Felszólalás adatai

Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Cséfalvay Zoltán jelzi, hogy nem.) Államtitkár úr jelzi, hogy a vita e szakaszában nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik "Az Országgyűlés tűzze napirendjére azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon" címmel Halász Pálma magánszemély által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása. Az előterjesztést H/7685. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/7685/1. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1997. évi III. törvény rendelkezése és az ügyrendi bizottság 42/1998-2002. számú állásfoglalása alapján a vitának nincs előterjesztője, így expozéra és viszonválaszra sem kerül sor.

A vita során elsőként a kijelölt bizottság előadója következik és a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor 15-15 perces időkeretben, majd a kormány képviselőjének felszólalása következik 10 perces időkeretben.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának, 15 perces időkeretben.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2012. szeptember 10-ei ülésén megtárgyalta az előterjesztett népi kezdeményezést, és ahhoz a határozati Házszabály 95. § (1) bekezdése alapján az alábbi vitát előkészítő ajánlást nyújtotta be.

A bizottság a népi kezdeményezésben foglaltakat 7 igen, 17 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett nem támogatta.

A népi kezdeményezés arra irányult, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon.

A többségi véleményhez tartozó képviselők közül Salamon elnök úr kifejtette, hogy ezt a vitát már a büntető törvénykönyv vitájában lefolytattuk, és az a döntés született akkor, hogy ne legyen ilyen külön tényállás.

A magam részéről kifejtettem, hogy ha ennek a népi kezdeményezésnek helyt adnánk, akkor ez tulajdonképpen, mivel a családon belüli és a családon kívüli erőszakot, mind a kettőt egyébként büntetendőnek rendeli mind a jelenlegi büntető törvénykönyv, mind a jövőre hatályba lépő büntető törvénykönyv, tulajdonképpen a problémát csak úgy tudnánk megoldani, hogyha a különböző erőszakos cselekmények tényállásait egybevonnánk, ami nyilvánvalóan nem lenne célszerű. A magam részéről kifejtettem, hogy szerintem mind a családon belüli, mind egyébként a családon kívüli erőszakos cselekményeket kellő súllyal rendeli büntetni a büntető törvénykönyv.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ma egy népi kezdeményezést tárgyal az országház, és ennek semmi jele nincs igazából azon kívül, hogy formálisan most úgymond kipipálja ezt a feladatot a kormányzópárt, a kormányzó pártszövetség.

Számomra mint embernek, mint magyar embernek, meg mint jogvédőnek is különösen döbbenetes azt megtapasztalni, hogy a népfelség elvével szembehelyezkedve a formai mechanikus szemlélettel mindenfajta érdemi, komolyabb átgondolás nélkül úgy gondolják, hogy kipipálhatják ezt a feladatot, ami pedig Magyarországon az egyik legkomolyabb és legveszedelmesebb rákfenéje az egészséges társadalom kibontakozásának.

A kisebbségi vélemény ismertetése keretében nyilván el kell mondjam azt, hogy pontosan mi is történt ezen a bizottsági ülésen. Elég méltatlan körülmények között zajlott már az is, hiszen az előre meghirdetett napirendi pontok között negyedik napirendi pontként szerepelt ez a népi kezdeményezés, amely népi kezdeményezést egy bátor, elkötelezett hölgy indította el, Halász Pálma, aki maga is egyébként szenvedője volt ennek a családon belüli erőszaktípusnak. Egyébként hozzáteszem mindjárt itt kiemelve, ez nemcsak nőket, hanem gyermekeket, illetve kiszolgáltatottakat érint, idősek is lehetnek ezek, ad absurdum még lehet férfi is ilyen, lehet olyan konstelláció, és tudunk is ilyen esetekről, bár nem ez a fő szabály.

Mindenesetre az a döbbenetes lekezelés és - nyugodtan mondhatom - fennhéjázó hozzáállás, ami tapasztalható volt a bizottságban, mindjárt abban nyilvánult meg elsőként, hogy nem várták meg a népi kezdeményezés előterjesztőjét, tehát Halász Pálmát, noha időrend szerint nem is lehetett volna elkezdeni 9 óra 30 előtt ennek a napirendi pontnak a tárgyalását. De ott kötelező házi feladatként gyorsan le lett tárgyalva néhány nagyon fontos kérdés, többek között a trafiktörvénynél, a dohánytermékekről szóló törvénynél sem kaptunk érdemi tájékoztatást arra, hogy Brüsszellel végül is hogyan kötöttek alkut, nem érvényesült az átláthatóság. Itt pedig a népfelség elvének az érvényesítéséről szóló népi kezdeményezésnél, amely mögött 150 ezer aláírás áll, 106 ezret nyújtottak be hitelesítésre, egyszerűen még a szót sem adták meg az előterjesztőnek, noha persze vita alakult ki erről, hogy most akkor ezt a Házszabály előírja vagy nem írja elő.

(21.40)

Én nem szeretnék hosszan ezen elmélkedni, aki számára ez nem kellően kijózanító abba az irányba, hogy Magyarországon úgy tűnik, az a rend, idézőjelesen "rend" nem akar megváltozni, amikor az állam passzív belenyugvással tűri azt, hogy a családokon belül, párkapcsolatokon belül akár lelki, akár fizikai bántalmazással vagy gazdasági függőséggel milliók élete tekinthető csökkentett értékűnek sajnálatos módon. És hogy itt hetente egy nő meghal családon belüli erőszak, bántalmazás miatt, ez is tényadat, erről nagyon sok kutatás, nagyon sok vizsgálat folyt már.

Tehát nem gondolom azt, hogy ezt a vitát - és ezt mondtam el a bizottságban is - le lehet úgy zárni, hogy a büntető törvénykönyv kapcsán a tavaszi ülésszakban lefolyt egy vita, egy meglehetősen furcsa vita, amelynek a lényege az volt, és erre utaltam, hogy akik most a büntető törvénykönyvbe helyezendő önálló tényállás jogosultságát tiltják vagy ellenzik a családon belüli erőszak elleni tényállást, azok azokkal is szembemennek, akik például a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr által vezetett minisztériumban annak idején a büntetőtörvénykönyv-javaslathoz kidolgozták ezt a megoldást, illetve magával a miniszterelnök-helyettes úrral is szembemennek, hiszen ő pedig ennek az ügynek elkötelezettje.

További érveimet majd az érdemi hozzászólásban fejtem ki, mindenesetre azt kell megállapítani, hogy ez az ügy nem zárható le ezzel, akárhogy is gondolják azt, hogy most kipipálják egy késői, méltatlanul késői időpontra helyezett időpontban. Ezt az egész ország nyilvánossága kellene hogy lássa. A magyar társadalom többsége nőkből áll, az egyetemi végzettséggel rendelkező személyek többsége nő, ehhez képest a vezető tisztségekben pedig férfiak találhatók, és jelen esetben a bizottság is férfiak által alkotott többségében úgy döntött, hogy nem kíván érdemben foglalkozni ezzel az üggyel. Márpedig úgy gondoljuk, hogy ez rossz, ezen változtatni kell, és majd részletesen elmondom azokat a javaslatokat, amelyek az ENSZ főtitkára állásfoglalásának és az ENSZ CEDAW-bizottság iránymutatásának megfelelően képesek megvédeni a családon belüli erőszak szenvedőit, akik igen kiszolgáltatottak, és áldozatnak tekintik őket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett felszólalások következnek.

Elsőként megadom a szót Varga István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Abban teljesen igazat adok az előttem felszólaló képviselőtársamnak, hogy elég méltatlan órában és nagyon későn kerül sor erre a vitára, de mint kormánypárti képviselő hadd mondjam: szó sincs arról, hogy bárki negligálná vagy lebecsülné a népi kezdeményezést. Szó sincs arról, hogy nem vennénk tudomást arról, hogy milyen sokan álltak vagy állnak ki e mellett a népi kezdeményezés mellett.

Az kétségtelen tény, hogy a büntető törvénykönyv benyújtásakor az eredeti javaslatban valóban szerepelt önálló sui generis bűncselekményként ez a bizonyos tényállás, amellyel kapcsolatosan most a Fidesz, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt pártszövetsége korábbi álláspontját fenntartotta. Nevezetesen azt, hogy bármennyire is tetszetősnek is tűnt ez a törvényjavaslat, a gyakorlatban bizonyíthatatlan és kivédhetetlen, és visszaélésszerűen is gyakorolható, különös tekintettel arra, hogy sajnálatos módon Magyarországon a házasságok egy része strindbergi házasság, és tudjuk: mind a két oldalról - nem kell itt emancipációs oldalra menni, mind a két oldalról -, férfiak és nők is a bontóper során előszeretettel nyúltak volna ehhez a fegyverhez, ahhoz a fegyverhez, amelynél igen nehéz lenne bizonyítani és megállapítani a tényállást.

Erre tekintettel foglaltunk ebben a kérdésben állást, amelyet egyébként a Szocialista Párt is támogatott. Nevezetesen, hogy így, ebben a formában a büntető törvénykönyvben ez a tényállás ne szerepeljen, különös tekintettel arra, hogy egyébként a családon belüli erőszakot számos helyen a büntető törvénykönyv tiltja és szankcionálja. Tehát önmagában ennek a tényállásnak a szerepeltetése teljesen felesleges.

Furcsának tartom most, hogy van, aki megváltoztatta a korábbi álláspontját, és most ezzel szembemegy, bár kétségtelen tény, hogy bizonyos szavazat megszerzése érdekében és bizonyos emancipációs felvonulásoknál bizonyosan ez esetlegesen szavazattöbbséget eredményezhet, de álláspontom szerint a szakmát azért nem kellene figyelmen kívül hagyni.

Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy nem a kormánytöbbség foglalt ebben elsősorban állást, hanem a szakmát kérdeztük meg. Nevezetesen például a Kúria büntető kollégiumának vezetőjét kérdeztük meg, hogy mi az álláspont. És a szakmának volt az az álláspontja, amelyet nem kívánok megismételni, nevezetesen, hogy őrültség lenne a büntető törvénykönyvben ezt a tényállást külön így, ilyen formában szerepeltetni.

Azt pedig, amit Bárándy képviselőtársam elmondott az alkotmányügyi bizottságban, hogy tulajdonképpen ez így igaz, de meg kellene próbálni, hogy esetleg másképp lehetne ezt a törvényi tényállást szabályozni, de még nem találta ki senki ennek a formáját, azt hiszem, hogy ha a Ház most nagy többséggel, kormánypárti és ellenzéki képviselők egyöntetű szakmai álláspontjával elfogadta a büntető törvénykönyvet, és szabályoztuk és tiltjuk a családon belüli erőszakot, akkor azt hiszem, hogy nem ez a formája most, hogy egyik pillanatról a másikra a büntető törvénykönyvet és a szakmai álláspontot sutba dobjuk és ezt megváltoztassuk.

Tehát én abszolút időszerűtlennek tartom; még egyszer: amellett természetesen, hogy megemelem a kalapom azok előtt, akik minden formában és külön még népi kezdeményezés formájában is próbálják teljes körűvé tenni azt az eszközrendszert, amely a családon belüli erőszakot tiltaná.

És végül, de nem utolsósorban abban sincs vita a Ház két oldalán ülő képviselők között, hogy a büntető törvénykönyv nem mindenható eszköz, és nem hiszem, hogy a strindbergi házasságokat és a családon belüli erőszakot külön precizitással sui generis bűncselekményként törvényi tényállások tömkelegével lehetne megakadályozni. Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé (Felzúdulás az LMP soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: Ó!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.

Végül, de nem utolsósorban mindenféle elfogultság nélkül annyit hadd mondjak, hogy az én saját és emberi véleményem egyébként az, hogy az a férfi, aki egy ujjal is, egy rossz házasságban is a házastársához vagy az élettársához - mert most már talán élettársak vannak döntő többségben, élettársi kapcsolat - hozzányúl, az mindenféle büntető törvénykönyv nélkül is egyszerűen megengedhetetlen. Ha ez a magyar társadalomban polgárjogot nyerne, hogy megengedhetetlen, hogy valaki a gyermekének az anyjára vagy a házastársára, vagy élettársára kezet emel, akkor azt hiszem, hogy nem itt lennénk. De ezt nem büntetőjogi eszközökkel kell, hölgyeim és uraim, megoldani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! kétperces felszólalásra jelentkezett Vadai Ágnes képviselő asszony, független képviselő. Öné a szó.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy Varga képviselő úr az itt ülő képviselő hölgyeket otthon szeretné látni, ahogy éppen főzőcskéznek vagy vasalgatnak. Szeretném mondani, hogy ennek, a női szerepeknek borzasztóan semmi közük sincs a családon belüli erőszak ügyéhez. Sokkal inkább az ilyenfajta gondolkodásnak és magatartásnak van köze a családon belüli erőszakhoz, akik azt képzelik, hogy egyébként a nőknek az a feladata és az a szerepe, hogy otthon a gyereket nevelje, vasaljon, és ha a férj hazaérkezik, akkor kibontsa neki a sört. Szerintem ezen a mentalitáson kell változtatni, és akkor nem is lesz kérdés, hogy egyébként a családon belüli erőszak ügyét hogyan kell a büntető törvénykönyvben büntetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szabó Timea képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy ennyien vagyunk jelen, főleg a kormánypárti sorokban. Gondolom, önök sem önként ülnek itt, hanem ahogy korábban már Dorosz Dávid képviselőtársam egyszer elmondta, sorcserével beültették önöket ezen késői órában.

