Felszólalás adatai

Szól ez a törvény arról, hogy akiknek a Bérgarancia Alapból kell kifizetni a bérüket, azok hogyan kaphatják meg. Ez akkor fordul elő, ha egy cég csődbe megy, és nem tudja kifizetni a munkavállalóit. Akkor az állam a Bérgarancia Alapon keresztül kifizeti ezt a pénzt. Igen ám, de előfordulhatott, hogy a munkavállalók, habár ott volt a pénz, mégsem juthattak hozzá. Két okot nevesíthetek gyorsan. Az egyik, hogy az adott cégnek nem volt számlája, amin keresztül ki lehetett volna fizetni ezeket a béreket. A másik pedig az volt, amikor volt a számlán valami tartozás, amely elsőbbséget élvezett, és az történt, hogy ugyan a Bérgarancia Alap kifizette, ám az emberek mégsem kapták meg a pénzt, hiszen számlatartozás vagy NAV-tartozás miatt, vagy bármi miatt ez a pénz eltűnt. A lényeg az, hogy most ez a törvény rendezi például ezt a két esetet is, és azt mondja, hogy bizonyos esetekben lehetséges, hogy a Bérgarancia Alap egyenesen azoknak fizessen, akiknek az adott cég tartozik munkabérrel. Tehát ez a munkavállalókat védi, bizonyos munkavállalókat ez a törvény véd. Úgy hallottam, hogy ebben sem volt közöttünk túl nagy veszekedés, hogy ez így helyes vagy sem.

Szól még ez a törvény arról, hogy a cselekvőképtelen személy foglalkoztatása hogyan valósulhat meg. Ez elől is elhárít bizonyos akadályokat. Tehát ha egy bíróság cselekvőképtelennek mond egy személyt, az nem jelenti azt, hogy az illetőt ne lehessen foglalkoztatni. Ha valaki egy ilyen hátránnyal kénytelen együtt élni, mondjuk, egy betegséggel, de mégis tud munkát végezni, azt gondolom, maximálisan támogatnunk kell. Nem is hallottam, hogy ebben közöttünk vita lett volna.

Ha jól hallottam, egyetlenegy olyan pontja volt ennek a törvénynek, ami ezt a hatalmas vitát kiváltotta, és beszéljünk erről is egy kicsit. A kormány azt tervezi, hogy egy új számítási módszertan kidolgozásának teremti meg az alapjait. Amikor arról beszélnek önök, hogy mikor lép majd életbe ez a mostani törvény, visszakérdeznék, hogy értem, ön azt mondja, többen is mondták, hogy január 1-jétől önök szerint életbe lép ez az új statisztika. Kérdezném önöket, hogy a mostani törvény szerint mi lesz ennek a statisztikának a módszertana. Erre nyilván nem fognak tudni válaszolni, mégpedig azért, mert ez a törvény nem azt mondja meg, hogy mikor lépjen hatályba ez a bizonyos adatbázis és statisztika, hanem a lehetőséget megteremti, és azt mondja ki, hogy egy ilyen szükséges lesz. Amikor majd a kormány úgy gondolja, vagy a parlament, akkor alkot egy törvényt erre. Még egyszer hangsúlyozom: törvényt alkot erre. Hogy ez idén meglesz-e, ebben a ciklusban meglesz-e, nem szerepel ebben a törvényben, itt csak az szerepel, hogy bizony egy ilyenre szükség van.

