Felszólalás adatai

Azt gondoltam előterjesztőként is, hogy nemcsak formai, szövegszerű pontosítást, illetve a törvény jobb áttekinthetőségét vagy olvashatóságát szolgáló indítványokat fogadtam be, hanem olyanokat is, amelyek érdemi, a szabályozás tervezetének megváltoztatását előirányzó, felhasználói oldalról viszont mindenképpen a törvény hatályát javító és annak alkalmazását segítő indítványok. Ezért külön köszönöm képviselőtársaimnak azt az aktivitást, amelyet az elmúlt napok során a módosító indítványok megszerkesztése és benyújtása terén megtettek.

Azt mondhatom önnek, elnök úr, és képviselőtársaimnak is, hogy ahogy azt talán már lassan megszokhatták az általam benyújtott törvényjavaslatok tárgyalása során, fogadtunk be ellenzéki indítványokat is. Tehát azt az együttműködő készséget, amit az általános vita expozéjában említettem, komolyan is vettük, ilyen módon mind az LMP, mind a Jobbik-frakció azon módosító indítványait, amelyek a törvényhozói szándékkal egybecsengő módon hatottak, befogadtuk, és azt gondolom, hogy azok javítani is fogják a törvényjavaslat minőségét.

Néhány dologra szeretnék kitérni, elnök úr. Fónagy János államtitkár úr már sok mindenről tett említést a felszólalásában, mégis néhány olyan alapvető kétséget szeretnék eloszlatni, amely a törvényjavaslattal kapcsolatban felmerült.

Az első ilyen kétség a törvényjavaslat előkészítését illette. Ahogy már azt megszokhattuk, ellenzéki képviselőtársaim aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, hanem önálló képviselői indítványként került a parlament elé. Azt gondolom, most már a vitában ők is látták, és a törvényjavaslatot alaposan átolvasva és értelmezve ők is elfogadják azt, hogy ez valóban hosszú előkészítő munka után, szakmai egyeztetést követően került a tisztelt Ház asztalára. Még a bizottsági vitákban kétség volt, hogy az a kinyilatkoztatás, miszerint két szakmai szövetség is komoly támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot, valós-e vagy sem; menet közben írásban is prezentáltam mindkét szervezet, tehát a mérnöki kamara és vizes szakmai szervezet támogató nyilatkozatát, tehát azt gondolom, ez sem véletlenül született meg.

(21.00)

Igyekeztünk gyakorlati oldalról megfogni azokat a kérdéseket, amelyek a törvény sarokpontjai, és reményeim szerint sikerült is őket jól összerakni.

Komoly kérdés volt még az árképzés. A vitában is elmondtam és most is szeretnék rá visszatérni, az, hogy az állam magához veszi az ármegállapító hatósági jogkört, alapvetően azt a szándékot tükrözi, amit az állam a többi közüzemi díj esetében is megtett, azaz konzekvensen ragaszkodunk ahhoz, hogy csökkentsük, s az állam olyan módon járjon el, hogy a lakosság terhei elviselhető mértékűek legyenek a következő években. Azt gondoljuk, hogy a méretgazdaságosság, azok a technológiák, amelyeket a nagy szolgáltatóktól a kisebb szolgáltatók át tudnak venni, és az a fajta önkormányzati társulás, amire a törvény lehetőséget biztosít, annak a pozitív hozadékai valóban díjcsökkentő, díjleszorító hatásként tudnak érvényesülni, és megszűnik az az anomália, amely ma fennáll, miszerint nemcsak hogy az ország különböző részein fekvő települések között, hanem egymástól néhány tíz kilométerre lévő települések között is két-háromszoros díjkülönbség legyen. Azt gondoljuk, a törvényjavaslat is ezt célozza, hogy a magyar lakosoknak joguk van arra, hogy azonos szolgáltatásokért azonos díjat fizessenek. Azt gondoljuk, a törvény erre garancia lehet.

Felmerült kérdésként az is, hogy nem túl nagy-e az a kétszázezres szám - ahogy Bödecs Barna képviselőtársam is említette -, amit a törvény meghatároz a szolgáltatás feltételeként. Azt gondoljuk, hogy ez a kétszázezres szám, amelybe lakossági és közületi fogyasztók ellátása is beletartozik, még a legkisebb megye esetében is megyehatáron belüli ellátási területméretet hordoz magában. Tehát nem kell megyéken átnyúló nagy regionális rendszerekben gondolkodni. A törvényjavaslatnak is az a szándéka, hogy húsz-negyven közötti társaság legyen alkalmas arra e feltételrendszer szerint, amely a vízszolgáltatásban és a szennyvízszolgáltatásban részt vehet majd a következőkben. Azt gondoljuk, ez kellő ellátási biztonságot nyújt, olyan szakmai színvonalat és tőkehátteret biztosít, ami a lakosok, a fogyasztók érdekeit fogja szolgálni. Még nem eldöntött tény, ezért további egyeztetéseket folytatunk arról, hogy befogadjunk-e olyan módosító indítványt, amely csökkenti ezt a számot. Én azt gondolom, valahol 150 ezer körül lehet az a mérték, amely a törvényhozói szándéknak még megfelel, de annak az igénynek, amit képviselőtársaim megfogalmaztak, hogy csökkentsük ezt a számot, szintén eleget tesz. Nagyon remélem, hogy ebben kompromisszumos döntést tudunk majd meghozni.