Hadd csatlakozzam Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamhoz abban, hogy elképesztően méltatlannak tartjuk azt a helyzetet, hogy este tízkor tárgyaljuk ezt az elképesztően fontos, a társadalom jó részét közvetlenül vagy közvetetten érintő kérdést. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök gyávák, úgy tesznek, mintha ez a probléma nem létezne. Úgy tesznek, mintha erről a kérdésről ha nem beszélünk, akkor ez a kérdés, ez a probléma nem is létezik.

(21.50)

Úgy gondolom, tisztelt KDNP-s képviselőtársaim, hogy ez nem egészen az a keresztényi hozzáállás, ami egyébként elvárható lenne önöktől.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika a kezdetek óta a szívén viseli a családon belüli erőszak problémájának kérdését, annak kezelését. Több mint egy éve kezdeményeztük először a családon belüli erőszak vagy hozzátartozók közötti erőszak önálló büntető-tényállási kategóriájának létrehozását, több felszólalást is intéztem a kormánypárti képviselőkhöz. Többek között Rétvári Bence és Répássy államtitkár úrral is beszélgettem vagy eszmét cseréltem ebben a kérdésben. Egyébként érdekes, hogy közel másfél évvel ezelőtt pont Répássy államtitkár úr válaszolta egy feltett kérdésemre azt, hogy nem fogja a kormánypárt soha kezdeményezni azt, hogy önálló büntetőjogi tényállás legyen a családon belüli erőszak. Ehhez képest ő állt ott fönt a pulpituson, és mondta az expozéjában büszkén azt, amivel egyetértettünk, hogy milyen előremutató az, hogy az új Btk.-tervezetbe bekerült ez, ami sajnos ugye később ki is került.

Az LMP egyébként elfogadhatatlannak tartja azt, hogy amíg a magyar nők egyötöde élt már át élete során bántalmazást, a kormány úgy tesz - ahogy az előbb is mondtam -, mintha ez a jelenség nem létezne. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy Vas Imre képviselőtársam annyit tudott mondani bizottsági álláspontként, hogy 17-en nem támogatták, 7-en meg igen, de érdemi indoklást nem kaptunk arra, hogy egyébként a kormánypárti képviselők miért nem támogatták. Annyit mondott, hogy a családon belüli és kívüli erőszakot is egyenrangúan bünteti a Btk. - hát ezzel egyébként nem értünk egyet, de majd később ezt ki is fogom fejteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a családon belüli erőszak a diszkrimináció egyik legszélsőségesebb formája. Az állami intézmények jelenleg nem garantálják a nők és a gyerekek családon belüli fizikai biztonságát, és ez sajnos nők százezreinek halálához vezet szerte a világon. Sajnos egyébként ez a családon belüli erőszak gyakran láthatatlan, sőt majdnem mindig láthatatlan a külvilág számára, hiszen többnyire otthon történik, a privát szféra keretein belül. Mindez megnehezíti az áldozatok segítséghez jutását, ami tragédiához vezethet, hiszen évről évre emberek tucatjai halnak meg itthon is családon belüli erőszak következményeiként.

Hadd osszak meg önökkel néhány valóban elborzasztó statisztikai adatot: az emberölés áldozatául esett nőknek több mint felét volt férjük vagy élettársuk ölte meg; Magyarországon minden héten legalább egy nőt megöl a férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja; szerény becslések szerint a nők 23 százaléka élt már át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által; a testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenved - ezek zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések; a nők egyharmadának volt már orvosi ellátásra szüksége ezen sérülések miatt. A CEDAW-egyezmény - amely a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásával foglalkozó ENSZ-egyezmény - bizottsága legutóbbi ajánlásában kifejezett aggodalmát fejezte ki Magyarországgal szemben, a magyarországi helyzet miatt, és sürgette hazánkat, hogy dolgozzon ki egy átfogó koncepciót a nők elleni erőszak valamennyi formájának megelőzése és kezelése érdekében. Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, azt látjuk, hogy ehhez képest a Magyar Országgyűlés, a magyar kormány, illetve leginkább a fideszes és KDNP-frakció nem hajlandó továbbra sem foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Tisztelt képviselőtársaim, miért szükséges ez az önálló tényállás? Hadd említsek csak két fontos szempontot. Először is van egy szimbolikus jelentősége ennek: a jogalkotó erkölcsi állásfoglalása, hogy a bántalmazó ráébredjen, hogy magatartását a közösség nem tolerálja, az áldozatot pedig arra, hogy vele szemben súlyos bűncselekményt követtek el, amit nem köteles eltűrni. A családon belüli erőszak önálló büntetőjogi elismerése felhívja emellett az állami szervek figyelmét is az intim partnerkapcsolati erőszak sajátos vonásaira, amire a jogalkalmazás során figyelemmel kell lenniük, speciális vonásaira, így különösen szisztematikussága és eszkalációja alapvetően megkülönbözteti ezt az erőszak más fajtáitól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök indoklásaikban, felszólalásaikban arra hivatkoznak, hogy azért nem szükséges a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállássá való tétele, merthogy ez különböző formákban már benne foglaltatik a Btk.-ban, és ezért nem támogatta sem a Fidesz, sem a KDNP frakciója, sajnos a későbbiekben már az MSZP-frakció sem azt, hogy a Btk.-ba ez bekerüljön önálló tényállásként.

Sajnos az a helyzet azonban, hogy hozzánk is és több más szervezethez is visszajutottak olyan információk, olyan kérések, hogy sajnos hiába szerepelnek ezek - akár a zaklatás, akár a testi sértés - a Btk.-ban külön nevesítve, ezeket a jogalkalmazó szervek nem tudják alkalmazni, a rendőrség nem jut be a privát szféra falain belül. Ha egy családban esetleg felmerül a gyanú, hogy egy ilyen eset előfordul, ha a rendőrség kimegy, nem feltétlenül jut be, nem feltétlenül tud elkezdeni bármiféle vizsgálatot az üggyel kapcsolatban.

Hadd olvassam fel ezt - mert azt hiszem, ez a tökéletes megfogalmazása annak, hogy lefedi-e a büntető törvénykönyv a családon belüli erőszak valamennyi formáját -, ami "A nők joga" sorozat keretein belül született, több nőjogi szervezet készítette ezt az összefoglalót; hadd olvassam el ezt a rövid részletet, hogy miért is szükséges az önálló büntetőjogi kategória megteremtése.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogalkotási folyamat során a kormány részéről ismétlődően felmerülő érv, hogy nincs szükség önálló családon belüli erőszak tényállás bevezetésére, mivel a Btk. lehetővé teszi a családon belüli erőszak teljes körű szankcionálását. De valóban így van-e ez? A családon belüli erőszak folyamata rendkívül változatos formákban ölt testet, ezek legtöbbjét a magyar törvények bűncselekményként vagy szabálysértésként büntetni rendelik. Léteznek azonban olyan abúzusok is, amelyeket Magyarországon nem szankcionálnak. Az első csoportba tartozik például az emberölés, a testi sértés, a kényszerítés, a személyi szabadság megsértése, a magánlaksértés, a rágalmazás, a kiskorú veszélyeztetése, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, a veszélyes fenyegetés. Utóbbi kategóriába sorolható például a fenyegető zaklatás, a szexuális zaklatás, a reprodukciós jogok gyakorlásának korlátozása, a cselekvési szabadság korlátozása, a gazdasági függőségbe kényszerítés.

Azonban azokban az esetekben is, ahol az adott cselekmény büntetőjogi vagy szabálysértési tényállást képez, a cselekmény kisebb súlya is vagy a bizonyítás nehézsége odavezet, hogy az elkövető felelősségét egyáltalán nem állapítják meg vagy csak enyhe szimbolikus büntetésben részesül; de az áldozatok akkor sem tapasztalnak változást a mindennapi életükben, ha a bántalmazót felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, hisz az továbbra is terrorizálja őket. A családon belüli erőszak mint önálló büntetőjogi kategória kiküszöböli, hogy a kisebb súlyú, jogilag jelenleg nem értelmezett erőszak-megnyilvánulások büntetlenül maradjanak, és azt is, hogy az elkövető több jelentéktelen büntetéssel ússza meg a családtagok hosszú évekig tartó bántalmazását. Erről egyébként részletesen lehet olvasni a nőjogi szervezetek honlapján.

Sajnos, ezzel szemben ugye a helyzet ma az, tisztelt képviselőtársaim - ahogy az általam felolvasott részben is szerepel -, hogy az önök által elmondottakkal szemben a jog nem védi meg a nőket, a bántalmazott nőket, a bántalmazott gyerekeket jelen állapotban. Sajnos, a rendőrség és a bíróságok még a meglévő lehetőségeket sem szívesen alkalmazzák, és sajnos, hogy mondjam, ezen gyakorlat alá tesznek önök azzal, hogy úgy csinálnak, mintha nem létezne ez a probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnénk hangsúlyozni azt - ahogy már korábban is elmondtuk -, hogy ez egy létező probléma, a létező jogszabályok nem oldják meg ezt a problémát. Nagyon kérjük önöket, gondolják meg még egyszer azt, hogy Halász Pálma kezdeményezését támogatni tudják-e. Úgy gondolom, hogy egyébként Varga képviselőtársam elmondása, felszólalása is azt sugalmazza, hogy igenis fontosnak tartják önök is ezt a kérdést. Répássy államtitkár úr felszólalásában, expozéjában külön előremutató példaként említette meg a Btk.-vita kapcsán azt, hogy ez bekerült önálló büntetőjogi tényállásként.

(22.00)

Amikor az emberi jogi bizottság meghallgatásán Navracsics miniszter urat és Répássy államtitkár urat megkérdeztem, hogy ők miért gondolják, hogy ha ezt fontos volt betenni, akkor miért került ki, azt mondták, ők korábban is, régóta támogatják, régóta kezdeményezték ezt a fajta jogszabályváltozást, de sajnos a kormány akarata nem mindig esik egybe a Fidesz-frakció, illetve a KDNP-frakció akaratával.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezért önöket kérjük, nem a kormányt ebben az esetben, hogy gondolják meg újra azt, hogy több százezer bántalmazott nő és gyerek sorsán kívánnak-e változtatni, kívánnak-e segíteni azon, hogy ne fordulhasson elő ilyen gyakori számban Magyarországon ez a fajta bűncselekmény, ez a fajta szabálysértés, és támogassák Halász Pálma kezdeményezését, akit egyébként szeretettel köszöntök itt a páholyban, illetve kollégáit is, és próbáljuk meg együtt megoldani ezt a problémát.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folytatjuk az előre bejelentkezettek felszólalását. Ertsey Katalin képviselő asszony következik, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó Timea képviselőtársam sok mindent elmondott annak a tartalmáról, amiről ma itt beszélünk, de én szeretnék egy kicsit a folyamatáról beszélni annak, hogy hogyan jutottunk el oda, hogy ma este 10 órakor tárgyaljuk ezt a fontos kérdést itt a Házban. Ez a vita nem is feltétlenül csak annak az elképesztő munkának köszönhető, amivel aláírásokat gyűjtöttek, hanem egy közel 20 éves folyamat újabb állomása, amelyet, úgy látszik, önök hasonló sikerességgel fognak megoldani, mint az eddigi kormányok. Közel 20 éve próbálkoznak a jogvédő szervezetek, nőszervezetek, gyermekvédő szervezetek azzal, hogy megértessék a képviselőkkel és rajtuk keresztül a társadalommal, hogy mi a különbség abban a folytatólagosan elkövetett, folyamatában tekinthető bűncselekménytípussal, mi a különbség azzal, amiket a Btk. felsorol, és önök előszeretettel hivatkoznak erre.

