Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kis csalódást kell okoznom a belügyminiszter úrnak, mert én most nem az önkormányzatok költségvetéséről fogok beszélni (Varga Mihály: Tb-önkormányzatok.), hanem természetesen az egészségügyi és szociális tárca fejezeti előirányzatairól, vagy legalábbis ezekből igyekszem néhány következtetést levonni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha visszagondolok az őszi parlamenti nyitánynak szánt miniszterelnöki expozéra, az rendkívül biztató távlatot rajzolt az egészségügy számára, azonban a költségvetési törvényjavaslat elég világossá tette azt, hogy 2001, de 2002 sem lesz az egészségügy éve, legalábbis ezek a területek nem élveznek prioritást a költségvetésben, ha most szorosan a tárca előirányzatait nézem, mert majd ugyanezt bizonyítani fogjuk holnap a társadalombiztosítási alapok költségvetésénél.

Ami az egészségügyet illeti, a két évre szóló költségvetéssel a kormányzat cáfolhatatlan bizonyítékát adja annak, hogy a hivatalba lépése óta eltelt időben nem tudott mit kezdeni az egészségüggyel, sőt, éppen a költségvetésből kitűnően, a választási ciklusból hátra levő időben sem kíván semmilyen maradandót alkotni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyértelmű, hogy az egészségügyi tárca vesztes - ami a fejezeti előirányzatokat illeti. Mert ha csak a támogatási előirányzatokat nézzük, akkor 8,8 százalék a növekmény. Ez nagyon szerény növekmény, az inflációt is alig-alig követi, ha egyáltalán követi, és ezt még a beruházási kiadások 20 százalékos emelése sem ellensúlyozza, amire az államtitkár úr hivatkozott. Ami ugyan igaz a tárca költségvetésében, de ehhez azért azt is tudni kell, hogy a tavalyi beruházási előirányzatnál az idei meg éppen 10 százalékkal volt kevesebb. Tehát akkor azt is mondhatnám, hogy valamit visszaadtak; a késleltetett beruházások talán most éppen abba a szakaszba jutottak, hogy ez a pénz kell.

Az is igaz, hogy az intézményi előirányzatok jelentősen nőnek, de ezek 20 százalékos béremelési kötelezettséggel is terheltek. Az is igaz, hogy az ÁNTSZ és a vérellátás előirányzatai is nőnek, de azt gondolom, hogy ez rendjén is van, hiszen ezt megkívánja a közegészségügyi biztonság, az EU-csatlakozás. Itt semmi extra nincs!

Ami viszont tragikus - és erről részleteiben beszélt Schvarcz Tibor képviselőtársam -, hogy mindezekkel együtt vagy talán mindezek ellenére a szakmai program-előirányzatok nagyon jelentősen mérséklődtek, és ez egyik oldalon a technológiai lemaradást konzerválja. És beszéltünk itt az onkológiai programról, a radiológiai programról, és nem véletlen, hogy ezért szükségessé vált, hogy a Szocialista Párt olyan indítványt nyújtson be, amely a következő esztendőben 30 milliárd forinttal kívánja növelni a műszerfejlesztési, eszközpark-korszerűsítési előirányzatokat. Azt gondolom, hogy van már olyan súlyos az elmaradás, hogy erre az összegre csak a cserék-pótlások megoldása érdekében és egy minimális innovációs előrelépés érdekében szükség van.

A másik baj az, hogy a megelőzésre sem jut elég pénz. Az is nagyon szomorú, hogy a környezet-egészségügyi programban fokozatos visszalépés történik, és lehet, hogy erre is lehet mondani, hogy benne van az ÁNTSZ előirányzatában, benne van itt, benne van ott; de miért nem vállalja fel a tárca, hogy kérem, azt mondjuk, rámutatunk: ez a környezet-egészségügy pénze?! Azt gondolom, ez így korrekt, és legalábbis tőlünk nyugatra az európai uniós országok költségvetésében azért ezek a célprogramok nem szégyellendő dolgok. Mi sem szégyenkeztünk egyébként a londoni konferencián például a környezet-egészségügyi program miatt. Tehát igazán nem értem, hogy miért kell ezt a programot büntetni és forráselvonásban részesíteni.

Aztán azt végképp nem értem, hogy mondjuk, a fejezeti pénzek között miért nem találunk semmit, ami tulajdonképpen előkészítené azokat az intézkedéseket, amelyekről hallunk. A viták előszelei itt vannak a Házban, csatazajok hallatszanak az egészségügyben, hiszen a szakorvosi privatizációról, az intézmények működési formáiról, az intézmények jogállásáról szóló törvénytervezetek készülnek-készülnek. Állítólag előbb-utóbb itt lesznek a Házban, de ezek végrehajtásához egy fillért sem, pontosabban egy árva petákot sem - hogy divatos szóval éljek - biztosít a tárca.

