Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország 2001. és 2002. évre vonatkozó költségvetési tervezetének vitájában kiemelten foglalkozom a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium költségvetésével. Miért is teszem ezt a kiemelést? Mindannyian tudjuk, hogy hazánk állapotát, személyes anyagi helyzetünkön túl, karakteresen meghatározza a közút- és vasúthálózatunk állapota, folyóink védműveinek biztonsága. Életminőségünk megőrzése és javítása nem képzelhető el közlekedésünk helyszíneinek biztonsága, külleme, technikai fejlettsége biztosítása nélkül.

A költségvetés bizottsági vitáin és a sajtóban is a bérek alakulása, a tervezett változások társadalmi csoportokra ható következményeinek taglalása volt az érdeklődés homlokterében. Talán természetes is ez a megközelítés, hiszen 1987-től tíz éven keresztül a magyar gazdaság súlyos politikai és strukturális válságát életszínvonalunk sínylette meg. Ezért örvendetes, hogy a költségvetésben a bérek, a nyugdíjak emelése, a családtámogatási rendszer bővítése áll az első helyen.

Azon közismert tény miatt is foglalkozni kívánok az infrastrukturális beruházásokkal, mert azok értéküknél többszörösen nagyobb kapcsolódó magánberuházásokat vonzanak. A kormányprogramban is kiemelt figyelmet kapott az infrastruktúra fejlesztése és az ahhoz szükséges feltételek javítása, mivel mindezt elengedhetetlen eszköznek tekintjük a gazdaság fejlesztése, az elmaradott térségek felzárkóztatása és a munkahelyteremtés szempontjából. Felhívták a figyelmet ezen ágazatok kiemelkedő fontosságára az elmúlt és idei év nagy árvízi katasztrófái is, amelyek hatásait csak hatalmas áldozatok árán lehetett kivédeni.

Napjainkban az egyre gyorsuló gazdasági fejlődés egyik meghatározó eleme a kiszolgáló infrastruktúra állapota, szolgáltatásaink színvonala. Tapasztalati tény, hogy az elhasználódott vagy kiépítetlen infrastruktúra a gazdaság fejlődésének gátja, fékezi a társadalom mobilizációját, korlátozza a termelő ágazatokban működő tőke mozgásterét, hatással van a megtérülésre, és jelentős környezeti károk okozója is lehet. Ezért olyan infrastruktúra-politika megvalósítása a cél, amely katalizátor szerepet tölt be a nemzetgazdaság egészének fejlesztésében.

A költségvetési törvényjavaslatot e szempontok szerint vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szerkezeti változások hatásait figyelmen kívül hagyva, e területen a költségvetési támogatás növekedésének mértéke nem kiemelkedően magas, ugyanakkor árnyaltabb a helyzet annyiban, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztésére és működtetésére fejezeten kívüli források is rendelkezésre állnak. Így például az egyik legfontosabb területre, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére a kormány 2001-re 35,2 milliárd, 2002-re 36 milliárd forintot irányoz elő. Ebből a forrásból megvalósulhat többek között a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének tervezett üteme, az egyes városokat elkerülő utak megépítése és a nem útdíjas autópályák és autóutak üzemeltetése. Jelentős külső forrásokat vonhat be a tárca az ISPA- és a Phare-segélyekkel megvalósuló fejlesztések finanszírozásába is. E forrásbevonás a következő két évben mintegy 35 milliárd forint többlettámogatást eredményezhet majd az érintett ágazatok számára.

Nézzük most részletesebben, hogy milyen lehetőségeket teremt a javaslat az infrastrukturális ágazatok számára. Hazánk úthálózata körülbelül 187 ezer kilométer hosszú, amelyből kereken 30 ezer kilométer az országos közúthálózat. 105 ezer kilométer az önkormányzati és körülbelül 52 ezer kilométer a magánutak hossza. A közúti személy- és áruszállításban betöltött szerepük alapján a legjelentősebbek az országos közutak, amelyek a teljes forgalom mintegy 70 százalékát bonyolítják le. A 30 ezer kilométeres országos közúthálózat óriási nemzeti vagyont képvisel, amelynek bruttó értéke mintegy 3700 milliárd forintra tehető. Az országos közutak állapota viszont arra figyelmeztet bennünket, hogy a fejlesztési célkitűzéseinket, programjainkat semmiképp sem szabad a fenntartás rovására teljesítenünk. Mindezeknek megfelelően a közúthálózat mennyiségi és minőségi megfelelősége, a rendelkezésre álló források nagyságrendje és a finanszírozás konstrukciója a mindenkori közlekedéspolitika egyik kulcskérdésévé vált.