Ennek a vitának különböző állomásai voltak, szakmai egyeztetések folynak nagyon régóta. Amikor ezt a vitát mi a civil szervezeteknek jeleztük, hogy nemsokára elkövetkezik a parlament napirendjén, mondták, hogy ugyanott tartanak, mint 10-15 évvel ezelőtt, kezdődik az egyeztetés, meghallgatják a véleményüket, és majd végső soron nem fog történni semmi. Én ezt a pesszimista hozzáállást nagyon szeretném nem osztani, de az, hogyha körülnézünk, hogy hat darab kormánypárti képviselővel éjszaka 10 órakor tárgyaljuk ezt a népi kezdeményezést, amelynek 103 ezer aláírás volt a végén... (Közbeszólás a kormánypárti oldalon.) Igen, hat darab képviselőről beszélek. A magyar nyelv szabályai szerint, talán nézze meg a lexikonban, hogy ez megfelelő kifejezés önökre. Ez a kezdeményezés, a 103 ezer aláírás 103 ezer ember akaratát tükrözi, és azt a folyamatot, amelyet Halász Pálma elkezdett, rengeteg önkéntes támogatta, és akadt olyan vállalat is, amely ezt a rendkívül megosztó, nagyon rizikós témát felvállalta, és segített abban, hogy ez az aláírásgyűjtés sikeres legyen.

És fontos felhívni arra a figyelmet, hogy ebben a folyamatban, az aláírásgyűjtésben nagyon sok érintett is részt vett, olyan érintettek, akik ma is itt ülnek körünkben a páholyban, és figyelik ezt a vitát, amit ma nemcsak nekik kellene figyelni, és annak a pár embernek, aki az interneten keresztül tudja figyelni, aki segít, hanem az ország nyilvánosságának kellene látnia, hogy milyen hozzáállást tapasztalhatnak a kormánypárti képviselők részéről, mi az a teljes ellenállás, amely gyakorlatilag ignorálni próbálja ezt a problémát, ami Magyarországon több ezer, több tízezer nőt és gyereket érint.

A vita tárgya ugye az, hogy önálló büntetőjogi tényállást alkossunk ennek a cselekménysorozatnak. Pontosan ez a vita és ennek a méltatlansága, ennek a hangneme, az a fajta gesztus, ahogyan legyintenek önök erre, pontosan azt mutatja, milyen nagy szükség van arra, hogy megismerjük ezt, hogy mi mindenből áll össze az a folyamat, amelyben a családon belüli erőszakról beszéltünk, és nem mind azokról a külön-külön tényállásokról, amelyek önök szerint megfelelően kezelik ezt a dolgot. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy olyan parlamentben beszélgetünk erről, amelynek 90 százaléka férfi. Nagy valószínűséggel önök nem tudják egészen egyszerűen elképzelni ezt a helyzetet, mit jelent folyamatosan, hónapokon, éveken keresztül kiszolgáltatottnak lenni, mert a férjük, a volt férjük, a barátjuk fenyeget, a gyerekkel zsarol, és olyan módon bánik önökkel, ami ellen önök mint férfiak rég tehetnek, és megszabadulhatnak abból a szituációból, de a nők és a gyerekek nincsenek ebben a szituációban.

Pontosan azért kell erről beszélni, mert azt a folyamatot, ahogy egy házasság megromlik, ahogy egy kapcsolat megromlik, ahogy az első pofonból akár a gyerek, akár az asszony kapja, abból a kijelentésből, amit Varga képviselőtársam tesz, hogy a gyerek mellett a helye az asszonynak, hogyan válik fokozatosan a beszólogatások során egyfajta lelki bántalmazássá, majd később a fizikai erőszak bekövetkeztével családi erőszakká ez a folyamat, ami, ahogyan említettem, hónapokon, éveken keresztül mehet. És nem érdemes gúnyolódó hozzáfűzéseket tenni, mert ezzel pontosan azt a képet erősítik, amit én próbáltam csitítani a Facebook-oldalakon, amikor ott kiírtuk, hogy éjszaka fogjuk tárgyalni ezt a vitát, az első reakciója minden kommentelőnek az volt, hogy persze ezek is verik a feleségüket. Hogyan fogják lemosni önök ebben a vitában azt a szégyent vagy azt a vádat, hogy persze a magyar parlamentet azért nem érdekli ez a kérdés, mert 90 százalékban férfi, és a férfiak ebben az országban szokásosan verik a feleségüket?

Azt gondolom, a kormánynak jelentős felelőssége lett volna abban, hogy még ha nem is követel meg a szabályzat egy kormányzati expozét, idejöjjön Répássy Róbert, és elmondja a véleményét, elmondja a véleményét, amit a Btk.-vitában vitattunk, hallhattunk, és meg lehetne beszélni, meg lehetne vitatni azt, hogy hogyan változott a kormánypártok álláspontja, hogyan alakult az, hogy a Btk.-egyeztetések során felmerült ez a kérdés, pontosabban nem merült fel sem a pártközi, sem a tárcaközi egyeztetésekben, de mi jeleztük, hogy ez a kérdés létezik. Navracsics Tibor jelezte, hogy igen, köszönjük szépen, akkor betesszük. Majd megszületett egy olyan javaslat, ami igazán nem volt alkalmas a családon belüli erőszak folyamatának, ennek az önök számára igazán nehezen átélhető folyamatnak a leírására, majd pedig megszületett az a közös nagykoalíciós döntés, hogy ezt vegyük ki.

Én azt gondolom, hogy a méltatlan folyamat végén, a tévé elől elrejtve, a nagyközönség, a nyilvánosság elől elrejtve végső soron csak szégyen születhet meg emiatt a parlamentre nézve. Ebben a szégyenben abban az értelemben osztozunk mi is, hogy a magyar parlament képviselőiként azt gondoljuk, mindenképpen változtatnunk kellene azon a hozzáálláson, de azt gondolom, erre nehezen lehetne sort keríteni addig, amíg a parlamenti arányok így néznek ki, és addig, ameddig önök minden, nőket érintő kérdésben egy mérsékelten szimpatikus álláspontot fejtenek ki, miszerint a nőknek az a feladatuk, hogy otthon üljenek, és ne szóljanak egy szót sem, ez pontosan azt az attitűdöt fejezi ki, amiről itt ma beszélünk.

Végső soron a parlament egy módon moshatja le ezt a szégyent: hogyha valamilyen formában - és erre a továbbiakban is fogunk javaslatot tenni - megpróbál újra ráközelíteni erre a kérdésre. Nem értek egyet, Varga képviselőtársam, azzal, hogy a Btk.-t lezártuk, kész, az ügy lezárva, ezzel nem kell többet foglalkoznunk. Ameddig Magyarországon hetente egy nő és havonta egy gyerek hal meg ennek a büntetendő cselekménynek a következtében, addig nem nyugodhatunk. És azt kijelenthetem annak a nagyon kevés nyilvánosságon szereplőnek, aki látja, hogy mi itt ma vitázunk, hogy az LMP nem fogja hagyni, hogy ezzel az attitűddel, ezzel a magatartással, a Btk. lezárva, az ügy elfelejtve, ezzel önök hagyják feledésbe süppedni azt az ügyet. Nem ezt érdemli Halász Pálma és azok, akik összegyűjtötték az aláírásokat, és nem ezt érdemlik az áldozatok, az érintettek, akik megdöbbenve figyelik a vitát, hogy mennyire kevesen vesznek részt rajta ilyen késői órán.

Kérem, hogy dolgozzanak velünk abban, hogy vegyük elő újra ezt a kérdést, és ne hagyjuk, hogy ez egy elfeledett és lezárt ügy legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Móring József Attila képviselőnek, az Országgyűlés jegyzőjének adok szót. Parancsoljon!

(22.10)

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az, hogy mi milyen KDNP-sek vagyunk, nem hiszem, hogy az LMP elvárásainak kéne megfelelnünk. De ha megengedik, akkor én egy tágabb összefüggésbe helyezném ezt a problémát, amit igenis a Btk.-módosítással rendeztünk, és nincs elfelejtve.

Az, hogy este 10-kor beszélünk erről, egy napban csak egyszer van délután 2 óra, bármelyik törvényjavaslat tárgyalására kerül sor este 10-kor, akkor minden egyes ilyen javaslat tárgyalásakor el lehet mondani, hogy az méltánytalan, hogy este vagyunk itt. De hát ha egyszer ez így van, ha egy napban csak egyszer van délután 2 óra, és ilyenkor is dolgozni kell, akkor szerintem ehhez már hozzászokhattunk.

Az, hogy mi okozza a családon belüli erőszakot, hogy miért jelennek meg ezek, és egyébként, ha megenged egy kiegészítést, akkor hallottam már olyat, hogy nők is zsarolnak gyerekekkel férfiakat, tehát ez nem csak ilyen egyoldalú beállítást igényel. Azt gondolom, féligazságok kimondásával nem jutunk előbbre. Meggyőződésem, hogy ezekhez a cselekményekhez nagyban hozzájárul az önök szellemi elődjének, a Szabad Demokraták Szövetségének (Közbeszólások, taps az LMP soraiban.) és a Magyar Szocialista Pártnak az az oktatáspolitikája, amelynek nyomán az iskolákban szétverték a szabályokat, azokat a normarendszereket, amelyek alapján a gyerekek megtanulták volna már az iskolákban, hogy a pedagógust meg a szülőt tisztelni kell, és ha ezt nem tették volna, akkor sokkal kevesebb ilyen eseményre került volna sor. Azt gondolom, hogy a köznevelési törvénnyel ezt is valamelyest sikerült rendezni, és reméljük, hogy a felnövekvő generációk, ha otthon kevésbé, de legalább az iskolában megtanulják, hogy vannak szabályok, vannak normák, hogy tisztelni kell a másikat, hogy becsülni kell pedagógust, szülőt, házastársat, gyereket egyaránt.

Hogy miért jutottunk idáig? Ebben, mint mondottam, az önök korábban itt ülő elődeinek fontos szerepe volt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea képviselő asszony következik. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerencsére azt hiszem, nem hallottam Móring képviselőtársam felszólalásának nagy részét, az elejét viszont igen, hogy valóban méltánytalan az idő, de egyszer van egy nap 2 óra. Ez teljesen igaz, kérdezném viszont, hogy miért gondolja képviselőtársam azt, hogy mondjuk, a védett állatokról szóló washingtoni egyezmény fontosabb, mint mondjuk, egy családon belüli erőszakról szóló előterjesztés. Tehát azt valahogy sikerült olyan időben tárgyalni, amikor esetleg még nyilvánosság is volt, amikor tévéközvetítés is volt, amikor esetleg, mondjuk, több embert bele lehetett volna vonni a vitába. De ezek szerint önök úgy gondolják - egyébként nem azt mondom, hogy a védett állatokról szóló washingtoni egyezmény nem fontos, de azt gondolom, esetleg a magyar társadalom nagyobb részét érinti ez a jelenlegi kérdés.

Varga képviselőtársamnak, illetve Vas Imre képviselőtársamnak is mondanám, arra hivatkoztak, hogy a jelenlegi jogszabályokban már benne foglaltatnak azok a tényállások, amik segítenek megelőzni a családon belüli erőszak előfordulását, kérdezném akkor, például a távoltartás intézménye önök szerint valóban olyan jól működik-e, és valóban úgy foglaltatik-e benne a Btk.-ban, ahogy egyébként annak benne kell lenni. Mert az egy dolog, hogy el lehet rendelni a távoltartást, például 30 napra, és utána a meghosszabbítása önök szerint egy gördülékeny, könnyen lefolytatható folyamat-e, vagy - ne adj' isten - ez esetleg valami korrekcióra szorulna?

Egyébként még sorolhatnék hasonló példákat, és várom is Varga képviselőtársam véleményét arról, hogy valóban úgy gondolják-e, hogy minden rendben van a jelenlegi jogszabályokkal, és hogy több mint százezer ember véleményét tényleg figyelmen kívül lehet-e hagyni.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vadai Ágnes képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én viszont elég jól hallottam Móring képviselő úr minden mondatát. Abban a részben igazat adok neki, és éppen ezért lenne indokolt, hogy erről a témáról beszéljen részletesen az Országgyűlés akár szakmai nap, napok formájában, hogy ez egy össztársadalmi kérdés. Valóban a nőket, a gyerekeket, az idősebbeket érinti jobban, de igen, van olyan lehetőség, és előfordul olyan eset, amikor a nők alkalmaznak valamiféle erőszakot a férfiakkal szemben. Tehát azt gondolom, hogy Móring képviselő úr nagyon helyesen mutatott rá ennek a problémának az össztársadalmi voltára, és azt gondolom, éppen ezért erről kell itt beszélni a parlamentben.

A másik dolog, amit képviselő úr említett, hogy a liberális oktatáspolitikának köszönhető a családon belüli erőszak kialakulása. Képviselő úr, borzasztóan tévedni tetszik. A Magyar Országgyűlés először egy országgyűlési határozatban foglalkozott a családon belüli erőszak ügyével, 2003-ban Eörsi Mátyás képviselő úr és jómagam voltunk a beterjesztői. Hiszen addigra olyan mértékben - az önök négyéves kormányzását követően - ha most pikírt szeretnék lenni - szaporodott el a családon belüli erőszak felszínre kerülése, hogy ezzel az üggyel kellett az Országgyűlésnek foglalkoznia.