Egyébként az elmúlt években a háziorvosokkal is ugyanezt tette. Annak idején a háziorvosi privatizációra is volt egy 600 milliós keret - még emlékszünk rá -, de ezt véletlenül zárolták. Nos, azt gondolom, hogy ha pedig ez így van és minimális célelőirányzat sincsen, akkor lehet, hogy ezt az előterjesztést is eleve a végrehajthatatlanság veszélye fenyegeti.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az egészségüggyel ellentétben a szociális és családügyi fejezet, illetőleg tárca költségvetése, legalábbis az előirányzatok jelentős részében, kifejezetten a választásra tekintettel lett összeállítva.

Ugyanakkor megmagyarázhatatlan az a sajátos költségvetési tervezés ennél a fejezetnél, hogy a minisztérium előirányzatainak jó része 2001-ben a 2000. évi szint alá zuhan, majd 2002-re meredeken emelkedik.

(22.00)

Erre ugyanis szakmai magyarázat nincs, vagy legalábbis én nem tudok szakmai magyarázatot. Azt gondolom, mindez kizárólag annak tulajdonítható, hogy a le nem kötött, vagyis szabad elosztású előirányzatokkal a tárcának, illetőleg a kormánynak politikai céljai vannak. Ez minden olyan előirányzatra igaz, ahol a miniszter méltányossági alapon, illetőleg kötöttségek nélkül oszthat forrásokat, illetve ahol a pályázati rendszerek segítségével az úgymond jól viselkedő közösségek, önkormányzatok jutalmazhatók. Csak egy-két példát hadd mondjak, az illusztráció kedvéért:

A méltányossági nyugdíjemelésekről való döntés váratlanul a szociális és családügyi miniszterhez kerül, és ha ehhez hozzávesszük a hihetetlenül magas miniszteri segélykeretet, akkor évente több mint félmilliárd forintot oszthat szét a szociális és családügyi miniszter.

Ugyancsak érdekes, hogy a következő két évben összesen 2,4 milliárd forint áll a miniszter rendelkezésére családpolitikai programok címen; ez az előirányzat talán a legalkalmasabb a politikai megfontoláson alapuló osztogatásra.

A fejezet költségvetésének átpolitizálására mégis talán a legékesebb bizonyíték a Kézenfogva Alapítvány támogatásának megszüntetése. Azt talán tudják képviselőtársaim, hogy az értelmi fogyatékosok életminőségét javító program mentora nem más, mint Göncz Árpádné asszony. Most, hogy már új köztársasági elnökünk van, talán elérkezettnek látták egyesek az időt a támogatás megvonására. Biztos vagyok benne, hogy ezt a döntést nem szakmai érvek motiválták, ezért érdemes feltenni azt a kérdést: ilyen feszítő a fejezet költségvetése, hogy már nem jutott 50 millió forint ennek az alapítványnak? (Dr. Kóródi Mária: Ez tisztességtelen!) Vagy mi lesz a megkezdett programok sorsa? Mi lesz azokkal az értelmi fogyatékosokkal és hozzátartozókkal, tisztelt képviselőtársaim, akik számoltak a program folyamatosságával? Azt gondolom, hölgyeim és uraim, miniszter úr, államtitkár urak, hogy ez politikailag több, mint barátságtalan lépés, de talán van még esély a korrekcióra.

Azok az előirányzatok, amelyekkel összefüggésben a kormány folyamatos píárakciókat bonyolít - közmunka-végzés támogatása, gyermek- és ifjúságvédelem, üdültetés -, vagy stagnálnak, vagy csökkennek, ha megnézzük a költségvetési sorokat. Példaként említem az üdülés szociális célú támogatását, ami mindkét évben 394 millió forint, és ez alig fele az előző kormányzati ciklusban biztosított összegnek, aminek szintjét a kormányzat az ez évi botrányok ellenére sem kívánja emelni. És természetesen a kormány nem számol a közmunkákban részt vevők számának növelésével, noha ezt retorikai szinten maga is szorgalmazza.

Képviselőtársaim, összefoglalva ez a költségvetés az Egészségügyi Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium előirányzatainak áttekintése alapján biztosan nem tekinthető az áttörés költségvetésének. Egyébként ebben a vonatkozásban a pénzügyminiszteri expozé sem volt nagyon markáns, legalábbis ezeket a részeket nem nagyon emelték ki, hiszen azt gondolom, a jóléti ágazat lecsúszásának fékezéséhez sem elegendő az a fedezet, amit a két szaktárca fejezeti előirányzatai biztosítanak. Ez nagyon szomorú, és a magunk részéről a Szocialista Pártban, a szocialista frakcióban ezért sem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)