Az úthálózat fenntartását és fejlesztését szolgáló feladatok finanszírozását a 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat alapján az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat 66 milliárd, illetve 74 milliárd forintos összege, valamit a kiemelt kormányzati beruházások között a közúthálózat fejlesztésére meghatározott előirányzatok biztosítják. Ez utóbbi forrásból olyan kiemelt fontos fejlesztések valósulhatnak meg, mint például az esztergomi Mária Valéria híd építésének megkezdése, mindannyiunk örömére szolgál, hogy több mint fél évszázad várakozás után végre a tegnapi nappal megkezdődhet a híd eredeti állapotának helyreállítása. Úgy vélem, nem kell külön hangsúlyozni, milyen kiemelkedő politikai jelentősége van e második világháborúban felrobbantott híd újjáépítésének. A két szomszédos ország közötti összeköttetés helyreállítása kedvező hatást gyakorol majd a határmenti térségek gazdasági és kulturális kapcsolataira, élénkíti az idegenforgalmat, és elősegítheti a jószomszédi kapcsolatok ápolását.

A településeket elkerülő utak megépítése - elsősorban az érintett lakosság életkörülményeinek javítása, a közúti közlekedés biztonságosabbá tétele érdekében - szintén kiemelt szerepet kapott a kormány programjában. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a kiemelt kormányzati beruházások között biztosít forrást a székesfehérvári és a hajdúszoboszlói elkerülő szakaszok megépítésének előkészítésére, és emellett befejeződhet a 74-es főút Zalaegerszeget elkerülő szakaszának megépítése is. E beruházás, amely érdemi javulást hoz majd a város közúti közlekedésében, a Phare-CBC programhoz kapcsolódva valósul meg.

Az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatról szólva azonban mindenképpen meg kell említenem azt a tényt is, hogy a fenntartásra szolgáló források növekedése az elmúlt évhez viszonyítva csak a reálértéken tartáshoz szükséges növekményt tartalmazza. Így, tekintettel a létesítmények jelenlegi műszaki állapotára, ez az összeg mindössze a színvonal hanyatlásának mérséklésére elegendő.

(13.30)

Ezt a megállapítást egyébként az ÁSZ-jelentés is tartalmazza. A célelőirányzatból valósul meg több elkerülő szakasz, de ki kell emelnem a dunaföldvári híd felújítását, amely hosszú évekig váratott magára; így 2001-től már biztonságos, felújított hídon kelhetnek át a gépjárművek és külön sávon a kerékpárosok is.

Meg kívánom jegyezni, örülnék, ha egyéb nemzetközi pénzek bevonásával és a helyi önkormányzatok támogatásával Magyarországon is megvalósulna az a mindannyiunk számára kedves lehetőség, hogy a Duna mindkét oldalán, de lehetőleg minél hamarabb legalább az egyik oldalon, végig megvalósuljon a kerékpárút. Németországtól egészen a magyar határig már a Duna mindkét partján kerékpárút áll rendelkezésre a kirándulni vágyóknak, és ez a helyi turizmusban igen komoly szerepet tölt be. De mondhatnám, hogy a nemzetközi turizmus szempontjából is vonzó attrakció lenne, ha ezen a sok helyen háborítatlan magyar Duna-szakaszon kerékpárutak vezetnének.

A törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy a vasúti közlekedés területén is folytatódjanak a már megkezdett beruházások, illetve új vasúti fejlesztések induljanak el. Ezek között meg kell említeni, hogy folytatódik és 2001-ben befejeződik a magyar-szlovén közvetlen vasúti összeköttetés építése. Ez nemcsak a két ország között teremti meg a közvetlen vasúti kapcsolatot, hanem az ötödik páneurópai folyosónak is fontos része lesz. Megkezdődik az ISPA-pályázatokkal érintett vonalak rehabilitációja, és előreláthatólag a Zalalövő-Boba-Budapest-Cegléd-Lökösháza és a Budapest-Hegyeshalom vonal rehabilitációja.

Megépülhet a budapesti intermodális logisztikai központ, s a koncessziós villamosítási projekt révén folytatódhat a vasút-villamosítási program. Az EBRD-Phare-projektcsomagba tartozó pályarehabilitáció is megindulhat. Megkezdődhet a vasúti déli és északi összekötő Duna-hidak átépítése is. Úgy gondolom, ez a fővárosiak számára is biztató dolog, hiszen ez talán lehetőséget teremt arra is, hogy a vasúti pályákat a helyközi tömegközlekedésbe be lehessen vonni. Úgy gondolom, ehhez nélkülözhetetlen, hogy a két vasúti híd, az északi és a déli olyan színvonalon működjön, hogy valóban biztonsággal és nagyobb sebességgel tudjanak áthaladni rajtuk a szerelvények.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)