Magyarul semmiféle oktatáspolitika nem járult hozzá ahhoz, hogy ez a fajta magatartás kialakult - az önök oktatáspolitikája lehet, hogy fog rombolni ezen a helyzeten -, sokkal inkább az, hogy egyébként a rendszerváltást követően az addigi látencia egyszerűen elkezdett a felszínre törni, és mi magunk is világossá tettük, hogy a családon belüli erőszak ügye nem magánügy, nem tekinthető takargatható ügynek, azzal foglalkozni kell, és bizony azt büntetni kell.

Úgyhogy, képviselő úr, azt javasolnám, hogy szerintem ezekben a kérdésekben ilyen típusú politikai megjegyzéseket ne tegyünk, mert az nem segíti az ügy előrevitelét, sokkal inkább segíti az, hogy egyébként ezt a kérdést az Országgyűlés akár a Btk.-módosítással folyamatosan napirenden tartja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mindenekelőtt arra szeretnék reflektálni személyes megtámadottság okán, hogy én azt mondtam volna, hogy az asszonyok maradjanak a főzőkanálnál. Én nem azt mondtam; azt mondtam, hogy az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek. Tekintettel arra, hogy (Közbeszólások az LMP és a Jobbik soraiból.) a Demográfiai Portréban azt írják most, hogy a magyar termékenység jelenleg a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, sőt az egész világon, és hogy a női szülőképes kor egyre inkább kitolódik, és a nők az önmegvalósítás és emancipáció közben elfelejtenek gyermeket szülni, ez nagyon fontos társadalmi probléma. Ha nem hisznek nekem, akkor nézzék meg vagy olvassák el a Demográfia 2012-t, meg a korábbi statisztikai évkönyveket. Azt hiszem, azért önöket is érdekli az, hogy lesz-e magyar a következő 50 vagy 60 esztendőben, vagy nem.

Emellett természetesen, ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát, és különböző helyeken kell dolgozni. Nem kívánok, képviselőtársaim, belemenni abba a 30-40 esztendős kádári korszakba, amelynek az lett a következménye, ami miatt itt vagyunk. Ennek különösebb jelentősége nincs.

Amit pedig itt most képviselő asszony felsorolt a családon belüli erőszakról; senki nem vitatja azt, hogy a családon belül sajnálatos módon erőszak van. Senki nem vitatja azt, hogy brutális bűncselekmények következtek be, meg következnek be. Ezt mindenki szankcionálni kívánja. Ennek megvan a Btk.-ban a különös részi tényállása. Ne keverjük már össze azt a bizonyos családon belüli lelki erőszakot, amiről beszéltünk, ne mossuk már össze egyébként a családon belüli erőszakkal! Szó sincs erről! Nyilvánvaló, hogy ezt a büntetőjog eszközeivel üldözni kell, de nem arról beszélnek.

Tehát, megmondom őszintén, itt párhuzamosan beszélünk el egymás mellett. Mindenki tudja, hogy miről van szó, egyik oldalon felvonulunk itt különböző harcias és demagóg módszerekkel, a másik oldalon pedig megpróbáljuk a szakmát képviselni. Nem véletlenül volt konszenzus a szakmában - még egyszer - a tekintetben, hogy a Btk.-ban szabályozásra kerülő különös részi tényállás sui generis bűncselekményként bizonyíthatatlan. Önök is tulajdonképpen arról beszélnek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dorosz Dávid képviselő úr következik.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Móring József Attila képviselőtársam nagyon nagy igyekezettel próbált annak hangot adni, hogy ő mennyire sajnálja azt, hogy csak ilyenkor jutott két óra erre az indítványra. (Győrffy Balázs: Nem azt mondta.) De természetesen, képviselőtársam, az LMP-nek van megoldási javaslata, és tud az ön problémáján is segíteni a megoldási javaslattal.

Mégpedig egy olyan törvényjavaslatot fogunk még ezen a héten a Ház elé terjeszteni, hogy azokat a népi kezdeményezéseket, amelyekre több mint százezer aláírást gyűjtöttek, amikor a parlament tárgyalja őket, ne lehessen így, titokban elsunnyogni éjszaka, és a kormánypártoknak nem tetsző módon a nap végére berakni, hanem kötelező legyen egy egész ülésnapot szánni arra, hogy az ilyen fontos kérdéseket, amelyek százezer ember támogatását és százezer ember aláírását megkapták, egy egész ülésnapon át lehessen tárgyalni.

Nagyon remélem, hogy Móring József Attila képviselőtársam a mostani véleményét fenntartva az LMP ez irányú törvényjavaslatát a Fidesz-frakció egészével együtt támogatni fogja. Önök, akik a 2008-as népszavazás nagy hívei voltak, azt gondolom, tiszteletben kell hogy tartsák azt, ha valamilyen kérdést több mint százezer ember a parlament ülésnapjára és a parlament tárgysorozatába szeretne venni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szávay István képviselő úr következik. Parancsoljon!

(22.20)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, nem szerettem volna hozzászólni, de Ertsey Katalin addig stimulálta az adrenalinomat, hogy mégis kénytelen vagyok.

Kedves képviselőtársam, én egyetlen dologra szeretném csak kellő tisztelettel, ön iránt mint nő iránt érzett tiszteletemmel is felhívni a figyelmét, hogy a feminista mozgalmak legnagyobb baja és hibája a történelemben mindig is az volt, kezdve már a XVIII. századi francia forradalom szüfrazsettjeitől kezdve, hogy a nagy női jogvédelem közepette, a jogokért való harcolás közepette a mondanivalójuk sokszor átcsapott egyfajta férfigyűlöletbe, egyfajta női felsőbbrendűség kifejezésébe. Elhallgatva az előző felszólalását, szeretném kérni önt, hogy ön ne kövesse ezt az utat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban és a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vadai Ágnes képviselő asszony következik.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Témánál vagyunk! (Derültség.) Varga képviselő úr az előbb felállt és elmondta, hogy szerinte az itt ülő hölgyeknek és sok más hölgynek ebben az országban mi a feladata, mi a kötelessége, mi a haza iránti kötelessége. Képviselő Úr! Egy demokratikus, szabad országban, amilyen most nem Magyarország, de amilyen egyszer majd lesz, ön nem állhat fel és ex cathedra nem jelentheti ki, hogy egyébként a nőknek ezt kell csinálniuk. Képviselő úr, szerintem mi sem álltunk fel soha ebben a parlamentben, hölgyek, és nem mondtuk meg, hogy a férfiaknak egyébként mi lenne a dolguk, pedig mi is tudnánk mondani.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy pont az ilyen magatartás - és Szávay képviselő úr kicsit félreértelmezett mondatait most így figyelmen kívül hagynám a tekintetben, hogy ki férfigyűlölő és ki nem - az, ami egyébként oda vezet, hogy ha ezt sokan hallják, képviselő úr, hogy megmondják, hogy mi a nő feladata, és azt itt egy férfi mondja meg, hogy mi a nő feladata, akkor egy idő után, ha majd a nő nem teljesíti, akkor majd revánsot vesz, majd büntet, és majd megmondja, hogy egyébként már ebben a Házban is megmondták a képviselők, hogy mi a nő feladata. Képviselő úr, nem így működik a világ, bármennyire is szeretné ön megmondani, hogy egyébként mit csináljanak a nők! Hagyjuk már, hogy a nők egyébként azt tegyék, amit ők szeretnének. Olyan bonyolult ez? Olyan nagyon nehéz ezt felfogni, hogy nem mindenki olyan feudális világban akar élni, ahogy önök ezt gondolják? Olyan bonyolult azt elfogadni, hogy van, aki úgy szeretne élni, hogy öt gyereket nevel és otthon van, és főz és takarít, és van, aki nem így szeretne élni? Van, aki úgy szeretne élni, hogy egyébként boldog családban mindennap kibontja azt a sört a férjének, és van, aki úgy dönt, hogy este itt áll a parlamentben, és arról beszél, hogy egyébként ezt a választási szabadságot meg kell adni. Merthogy egyébként az ilyenfajta magatartás az, ami a végén a családon belüli erőszakhoz vezet, képviselő úr. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea képviselő asszony következik. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vadai képviselőtársam szívemből szólt, úgyhogy azt most nem is ismételném meg (Dr. Budai Gyula: Boruljatok össze.). Nem nagyon értem ezt a bekiabálást innen oldalról, hogy de akkor kihalunk. Egyrészről nem hiszem, mondjuk, nem vagyunk dinoszauruszok, másrészről meg, mondjuk, nem azt kellene követelni akkor, hogy szüljenek a nők, hanem hozzá kellene segíteni a nőket ahhoz, hogy szülhessenek is, gyereket is nevelhessenek, és emellett egyébként elláthassák az általuk választott munkát; de ez egy másik téma, nem szeretnék elmenni ebbe az irányba.

Varga képviselőtársamnak mondanám, illetve kérdezném, hogy milyen konszenzusról beszél a szakmában. Amikor Navracsics miniszterelnök-helyettes úr és Répássy államtitkár úr - azt gondolom, mint egyébként a szakma részei vagy résztvevői - benyújtanak egy ilyen javaslatot, hogy szerepeljen a családon belüli erőszak mint önálló tényállás a Btk.-ban, akkor az mit jelent? Akkor ők nem a szakma része Varga képviselőtársam szerint, vagy ez mit jelent? Felolvastam egyébként Répássy képviselőtársam, illetve államtitkár úr expozéjából azt mondatot, ami erre vonatkozik, "a civil szervezetekkel folytatott egyeztetés eredményeképpen került be a javaslatba a családon belüli erőszak elleni hatékonyabb fellépés reményével új bűncselekményként az együtt élők közötti lelki bántalmazás. Megjegyzem, ezzel a kormány már most eleget tesz annak a társadalmi elvárásnak, illetve igénynek, amire a közelmúltban népi kezdeményezés is irányult."

Tehát azt gondolom, egyrészről van a szakmának egy olyan része, a jogi szakmának, amelyik támogatta ezt, és az államtitkár úr elmondásából is kiderül, hogy széles körű egyeztetést folytattak civil szervezetekkel is, úgyhogy nem szeretném azt a hamis látszatot kelteni vagy azt az érzést, hogy itt a szakma egyöntetűen azt támogatja, hogy ez kerüljön ki a Btk.-tervezetből.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Karvalics Ottó képviselő úr következik. Parancsoljon!

KARVALICS OTTÓ (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam különösebben hozzászólni, mert úgy gondolom, hogy ez nem vita kérdése. Mindenkinek más az erőszak, és másképp akarja élni az életét. Úgy gondolom, hogy a polgári törvénykönyv lehetőséget ad arra, hogy mindenféle olyan erőszakot, olyan mással szemben elkövetett dolgot megbüntessen, rendbe tegyen, amiről itt beszélgetünk. Úgy gondolom, a nőknek megvan a lehetőségük arra, hogy kiteljesítsék magukat, de talán vissza kellene menni a családhoz, a család fogalmához. Talán 44 évi házasság után azt tudom mondani, hogy lehet erőszak nélkül élni, és úgy gondolom, hogy ez nem is jogi kérdés elsősorban, hanem hosszabb távon morális kérdés, hogy példát tudunk-e mutatni. Inkább azt tanácsolnám mindenkinek, hogy a családok, a családban élők mutassanak példát, hogy hogyan lehet normálisan élni, és akkor talán kevesebb lesz az erőszak, kevesebb lesz az, amire valóban azt mondom, hogy egy elhibázott oktatási rendszer egy rossz értelemben vett női megmutatás hozott be a családba.

Úgy gondolom, mindenki válogathat, mindenki megteheti, a nők is. Nem akadályozza ezt meg senki. Az én családomban a feleségemet nem akadályozta senki. (Dr. Vadai Ágnes: Nem ő ül itt! Nem ő ül itt!) Nem kellett ezért összevesznünk. Érdekes módon, lehet mutogatni, kedves Ágnes, de én úgy gondolom, inkább a családon belül a család fogalmát kellene tisztázni, hogy mi egy család, hogyan áll össze, kik azok, akik a családban részt vesznek, és akkor ebben a családban normálisan lehet élni, és nem lesz erőszak. Én úgy gondolom, a családok a morális változás után példát tudnak mutatni, és talán ez lesz a példa, és nem az, amiről most beszélünk és vitatkozunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vadai Ágnes képviselő asszony következik, aki már az előzőekben megpróbálta ezt intermezzóként elmondani. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb már kinyomtam egy kétpercest, mert azt gondoltam, hogy megpróbáljuk ezt az ügyet visszaterelni abba a mederbe, ahova kell, de most egyre érdekesebb mondatok hangzanak el az Országgyűlésben. S bár valóban méltánytalan az üggyel kapcsolatban, hogy ilyen későn tárgyaljuk, de szerintem jobb is, ha a magyar társadalom nem hallja, amit a férfi képviselőtársaim itt mondanak, mert kiszaladnának a világból.

