Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt belemelegednénk a vitába, fel kell tennünk azt a kérdést magunknak - és azt gondolom, mindannyiunknak -, hogy miről is szól ez a vita.

Látszólag számokról, tendenciákról, az emberek számára talán kevésbé érzékelhető, elvont dolgokról, ugyanakkor szerintem ezek helyett a számok helyett sokkal inkább az emberekről, a polgárokról, a jövőről, a gazdaságról, a társadalomról, mindannyiunkról, mindennapjainkról szól ez a beterjesztés. Arról is szól, hogy a kormányzat, mi politikusok, parlamenti képviselők hogyan tudjuk formálni, alakítani a sorsunkat, hogyan tudjuk az előttünk álló kihívásokat a leginkább kezelni, azoknak megfelelni, a magyar polgárok szempontjából a lehető legkedvezőbb, optimális helyzetet megteremteni.

Mint ahogy már a bizottsági felszólalók is hangsúlyozták, ez a vita a magyar parlamentarizmus történetében bizonyos értelemben egyedülálló, hiszen hosszú távú, legalábbis a jelenlegi helyzethez képest mindenképpen hosszúnak mondható hároméves elképzelésekről vitatkozunk ma a Parlament falain belül.

Ugyanakkor látni kell a vita korlátait is, hiszen mint Filló képviselőtársam is utalt rá, nem kell nekünk itt részletekbe menő, pontos számadatokat meghatároznunk, az irányelv és a törvényi meghatalmazás egyértelmű a mai vita tárgyát illetően. Felolvasnám az államháztartási törvény 50. §-ának (3) bekezdését, amely rögzíti a parlament ez irányú kötelességét: "Az Országgyűlés június 15-ig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében augusztus 31-ig a benyújtott költségvetési irányelvek alapján meghatározza a privatizációs bevételek nélküli államháztartási hiány mértékét és az államháztartás kiadásainak lehetséges arányait." Azt gondolom, a törvény egyértelműen szól.

Tehát miről nem kellene hogy szóljon a mai vita, mindamellett, hogy teljesen megkerülni ezeket a kérdéseket nem lehet? Csak jelezném, hogy félreértelmezik a törvényi rendelkezést, akik arról beszélnek például, hogy milyen adóreformra van szükség. Ennek a részletei ugyanis az ősszel benyújtásra kerülő adótörvények vitájában kell hogy eldőljenek, mindemellett ez az irányelv már tartalmaz bizonyos célokat, elképzeléseket, éppen a tervezhetőség, a kiszámíthatóság biztosítása érdekében. Amiről szintén nem szól ez az irányelv, és nem kell hogy szóljon, az az államháztartási reform, tehát a kiadási oldal, az állami szerepvállalás konkrét megvalósulása. A benyújtott országgyűlési határozati javaslat ugyan említ számos momentumot, ám nyilvánvalóan nem bontja ki azt, hogy az egészségügyi reformban, a közoktatási, oktatási reform kapcsán, az intézményi reform tekintetében milyen konkrét lépéseket, milyen határidővel kíván a polgári koalíció és annak kormánya a jövőben végrehajtani. Szintén nem tartalmaz lebontott költségvetést, hiszen a költségvetési vita ez év őszének témaköre lesz, éppen ezért a pontos arányokról, a részletes, konkrét számokról nem szerencsés ma beszélni.

Ma a stratégiáról - az irányokról, a keretekről, az európai uniós alkalmazkodás lehetőségeiről -, annak gazdaságpolitikai előkészítéséről kell beszélnünk. A három év fő célja, azt gondolom - azon túlmenően, amit a pénzügyminiszter úr is az expozéjában elmondott, nevezetesen: a gazdaság versenyképességének fokozása, a stabilitás megőrzése, a kiszámíthatóság garantálása és a társadalmi kohézió erősítése -, mindenképp az kell hogy legyen, hogy minél fejlettebb, versenyképesebb, erősebb gazdasággal csatlakozzunk az Európai Unió fejlett országaihoz. Ennek egyik kérdése ama társadalmi problémának a kezelése, amelyről itt már a foglalkoztatási bizottság tagjai is beszéltek, nevezetesen hogy Magyarország társadalmi jóléte, területi aránytalanságai, szociális helyzete szempontjából az egyik legfontosabb szempont az, hogy minél többen dolgozzanak, minél többen dolgozhassanak. Ugyanis akik nem vesznek részt a munkaerőpiacban, kiszorulnak a társadalomból, és nagyon nagy a veszélye annak, hogy elszigetelt helyzetbe kerülvén nem tudnak magukon segíteni, és az állam sem tud olyan hatékonyan segíteni nekik.

