Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló jelentés orvosi szakkifejezéssel élve egy elfogadható status praesens, azaz jelen állapot. Megállapítható, hogy az anyag profi munka, amely igyekszik tárgy- és tényszerűen bemutatni a 2006-os év agrárgazdasági folyamatait, a mezőgazdaság helyzetét.

Hogy az orvosi szakkifejezésnél maradjak, a jelen állapot alapján lehet megállapítani a diagnózist, persze nem árt ismerni a kórelőzményt is. Lefordítva ezt a tárgyalt jelentésre, a benne foglaltak alapján tudunk következtetéseket levonni, és tudunk a további teendők megfogalmazásához tudást kapni. Ez utóbbiak, a tanulság és a jövőkép hiányoznak a sok statisztikai adatot felsorakoztató jelentésből, de végül is ez nem tragédia, a kormányzati anyagok már csak ilyenek, és ez talán nem is a vonatkozó törvényben előírt feladata a jelentésnek. A helyzetből levonható tanulságokat és javaslatokat megfogalmazza az anyagot véleményező Agrárgazdasági Tanács, és megtehetjük ezt - és meg is tesszük - mi is, az agráriumért vitatkozó, az agráriummal foglalkozó országgyűlési képviselők.

Ebből a megfontolásból kiindulva engedjék meg, hogy néhány témában kifejtsem a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét, természetesen nem a teljességre való törekvéssel, csak az általam fontosabbnak tartott témákban. Akik itt ülünk - és azért beszélek róla újra és újra minden alkalommal, hogy a pénzügyérek is meghallják már egyszer -, mi tudjuk, hogy a magyar agrárgazdaság - már itt is elhangzott - fontos nemzetgazdasági és társadalmi szerepet tölt be. Evidencia ez egy olyan országban, ahol a termőföld az ország területének több mint háromnegyed részét teszi ki, és különösen igaz ez, ha azt kívánjuk, hogy a mezőgazdaság multifunkcionális szerepet töltsön be. Mert annak ellenére, hogy egyre kevesebb embernek, családnak ad főfoglalkozásban megélhetést, nagyon fontos szerepet játszik a vidék megtartóképességében, erről hosszan tudnánk beszélni.

Azon túl, hogy a környezetvédelem, a tájgazdálkodás, a turizmus alapjait jelenti, a mezőgazdaság további lehetőséget ad még ma is a vidék fejlesztésére, még sok kihasználatlan lehetőséget rejt magában. Különösen kiemelt szerepe van a társadalom egészének szolgálatában, az erdővagyon sokirányú védelmi és közjóléti funkcióin keresztül. Itt jegyzem meg, hogy az ország társadalmában és gazdaságában megfigyelhető morális problémák az agrárgazdaságban is jelentkeznek, szembetűnő és kirívó módon az erdőgazdálkodásnál. Gondolok itt az utóbbi időkben emberi tragédiákhoz is vezető illegális fakitermelésre, a falopások nagymértékű elterjedésére.

Az általános társadalmi közérzet javulásán kívül, mert ez is szükséges, mindenhol, mint itt is, az ellenőrök és az ellenőrzések számának növelése vezethet javuláshoz. Tehát mindenképpen egyértelmű, hogy a hazai agrárgazdaság a GDP-hez való hozzájárulásánál fogva jóval jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. Ez a hozzájárulás a jelentés szerint 2006-ban 3,7 százalék a mezőgazdasági alapanyag-termelés vonatkozásában, az egész agrobiznisz aránya 12-13 százalék. Számomra ez meglepő, kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyi, ennek sokkal nagyobbnak kellene lennie; egy ilyen fejlett, egy ilyen lehetőségekkel rendelkező mezőgazdaságú országban ennek szerintem nagyobbnak kellene lennie. Törekedni kell az ágazat gazdasági növekedésére.

