Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az adótörvények tárgyalása kapcsán meglehetősen speciális területhez szeretnék néhány keresetlen mondatot hozzászólni, mégpedig a turizmussal kapcsolatosan. Annál is inkább, mert a parlament idegenforgalmi bizottsága előtt több szakmai szervezet ez évben már megfordult, és legtöbbjük el is mondta a véleményét a tervezettel kapcsolatosan. Fogadatlan prókátorként néhány dolgot, ha szabad, elmondanék.

Aktualitását nemcsak a törvény tárgyalása adja a jelen témáknak, hanem a híradásokból, médiákból is ismerhetik a képviselőtársaim, hogy milyen problémák merültek fel elsősorban az utazásszervezésekkel kapcsolatban a napokban, hiszen több ezer honfitársunk - példának okáért - külföldön maradt azért, mert, hogy úgy mondjam, nem igazán profi módon működő irodák utaztatták őket. Hogy mégis az adótörvények könnyítése mellett kardoskodom, természetesen nem az ilyen utazási irodáknak szeretnék kedvezni a véleményemmel.

Az egyik témakör, amely természetesen az áfatörvénnyel kapcsolatos: megfogalmazza a törvény a teljesítés helyének pontosítását, és ez nem illeszkedik az utazásszervező és -közvetítő tevékenység esetében a más hasonló szolgáltatásokra vonatkozó meghatározáshoz, gyakorlatilag csak az utazási irodáknál tesznek kivételt.

A véleményemben szeretnék konkrét lenni, amit később esetleg majd módosító indítványban is elővezetnék, bár tudom, hogy sok esélyem nincs arra, hogy elfogadásra kerüljön, de azt is tudom, hogy nagyon sok képviselőtársam a kormánypártok soraiból is akceptálta ezeket a szakmai véleményeket. Az áfatörvény a szolgáltatásnyújtás teljesítése helyeként az utazásszervező és -közvetítő szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyét, illetve állandó telephelyét határozza meg. A törvény más esetekben, a reklám-, propagandaszolgáltatások, ügyvédi, adóügyi szolgáltatások, adatfeldolgozási és információfeldolgozási vagy példának okáért a banki és pénzügyi tevékenységi szolgáltatások esetében a teljesítés helyét a javasolt módon határozza. Nem igazán értjük, hogy miért kell az utazási irodákkal ilyen formában kivételezést tenni.

(12.30)

A másik ilyen problémakör a teljesítés időpontja, tudniillik az ez év január 1-jétől hatályos szöveg szerint ez a Ptk.-ban is szabályozva van, illetve a számviteli törvény is foglalkozik vele, és a törvény betű szerinti alkalmazása hatalmas többletmunkát eredményez, és nem jár többletbevétellel a kormányzat, illetve az adóhatóság számára.

Véleményem szerint a teljesítés időpontja legyen a szolgáltatás utolsó napja. Az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, és 1988 és '90 között egyébként így is volt. Nagyon sok szakmai szervezet indokoltnak találná vagy találja visszaállítani ezt a törvényi szabályozást. Így koherens lenne az áfatörvény a számviteli törvénnyel és a Ptk.-val is az időpont meghatározását illetően.

A másik dolog, amire szeretnék hivatkozni: az utazási csomag árrését nem kell külön kiszámítani a számviteli törvény szerint. A külföldre vagy a külföldi megrendelő részére szervezett utazás esetében a teljesítési időpont különbsége árfolyameltéréseket eredményezhet, amelynek összege nem jelentős, érdemben sem adótöbbletet, sem adómegtakarítást nem jelent, de az utókalkuláció munkáját túlbonyolítja.

A másik dolog pedig, hogy az úti okmányok átadása utasonként eltérő időpontban történik, így az utókalkulációt szinte utasonként kell elvégezni, gondoljunk csak egy olyan utazási irodára, amely hetente több száz vagy több ezer vendéggel kell hogy törődjön a szervezés kapcsán. Ez rendkívül bonyolult, és rendkívül sok többletmunkával jár.

