Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hatodik éve hallgatom a következő év költségvetését, egyetlenegy pozitív dolgot tudok elmondani ebből a hat évből, hogy államtitkár úr tisztességes módon végigüli ezeket a vitákat, és még próbál reagálni is rá. A jövő évi költségvetés, a 2020. évi költségvetés az elmúlt évekhez hasonlóan úgy került a parlament elé, hogy az előző évi zárszámadás adatait nem ismerjük, nem tárgyaljuk meg, és pontosan úgy fog zajlani az idén is, mint az elmúlt években, hogy többször fogják majd módosítani kormányhatározatokban, mindenféle rendeletekben, és év végén több száz milliárd forintokat szórnak majd ki az ablakon úgy, hogy arról a képviselők egyáltalán nem is ismerhettek számokat, nem is dönthettünk. Ezt az elmúlt években folyamatosan láttuk.

Én azonnal reagálni szeretnék arra, amit előzőleg képviselőtársaim elmondtak, mert a következő évi költségvetés pontosan azokra a problémákra nem ad megfelelő választ, amiket évek óta ellenzéki képviselőként itt a parlamentben elmondunk: ez a lakhatás, az oktatás, az egészségügy helyzete és az elvándorlás kérdése és a demográfiai helyzet. Latorcai képviselő úr azzal kezdte, hogy a termékenységi arányszám mutatója növekedett. Ebben nem fogunk vitatkozni, ez igaz... (Dr. Latorcai János közbeszól.)  tudom, de hadd mondjak egy olyan tényszámot, ami bizonyítja, hogy lehet a termékenységi mutatóval takarózni, viszont a gyermekszületésszám, ami a vége, ami igazából megmondja, hogy sikerese egy kormánynak a politikája, a költségvetése, az az, hogy születike annyi gyermek, amennyi kellene Magyarországon. 2008-ban  ezt minden évben elmondom , a válság kitörésekor, 99 149 gyermek született Magyarországon; 2009-ben 96 442; 2010-ben 90 335; a 2011-es év, amit egy nagyon drasztikus évnek mondhatunk, ekkor született a legkevesebb gyermek  bár hozzáteszem, hogy az idén szerintem ezt sikerül alulmúlni az ismert számok alapján , 88 049 gyermek; 2012-ben 90 269; ’13-ban 88 689; 2016-ban sikerült egy kicsit jobb eredményt elérni, 93 063; majd 2018-ban 89 800 gyermek született. És mindannyian tudjuk, önök is tudják, mi is tudjuk, hogy ezek a számok nem fognak javulni, mert drasztikusan csökken a szülőképes korú nők száma. És azt is el kell mondani, hogy minden hatodik magyar gyermek külföldön látja meg a napvilágot, és körülbelül minden tizedik szülőképes korú nő már külföldön van. Szóval, azért mondom azt, ha nem foglalkozunk a demográfiai helyzettel…  és ezzel szorosan összefügg a lakhatás, az oktatás, az egészség és az elvándorlás kérdése; és évek óta nem adnak erre megfelelő választ.

A kormány 2017 óta úgy osztotta szét három részre a költségvetést és alakította ki az új szerkezetet, hogy a működési költségvetésben a bevételeket pont akkorára tervezte be, mint a kiadásokat, mivel számos központi adóbevételből egyszerűen annyit csípett le, amennyire szüksége volt a nullás működési egyenleghez. A 2019-es, majd’ ezermilliárd forintos hiány jövőre harmadára csökken. Annyit arról a vitáról, hogy a 2018-as költségvetés figyelembe vette, hogy két választás zajlik Magyarországon, az egyik az európai uniós, a másik meg az önkormányzati választás. Amikor mi, ellenzéki képviselők arról beszéltünk, hogy ez választási költségvetés: ezt pontosan alátámasztják a 2020-as költségvetési számok is.

Ha megnézzük ezeket a mutatókat, akkor nagyon jól látjuk, hogy a lemaradás a régiónkhoz képest Magyarországon az egyik legerőteljesebb. Ha azt nézzük, hogy hogyan áll Magyarországon  és ezt is elmondjuk minden évben  a forint árfolyama, akkor 2010. április 30-án a forint 266,28-as árfolyamon állt, most 322,29. Ezt minden évben elmondjuk. Igaz, hogy Orbán Viktornak volt egy nyilatkozata, hogy az a gyenge kormányzásnak az alapja, ha a forint gyenge, és az a gyenge kormányzók feltétele. Így hangzott a mondat: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Akkor ki lehet mondani, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya évek óta a gyenge emberek közé tartozik, mert tudatosan tartják a forintot ilyen gyengén.