A második cél mindenképpen a hazai termelés erősítése, a hazai gazdasági szereplők gazdasági esélyeinek növelése, ugyanis nekünk nemcsak egyszerűen az a célunk, hogy az Európai Unió tagjai lehessünk, hanem egyúttal az is a célunk, hogy a hazai gazdasági szereplők ezen új viszonyok közepette a lehető legjobb helyzetben lehessenek versenyképesek és lehessenek exportképesek a fejlett nyugati országokban, hogy helyt tudjanak állni a rendkívül kiélezett gazdasági versenyben.

A harmadik cél, amelyről szintén már egypár szó esett: egy kisebb, de hatékonyabb állam legyen Magyarországon, ami azt jelenti - és ezek nincsenek egymással ellentmondásban -, hogy világosan meg kell fogalmazni az állami szerepvállalások lehetőségeit és feladatait. Ehhez nyújt segítséget a mindenképp rendkívül újszerű és a parlamenti képviselők munkáját, a parlamenti demokráciát erősítő lehetőség, a feladatfinanszírozás, tehát a feladatok szerinti világos elkülönítés és átláthatóság megvalósítása, ami a következő évek költségvetésében szerepelni fog.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a gazdaság növekedhessen, a polgárok gyarapodhassanak, az állami szerepvállalás csökkenésén keresztül vezet az út, hiszen így nyílik mód arra, hogy a gazdasági szereplők maguk gazdálkodhassanak a bevételeik minél nagyobb részével, az ő beruházásaikon keresztül nyíljon mód arra, hogy Magyarország gazdasága fejlődhessen, és növekedhessenek a keresetek.

Mint ahogy az előbbiekben is említettem, nem kerülhető meg az a kérdés, és az anyag több ponton is hangsúlyosan megfogalmazza azt az igényt, mely szerint az ország egésze kell hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Tehát azok a regionális feszültségek, amelyek ugyan a szociálpolitikában is megjelennek, de mindenképp abban a helyzetben csúcsosodnak ki, hogy az országnak vannak fejlettebb régiói, és vannak leszakadóban lévő régiói, ezen a téren az államnak igenis szerepet kell vállalnia ezen régiók esélyének javítása érdekében.

Nyilvánvalóan ezen célok önmagukban szépen hangzó elvek és elképzelések lennének csupán, ha nem lennének mellettük azok az eszközök, amelyek biztosítják, biztosíthatják ezen célok megvalósulását.

(9.50)

A következőkben ezekről szeretnék néhány szót szólni. A foglalkoztatási szempontok, a versenyképesség szempontjai milyen módon valósíthatók meg? Az egyik ilyen lehetőség az az ambiciózus társadalombiztosításijárulék-csökkentés, amely már a kormányprogramban, "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című programban megtalálható, s ennek keretében, azt gondolom, az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai változás az, hogy az 1998-ban mintegy 39 százalékos társadalombiztosítási járulékok - az irányelvek által megfogalmazottan - 2002-re, tehát négy év alatt 25 százalékra csökkennek. Azt gondolom, hogy bár ez nem tűnik látványosnak, de a gazdasági élet szereplői mindezt nagyon jól értik, és tudják, ismerik ennek fontosságát s az ezáltal megvalósuló lehetőségek tárházát.

