Felszólalás adatai

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, amelyet az általános vita időszakában benyújtott a szocialista képviselőcsoport több országgyűlési képviselője, s amely a lakáskérdés, a lakáshelyzet megoldásával foglalkozik.

Ez a javaslat abból indul ki, hogy sajnos Magyarországon rossz a lakáshelyzet. Hiába van 4,5 millió lakás Magyarországon, ezekből 800 ezer állapota nem megfelelő. Csak megjegyzem, hogy ennek a 800 ezernek nagy része, majdnem 500 ezer a községekben van, sőt van ezen lakások közül 150-200 ezer olyan lakás, amely javíthatatlan is, tehát felújítással sem lehet rendbe hozni. Ha összehasonlítást végzünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon messze a közép- és kelet-európai átlag alatt van a lakásellátottság. Ott körülbelül 300 és 400 között mozog az ezer lakosra jutó lakásállomány száma, sajnos Magyarországon a javíthatatlan lakásokat leszámítva, tehát levonva belőle, messze 300 alatt van. Sőt, azokban az országokban, ahol dinamikusan nő az új lakások száma, ezekhez képest is messze lemarad Magyarország, s ebből a szempontból figyelmeztető az új kormány, az Orbán-Torgyán-kormány teljesítménye. Hiszen míg 1996-ban 2,8 volt a növekmény, '99-ben már csak 1,8, ezer lakásra számítva. Sajnos, a 2000-es adatok is azt mutatják, hogy az első kilenc hónapban kevesebb lakást adtak át, mint az elmúlt év első kilenc hónapjában. El fog telni tehát úgy három év az önök kormányzásából, hogy évről évre kevesebb lakás épül fel, és kevesebb, mint a korábbi kormányzati ciklusban.

Hasonlóan negatív a helyzet a bérlakások arányát tekintve is, hiszen míg Lengyelországban és Csehországban is 20 és 30 százalék között van a bérlakások aránya, addig ez Magyarországon messze 8 százalék alatt van. Amennyiben Magyarországon legalább még plusz 20 ezer lakás épülne évente, ez rendkívül kedvező hatással lenne a gazdasági növekedésre is. Hiszen ennek az árbevétele 300 milliárd forint lenne, és ebből maga az államháztartás 135 milliárd forinttal részesülne adók és más járulékok formájában. Ez a plusz 20 ezer lakás körülbelül 50-70 ezer munkalehetőséget teremtene, ennyivel lehetne csökkenteni egyébként a munkanélküli-ellátást és egyéb szociális ellátást igénybe vevők számát, s mindez körülbelül 230 milliárd forint, tehát 1,5 százalékos GDP-növekedést jelentene.

Az a kérdés tehát, hogy ha ez a helyzet ilyen egyértelmű, vajon a mai kormány miért nem tett vagy miért nem tesz már ebben az évben is olyan konkrét lépéseket, ami ezt a gazdasági növekedést is segítő lakáspolitikát megvalósítaná.

Tisztelt Ház! Természetesen a kérdésnek van nemcsak gazdaságpolitikai, hanem társadalompolitikai összetevője is. Magyarországon nagyon sokan vannak nehéz helyzetben. A Tárki felmérése szerint a családok egy jelentős része, döntően azok, akik egyébként korábbi önkormányzati bérlakást vásároltak meg, most képtelen felújítani lakását, és képtelen fenntartani is. Egy további csoportot alkotnak azok, akik abszolút esélytelenek arra, hogy a jövedelmükből olyan megtakarítást tudjanak félretenni, amiből bármikor életük során lakást vásárolhassanak. Ez egyébként a Tárki felmérése szerint a magyar felnőtt lakosság 31 százalékát teszi ki. Összességében tehát a magyar lakosság 59 százaléka jelenleg nem képes saját önálló lakásra költeni.