Ha a családok költségvetéséről beszélünk, akkor itt el kell mondani, hogy a kormány annyira túltolta a 2020-as költségvetésben a „családok támogatásának költségvetése” fikciót, hogy külön fejezetben összegyűjtöttek minden olyan költségvetési sort, ami valamilyen módon összefüggésbe hozható a családokkal. Mondanék néhány példát: az „Igyál tejet!” programtól, a „Nők 40” nyugdíjig mindent összeadtak, így jött ki az, hogy 1808 milliárd forint támogatást plusz 419 milliárd forint adókedvezményt nyújtanak jövőre a családoknak, összesen 2227 milliárd forintot. A költségvetés általános indoklásának mellékletei között található makroadatok azonban azt mutatják, hogy a családi pótlékok és a gyermekeknek járó juttatások funkciócsoportra 2010-ben a GDP 2,05 százaléka jutott, 2020-ban már csak 1,28 százaléka. Itt folyamatosan vitatkozunk már évek óta, hogy az a fajta ellátás, a családi pótlék emelése, ami 2008-ban lett utoljára emelve…  és idehoznám még a minimálnyugdíj összegét, ami 28 500 forint, amiből nagyon sok szociális ellátási tételt számol ki az adott kormány, 2008 óta nem emelte tudatosan a kormány. És folyamatosan beadjuk ezeket a módosító javaslatokat akár a minimálnyugdíj-emelésre, akár a családi pótlék emelésére, és itt kihangsúlyoznám, hogy a családi pótlék a gyermek juttatása, 2010 óta úgymond süket fülekre lelünk, egyszerűen a kormány nem hajlandó ezt az összeget emelni, több mint 40 százalékát veszítette már reálértéken el ez a gyerekeknek járó juttatás. És jól látszik a költségvetési sorokban is, hogy legfőképpen azért csökken évről évre az ide betervezett költségvetési sor, mert drasztikusan csökken azoknak a kiskorú gyermekeknek a száma, akik igénybe tudják venni. Sőt, itt még kitérhetünk arra, hogy a családi pótlékot, miután 16 éves kortól nem kötelező iskolába járni egy gyermeknek…  drasztikusan csökkent azoknak a gyermekeknek a száma is, akik akár igénybe vehetik.

A négygyermekes nők szja-mentességére 22 milliárd forint jut a következő évben, miközben a súlyos fogyatékosság miatt levonható adókedvezményekre 21 milliárd forint.

Itt szeretnék kitérni a nagymamagyedre és nagypapagyedre, mert ugyebár a kampány alatt láttunk plakátokat, és a plakát arról szólt, hogy egy nagypapa ölében van egy pár hónapos gyermek, és ezzel reklámozta a kormány a jövő évben bevezetendő nagypapa- és nagymamagyedet. Mindig azt szoktuk mondani, hogy azokat a forrásokat támogatni kell, amit a családoknak az adott kormány betervez, csak, tudják, amikor arról beszélünk, hogy a családoknak…  és önök szokták keresztényi értékekre hivatkozva mondani, ha egy családot nézünk, édesapa, édesanya, gyerekekből áll, és elég sokszor hallgattuk mi is akár csúnyább stílusban is az önök oldaláról női képviselők, hogy egy nőnek mi a feladata, egy édesanyának mi a feladata, nagyon sokszor közvetítették felénk, hogy egy nőnek otthon van a helye, nevelje a gyerekeit, főzzön a családra, és majd csak utána jöhet bármi, ami talán eszébe juthatna.

Ezt elég sűrűn meghallgattuk itt, én is az elmúlt öt-hat évben. Tudják, engem mélységesen felháborított az, hogy most azt mondják a nőknek, hogy nem kell neked édesanyaként nevelni a gyerekedet, majd megteszi a nagymama meg a nagypapa. Menjél te csak dolgozni, vagy csináljál egészen mást, nevelje majd a gyermeket a nagymama meg a nagypapa. Tudják, erre én azt tudom mondani, hogy egy szerető, teljes családban természetes, hogy a nagypapa meg a nagymama ott van és segíti a családot. Mi szeretjük, a magyar ember családcentrikus ember, szereti a családját. De arra ösztönözni a nagymamákat, amikor már pihenniük kellene, és lényegében a nyugdíjaséveket azzal kellene tölteni, hogy ne ő nevelje az unokáját, hanem csak szeresse és segítse a saját családját, szerintem ez egy kicsit bizarr.

