy megfelel-e, mondjuk, a vallástörvény előírásainak egy egyházi közösség, akkor mi a biztosíték arra, hogy adott esetben egy igenlő vagy egy nemleges szavazat mögött nem politikai megfontolások állnak. Amikor egy bírói szerv kezében van a döntés, akkor azt kell feltételeznünk, hogy kizárólag a jog alapján jár el, amikor pozitív vagy negatív döntést hoz. Amikor egy politikai testület kezében van a döntés, legyen az az Országgyűlés vagy egy képviselő-testület, akkor alapértelmezett az, hogy politikai döntést kell hoznia. Tehát nem feltétlenül a jogszabályokat kell mérlegelnie akkor is, hogy ha egy olyan perverz helyzet áll elő, hogy a parlamenti képviselőnek, amikor megnyomja a gombot, elvileg az általa megszavazott törvény alapján kell az igen vagy a nem gombot megnyomnia, de miután egy politikai testületről van szó, alapértelmezett az, hogy politikai érvek alapján dönt. Innentől kezdve gyakorlatilag nyugodtan másodlagos lehet az, hogy egy vallástörvényben milyen előírás van, hiszen politikai testület politikai döntést fog hozni, ez pedig önmagában, függetlenül az adott parlament összetételétől, önmagában sérti a vallás- és lelkiismereti szabadságot, illetve az egyenlő tisztelet elvét a különböző világnézeti közösségek között.

Úgyhogy összegezve, tisztelt Országgyűlés, engem nem az érdekel, hogy milyen viták vannak külföldön a magyar alaptörvénnyel kapcsolatban, engem az érdekel, hogy Magyarországon egy olyan alaptörvény legyen, amelyik képviseli azokat az értékeket, amelyek furcsa módon az önök által megalkotott alaptörvény preambulumában már hivatkozott történeti alkotmányban ott vannak, és olyan alaptörvénye legyen Magyarországnak, amely jogbiztonságot, kiszámíthatóságot nyújt a magyar embereknek. Ilyen alaptörvénye Magyarországnak nincsen. Magyarországnak formai értelemben van alkotmánya, tartalmi értelemben alkotmánya Magyarországnak nincsen. Azért nincsen, mert egy olyan papiros van itt, amit az önök mindenkori hatalmi spekulációi alapján lehet szabadon módosítgatni, és hogy ebbe mi kerül bele, ezt adott esetben, ahogy itt a félmosolyok is mutatták, önök sem veszik komolyan, és bármikor, amikor változik a széljárás, egyetlen mozdulattal kiveszik azt, amit előző héten beletettek. Ez a papiros nem nevezhető alkotmánynak, nem kötelezi önöket, nem kötelezi a mindenkori hatalmat, és nem nyújt biztonságot, kiszámíthatóságot a magyar embereknek.

Magyarországnak valódi alkotmányra van szüksége, olyan alkotmányra, amit széles népi egyetértés övez, és éppen ezért 2014 után egy népi alkotmányozási, egy részvételi alkotmányozási folyamatra van szükség, hogy legyen Magyarországon egy olyan alaptörvény, ahol valóban azok az alapvető morális szabályok szerepelnek, amelyekben a magyar politikai közösség nagy többsége egyet tud érteni. Az LMP ehhez vár partnereket a cinikus mosolyok helyett. Azt várjuk, hogy mindenki ebben az Országgyűlésben elkötelezett abban, hogy az alapvető felelősségünk az, hogy Magyarország számára jogbiztonságot, kiszámíthatóságot teremtsünk. Előbb-utóbb önök is rá fognak jönni arra, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy lehet most dorbézolni egy kétharmados többség tetején, de ezért kemény árat fizettetnek meg az országgal, és ezért önök is kemény árat fognak megfizetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)