Miért van erre szükség? Nagy örömmel hallottam a vitának azt a részét, ami például azt boncolgatta, hogy a NAV ma 3,7 millió olyan embert lát, akinek valamifajta szja-fizetési kötelezettsége van. Azt ne felejtsük el, hogy például az egyéni vállalkozók egy része ebben nincs benne. Tehát ez sem egy teljesen pontos statisztika, de azt mutatja, hogy nagyjából nincs olyan messze attól, amit a KSH végez, ami azt mondja, hogy jelen pillanatban 3 millió 980 ezer foglalkoztatott van. E között a kettő között nincs akkora különbség. Ha még egy-két dolog erre rájön, akkor bizony lehet, hogy ez a szám picit stimmel, lehet, hogy picit több, lehet, hogy picit kevesebb. Ugyanis senki nem mondta, hogy ez a majdani szám többet fog mutatni foglalkoztatottak számában, mint amit a KSH mond. A KSH-val az a nagy baj, hogy az egy mintavételen alapul, nem azt mutatja meg, hogy konkrétan hány ember van bejelentve az adott napon. Pedig ez a szám tudható lenne, hiszen - még egyszer - ha bemegy egy munkaügyi ellenőr bármilyen munkahelyre és megkérdezi, hogy itt most hányan vannak foglalkoztatva, akkor a munkaadónak darabszámra meg kell tudnia mondani, hogy hányan vannak ott, hány ember után fizet adót. Tehát tudható az a szám, hogy egy adott napon hány ember foglalkoztatott Magyarországon, mégis a statisztika nem ebből indul ki.

Hogy az új adat mennyire lesz összehasonlítható a régiekkel? Nagyjából semennyire. Tehát az új adatnak, az új módszertannak mindig az a nagy hátránya, hogy nem összehasonlítható.

(15.50)

A kormány foglalkoztatáspolitikájáról szólt javarészt a vita. Anélkül, hogy ebbe mélyebben belemennék, egy-két dologra szeretnék válaszolni, és nem szeretném az államtitkár úr kenyerét elenni.

Például Szél Bernadett sikeres programokról beszélt. Kérdezném önt, hogy ugye, Európában sikeres programokról beszélt, amikor azt mondta, hogy a munkanélküliség csökkentésére nagyon sikeres programok vannak. Európában sikeres programokról beszélt értelemszerűen, gondolom én, bár ezt nem fejtette ki. Csak tájékoztatnám önt, hogy nőtt a munkanélküliség az Európai Unióban. Amikor 2010-ben ez a kormány átvette a kormányzást, akkor mi még az európai átlagnál magasabb munkanélküliséggel küzdöttünk, most pedig egy picit alacsonyabbal, nem azért, mert a mi számaink annyit javultak - bár javultak volna -, hanem azért, mert az Európai Unióban nő a munkanélküliség. Mindig el szokták mondani, hogy a régióban hogyan áll Magyarország. Például Szlovákiában vagy Horvátországban, két közvetlen szomszédunkban magasan fölötte van a munkanélküliségi adat a miénknek. Sajnos ez a helyzet. (Szűcs Erika: Meg a foglalkoztatásé.)

Nő a foglalkoztatottak száma. Gúr képviselőtársam mondta el, hogy majd az új adat, amit az ezt a törvényt követő törvény majd meg fog határozni, hogy pontosan mi lesz a száma, mennyire lesz összehasonlítható a korábbiakkal. Ezt vitatjuk, nem tudjuk; majd meglátjuk, mi lesz a módszertan. De azt ne vitassuk, hogy az a szám, amivel most dolgozik a KSH, pontosan ugyanazzal a módszertannal készült, mint amivel 2007-ben meg 2006-ban, meg 2005-ben, és ez alapján mégiscsak azt látjuk, hogy 3,7 millióról nőtt a foglalkoztatottak száma 3 millió 980 ezerre. Azért tudjuk ezt ilyen pontosan, mert gyakorlatilag 20 ezer fővel lehetséges, hogy ősszel még nőhet. Lehet, hogy csak szezonális okokból, ezt nem lehet tudni, de még nőhet, tehát akár az is előfordulhat, hogy 4 millió fölé megy, vagy a 4 milliót pont eléri ez a foglalkoztatási adat, amire, azt gondolom, nagyon régen volt példa.