Karvalics képviselő úr olyat mondott, komolyan mondom, én nem tudom, milyen női magamutogatásról beszél. Tudja, képviselő úr, a családon belüli erőszak nem úgy van, hogy akkor itt az Országgyűlésben elhatározzuk, hogy nem lesz. Az van, képviselő úr, csak látens nagyon sok esetben. Nem is lehet tudni, hogy például ebben az Országgyűlésben van-e. Lehet, hogy van. Látens. Mert sokan ma is úgy gondoljuk, hogy ez magánügy. Mi pedig azt gondoljuk, hogy ez a kérdés nem magánügy, ezzel foglalkozni kell. Ahogy Móring képviselő úr mondta, nemcsak a nők, a gyerekek és az idősek esetében, hanem bizony a férfiak esetében is kell ezzel az üggyel foglalkozni.

Azt gondolom, tévedés ezt az ügyet elvinni női feminista kérdés irányába. Ez itt egy teljes tévút. Ez nem erről szól. Ez arról szól, hogy bármennyire is szeretnénk, hogy egyébként normálisan éljenek a családok, békében, boldogan, nem így van. A statisztikák, amelyeket az LMP-s képviselőtársaim elmondtak, azt bizonyítják, és mi is láttuk, tapasztaltuk, olvastuk, hogy ez bizony nem így van. Éppen ezért az Országgyűlésnek az a feladata, hogy hathatós megoldást találjon erre a problémára. A szakmai szervezetekkel, nemcsak jogi szakmai szervezetekkel, hanem olyan szakmai szervezetekkel, amelyek ezzel a problémával nap mint nap szembesültek. Úgyhogy javaslom, próbáljunk leszállni erről "a nők túl önállóak és túl okosakat mondanak" típusú trackről, és ezért ez zavarja a férfiakat, mert ez az út aztán tényleg nem vezet a családon belüli erőszakkal kapcsolatos problémák megoldásához.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rendes felszólalásra Lendvai Ildikó képviselő asszony következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs hang, elnök úr... (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Annyi baj legyen! - Dr. Vadai Ágnes: Például az ilyen beszólásokra is vonatkozik!)

ELNÖK: Kérem, hogy helyezzenek egy mozgó mikrofont a képviselő asszony elé. (Megtörténik.)

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a segítséget. Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a javaslat, amit példátlanul méltatlan módon, méltatlan bizottsági előkészítéssel, méltatlan időpontban és az időpont különösen méltatlan házelnöki indoklásával folytatunk le.

(22.30)

Azt hittem, ezt nem lehet tetőzni, de most a vitában mégis lehetett, mert az különösen méltatlan, ha néhány hozzászóló ezt valamilyen férfi-nő háborúnak fogja fel; ha leegyszerűsíti sajátos női sérelmi politikává, csakis női áldozatok és férfi gazemberek vitájává ezt a történetet. Nem erről van szó. Itt nem úgy van, hogy az egyik oldalon férfiak, a másik oldalon nők állnak, itt az egyik oldalon - nem a parlamentben, hanem a problémát tekintve - azok vannak, akik a saját erejük kultuszában és az erőszak módszerében hisznek családon belül és valószínűleg kívül is, a másik oldalon meg azok, akik az egyenlő jogokban, a normális viszonyokban hisznek. Itt húzódik meg a frontvonal normálisan, és nem a nemek között.

De úgy látszik, ezzel nem volt egészen tisztában talán a házelnök úr sem, amikor - legalábbis a sajtó szerint - azzal indokolta ezt a különösen méltatlan időpontot, hogy ez nem annyira fontos kérdés. Noha én mondtam az előbb, és komolyan is gondolom, hogy ez nem női és férfi viadal, mégis azt kell mondanom, hogy ez különösen érzéketlen, macsó szöveg. Emögött tudniillik éppen az a meggyőződés áll, hogy ez a téma, a családon belüli erőszak, nők, gyerekek, idősek elleni erőszak feszegetése, ez valami kékharisnya fontoskodás, ez valami életidegen finomkodás, valami olyan, amire a kocsmában durvább nyelven azt szokták mondani - így érezhetik nemcsak a kezdeményezők, hanem a nőszervezetek szintén jelen lévő képviselői is -, hogy kisanyám, neked nem osztottak lapot. Pedig messze nem erről van szó, nem lenne szabad, hogy erről legyen szó.

És nemcsak azt a drámai érvet szeretném - elhangzott már - ismételni az ügy és a téma fontossága mellett, hogy hetente egy nő, havonta egy gyerek halálával kell számot vetnünk és annak megelőzési lehetőségeivel, hanem önmagában arról a kevésbé drámai érvről is, hogy rendes ország rendes parlamentje minden eszközt felhasznál a közéleti aktivitás és érdeklődés szélesítésére és annak megbecsülésére. Ha pedig így van, akkor tartozunk annyi udvariassággal a százezer aláírónak, hogy legalább a tévében nyomon követhessék azt épelméjű időpontban, hogy mi történik kezdeményezésükkel. Ezért méltatlan az, ami ezzel a kezdeményezéssel történik, és aminek a része az is, hogy a bizottsági ülésen meg se szólalhat a népi kezdeményezés elindítója. Nem érdekes, nem vagytok érdekesek, sugalljuk most, nem feltétlenül egy majdani döntéssel, hanem ezzel a méltatlan előkészítéssel, időzítéssel és annak megérvelésével a kezdeményezőknek és az egész magyar társadalomnak.

Talán ebből már kitűnik, hogy az MSZP frakciója támogatja a kezdeményezést, igennel fog rá szavazni, sőt szélesíteni is szeretné azt. Úgy fogalmaznék, hogy mi nem kevesebbet, hanem ha lehet, még többet szeretnénk, többet várunk a parlamenttől, mint Halász Pálmáék szükségszerűen rövidre, kényszerűen rövidre fogalmazott kezdeményezése, mert természetesen fontos az, hogy megvitassuk, kell-e, lehet-e, jó-e önálló büntetőjogi tényállás a családon belüli erőszak ügyében, és igen, erről is szó van, de a kezdeményezők is úgy gondolták, nem csak erről van szó. Ezzel az érdemi vitával - ha lefolytatnánk - a parlament egy keretet teremthetne a családon belüli erőszak elleni küzdelem minden eszköze megvitatásának, jogalkotási problémák megvitatásának, amiről a kezdeményezés szól, de ezen túlmenően a jogalkalmazás problémái megvitatásának, sőt a jogon túlmenő eszközök, a gyermekvédelem, az áldozatok védelme, a szociális munka, az oktatás, a képzés, sőt szélesebb értelemben a társadalmi kultúra terén mozgósítható eszközök megvitatásának is keretet adhatnánk, ha valóban egy ilyen típusú vitát napirendre tűznénk.

Mert igen, többről van szó, még a családon belüli erőszak drámai és súlyos problémájánál is többről van szó, arról van szó, hogy teret adunk-e olyan társadalmi kultúrának, amelyben az agresszió terjed. És ennek a problémának mindennap tanúi vagyunk, a közéletben, a családi életben és a társadalom más pontjain is. A családon belüli erőszak példája, de egyben forrása is lehet egy olyan kultúrának, amely az agressziót és az erőszakot természetes eszköznek tartja; egy olyan kultúrának, amelyben a közélet és a családi élet rossz kört, egymásra rossz hatást gyakorló circulus vitiosust alkothat ebben a tekintetben. Mert ahol például azt gondoljuk, és az elmondható, hogy az összefogás nem szándék, hanem erő kérdése, ott miért ne gondolhatná valaki, hogy a családon belüli együttműködés sem kölcsönös jó szándék, hanem erő vagy erőszak kérdése; ahol azt lehet hinni és mondani, hogy a társadalmi problémák, még akár nekem nem tetsző társadalmi ügyek is két pofonnal elintézhetők, ott miért ne gondolhatná bárki a családban, hogy az ő problémáját is, hiszen úgy véli igaza van, majd két pofonnal lehet elintézni; ahol a parlamentben hangozhat el érvelés az iskolai testi fenyítés mellett, ott miért ne gondolhatná valaki a családban, hogy akkor neki otthon ehhez joga, módja van, hiszen csak használ az az egy-két pofon.

Az agresszió ráadásul nemcsak terjedhet közéletből családi életbe és családi életből közéletbe, hanem éppen a családi élet az, ahol át is örökíthető. Senki sem vadállatnak születik, az összes felmérés azt mutatja, hogy az erőszak magatartásmintája apáról fiúra, anyáról lányra száll. Ezért önmagában is meg az ezen túlmutató jelentősége miatt is rendkívül fontos, hogy a családon belüli erőszakról beszélünk.

Minden formája fájdalmas és külön figyelmet érdemel. Nyilván a nők elleni is - érthető, hogy nőként erre különösen érzékenyek vagyunk -, de talán még ennél is fájdalmasabb formája, amikor a különösen kiszolgáltatott gyerekek és idős emberek ellen irányul. És ezzel kapcsolatban is részben tehetetlennek bizonyul a jóérzésű társadalmi többség. Talán ezért, a probléma szerteágazó volta miatt vetették fel a kezdeményezők azt is, hogy a végső döntés előtt alapos vita és szakmai tanácskozás is legyen, ahol a probléma minden terepét és a megoldás minden eszközét - benne természetesen a jogalkotás lehetőségét is - körbejárjuk.

Szerencsére a társadalom okosabb, mint mi vagyunk, mint amilyen méltatlan tárgyalást a mi ügymenetünk tükröz. Egy felmérés szerint az emberek tudják, hogy az emberölések - ha nem is a pontos számot, de tudják, én a pontos számot is tudom - 39 százaléka családon belül történik meg. A válaszadók háromnegyede úgy felelt ebben a felmérésben, hogy ez egy nagyon komoly probléma és nagyon komoly veszély a családon belüli erőszak. 77 százalék szigorúbb elbírálást, szigorúbb törvényeket, szigorúbb jogalkalmazást akar. Mindenki tudja, csak mi nem tudjuk?

Természetesen külön szakmai és nem csak szakmai vitát érdemel az is, amiről maga a kezdeményezés konkrétan szól, hogy kell-e, lehet-e önálló büntetőjogi törvényi tényállásban megfogalmazni a családon belüli erőszakot. Értem az ellenérveket is. Értem, hogy külön-külön eseteket mind sok helyen szabályoz a Btk., de azért megfontolandónak tartom azt az ellenérvet is, és szerényen én is oda csatlakoznék, hogy azért más példa is van arra, amikor a dolog társadalmi fontossága miatt egy máshol is említett tényállás külön kategóriát kap. Jogászok mondják, nem én mondom, lehet hogy nincs is igazuk, hogy például az adócsalás bűntette simán beleférne a csalás kategóriába, mégis van ok rá - a különös körülmények és a különös veszély -, hogy ezt külön tényállásban is megfogalmazzák.

Értem azt is, el is gondolkodtam rajta, hogy nehéz úgy megfogalmazni önálló tényállásként a családon belüli erőszakot, hogy ne lehessen vele visszaélni vagy feljelentgetni. De könyörgöm, fontoljuk meg azt is, hogy ez más tényállásoknál is így van. A birtokháborítás ügyében hány szomszéd szokta összevissza feljelentgetni egymást? Mégsem azt tekintjük megoldásnak, hogy akkor a birtokháborítás egyáltalán ne is számítson külön bűncselekménynek.

(22.40)

Értem azt az érvet is - nem jogászként nem is tudom fölülbírálni -, hogy nem jó formában került a parlament elé az a javaslat, amely a családon belüli erőszak lelki bántalmazás formájával foglalkozott. Bizonyára úgy van, a jogászok tudják, többen mondták, hogy ez dogmatikailag ebben a formában nem volt helyes. De ez nem jelenti azt, hogy a problémával ne kelljen foglalkozni. Hogy ne kelljen és lehessen akkor dogmatikailag helyes és különösen a jogalkalmazás szempontjából releváns megoldásokat találni.

Ráadásul van egy szempont, amit a nem jogászok - így én is - mérlegelhetnek és fontosnak tarthatnak. A jogtörténetben számos példa van arra, hogy a jogalkotás, egy-egy jogszabály a konkrét, egzakt szabályozáson túl szimbolikus jelentőséggel, üzenetjelentőséggel is bír. Nagy baj, ha a szimbolikus jelentőség ellentétbe kerül a precíz szabályozással, de az is nagy baj, ha erről elfeledkezünk. Ha nem így lenne, nem bővülne a tízparancsolathoz képest újabb és újabb tényállásokkal a jogalkotás története Szent Istvántól a sokat emlegetett Werbőczyn át. Van annak bizonyos jelentősége, hogy áldozat és tettes pontosan felismerje, hogy itt bűncselekményről van szó. Hogy a szomszéd is tudja, a családon belüli erőszak leleplezendő, feljelentendő, közbeavatkozást igénylő bűncselekmény. Hogy merje föltárni, hogy merjen segítséget kérni anélkül, hogy megtanulja az egész Btk.-t. Hogy szociális gondozók, pedagógusok, rendőrök számára is egyértelmű és a jogalkalmazásban, a szociális segítségben az eddiginél világosabb legyen, hogy mit jelent a családon belüli erőszak, hány formája van, és hogyan lehet ellene föllépni. Van erre szükség!