A másik eszköz a hazai termelés és foglalkoztatás elérése érdekében is egyértelműen a vállalkozásösztönzés kell legyen, ugyanis a magyar kis- és középvállalkozások számára a multinacionális vállalatokhoz való beszállítások tekintetében, az exportlehetőségeink, tehát a kivitelünk növelése érdekében igenis fontos gazdaságpolitikai eszközöket kell biztosítsunk. Azon túl, hogy a kormány a kis- és középvállalkozás-ösztönzés programja kereteit elfogadta, és több javaslattal élt, ez a kérdés fontos szempont annak a vitás ügynek az eldöntésében is, hogy az áfakulcsok változását - a felső kulcs csökkentését, az alsó kulcs növelését - milyen ütemben és mikor kell megtegyük. Ugyanis látnunk kell, hogy a behozott áruk tekintetében az alacsonyabb, kedvezményesebb kulcs alacsonyabb részarányt képvisel, éppen ezért a hazai termelés lehetőségeinek a javítását a jelenlegi rendszer jobban szolgálja, hiszen a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari termékeink alacsonyabb áfakulccsal kerülhetnek piacra, így alacsonyabb árakon tudják a polgárok megvásárolni, s ez versenyelőnyt jelent a számukra. Mint ahogy említettem, a kisebb és hatékonyabb állam céljának a megvalósulása mindenképp az elvonáscsökkenést és az államháztartási reform együttes megvalósítását igényli, amely államháztartási reform mellett a kormány letette a voksát, és a különböző ágazati reformok készítése folyamatban van.

Azt gondolom, mindannyiunk számára - nemcsak az elmaradott területeken élők számára, vagy a fokozottan fejlesztendő területeken élők számára, hanem az egész ország számára, hiszen az ő problémáik mindannyiunk problémái - nagyon fontos, hogy bekapcsolódhassanak az ország vérkeringésébe. Éppen ezért a kormány ebben az irányelvben, de már korábban is meghirdette azt a programot, amely mintegy 600 kilométer autópálya és autóút építésének rendkívül ambiciózus tervét fogalmazza meg az elkövetkezendő tíz évre. Ennek keretében, mondjuk, a keleti országrészek szempontjából kulcsfontosságú M3-as autópálya Polgárig történő megépítése a 2001. év végéig megvalósul, ami már egyértelműen elérhető közelségbe hozza ezen területeket a befektetők szempontjából, vonzóvá válnak ezek a területek, hiszen a tudomány által is bizonyítottan az autópálya-építések vonzzák az oda települő tőkét, az oda települő tőke munkaerőt, felzárkózást jelent a jövedelmekben, a gazdasági színvonalban egyaránt.

"Az új évezred küszöbén" - ezt a címet viseli a kormányprogram, s azt gondolom, már csak generációs okoknál fogva is, de nekünk mindenképp hosszú távon kell terveznünk, olyan jövőképet, olyan elképzeléseket kell megfogalmaznunk, amelyek a magyar gazdaság esélyét hosszú távon is javítják, biztosítják.

Éppen ezért olyan típusú befektetéseket és prioritásokat, célokat fogalmaz meg a kormány, amelyek ezen hosszú távú célok szolgálatában állnak. Ezek közül az egyik az oktatás kérdésköre, hiszen a magyar gazdaság esélyei, felzárkózásunk lehetőségei a kiművelt emberfők sokaságán múlnak a leginkább vagy legnagyobb mértékben.

Éppen ezért a jelenlegi közoktatási törvény anyagilag is komoly lehetőséget teremt ezen felzárkózás elősegítésére, hiszen mintegy 37 milliárdos többletpénzeszközt jelent a közoktatás számára a 2000. évben. Azt gondolom, ez igenis áttörés, igenis olyan momentum, amire oda kell figyelni.

Turi-Kovács képviselőtársam említette a környezetvédelem fontosságát. Ez is olyan kérdés, amely mindannyiunk életminősége, életkörülményei szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Mind a csatornázások, mind a különböző környezetvédelmi programok, de a környezetvédelem szempontjainak erőteljesebb jelenléte a gazdasági szabályozókban, tehát a különböző környezetvédelmi adók és elvonási lehetőségek bővítése is ebbe az irányba mutat, hogy óvjuk, védjük a környezetünket, hogy gyerekeink jobb, elviselhetőbb és emberbarátabb környezetben nőhessenek fel, s élhessék életüket.