Kedves témám a szövetkezés, azaz a beszerzési és értékesítési szövetkezetek problémaköre. Úgy gondolom, ez nem azért fontos, mert nekem kedves, hanem azért kedves nekem, mert fontos, és termelők tízezreinek a jövőjét határozza meg. Örvendetes a jelentés 16. oldalán olvasható beszámoló a tészek, valamint a bészek tevékenységéről. De csak azért örvendetes, mert jó, hogy egyáltalán van ilyen a mezőgazdaságunkban. De hol vagyunk még például a sokat emlegetett dán modelltől, tehát attól a rendszertől, amit így nevezhetünk!?

Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ma már a szövetkezés nem a leghatékonyabb út a versenyképesség eléréséhez. Az úgynevezett integrátorok szerepét emelik ki sokan, akik mintegy felülről szervezik az egyes ágazati termeléseket, és azokat így kötik össze a piaccal. A Kereszténydemokrata Néppárt ma is rendkívül fontosnak tartja még a legkisebb piacra termelő gazdaságok szövetkezésének elősegítését is. Meggyőződésünk, hogy az eddigieknél hatékonyabb, pozitívabb állami beavatkozás nélkül ez a folyamat az önszerveződéseken keresztül lassú és kevés eredményt hozó lesz.

(10.30)

A recept pedig rendkívül egyszerű. Állami finanszírozással, uniós pénzek bevonásával ki kell építeni az országos struktúrákat, biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek terhét fokozatosan lehet áthárítani a szövetkezetek szövetkezése révén létrejövő országos hatáskörű szövetkezetek vállára. Ezzel egyidejűleg minden lehetséges módon kedvezményt kell adni a szövetkezeti rendszerbe belépő tagok, gazdák, vállalkozások számára. Nagyon örülök annak, hogy ezt a régen hangoztatott véleményemet az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásának 7. pontja maximálisan alátámasztja.

A jelentés megerősíti azt az ismeretünket, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés helyzete és pozíciója óriási eltérést mutat. Eszembe jut a régmúlt idő, amikor a ménfőcsanaki termelőszövetkezetben az állattenyésztő kollégámmal nagyon sokszor keseregtünk azon, hogy egy-egy rossz klimatikus évben a növénytermesztés veszteségeit az állattenyésztésnek kellett lenyelni. Ez úgy történt, hogy a növénytermesztés a megnövekedett önköltséggel könyvelte át a takarmányt a változatlan piaci lehetőségekkel bíró ágazatunk számára. Mintha nagyban ez ismétlődne meg most országunkban a magyar agrárgazdaságban, ha nem is a tárgyalt 2006. évben, hanem ebben a 2007. esztendőben.

Azonban a jelentés szerint a 2006. év sem volt az állattenyésztők éve. Idézem: "Az állattenyésztés visszaesése a 2006. évben jelentősen mérséklődött a korábbi időszakhoz képest, de pozitív fordulat nem következett be." Ha egy kormányzati anyag, ha finomítva is, de kénytelen a visszaesés tényét megfogalmazni, ott az őszinteség mögött tragikusnak mondható állapot van. Erről beszéltünk itt, a Házban sokszor, ma is szó esett róla.

Engedjék meg, hogy megfogalmazzam azt is, hogy az eredendő bűn 2004-ben történt, amikor az akkori kormány az utolsó lehetőséget szalasztotta el az uniós csatlakozás előtt. A költségvetés tárgyalásánál már említettem azt a keserű tényt, hogy 2003-ban, a 2004-es költségvetés tárgyalásakor az akkori kormány nem tett eleget az 1995. évi, agrárgazdaság fejlesztéséről szóló CXIV. törvény előírásainak. Ha elolvastuk akkor ezt a törvényt - azóta egy kicsit változott -, egyértelműen előírta, hogy a különféle számítások alapján a magyar mezőgazdaságnak milyen nemzeti támogatást kell kapnia.

Az akkori kormány, hivatkozva az uniós csatlakozásra és a 2004-ben már várható onnan jövő pénzekre, 100 milliárd forinttal rövidítette meg törvényellenesen az ágazatot. Ezt nemcsak én mondtam akkor, hanem mondták ezt a szakmai szervezetek; hadd hivatkozzam a MOSZ-ra, én az ő anyagukból dolgoztam annak idején. Az akkori országgyűlési jegyzőkönyvek egyébként tanúsíthatják, hogy hányszor kifogásoltuk ezt az eljárást.