Azt olvasom, hogy a BRFK bűnmegelőzési osztályvezetője - ő csak tudja - maga mondja, hogy a családon belüli erőszak az a bűncselekményfajta, ahol föltehetőleg csak minden tizedik cselekményt jelentenek egyáltalán be, vagy félelemből, vagy mert nem pontosan tudják, hogy mit is jelent, hány formája van a családon belüli erőszaknak. Így is évi 7-10 ezer eset merül fel. Ha elfogadom az ő tízszeres szorzóját, akkor ez százezer előfordulást jelent a 7-10 ezer vizsgált, valamilyen módon a hatóságokhoz elkerült eseten túl.

Talán nem nagyon illendő megjegyzés, de nem állom meg, hogy ne mondjam: ez a parlament nem nagyon dicső módon elhíresült a lex X. Y.-okról. Azt lehetett. Itt most a legrosszabb esetben is nem egy lex X. Y.-ról, hanem egy lex társadalmi problémáról van szó. Nyilván nem akarom, hogy olyan törvényhely szülessen, ami jogilag védhetetlen. De hogy ezt egy kézmozdulattal, az összes kísérő probléma félresöprésével elintézzük, az ellen minden porcikámban tiltakozom. Mert igenis, akármi is a válasz, de felelnünk kell arra, hogy mi a véleményünk, változott-e a véleményünk a különböző ENSZ- és legújabban már Európa tanácsi ajánlásokról is ebben a tekintetben. Felelnünk kell arra, hogy mi a véleményünk a spanyol, a portugál, a svéd és a lengyel btk. gyakorlatáról, amelyek ismerik ezt a tényállást, vagy mi a véleményünk a többiekről, amelyek ezt valamilyen, ilyen vagy olyan okból, nem így vagy nem ebben a formában ismerik.

Mindenképpen választ kell találnunk arra, mi a véleményünk arról, hogy itt egyfajta sajátos folyamat-bűncselekményről van szó, hiszen többek között ezért is akarnak önálló törvényhelyet; mi a véleményünk arról az álláspontról, hogy ennek a folyamat-bűncselekménynek, ahol a mentális, a fizikai és az egyéb eszközök egymást erősítő folyamatáról van szó, nehéz a megközelítése akkor, ha nem speciális törvényhelyeket és különösen speciális jogalkalmazási figyelmet alkalmazunk. Választ kell találni arra, igaz-e vagy nem igaz, hogy noha számos egyéb törvényhely rendelkezik különböző erőszakos cselekményekről, de mégis van, ami a jelek szerint kimaradt belőle.

És mivel nem csak jogalkotásról van szó, az MSZP ismételten javasolja a probléma alapos jogalkotási, jogalkalmazási, szociális és nevelési körüljárását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces hozzászólásra Szabó Rebeka képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon!

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán röviden csak azt szeretném mondani, hogy egészen elképesztő, amit ebben a vitában a kormánypárti képviselők részéről végighallgattam. Itt ugye arról van szó, hogy a családon belüli erőszak legyen egy önálló tényállás, ugye ez részben büntetőjogi kérdés, illetve nyilván - mint ahogy Lendvai Ildikó is említette - lehetne arról vitatkozni, hogy más országokban hogyan zajlik ez a gyakorlat. Hozhattak volna fel önök jó vagy rossz példákat, foglalkozhattak volna a statisztikákkal, ehelyett azonban valami egészen elképesztő, hadd ne mondjam, patriarchális, szinte feudális diskurzussal jönnek, és idekevernek olyan demográfiai kérdéseket, olyan kérdéseket, hogy a nők miért szülnek vagy miért nem szülnek gyerekeket, ami egész egyszerűen nem tartozik a tárgyhoz. Képzeljék, kedves képviselőtársaim, olyan családokban is előfordul - sajnos - erőszak, ahol a nőknek több gyerekük van, és olyan családokban is, ahol a nők karriert építenek. Ez a kérdés egyáltalán nem jön ide. El kell mondjam, hogy egy nagyon szomorú szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról ezekkel a hozzászólásokkal, és ez egy nagyon súlyos üzenet annak a 103 ezer embernek, aki aláírta ezt a kezdeményezést, és azt kérte önöktől, hogy érdemben tárgyalják meg ezt az egész kérdést. Úgyhogy szégyellhetik magukat! (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalásokat. Bárándy Gergely képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudok viszonylag rövid lenni, hiszen Lendvai Ildikó képviselőtársam elmondta a lényegét azoknak a gondolatoknak és érzéseknek is, amelyeket én megfogalmazni szerettem volna itt az Országgyűlés falai között.

Először is örülök annak, hogy ezt a témát egy picit bővebben tudjuk tárgyalni, és szeretnék utalni arra, hogy én a büntető törvénykönyv vitája során komoly kritikával illettem azt az előterjesztést, amely a Btk. részét képezte volna, és megítélésem szerint szerencsére nem képezi majd, és hogy ezt a témát folytatni kell, erről beszélni kell. Mondtam ezt akkor is és mondom most is, hiszen látjuk és tudjuk, hogy ez az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, amivel szemben állunk, és amit családon belüli erőszaknak nevezünk, éppen ezért úgy hiszem, tenni kell azért, hogy ez ne így legyen.

Tenni kell azért is, képviselőtársaim, hogy ezt ne egyfajta feminista akciónak kezeljük és próbálják meg néhányan kezelni, mert erre bizony sajnos van példa, hanem lássuk azt, hogy ez ennél egy lényegesen komolyabb probléma, és lényegesen tágabb kört érint, mint hogy a nők bántalmazásáról beszélhessünk, amit a férfiak követnek el. Ez szerves része, és el kell ismerni, hogy nagyon nagy része ennek a problémakörnek, hiszen a fizikai atrocitások a felmérések és kimutatások szerint elsősorban a nőket érik a férfiak részéről. De sajnos nem sokkal van elmaradva ettől a problémától az sem, amikor a gyermekeket éri a bántalmazás, akár férfiak, akár nők részéről. És ugyanúgy része ennek a problémakörnek az is, hogy idős embereket érnek támadások nők és férfiak részéről. Szeretném tehát hangsúlyozni, képviselőtársaim, hogy amikor családon belüli erőszakról beszélünk és annak a megoldásán gondolkodunk, akkor nem szabad ezt leszűkíteni a nő-férfi kapcsolatra, hanem ennél lényegesen tágabban kell ezt a problémát értelmezni és sokrétűbben megközelíteni.

A tárgyalásról és a tárgyalás méltatlanságáról már sokan sok szót ejtettek, mégis azt kell mondjam, hogy ez külön kiemelendő. Azt már megszoktuk, hogy a Fidesz azokat a törvényjavaslatokat, illetve azokat a vitákat, amelyek számára kellemetlenek és kínosak, beteszi a tévéközvetítésen kívüli időszakba. Ilyen volt például a munka törvénykönyve, ami egyáltalán nem mondható jelentéktelennek, és az Országgyűlésben az ellenzéki pártok egy felvállalt obstrukcióval érték el, hogy később belecsússzunk a televíziós közvetítési időbe.

(22.50)

Azt gondolom, nem az ellenzéki képviselők szereplési vágya, ami ezt motiválja, hanem valóban az, hogy azok, akiket érint az adott törvényjavaslat, bizony figyelemmel tudják kísérni annak tárgyalását.

Én azonban nagyobb problémának éreztem azt, hogy az alkotmányügyi bizottság megtagadta a felszólalási lehetőséget attól, aki ezt a népi kezdeményezést útjára indította, és aki valóban összegyűjtötte ezt a százezer aláírást. Úgy hiszem, hogy az alkotmányügyi bizottságnak, ha sok dolga is van, időkeretben, akár 5-10 perces időkeretben lehetőséget kellett volna adnia arra, hogy megszólaljon Halász Pálma, és úgy hiszem, hogy bele is fért volna az időnkbe, a napirend figyelembevételével is. Mindazonáltal én vettem a bátorságot arra, mivel a bizottsági ülésen nem tudtam meghallgatni az aláírásgyűjtést kezdeményező véleményét, hogy megkeressem és megkérdezzem őt bizonyos részletekről. Halász Pálma asszony elmondta azt nekem, hogy ugyan a büntető törvénykönyvről és a Btk.-ban egy önálló tényállásról szól formálisan ez a vita, de ők igazán annak örülnének, ha ezt a témakört általánosságban tárgyalná az Országgyűlés. Én meg, megmondom őszintén, ennek a mondatának örültem nagyon.

Ugyanis a probléma lényegesen komplexebb annál, mint hogy a büntető törvénykönyv egyszerű módosításával, akár jó, akár rossz módosításával erre a problémára megoldást tudjunk találni. Azt hiszem, és úgy érzékeltem, és megmondom azt is őszintén, hogy ebben a témakörben nem ez volt az első beszélgetés, amit lefolytattam, szóval, akik ismerik ezt a területet, és sorolták a problémákat, azoknál mindig közbe kellett szólnom, hogy értem, hogy önök büntetőjogi módosítást kívánnak, de az a probléma, amiről ön beszél, nem Btk.-t érintő probléma. Aztán később a következő probléma sem a Btk.-t érintette, és az azt követő probléma sem a Btk.-t érintette. Az látszik, hogy elsősorban olyanok, mint az elhúzódó perek, olyanok, mint a jelzőrendszer hiányosságai, olyanok, mint a távoltartás problémás szabályozása, jelentik az igazi problémát, és nem egy egyébként verbálisan legalábbis könnyen megragadható problémakör, ami a büntető törvénykönyv egyszerű módosítását jelenti.

Ugyancsak ebben a körben merül föl, és talán ha azt kérdezzük, hogy mi az, ami a legtöbb kritikát váltotta ki, akkor az a joggyakorlat nem megfelelő működése; az, hogy ahogy Lendvai képviselőtársam is idézte, egy rendőr kitalálja azt, hogy a rendszerességhez, mondjuk a zaklatás esetén, legalább tíz alkalom kell. Ez nem igaz, ez nem így van. És ha ezt valaki így értelmezi, akkor az a jogszabályt rosszul értelmezi. Ott nem a jogszabállyal van a baj, hanem az értelmezésével van a baj. És nagyon sok olyan élethelyzettel lehet találkozni, ahol valóban a jogszabály helytelen értelmezése, adott esetben ismétlődően helytelen értelmezése miatt nem lehet hatékonyan fellépni.

Én is azok közé tartozom, akik nem hisznek a Btk. mindenhatóságában. Hiszek abban, hogy a büntető jogszabállyal igenis lehet célokat elérni. Azonban, és itt hadd legyek egy kicsit szakmai, az Alkotmánybíróság több határozatában mondja azt ki, hogy a büntető törvénykönyv a magyar jogrendszer szankciós zárköve. Azaz csak akkor lehet és azokra az élethelyzetekre büntető jogszabályt alkotni, amelyek esetében más jogterület nem kielégítő, ott megoldást találni nem tudunk, azaz a társadalomra legveszélyesebb magatartások kerülhetnek csak a büntető törvénykönyvbe.

A családon belüli erőszak megnyilvánulási formái nagyon sok esetben ebbe a körbe esnek. És az ebbe a körbe eső magatartásokra igen, az én meglátásom szerint is létezik büntetőjogi megoldás. Sorolták itt többen, nem kívánom fölsorolni, a testi sértéstől a szexuális erőszakon keresztül, most már ez a neve az erőszakos közösülésnek, vagy lesz az új neve a következő Btk.-ban, a kényszerítésen keresztül a kiskorú veszélyeztetéséig, és még lehet számtalan tényállást sorolni. Azonban nem zárom ki azt, és egy picit más irányból közelítem meg, mint Lendvai Ildikó képviselőtársam, aki azt mondta, hogy kell ilyen, én azt mondom, hogy lehet ilyen. Lehet olyan tényállás, ami még nem szerepel a büntető törvénykönyvben, és alkalmas lehet arra, hogy a családon belüli erőszak valamely formáját visszaszorítsa. Én nem zárom ki ennek a lehetőségét.