Visszatérnék a sikeres foglalkoztatási programokhoz, nem tudok emellett elmenni. Hallottunk nagyon sok sikeres programról korábban is. Hallottunk arról, hogy évente - itt most elhangzott - százezer munkahelyet lehetne teremteni ilyen-olyan programokkal. Kérdezem én azt, hogy van-e valaki, aki ezt elhiszi. Van-e valaki, aki ezt elhiszi? (Szűcs Erika közbeszól. - Derültség az MSZP-frakció mögött ülő függetlenek padsoraiban.) Ugyanis amikor nekivágtunk ennek az egész európai uniós (Közbeszólások az MSZP-frakció mögött ülő függetlenek padsoraiból. - Az elnök csenget.) támogatásnak és ezek lehívásának, akkor az akkor még szocialisták és az SZDSZ pontosan ugyanezt mondta, hogy néhány egyszerű programmal százezres nagyságrendben lehet munkahelyeket teremteni. Aztán ezeket a pénzeket elköltöttük, ezeket a pénzeket bizony elköltötte az ország, és abban az időszakban nem lett több foglalkoztatott. Rengeteg EU-s pénzt költöttünk el erre, és nem lett több foglalkoztatott, sőt még szinten tartani sem sikerült a foglalkoztatottak számát. Ha valaki azt mondja, hogy néhány egyszerű programmal ez a szám, ez a helyzet gyökeresen egyik évről a másikra megváltoztatható, az egész egyszerűen nem mond igazat. (Szűcs Erika közbeszól.)

Vannak persze programok, de most is vannak. Például itt ül közöttünk az a képviselőtársunk, aki a szociális szövetkezetek programját viszi. Ez sem megy egyik évről a másikra, de ez is fel fog futni, és nagyon sokan dolgozhatnak a szociális szövetkezetekben, erősítve például azt a helyi gazdaságot, amelyre Szél Bernadett úgy tekint, hogy az önmagában majd teremt évi százezres nagyságrendben munkahelyeket.

Azt látjuk, hogy nő a foglalkoztatottság, annak ellenére, amit az ellenzék mond. Az a kérdés, hogy ebből hány munkahely jött létre a versenyszférában. Még egyszer idézném ugyanazt a KSH-statisztikát, ami összehasonlítható. Remélem, hogy Gúr Nándor se vonja kétségbe, hogy pontosan ugyanazzal a módszertannal dolgozik, amivel korábban. Ez a KSH-statisztika azt mondja, hogy nagyjából százezres nagyságrendben jöttek létre munkahelyek a versenyszférában. Ez ennyi. Hogy ez sok vagy kevés? Elégedettek mi sem vagyunk vele, de ez létrejött, és ez egy olyan időszakban jött létre, amikor a gazdaság egyik évben picit nőtt, a másik évben picit csökkent. Most éppen megint picit nőtt. Reméljük, ez a tendencia folytatódik. Amikor Európában csökkennek a munkahelyek (Szűcs Erika: Ki az, aki elhiszi?), csökken a foglalkoztatottság, nő a munkanélküliség, amikor egész Európa recesszióban van, sőt az egész Európai Unió átlaga is stagnál - és ebben benne van Németország és Ausztria, ahol nagyon jók az adatok -, hogy ez ebben a gazdasági környezetben, válság idején sok vagy kevés, azt nem tudom, ennyi.

Az intézményi statisztika miért nem jó, merthogy az a stabil munkahelyeket mutatja - mondta Szél Bernadett. Csak szeretném arra emlékeztetni, hogy az intézményi statisztika a legalább öt főt foglalkoztatókat mutatja. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Így van. Szeretném, ha például a gyárak vonatkozásában nem lenne elbocsátás, én ezt baromira szeretném. De ön szerint ez így van? Nem, nincs így. Az intézményi statisztika nem azt mutatja, hogy hány stabil munkahely van Magyarországon, hanem azt mutatja, hogy hány nagyobb foglalkoztató van, tehát az egészen mikro vállalkozásokat kihagyja. De hogy ezek stabil munkahelyek, vagy nem stabil munkahelyek? Legyen önnek igaza, hogy ezek mind stabil munkahelyek, de sajnos nem ez a helyzet. Ugyanúgy egy kisvállalkozó, egy beágyazott kisvállalkozó lehet, hogy csak két emberrel dolgozik, de bizony ő is teremthet stabil munkahelyeket.