A másik, szintén az áfatörvény, annak különös szabályairól szóló problémakör, ugyanis nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor az idegenforgalmi szolgáltatás csak egy-egy szolgáltatásra, például szállásra, étkezésre vagy autóbusz-rendelésre vagy ezek közvetítésére vonatkozik. Már egy fakultatíve igénybe vehető szolgáltatás is csomaggá teszi a közvetített szolgáltatást, ami teljesen eltérő adminisztrációt igényel. Tehát ha csak egyet vesz igénybe, akkor van egy adminisztrációja, de ha ehhez hozzárendelnek egy másik szolgáltatást, akkor ezt már utazási csomagként kell kezelni, és bonyolulttá teszi az áfa-visszaigényléseket abban az esetben, ha csomagként kezelik ezt a kérdéskört.

Az én javaslatom és a szakmai szervezetek javaslata is az, hogy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok legyenek alkalmazhatók - ez sajnos ma nem így van -, de nem kötelezőek, tehát ez egy megengedő lehetőség lenne azok számára, akik szeretnének élni ezzel a lehetőséggel. Ahogy említettem, az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, pontosabban annak (3) bekezdése.

Változatlanul az utazásszervezésnél maradva - ugyanis ezt még kormányrendelet is szabályozza azon túlmenően, hogy itt említettem az adótörvényben néhány paragrafust -, meg kívánom említeni, hogy az adótörvénnyel paralel a kormányrendeletet is illenék módosítani a későbbiek folyamán, annál is inkább, mert itt is egy komoly áfával kapcsolatos szolgáltatáson könnyíthetnének, ha hatályon kívül helyezné a kormány a 96/213. számú kormányrendeletet, ugyanis ez a teljes utazásszervezői tevékenységet szabályozza.

A gazdálkodásra és a működésre vonatkozó szabályoknál is egy értelmezésre lenne szükség. Azt hiszem, ha ebben a formában kerül elfogadásra az adótörvény - márpedig úgy néz ki, hogy ebben a formában kerül elfogadásra -, akkor a Pénzügyminisztériumnak, a szakmai szervezeteknek érdemes lenne, ha úgy tetszik, egy kis kézikönyv formájában is magyarázatokat fűzni különböző kategóriákra, hogy mindenki ugyanazt a dolgot értse az alatt, ami oda vonatkozik, pontosabban az utazási irodákra vonatkozó gazdálkodási és működési szabályokra.

Az utazásszervezésről szóló kormányrendelet, az adótörvények és a számviteli törvény helyes és egymással összefüggő értelmezése sok gondot jelent, különösen a komolyabb pénzügyi és jogi apparátussal nem rendelkező utazási irodák számára. Az áfatörvény, amelyre hivatkoztam, ugyanez a 65. és 66. §, valamint a Ptk. több paragrafusa, illetve az említett kormányrendelet utazással kapcsolatos használt fogalmait szinkronba kell hozni a jogszabályszövegekben.

A Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az APEH és az Utazási Irodák Szövetsége, valamint a Gazdasági Kamara és más érdekképviseletek közösen dolgozhatnának ki egy jogi és gazdálkodási segédletet, gyakorlati útmutatót az utazási irodák számára, amely eligazít és összefüggéseiben megvilágítja a bonyolult szabályozók alkalmazását az alábbi területen.

Egyrészről az utazásszervező és közvetítő felelőssége bizományosi és ügynöki szerződések esetében, az utas részére ki állítja ki a számlát, hogyan kell a közvetítési megbízási díjat leszámlázni, továbbá mi a különböző számlák áfatartalma, melyiknél kell feltüntetni az áfát és melyiknél nem, mit számol el az utazásszervező és -közvetítő árbevételként bizományosi és ügynöki szerződés esetén, továbbá hogyan kell elszámolni a közvetített fizetővendéglátást, ha a szobakiadó a falusi turizmus keretében végzi a tevékenységét, ha tételes átalányadózó, ha vállalkozó, ha alanyi áfamentes, de nem lakóingatlan értékesítéséről van szó.

Ez mind-mind olyan problémakör, amelyet érdemes lenne a jövőre nézve a Pénzügyminisztériumnak végiggondolni, és kezdeményezőként fellépni ezekben a témakörökben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban és Bánki Erik részéről.)