Nem változott meg a véleményem, és ezt Varga képviselőtársamnak mondom. Továbbra is azt mondom, hogy az a megoldási javaslat igen rossz volt, amit javasolt a kormány a Btk.-ban. Továbbra is azt mondom, hogy én a magam részéről nem láttam még olyan előterjesztést, amelyik jó volna. Olvastam még egyet, itt például gazdasági erőszakról beszél, ami teljesen idegen a magyar büntető törvénykönyvtől. Ilyen nem létezik. Személy elleni és dolog elleni erőszak van, és van gazdasági cselekmény meg gazdasági visszaélés, de gazdasági erőszak nincs. Ez a tükörfordítása valaminek. Nem tudom, honnan vették, biztos van olyan büntető törvénykönyv a világban, ahol ez a fogalom létezik, de a magyar dogmatikától távol áll - nem jó megoldás.

De ha valaki tud egy jó megoldást, akkor én azt készséggel és örömmel fogom támogatni, képviselőtársaim; csak tegyen le valaki ide egy jó megoldást. Az LMP-től rengeteget hallottunk már arról, hogy milyen nagy ez a probléma, amivel egyet is értünk. Rengetegszer hallottunk már olyan kifejezéseket, szebben becsomagolva, hogy csinálni kéne végre valamit. Mit, képviselőtársaim? Az LMP-nek nem láttam szövegszerű javaslatát. Az LMP-nek nem tudok más javaslatát, mint ami a Btk. vitájában elhangzott, és amit ott meg is vitattunk. De onnantól kezdve a mostani vitára vagy akár ezt megelőzően az LMP nem tett le olyan javaslatot az asztalra, amelynek érdemes, azt gondolom, a támogatását megfontolni. De ha letesz, akkor örömmel fogom büntetőjogászként ezt megnézni, és amennyiben jó, támogatni.

Ugyanúgy, ahogy annak idején nagyon sokan bírálták a zaklatás törvényi tényállását, amelyet mi vezettünk be. A mi kormányunk már tett valamit azért, hogy a családon belüli erőszak ellen próbáljon büntetőjogi úton fellépni. Attól, mert a zaklatásnak nem az a neve, hogy családon belüli erőszak, és nem sui generis tényállásnak nevezzük, az még ezt a célt szolgálja. Többször módosult ez a tényállás, és hozzá csatlakozott olyan is, ami nem konkrétan a családon belüli erőszakról szól. De alapvetően az (1) és a (2) bekezdés, ugyanúgy a (2) bekezdése, amelyik a veszélyes fenyegetés szabálysértését bűncselekménnyé tette, pontosan egyébként a családon belüli erőszak megelőzésének érdekében, ma már hatályos törvény.

És mi a legfőbb kritika, képviselőtársaim? Megint oda jutunk vissza, hogy jó-jó, hogy van ilyen, de nem jól alkalmazzák a jogalkalmazók. Ez meg megint nem jogalkotási probléma. A törvényi tényállás megfogalmazása, azt gondolom, világos és jó. Azt gondolom éppen ezért, hogy tettünk azért, hogy büntető törvénykönyvben próbáljuk pönalizálni a családon belüli erőszak egyik formáját. Úgy hiszem, nem azon kéne elsősorban gondolkodni, ha már a Btk.-ról beszélünk, és nem terjesztjük ki picit tágabb körbe ezt a problémát, hogy nézzük meg, mely magatartások azok, amelyeket még nem szankcionál a Btk. Mert komoly átfedés van a javasolt törvényi tényállások és a Btk.-ban már hatályos szabályok között. Nézzük meg, és akkor ne nevezzük el családon belüli erőszaknak, nevezzük el valami másnak, gazdasági visszaélésnek a családon belül.

Tudom, hogy ez butaság, de talán a példa érzékelteti azt, hogy mire gondolok. Nézzük meg, hogy ezek közül a magatartások közül melyik éri el azt a szintet, hogy a társadalomra veszélyessége olyan, hogy a Btk.-ban kell és lehet szabályozni. És ha önök találnak ilyet, és tudnak egy jó megfogalmazást, akkor én leszek az első, aki ezt támogatni fogom. Higgyék el, képviselőtársaim, lehet, hogy ez az én tehetségtelenségem, én nem tudok ilyet alkotni, nem tudok ilyet kitalálni.

(23.00)

Sokat gondolkodtam rajta, ennek ellenére nem. De ha valaki meg tudja tenni, akkor beszéljük és vitassuk meg.

Amit viszont elutasítok, és nem szeretem hozzáállás tekintetében, hogy elfogadjunk egy semmire nem jó látszatmegoldást, hogy elfogadjunk egy olyat, amiről már eleve tudjuk, hogy nem fogja visszaszorítani a családon belüli erőszakot, de megszavazzuk, hogy utána vállon tudjuk magunkat veregetni, hogy igen, tettünk ezért a célért, hogy át tudjuk verni saját magunkat és a jóhiszemű kezdeményezőket, akik nem jogászok, és azt mondjuk, hogy lám, megvan a megoldás, de már eleve tudjuk, hogy ez a megoldás nem megoldás. Én ezt nem tartom sem etikusnak, sem követendőnek, úgyhogy biztos, hogy ebbe én a magam részéről nem fogok belemenni. A "csinálni kellene valamit" mondat vagy félmondat számomra a tehetetlenségnek és az ötlettelenségnek a bizonyítéka, bárhogy is van ez megfogalmazva.

Amit én ajánlani tudok végül, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne csak kritikát mondjak. Az alkotmányügyi bizottságnak létezik egy olyan albizottsága, amely a joggyakorlatot figyeli és ellenőrzi. Én azt tudom önöknek ajánlani, és talán Vas Imre képviselőtársam, aki ennek az albizottságnak az alelnöke, partner lesz ebben, hogy beszéljünk, nem leszűkítve a Btk.-ra, hanem általában a családon belüli erőszakról, tűzzük ezt napirendre. Én szívesen veszem azt, hogyha Szabó Timea képviselőtársam, aki az emberi jogi bizottság hasonló albizottságának az elnöke, egyetért ezzel a kezdeményezéssel és csatlakozik ehhez a munkához, tartsunk egy együttes ülést ebben a témában - egy perc hosszabbítást fogok kérni, elnök úr, köszönöm szépen -, szóval tartsunk egy közös, egy együttes ülést ebben a témában.

A kezdeményezőktől pedig én azt kérem tisztelettel, hogy ne legyen parttalan ez a vita, konzultáljunk előtte, és határozzuk meg azt, hogy mely témákban érdemes a bizottsági ülést lefolytatni, hogy konkrétan miről érdemes beszélni. Én hadd javasoljam kellő tisztelettel azt, hogy elkerüljük annak a rosszízű megjegyzéssorozatnak a veszélyét, hogy itt megint valamilyen feminista kérdésről van szó, kezdjük a bizottsági ülést azzal, hogy a gyermekeket ért bántalmazást vizsgáljuk meg, annak az okait, és azt, hogy mi a legégetőbb kérdés ebben a témában: a joggyakorlaton kell-e változtatni, jogalkotási lépésre van szükség, vagy valami másra. És ne ragadjunk le a Btk.-nál, hanem egy kicsit szélesebb körben próbáljunk meg gondolkodni. (Az elnök csenget.)

Én ezt tudom javasolni. Remélem, hogy élnek vele majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Taps a szakértői páholyból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel kérem, minden tiszteletemmel együtt, a páholyban helyet foglalókat, hogy ne tegyék, hogy érzelmeiket kifejezik, mert ezt a Házszabály, illetve az Országgyűlésről szóló törvény nem teszi lehetővé. Köszönöm szépen megértésüket.

Kettőperces hozzászólásra Szabó Timea képviselő asszony következik.

Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is köszönöm Bárándy képviselőtársam kezdeményezését. Természetesen mi nyitottak vagyunk arra, hogy akár több bizottság is együttesen tárgyalja ezt a kérdést, és együttesen próbáljunk meg valamiféle megoldást találni erre a súlyos problémára.

Azért nem gondolom azt, hogy jelen formájában nem lehetne javítani a dolgon, vagy akár bizottsági ülések nélkül nem lehetne javítani a dolgon, vagy hogy egyébként a Btk. módosításával ne lehetne javítani a dolgon, hiszen ön is, én is említettem például a távoltartás intézményét, amin már kapásból lehetett volna javítani, mi ezt egyébként be is nyújtottuk. Azért jogszabályi szinten ezen lehet javítani, úgy gondolom.

A másik az, hogy felvetette azt, hogy mi a jogalkotási probléma és mi nem, illetve konkrétan azt mondta, hogy ha a jogalkalmazó nem tud alkalmazni egy jogszabályt, az nem a jogalkotó problémája. Én meg azt gondolom, hogy de.

Azt gondolom, hogy a jogalkotónak kötelessége figyelni arra és figyelemmel kísérni azt, hogy a jogszabály alkalmazható-e, vagy nem, és ha világos az, hogy nem alkalmazható egy jogszabály, akkor igenis erre valamilyen lépéssel válaszolnia kell. Jelen esetben vagy a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy akár a Btk.-t, akár más jogszabályt módosítanunk kell.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely képviselő úr következik kettő percre.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy akkor félreérthetően fogalmaztam. Képviselő asszony, én annyit mondtam, hogy ha a jogalkalmazói gyakorlattal van probléma, akkor nem feltétlenül kell jogszabályt módosítanunk.

Tudom, hogy az országgyűlési képviselő, ugyanúgy, ahogy az egész parlament, nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatási munkát. Ez persze részben igaz, mert a bíróságét nem, de például a rendőrségét igen, mert arra a kormány jogosult.

De éppen az a funkciója ennek az ellenőrző albizottságnak, hogy erre az ülésre meghívja a jogalkalmazók képviselőit, és adott esetben a bizottsági ülésen felmerült tapasztalatok alapján tud megváltozni a joggyakorlat. Volt erre is példa, és természetesen volt arra is példa, hogy ott olyan problémák merültek föl a jogalkalmazásban, ami jogalkotási lépést kíván, és egyébként ez az új Btk.-ban meg is valósul. Tehát én azt gondolom, hogy lehet ez is, és lehet az is. Én annyit mondtam, hogy nem feltétlenül kell jogalkotással kezdenünk akkor, hogyha alkalmazási probléma van. Ezeket az albizottságokat élővé kell tenni, úgy hiszem, és ki kell használni az ebben rejlő lehetőséget. Én erre teszek javaslatot.

Intézményesített keretek között, a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően egy asztalhoz tudjuk ültetni a civil szervezetek képviselőit, és egy asztalhoz tudjuk ültetni a jogalkalmazókat, ráadásul ennél az asztalnál mi is ott tudunk ülni, magyarán szólva, ha jogalkotási lépésre van szükség, akkor természetesen az sem kizárt.

Köszönöm szépen, és köszönöm képviselő asszonynak azt, hogy vevő erre a javaslatra. Köszönöm. (Dr. Varga László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Türelmesen végighallgattam a vitát, és megfelelő önuralommal nem nyomtam kétpercesre gombokat, mert szerettem volna a végén lehetőségeim szerint összefoglalni a vitát, és a saját szempontjainkat is beleszőve a Jobbik Magyarországért Mozgalom szempontjait is elmondani.

Ennek a mozgalomnak a hírét nagyon sokan keltik rossz fényben, és sok mindent elmondanak többek között az erőszak kultuszáról, a rend embertelenségét hirdető pártként említik, illetve a nők megbecsülését semmibe vevő vagy legalábbis a nők méltóságát nem kellően tisztelő mozgalomként.

Mindazon ilyen kritikusok vagy vészmadarak és rémhírkeltők figyelmébe ajánlom azt, hogy a valóság elemeit kicsit összetettebben vizsgálják, mert mondjuk, ha megvizsgáljuk a családon belüli erőszak magyarországi jogalkotási lépéseit, és egyáltalán, hogy mi történt Magyarországon, és hogy kik voltak azok, akik ebben a témában tevékenykedtek, akkor Morvai Krisztina szerepéről elég nehéz lenne elfeledkezni (Dr. Vadai Ágnes: Csak SZDSZ-es volt akkor.), aki semmilyen pártnak nem volt sem akkor tagja, és most sem tagja, hanem mindig az igazságért és az emberek méltóságáért küzdött.

Jelen esetben majd szeretném ismertetni részletesebben az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolására irányuló bizottságának egy nagyon fontos anyagát, egy ajánlását, egy ENSZ-főtitkári ajánlást szeretnék ismertetni, amelynek ő volt jelentős mértékben előkészítője és elősegítője. Ez az ajánlás tulajdonképpen kerek perec Magyarországnak azt címezte 2005. februárban, erről tulajdonképpen eddig mindenki hallgatott, legalábbis a volt kormányzópártok részéről sem hallottunk beismerést, hogy lényegében most már hét éve, hogy az ENSZ azzal fordult Magyarországhoz, kifejezetten ebben az ajánlásban a 9.7. pontban, hogy szükség van egy olyan törvény megalkotására, amely tiltja a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot. Sok más egyéb ajánlási pont mellett is ezek szerepelnek ebben az okiratban.