Van azonban ennek a nagyon nehéz társadalmi, politikai helyzetnek egy másik vetülete is, hogy akinek már van lakása, az vajon hogyan és milyen módon tudja azt fenntartani, és itt a közüzemi díjhátralék az a mérce, amely világosan jelzi, hogy milyen sok család van nehéz helyzetben. Számuk 700 ezer. Ezek többsége 90 napot meg nem haladó díjhátralékot halmozott fel, a hat hónapon túli hátralékot felhalmozó háztartások száma is önmagában 170-175 ezerre tehető. A lakásfenntartás költségei folyamatosan emelkednek. A legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók jövedelmük 40-42 százalékát költik el lakásukra. Súlyosbítja az ő problémáikat, hogy a lakásfenntartással kapcsolatos többletterhek nem egyenletesen oszlanak meg a háztartások között, hanem koncentrálódnak, különösen a nagyvárosokban és az elmaradt régiók városaiban lévő lakótelepeken élőkre.

Tisztelt Országgyűlés! Ha gazdaságilag hasznos és célszerű a lakásba egy társadalomnak befektetni, ha ilyen nehéz helyzetben van a társadalom nem egy és nagyon jelentős számú csoportja, akkor vajon melyek azok a feltételek, amelyek nagymértékben meghatározzák a követhető lakáspolitikát? Először is ilyen feltétel, hogy Magyarországon a lakásmobilitás lényegesen alacsonyabb, nemcsak a nyugat-európai átlagnál, hanem még a kelet-európai átlagnál is. Mert az Európai Unióban általában hat-hétszer cserél lakást egy átlagos család, Közép-Kelet-Európában is legalább négyszer, Magyarországon az átlag 1,7. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon körülbelül négyszer kevesebbszer cserél lakást valaki, ennyivel kisebb a mobilitása, ennyivel kisebb a lehetősége, hogy munkahelye megszűntekor esetleg más városba, más településre költözve el tudjon helyezkedni.

Másodszor: míg a szomszédos Ausztriában is a lakásvásárlásnál a hitel aránya 70-80 százalék, Magyarországon ez összességében alig 10 százalékot tesz ki. A bérlakásépítéshez nyújtott költségvetési támogatás erre az évre eredetileg kétmilliárd forint, viszont maximum csak ötszáz önkormányzati bérlakás építéséhez elégséges, s ez bár kétségkívül előrelépés, de semmiképpen sem érdemi előrelépés.

Harmadszor: Magyarországon fontos probléma a hitelképtelenség, és nemcsak abban az értelemben, hogy jelenleg nem tudná fizetni az adósságterheit, hanem abban az értelemben is, hogy nem tudja vállalni a hitelfelvétel kockázatát, mert nincs hosszú távon biztos munkahelye. Jelentős rétegek élnek úgy, hogy jövedelmüket hivatalosan - hangsúlyozni szeretném: hivatalosan - nem tudják kimutatni, több százezer mezőgazdasági dolgozó van, aki természetesen hitelfelvétel alapjául szolgáló igazolást sem tud bemutatni. Ebből viszont az következik, hogy a jövőben alapvetően a bérlakás tulajdonosainak kell viselniük majd még a kockázatot is, és nem a bérlőknek.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek miatt a Szocialista Párt álláspontja szerint elsőbbséget kell biztosítani a fiatalok első lakáshoz jutásának, a városi lakásállomány rehabilitációjának, a lakásmobilitás élénkítésének. Külön figyelmet kell fordítani azokra a családokra, akik önerőből nem tudják megteremteni az önálló lakáshoz szükséges feltételeket. A lakáskérdés megoldásához a már hagyományos eszközökön túlmenőleg ma már láthatóan és nyilvánvalóan szükség van az állami szerepvállalás fokozására is, elsősorban a bérlakások építésében, a lakáscélú megtakarítások növelésében, valamint a lakásfenntartás költségeit viselni nem tudó családok segítésében.

(8.40)

Sajnálattal állapítható meg, hogy ezekre a célokra a kormány költségvetési javaslata nem tartalmaz elegendő forrást. Sőt, a kormányoldal azt a javaslatunkat is elutasította, hogy határozatot fogadjon el az Országgyűlés a nemzeti bérlakás-koncepcióról. Most tehát ott tartunk, hogy a következő két évben sem program, sem pénz nem lesz a lakásprobléma megoldására. Mi ezért az alternatív költségvetési koncepcióban kezdeményeztük, hogy 2001-ben a tervezett 4 milliárd forinton túl további 20 milliárd álljon rendelkezésre legalább önkormányzati tulajdonú bérlakások építésére.

Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák majd ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)