A család fontossága, azt gondolom, a Fidesz-Magyar Polgári Párt szempontjából nem lehet kevésbé hangsúlyos terület, ennek szempontjai be kell hogy épüljenek a jövendő gazdaságpolitikába is. Nagyon komoly áttörés történt a tavalyi év folyamán, amelynek keretében a családi pótlék kiterjesztése, a tandíj eltörlése mellett az egyik legfontosabb lehetőség volt a családi kedvezmény bevezetése, amelynek keretében végül is a kétgyerekesek több mint 40 ezer, a háromgyerekesek pedig több mint 80 ezer forint adó-visszatérítésben részesülhettek. Ennek továbbfejlesztését tervezi a kormány, amit a Fidesz-frakció támogat. Ennek keretében mintegy 25 százalékkal növeljük a továbbiakban is ezt a kedvezményt, így egy kétgyerekes család számára több mint 50 ezer forint évi adókedvezmény, egy háromgyerekes család számára pedig több mint 100 ezer forintnyi adókedvezmény visszaigénylésére nyílik mód a 2000. évben.

A gazdaságpolitika művészet, hiszen rendkívül sok, társadalmilag nagyon erőteljesen indokolható célt és lehetőséget kell összehangolni, biztosítani kell a védelmi képességünket, biztosítani kell oktatásunk és kulturális lehetőségeink bővülését, biztosítani kell az egészségügyi és szociális kiadásokat, a gazdasági élet szereplői számára a növekedés lehetőségét.

A kormány - mindamellett, hogy rendkívül ambiciózus tervekkel áll elő - folyamatosan figyelemmel követi a gazdasági élet eseményeit, a külgazdasági helyzet alakulását. Éppen ezért ez évben már rugalmasan, a kedvezőtlenebb külgazdasági helyzet kapcsán mintegy 40 milliárdos kiadáscsökkentésre szánta el magát. Azt gondolom, a kormány nem retten vissza attól, hogy az elkövetkezendőkben is, amennyiben előre nem látható, tervezhető események történnek, az egyensúlyi követelményeknek megfelelő lépéseket megtegye. A cél nyilvánvalóan az, hogy az egyensúlyi feltételek mellett minél nagyobb növekedési pályára álljon rá a magyar gazdaság, és ebben a kormány elkötelezett.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindannyiunknak - és ebben nem szabad kivételt tenni az ellenzéki képviselők és a kormánypárti képviselők között - a Fidesz-Magyar Polgári Párt tagjaként, annak vezérszónokaként mondhatom: Magyarország sikergazdaság. Magyarország gazdasági növekedési lehetőségei és tavalyi évi eredményei a világon egyedülállóak, s az egyik legmagasabb, legkedvezőbb fejlődést láthattuk az elmúlt időszakban.

Nagyon komoly esély van arra, és ehhez kérem az összefogást, hogy az elkövetkezendő években a reálisan meglévő esélyt, amely az európai uniós növekedés kétszeresének az elérését is jelentheti, megvalósíthassuk; ebben nagy a felelősségünk.

(10.00)

Ehhez a gazdaságpolitikában a finomszabályozás lehetőségeivel is élnünk kell, ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy ebben partneri és konstruktív együttműködést fedezhetünk fel.

Azzal kezdtem, hogy ez az előterjesztés az emberekért, a polgárok jövőjéért, a jövő alakításának lehetőségeiről szól. Éppen ezért ahhoz, hogy az emberek jobban élhessenek és a gazdaság jobban növekedhessék, a gazdaságot segítő, ugyanakkor az emberek életkörülményeit, a családok jövőjét a legjobban segítő költségvetésekre van szükség. Bízom abban, hogy ezek az irányelvek mindenképp ebbe az irányba mutatnak előre, és mindannyiunk számára a jövő is a siker, a bizakodás és a remény időszaka lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)