Mielőtt azonban a részleteibe belemennék, tehát azért szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy itt nem csak ezek a jelzők megalapozatlanok, és nem csak Morvai Krisztina személye az, aki mondjuk, a Terror a családban című könyvével vagy akár a 2003-as országgyűlési határozat előkészítésével jelentős mértékben formálta a magyarországi jogalkalmazást, és előmozdította ennek az ügynek egyáltalán az előtérbe kerülését, tehát hogy ez egy milyen döbbenetes társadalmi probléma, és valóban a férfiközpontú társadalomban nincs kellő nyitottság arra, hogy a nők kiszolgáltatottságát kellő hangsúllyal figyelembe vegyék.

(23.10)

Hozzáteszem persze itt egy mondattal, még egyszer visszaidézem magamat, és több olyan véleményhez is csatlakoznék, amelynek a lényege az, hogy ez nem csak és kizárólag a nőkkel szembeni erőszak problémája, tehát mindenfajta erőszak elleni fellépés megoldását keressük jogalkotási és jogalkalmazási eszközökkel.

Ezen túlmenően, hogy Morvai Krisztina szerepét most ecseteltem, azt is el kell mondani, hogy a jogalkotásban a Jobbik Magyarországért Mozgalom szintén cáfolta azokat a sztereotípiákat, amelyeket ugyanúgy ránk olvasnak, mint ahogy a férfi képviselőtársak részéről is most itt elég döbbenetes sztereotípiákat olvastak rá valóban a nőkkel szemben. Mondjuk, Bartos Mónika és Talabér Márta képviselőtársaink bizonyára nem fognak nagyon örülni ennek a jegyzőkönyvnek, ha megmutatom, mert ők kormánypárti képviselő hölgyként nagyon bátran és határozottan kiálltak a nők közéleti szerepvállalásáról szóló vitában, és ugyan, ha kicsit más hangsúllyal is, mint adott esetben a Jobbik képviselői vagy az LMP képviselői, de ők is hitet tettek amellett, hogy a nőknek van egy önálló küldetési lehetősége, és nemcsak abban teljesedhetnek ki, hogy gyermeket vállalnak, hanem az ő hivatásuk teljesítéséhez, küldetésükhöz ugyanúgy a férfinak is hozzá kell járulni, ha erre neki elhivatottsága, igénye van, tehát ez nem egy egyoldalú szerepvállalás.

De nem akarom ezt a témát ebbe az irányba vinni, és azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez egy mindenfajta típusú erőszak felszámolására irányuló kötelezettség. Miből ered ez a kötelezettség? Ez egyrészt ered több nemzetközi egyezményből is, különösen a nőkre szabottan ez a bizonyos nőkkel szembeni diszkrimináció összes formájának megszüntetéséről szóló egyezmény és annak opcionális jegyzőkönyve. 1981, illetve 2001 óta Magyarországot is kötik ezek az egyezmények, illetve az alaptörvény is. Tehát ha az alaptörvény szellemiségét megnézzük, az alaptörvény erős bástyának minősíti a családokat, a közösségeket, az emberek méltóságát. Tehát ha pusztán ezt a szempontot emeljük be, akkor is azt kell mondanunk, hogy itt egy aktív cselekvési kötelezettsége van az államnak. Tehát az államnak jelen esetben két szerve az, amelyet befolyásolni tud a választásokon kétharmadot szerzett többség, az az Országgyűlés és a kormány. Mi most itt még hajnalig is vitázhatunk arról, hogy milyen megoldás lenne jó, és hogy mennyire fontos ez a kezdeményezés, és mennyire fontos, hogy idekerült most több mint százezer aláírással ez az ügy, ha a kétharmados többség által meghatározott Országgyűlés, annak egyébként akár felvetett ilyen megoldásaival, tehát az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottság végrehajtást ellenőrző albizottsága segítségével elkezdi azt a munkát, amelyet utána a kormánynak kötelessége kiteljesíteni.

Tehát a kormány nem mondhatja azt, hogy diagnózis szintjén elismerem, hogy van egy ilyen döbbenetes, több millió embert érintő probléma, a családon belüli erőszak; tudomásom van róla, sőt be is nyújtottam egy büntető törvénykönyvi javaslatot ehhez a saját felfogásom szerint, de mivel az Országgyűlés többsége, a kétharmados többség - az a többség, amely megválasztotta tulajdonképpen a kormányfőt, és a kormány a kétharmados többség jóvoltából működik - ezt leszavazta, ebből fakadóan a probléma el van intézve. Tehát pozitív kötelezettsége van az államnak.

Amit most szeretnék ismertetni néhány mondatban, ez az ominózus 2005-ös ajánlás, amelyet az ENSZ főtitkára küldött Magyarországnak. Egy konkrét eseten alapult - T. A. kontra Magyarország -, egy hölgy esetén, aki maga is áldozata volt négy éven keresztül rendszeres súlyos erőszaknak. Körülbelül tíz alkalommal bántalmazták, fegyverrel fenyegetőzött vele szemben a volt férje, a gyerekeinek a megerőszakolásával. Végül is el kellett menekülnie, és folyamatosan, teljesen elviselhetetlen életkörülmények között kellett élnie hosszú éveken át. Ez az ügy került oda az ENSZ nőkkel szembeni diszkriminációfelszámolási bizottsága vagy CEDAW-bizottság elé, és ebben megdöbbentő tényeket állapítanak meg, vagy felismerésekre jutnak.

Azt mondja, amiről mi is beszélünk, hogy az állam passzív magatartásával semmibe veszi az egyezmény által vállalt pozitív kötelezettségét, és elősegíti az előterjesztő elleni családon belüli erőszak helyzetének fennmaradását. Ezzel az állam megsérti az egyezmény betűjét, szellemét. A magyar bíróságok nem tekintik szinte kötelezőnek ezen rendelkezéseket, és az állam ezzel a passzív magatartásával az erőszak folytatólagos alkalmazását segíti elő. Sürgős intézkedések lennének szükségesek a gyermekek biztonsága és fejlődése érdekében. A magyar jog rendkívül hiányos ezen a területen. Ezeket mind idézem ebből a jelentésből, most nem akarom ezt nyilván szó szerint és minden elemében, csak látható, hogy azonnali és hatékony beavatkozást ír elő vagy javasol az ajánlás.

Ami a legjelentősebb vagy legdöbbenetesebb rész ebben, hogy haladéktalanul törvényeket hozzon, és tegyen intézkedéseket az állam a családon belüli erőszak megelőzésére és a megfelelő válaszlépésekre. Illetve a konkrét megállapítás, hogy különösen aggályosnak találják, hogy nem alkottak semmilyen konkrét jogszabályt a családon belüli erőszak és szexuális zaklatás ellen, és nem teljesültek ezáltal, itt konkrétan T. A. magánszemély emberi jogai, alapvető szabadságjogai sérültek, személyes biztonságára való joga, testi épséghez, egészséghez fűződő joga is súlyosan sérült. Azt mondja egyébként még a jelentés vagy ez az ajánlás, hogy a hagyományos gondolkodásmód, hogy a nők a férfiak alárendeltjei, erőteljesen hozzájárul a nőkkel szembeni erőszakhoz.

Tehát itt miről van szó? Azt állapítja meg: az állam nem tett eleget kötelezettségének, megszegte az egyezmény több rendelkezését, ezért azt ajánlja, hogy haladéktalanul a nemzeti stratégiát fogadja el vagy erősítse meg, vagy vigye végig, amit egyébként 2003-ban a családon belüli erőszak felszámolására az Országgyűlés elfogadott, és amelynek nyomán ugyan történt néhány lépés, de nem teljesedett ki. És végül is a legfontosabb pontja, amit már említettem, tehát egy önálló törvény alkotására van szükség, amely tiltja a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot.

Én ezt egészíteném és bővíteném ki azzal, hogy emlékeztetem mindannyiunkat, hogy több állam többféleképpen kezeli ezt a megoldást. Ebben rendkívül kreatívak szoktak lenni egyébként a kormánypártok: amikor valami saját koncepciót kell átvinni, áttolni az Országgyűlésen, akkor hihetetlen színes tablót kapunk a teljes Európáról, még akár Európán kívüli országokból is, hogy ki milyen megoldásokat alkalmaz. Itt viszont most egyetlenegy ilyen mondatot nem hallottunk, pedig tudjuk jól, hogy Franciaországban, Lengyelországban, Portugáliában valóban sui generis bűncselekményként szabályozzák a családi erőszakot, a Benelux-államokban, Írországban, Németországban pedig tematikus törvényekkel, egyfajta komplex megoldási csomaggal kísérlik meg a megoldás megtalálását.

Tehát rövidre zárva: nekem az a határozott javaslatom a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében is, hogy ezt a családon belüli erőszakra irányuló népi kezdeményezést nem szabad levegőnek nézni. Nem szabad sutba vágni a népfelség elve alapján sem, ami mindenképpen arra kötelez minket, hogy mi komolyan vegyük ezt a kezdeményezést, de ugyanakkor a családban élő kiszolgáltatott emberek, így elsődlegesen nők, de mellettük mindenki más, aki érintettje, az ő védelmük érdekében, az ő emberi méltóságuk védelme érdekében tenni kell.

És ezek a tettek konkrétan minimálisan abban meg kellene hogy nyilvánuljanak, ezt a kormány felé címzem, mivel a kormány is címzettje egy ilyen népi kezdeményezésnek, hogy igenis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium berkein belül létre kell hozni egy olyan munkacsoportot, amely az összes mértékadó szakmai szervezet, az úgynevezett tapasztalati tanúk bevonásával, amilyen egyébként maga a kezdeményező, az itt helyet foglaló Halász Pálma, illetve a jogalkalmazásért felelős különböző szervek, gyámhatóság, gyermekvédelem, rendőrség, ügyészségek, bíróságok képviselőiből egy olyan szakmai munkának kell elindulnia, amely ki tud hordani egy ilyet. Hitem szerint egyébként talán a legjobb megoldás valóban egy komplex törvénycsomag lenne, amelynek lehet része egyébként egy olyan büntető törvénykönyvi tényállás megfogalmazása, amely valóban általános elrettentő hatással is alkalmas lehet az erőszak visszaszorítására. Mert ne felejtsük el, valóban ezt többen említették is, hogy a törvényalkotó már azzal is üzen, ha mondjuk, egy jelentős büntetési tétel megfogalmazásával büntetni rendeli vagy kiemeltebben rendeli büntetni és üldözni a családon belüli erőszak elkövetését. Nyilván a felderítés, a felelősségre vonhatóság, a bántalmazások jellege, amely akár lelki szinten lehet, hogy több esetben megragad, tehát nem éri el a fizikai erőszak szintjét vagy a gazdasági kényszerfüggőség fenntartását, ezek nyilván nagyon cizellált szabályozást igényelnek.

(23.20)

Egy biztos: mi ezt elkerülhetetlennek tartjuk. Civilizációs kérdés is ez, végül, de nem utolsósorban erre szeretnék utalni, tehát nem tehetjük meg azt - annyi mindennel tud itt foglalkozni Magyarországon a jogalkotás, ugye, tehát olyan specifikált kérdésekkel, a településfejlesztéstől kezdve a hulladékkezelésen át a vízgazdálkodás legapróbb részleteivel is úgymond bátran szembeszáll a jogalkotás -, hogy egyszerűen egy ilyen, ugyan évszázadok óta létező probléma előtt - tehát nem egy új dolog ráadásul a családon belüli erőszak kérdése - pedig egyszerűen feltesszük a kezünket, és azt mondjuk, hogy nincs erre megfelelő eszköz, vagy ami van, az tökéletes. Nyilván, ami van, az sem tökéletes, ott is pozitív kötelezettsége van az államnak, akár a bírák képzésével, akár a rendőri állomány képzésével, és akár az összes, a távoltartás intézményében érintett szerv képzésével ez még a meglévő intézményeket is javítsa.

Végül, de nem utolsósorban még egyszer azt szeretném mondani, hogy nem mondhatunk le arról, hogy megtaláljuk törvényalkotási szinten is a megoldást ennek a problémának a visszaszorítására, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom elkötelezett ezen a téren is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a döntéshozatalra a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény, valamint a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája. Jakab István, Győrffy Balázs, Fidesz, Sáringer-Kenyeres Tamás, KDNP, képviselőtársaink önálló indítványa T/8285. számon a hálózaton valamennyi képviselőtársam részére elérhető volt, és most is elérhető.

A házszabályi rendelkezések 128/C. § (2) bekezdése szerint a vitában elsőként az előterjesztő, majd - amennyiben azzal él - a kormány képviselője szólal fel. Ezt követően kerül sor a bizottsági ajánlás ismertetésére. A vita során a képviselőcsoportok álláspontjukat 30 perces, a független képviselők pedig összesen 8 perces időkeretben fejthetik ki.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként megadom a szót Győrffy Balázs képviselő úrnak, a javaslat előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   271-273   273-319   319-366      Ülésnap adatai