Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Felszólalásomat az indította, hogy Karl Imre igen tisztelt képviselőtársunk, és már többek is mintha azt érezték és hangoztatták volna, hogy a Fidesz részéről és a kormánypártok részéről mi már befejeztük ezt a vitát. Nem így van! Az, hogy kevesebbet szóltunk hozzá az utóbbi percekben, azért is volt, mert gondoltuk, helyet adunk a kritikusoknak, az ellenzéknek.

Jó az, senki se monopolizálja a terepet, de azért hadd említsem azt, hogy azok, akik valóban elkötelezték magukat a kritikai szerepre, annyi mindent nem vettek elő!

(16.20)

Ez egy olyan aranybánya, hiszen az is volt a szándéka, ezek irányelvek, tehát nem a tennivalók tételes felsorolása a költségvetésben vagy az államháztartásban, hanem irányelvekről való beszélgetés. Nagyon kevés szó volt például - ha én kritikus lettem volna, használtam volna - az elméletnek, az institúcióknak és a gazdaságpolitikának az egymásra hatásáról, az egymással való kiegészítéséről vagy a konfliktusáról, mert hiszen van ilyen. Majd a részletes viták során különböző előterjesztések következtében ezek elő fognak jönni, bizonyos vagyok benne, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról. Azután az, hogy milyen lehetőséget halasztott el a kormány ennek a beterjesztésével; nem az volt a cél, hogy az egész szférát átölelje, hanem inkább az, hogy gondolkodásra inspiráljon mindnyájunkat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt hiszem, hogy ez megtörtént. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)