Felmerült kérdésként az is, hogy milyen szerepe lehet majd a későbbiekben a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, amely korábban a vízszolgáltatással kapcsolatos hatósági jogköröket gyakorolta. Miután az árképletet kormányrendeletben rögzíti majd a kormány a későbbiekben, a kormányrendelet megalkotásánál a tárca vezetője, miniszter úr lehetőséget kap arra, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontját képviselje, tehát ilyen módon megmaradt az a lehetősége a tárcának, hogy a későbbiekben is hatást gyakoroljon erre a területre.

Felmerült további kérdésként az is, hogy a Magyar Energia Hivatal, mint árhatóság a későbbiekben mennyire tudja rugalmasan kezelni majd ezt a kérdést. Erre példaként megint csak azt tudom felhozni, mint ahogy egyéb közüzemi szolgáltatások esetében, akár az áramdíj vagy a gáz árának a meghatározása tekintetében, itt is egy szakmailag jól felkészült társaság és olyan gyakorlattal rendelkező kollégák fogják végezni ezt a munkát, ami garancia arra, hogy a kellő rugalmasságot biztosítani tudja.

A törvény nagy része 2012. július 1-jétől lép majd hatályba, az árhatósági jogkör pedig 2012. január 1-jétől, vagy egy módosító indítvány kapcsán még 2011. december 31-étől, tehát lesz még fél év arra, hogy a most szintén a parlament előtt fekvő vagyontörvény - amelynek éppen néhány órával ezelőtt zárult le a részletes vitája - végleges elfogadását követően az ottani szabályozásokat átemeljük a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénybe. Ilyen módon amik esetleg a vagyontörvény kapcsán szükséges módosítások, azokat a következő év első félévében át tudjuk vezetni. Azt gondolom, ez is elég mozgásteret ad számunkra arra, hogy az utolsó simításokat majd a törvény hatálybalépése előtt megtegyük.

Az általános vitában és bizottsági üléseken is elhangzott kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim részéről egyaránt, hogy húsz éve várt jogszabály fekszik a tisztelt Ház asztalán. Komoly a felelősségünk abban, hogy e törvény végső formáját úgy tudjuk meghatározni, ami valóban Magyarország polgárainak az érdekeit szolgálja, valóban egységes, kiszámítható, magas színvonalon működő szolgáltatást adjon valamennyi magyar fogyasztó számára, és olyan árszabályozási kereteket adjon, ami kiegyenlíti a mai teljesen hektikus és heterogén díjszabásokat, és lehetőség szerint folyamatosan infláció alatt tartja azokat, tehát nem enged meg olyan ugrásokat, mint ami az elmúlt húsz évben gyakorlat volt, amikor infláció fölötti, annak két-háromszorosát, sőt annál magasabb mértéket is meghaladó díjemelések voltak. Azzal, hogy a keresztfinanszírozást megszünteti, nem ad lehetőséget a későbbiekben arra, ami sajnos gyakorlat volt elsősorban azoknál a szolgáltatóknál, ahol a magántulajdon is szerepet kapott, márpedig az elmúlt húsz évben a vízszolgáltató szektor közel fele olyan társaságokba került, ahol akár 49 százalékban is tulajdont szereztek magáncégek, de a menedzsmentjogokat ők gyakorolták. Ők folyamatosan arra törekedtek, hogy költségágon minél több forrást vonjanak ki a szolgáltatásból, az amortizáció mértékét gyakorlatilag nem hagyták bent a cégben, elmaradtak a felújítások, ami odavezetett, hogy a víziközmű-hálózat mára teljesen elavult, nagyon sok helyen 50-60 éves vezetékek vannak, és olyan szintű hálózati veszteséggel üzemelnek a rendszerek, amelyek egyrészt az üzemi eredményt jelentősen rontják, ezáltal emelik a díjakat, másrészt pedig a magyar vízkincset, amely mindannyiunk közös kincse, pazarló módon kezelik. Erre is megoldást nyújt a törvény, ezt is kezeli.

Összességében azt mondhatom elnök úrnak és tisztelt képviselőtársaimnak is, hogy jó döntést hozunk. Ennek a törvénynek az elfogadása valóban történelmi tett lesz a vízszolgáltatás terén, és nagyon bízom abban, hogy az a közös gondolkodás, amiről tanúbizonyságot tettünk az általános és a részletes vitában is, tovább növeli majd ennek a törvényjavaslatnak a színvonalát, és tovább javítja az esélyét annak, hogy sikeres legyen ez az ágazat a későbbiekben is.

Még egyszer köszönöm szépen az együttműködő segítségüket, köszönöm a figyelmet. (Taps.)