(8.50)

A másik, szeretném, ha államtitkár úr elmondaná, hogy akkor most a nyugdíjasoknak nyugdíjas-szövetkezetbe vissza kell menni dolgozni, vagy otthon a családban a gyereket kell nevelni. Döntsék már el, hogy mit akarnak! Vagy a nőknek kell otthon édesanyaként viselkedni, vagy gyorsan vissza munkaerőpiacra, és majd neveli a nagypapa meg a nagymama, ha tudja, ha sem, vagy csak ül ott… Tudja, mi jutott nekem eszembe erről a képről? Hogy szegény nagypapa már alig bírt ülni, gyorsan odanyomták az ölébe ezt a gyereket, hogy ezt a fotót meg tudják csinálni, utána meg szegény örült, hogy mehet vissza és pihenhet egyet. El tudják maguk képzelni, hogy egy nyugdíjas korú ember, attól függetlenül, hogy rajong a családjáért, tényleg ezt a jövőt képzeli el magának, hogy majd a gyereke szüli az unokákat, és majd ő még nevelheti nemcsak a gyerekét, hanem az unokáját is? Elég bizarr ötleteik vannak, megmondom őszintén!

Talán arra kellene ösztönözni a magyar fiatalokat, akik elhagyták ezt az országot, hogy jöjjenek vissza. És arra kellene komoly lépéseket tenni, hogy hogyan oldják meg a fiatalok azon problémáját, hogy minél hamarabb lakáshoz juthassanak. Államtitkár úr, többször volt hírekben, és ön is tudja, hogy hány tíz évet kell ma egy fiatalnak ahhoz spórolnia, és nem arról beszélünk, hogy 10-20 ezer forintot kell félretennie egy hónapban, hanem akár az egész fizetését, hogy egy 50-60 négyzetméteres lakáshoz hozzá tudjon jutni. Mondjuk, vidéken lehet, hogy 40-50 évet kell ehhez spórolni.

Most sem azt látjuk a lakástámogatásoknál, hogy arra ösztönöznék az embereket, hanem vegyenek fel hitelt. Többször megkaptuk a Parlament falain belül, hogy abban a bizonyos elmúlt nyolc évben, ami maguknál már lassan az elmúlt tíz év lesz, hogy micsoda kárt okozott a devizahitelezés és a hitelek kihelyezése. Államtitkár úr, lassan több hitelt helyeztek önök ki a kormányzásuk alatt, mint a szocialista kormányok alatt. Minden gazdasági szereplő azt jósolja, hogy rosszabb lesz, ha egy válság kitör, borzalmasabb helyzetbe fognak a családok kerülni, mint a devizahitelezések után. Önök arra szeretnék ösztönözni a családokat, hogy mindenre vegyenek fel hitelt. Ezzel amúgy röghöz tudják őket kötni, rabszolgasorsban tudják önök tartani. Nem azon dolgoznak, hogy megfelelő európai módra emeljék a munkavállalók fizetését, hanem azon dolgoznak, hogy hogyan tudják eladósítani a magyar családokat, és hogyan tudják külföldi munkavállalókkal letörni azt, hogy minél magasabb bérekről tudjanak a magyar munkavállalók megállapodni a munkáltatókkal.

Arról is szeretnék majd a fideszes képviselőktől hallani, ha számszakilag elmondanák nekünk, hogy az elmúlt években hány külföldi munkavállalót hoztak be Magyarországra, olcsó munkavállalót azért, hogy Magyarországon alacsonyan tudják tartani a béreket. Tegnapi hír  ugyebár, évek óta megváltoztatták, a Statisztikai Hivatal már nem közöl létminimumadatokat. Azt hiszem, 2015-ben törölték el, hogy a Statisztikai Hivatalnak, a KSH-nak kelljen erről bármiféle kimutatást adnia, hogy mennyiből lehet ma Magyarországon megélni; és a minimálbér kevesebb összeget mutat jó néhány ezer forinttal, most 95 ezer forintról beszélünk, hogy egy embernek ahhoz, hogy elég szerény körülmények között meg tudjon élni egy hónapban, 95 ezer forint nettó jövedelemmel kellene rendelkeznie.

Hogy hogyan élnek a magyar családok, és mihez tudnak hozzájutni, arról is beszéljünk már, mert Latorcai képviselő úr is elmondta, hogy egy költségvetés nem csak számokból áll, a számok mögött igenis emberek vannak, családok vannak, és hogy meg tudnake élni, jól érzike magukat vagy sem. Tisztelt Férfi Képviselőtársaim! Szoktak önök boltba járni? Szoktak? Akkor tudniuk kell, hogy ma mennyibe kerül egy liter tej, egy kiló sertéshús az áfacsökkentés után, mennyibe kerül egy kiló zöldség. Tudják, egy húslevest most már drágábban lehet megfőzni, mint ha egy pörköltet színhúsból elkészítek. Veszek két szál zöldséget, és 600 forintot fizetek a boltban. De nagyon sok mindenről beszélhetnék, hogyan szabadultak el Magyarországon az árak. (Böröcz László felé:) Nevetheti, képviselő úr, úgy látom, hogy ön nem szokott boltba járni, vagy annyira nem okoz problémát, mert azért mondjuk azt is, hogy mi egy egészen jól fizetett alkalmazottai vagyunk az államnak, és ha mi bemegyünk a boltba, azért nekünk akkora problémát… (Böröcz László tapsol.) Meg is kell tapsolni, mert ez így van, ki kell mondani, képviselő úr! De azoknak az embereknek, akik minimálbéren vannak bejelentve (Böröcz László: Nem mond igazat, képviselő asszony.), elég komoly problémát okoz nekik a mindennapi megélhetés.

