Felszólalás adatai

Annyit azért még engedjen meg, képviselő úr, az elmúlt években elég sok helyen jártam a világban Nyugat-Európa irányába és más irányokba is. Az az igazság, hogy az akadálymentesítés, esélyegyenlőség - sokkal jobban szeretem egyébként hozzátenni: esélyteremtés - lehetősége a világ különböző pontjain teljesen más, de sehol sincsen százszázalékosan megoldva, hiszen ez egy olyan folyamat, amit nem lehet abbahagyni. Már csak azért sem, mert a technikai eszközök folyamatosan fejlődnek.

Én elmondtam önöknek a vitában, hogy ami öt, nyolc vagy tizenöt évvel ezelőtt megfelelő jó eszköz volt, akár a látássérültek, akár a hallássérültek számára, az már sok esetben elavult, és sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Éppen azért mi arra fektettük a hangsúlyt az elmúlt években, hogy az Új Széchenyi-terven keresztül egy olyan lehetőséget biztosítsunk akár a mozgás-, látás-, hallássérültek számára, az értelmi fogyatékossággal élők vagy pedig az autisták számára, amely kimondottan célzottan számukra is segítséget nyújt.

Persze nem akarom megkerülni azt a választ sem, amit ön kérdezett. Nem véletlen, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal több mint 5,2 milliárd forintért fogjuk info- és fizikaiakadály-mentesíteni azokat a helyiségeket, ahol a legtöbb, mozgásában vagy bármilyen másban korlátozott ember megfordul. De az mégsem megy, hogy tízmilliárdok elmennek úgy, hogy szinte nem is látszik az akadálymentesítés, ami a múltban volt, és sokkal inkább a szakszerű megoldások, a jó képzés, ez segítheti ezeknek az embereknek az életét, illetve hozzátéve persze a legjobb technikai megoldásokat.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.