Gazdasági migráció, erről is nagyon sok szó esik. Igen, van gazdasági migráció, volt a szocialisták alatt is, de ha már ennyi szó esik róla, akkor azért erről is beszéljünk egy kicsit tágabb összehasonlításban. Tudják-e, hogy Romániából hány ember ment el külföldre? Több millió. (Szűcs Erika: Nem több, mint magyar.) Tudják-e, hogy Lengyelországból hány ember ment el külföldre? Több millió. Tudják-e, hogy melyek azok az országok, amelyekből ma Németországba a legnagyobb mértékben nő a beáramló munkavállalók száma? Úgy hívják ezeket az országokat, hogy Olaszország meg Spanyolország. Ott nő a legdinamikusabban azoknak a száma, akik megpróbálnak Németországban munkahelyet keresni. Ez nem magyar sajátosság. Ettől még nem örülünk neki, és szeretnénk, ha ezek az emberek vissza tudnának jönni, de ne legyenek igazságtalanok. Egy válságidőszakban ez egy európai jelenség sajnos.

Végül a Start-munkához érkeztünk, amit mindig mindenki közfoglalkoztatásként emleget. Én inkább Start-munkaként emlegetem. Nehéz a mellett a mondat mellett elmenni, amit Szél Bernadett mondott, aki azzal indított, hogy az ÁSZ nem talált semmilyen adatot arra vonatkozóan, hogy hányan kerülnek át a közfoglalkoztatottsági státusból, a Start-munkából a piaci szférába, majd utána azt mondta, hogy ugyan az ÁSZ nem talált, de ő talált egyet, és akkor bemondott egy számot, ami annyi, amennyi. Nem tudjuk, hogy az milyen időszakra vonatkozik. Lehet, hogy az egy öt évvel ezelőtti szám, senki nem tudja. Bemondott egy számot, hogy ő talált egy ilyen számot. Örülök neki, hogy talált egy ilyen számot. Pontosan azért kell egy hihető statisztikai módszertant kidolgozni, hogy ne az alapján menjen a foglalkoztatás, hogy valaki azt mondja, sőt a saját beszédében azzal indul, hogy erre nincs hihető szám, de azért ő talált valamit.

Azt is mondják sokan, hogy milyen értéktelen ez a Start-munka, ez is itt elhangzott. Azért azt ne felejtsük el, hogy nagyon sokan, ha nem lenne a Start-munka, lehet, hogy segélyen lennének. Döntsük el, hogy melyik a jobb! Azt se felejtsük el, hogy nagyon sokan, akik Start-munkában dolgoznak, azt el tudják mondani, hogy ők bizony foglalkoztatottak voltak, és amikor egy munkaadó megnézi, hogy kiket vesz föl, akkor bizony azt tudja mondani, hogy én olyan embert veszek föl, aki korábban már dolgozott. Miért fontos ez? Nagyon sokan azért hullanak ki egy próbanapon vagy a próbaidőszak alatt, azért nem felelnek meg egy munkaadónál, mert egész egyszerűen túl nagy a váltás azután, hogy évekig nem dolgoznak, ahhoz, hogy egyik napról a másikra egy igen nagy terhelésnek tegyék ki őket. Ezért igenis kell ez az átmenet, kell az, hogy legyen egyfajta olyan állami szerepvállalás, amiben ezek az emberek vissza tudnak szokni a munka világába, meg tudják szokni egészségileg, fizikálisan, föl tudnak arra készülni, hogy egyszer majd egy igen nagy terheléssel járó piaci munkahely jön létre.

Így állunk összességében. Még egyszer, hogy sok vagy kevés, azt nem tudom, de több mint 250 ezer új munkahely jött létre ebben a ciklusban, gazdasági válság idején. Valóban ebben szerepelnek azok, akik a Start-munkában foglalkoztatottak, és az ő munkájuk is, azt gondolom, kellőképpen értékteremtő munka, és az a pénz, amit oda költünk, semmiképpen sem fölösleges. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.00)