Lehet a számokkal trükközni, képviselő úr, meg lehet nem elismerni, hogy hogyan szabadultak el az árak a boltokban, csak tudja, az a fajta rejtett áremelkedés  mert van egyfajta normális áremelkedés is, amit okoz, mondjuk, a benzinár növekedése, amit önök engednek évről évre elszabadulni, de van egy másikfajta, rejtett áremelés. Nem tudom, tudják-e, hogy egy félliteres tejföl már csak 330 gramm? Sőt, most már van olyan tej, amelyik nem egy liter, hanem 0,9 liter. Így szokták a rejtett áremelést megcsinálni a boltokban a vállalkozók. Vagy ha visszatérünk arra, hogy volt önöknek egy kezdeményezése, a vasárnapi boltzár, lassan meg fog valósulni, mert annyira nincs munkaerő a boltokban. Sőt, államtitkár úr, majd remélem, bevallja, hogy a vidéki településeken hány ezer kisboltot kellett csak azért bezárni, mert már képtelenség fenntartani. Nem tudják fenntartani, nemcsak a munkaerőhiány miatt, hanem egyszerűen lehetetlen most már kigazdálkodni azokat a költségeket a vállalkozóknak, hogy normálisan tudják működtetni.

És itt kitérhetünk arra, hogy hogyan veszítik el azok a vidéki települések az alapvető szolgáltatáshoz való jogukat az önök hibás gazdaságpolitikája miatt. Ezekről önök nem beszélnek. A szolgáltatásoknál nemcsak arról beszélünk, hogy tude boltba elmenni az ember, hanem vane megfelelő egészségügyi ellátás, vane megfelelő háziorvosi ellátás, vane megfelelő védőnői ellátás, vane megfelelő oktatási rendszer az adott településen, tude egyáltalán tömegközlekedni a településről. És ha megnézzük a vidéki Magyarországot, akkor nagyon jól tudjuk, hogy minél kisebb településről beszélünk, annál nagyobb, súlyosabb problémákról beszélhetünk.

A Megyei Jogú Városok Szövetségének van egy felmérése. Nem az idén készült, hanem két-három évvel ezelőtt, és erről már beszélt Lázár János képviselőtársuk is  3200 település van Magyarországon , hogy a következő időszakban, ha valami csoda nem történik, tíz éven belül 800 település fog eltűnni Magyarország felszínéről. (Gyopáros Alpár: Köszönhetően...) Képviselő úr, tíz év után már nevetséges erre hivatkozni, hogy mit köszönhetnek. Szerintem maguknak köszönjék meg. Amikor önök arról beszélnek, hogy hogyan támogatják a családokat, jöjjenek el vidéki településekre (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Szászfalvi László: Ott élünk!), utcahosszak vannak üresen csak azért, mert menekülnek ebből az országból a fiatalok. Nézzék meg, hogyan nyilatkoznak a mai fiatalok, a 18 évesek, hogy hogyan akarják ezt az országot itt hagyni! Tudják, legtöbb esetben már nem az az oka, nem a megélhetési problémákat hozzák fel fő szempontként, hanem azt a politikai helyzetet, azt a kiszolgáltatottságot, ami Magyarországon eluralkodott.

(Dr. Latorcai János felé:) Képviselő úrra hivatkozom megint, azt mondta, hogy a jövő évi költségvetésben addig ér a takaró, ameddig kell  nem pontosan így fogalmazta a képviselő úr. Csak tudja, képviselő úr, egyeseknek irtózatosan nagy ez a takaró, míg másoknak meg csak egy picike kis szöglet jut. Mészáros Lőrinc takarója, Tiborcz Istvánnak, Garancsi Tibornak, és reggelig sorolhatnánk azokat a vállalkozókat, iszonyatosan nagy takarója van a mi adófizetői pénzünkből, míg másoknak lehet, hogy még egy darabka kis takaró sem jut.

Ez a költségvetés ugyanúgy egy igazságtalan, a magyar családok többségével nem foglalkozó költségvetés, és azokra a problémákra  amelyeket legelőször elsoroltam, hogy az oktatás helyzete, az egészségügy helyzete, a lakhatás kérdése és a fiatalok elvándorlása  egyetlenegy sora nem ad választ évek óta, államtitkár úr.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(9.00)