Szorgalmaztunk ezen túlmenően még, nemhogy elvonást, hanem plusz 100 milliárd forintos feltőkésítést az állattenyésztés javára. Tettük ezt azért is a legnagyobb komolysággal, mert már 2004 elején napvilágra kerültek azok a szakmai számítások, miszerint a csatlakozás után a baromfi-, a sertés- és tejágazat versenyhátránya a nyugati gazdákkal szemben olyan nagy mértékű lesz, hogy ezek az ágazatok csődbe mennek. Nos, a cassandrai jóslat, úgy tűnik, beteljesedett.

Mit lehet tenni? Nincs más lehetőségünk, mint hogy minden EU-konform eszközt fel kell használnunk a csődhelyzetek orvoslására, még akkor is, ha ez a költségvetés részéről komoly áldozatokat is kíván.

Az oktatás, kutatás jelentőségét nem kell bizonygatni. A jelentés a 91. oldalon megállapítja, hogy 2006-ban ismét csökkenteni kellett a támogatott kutatási területek számát és a támogatások mértékét. Itt csak az őszinteséget lehet elfogadni, de a megállapított tényt nem. Tudjuk, hogy az alapkutatások egyértelműen állami feladatot jelentenek, és nem közömbös az ezen kívüli kutatások állapota sem. Az ellenzéknek, nekünk, alaposan át kell gondolni, hogy kormányra kerülésünk esetén hogyan tudjuk hatékonyan támogatni ezt a területet, hogyan tudjuk segíteni az oktatás, kutatás, szaktanácsadás egységét, illetve jó, életszerű, az ágazatot gyakorlatiasan szolgáló kapcsolatrendszerét. Mindenképpen meg kell menteni azt a szellemi potenciált, amely mindig jellemezte a magyar agrárértelmiséget.

Szólnom kell a biomassza energetikai felhasználásáról, már csak azért is, mert 1998 őszén, amikor gabonatúltermelési válsággal küszködtünk, azt javasoltam itt, a parlamentben - (Mutatja:) ott ültem -, hogy a búzát nem elégetni kell - lásd búzaégető Karsai -, hanem etilalkoholt gyártani belőle, és azt üzemanyagként felhasználni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, akkor visszhang nélkül maradt a felvetésem, ma viszont úgy tűnik, átesünk a ló túlsó oldalára.

Igaza van a tanácsnak, hogy a biodízelt és a bioetanolt előállító tervezett beruházások messze meghaladják az ország alapanyag-termelő képességét. Kilenc évvel ezelőtt azt reméltem, hogy biztos piacot nyerünk az etanolprogrammal a gabonaágazatnak, ami igaz is, de ha ide is rászabadítjuk a vadkapitalizmust, az állattenyésztést tesszük még jobban tönkre. Ezért fontos a tanács tanácsát megfogadni, miszerint a nemzeti energiaprogram részeként bioenergetikai programot célszerű kidolgozni - s a többi, s a többi -, különös figyelemmel az egész témának az állattenyésztésre és más egyéb mezőgazdasági ágazatokra gyakorolt hatásaira. Azért citálom ide a tanács javaslatát, hogy ne egy ellenzéki kekeckedésnek tűnjék az, amikor erre felhívom a figyelmet.

Végül, de nem utolsósorban néhány szót a sokat emlegetett agrár-közigazgatásról. Amikor a tanács állásfoglalásának 9. pontjában részben óvatos elismeréssel szól a területről, felhívja a figyelmet, hogy az elkövetkezendő években azonban nem újabb átszervezésekre, hanem konszolidációra, a munka minőségét javító fejlesztésekre van szükség. A tanács lovagiasan nem céloz erősebben a 2007-ben kialakult káoszra. S amikor a 10. pontban üdvözli az állategészségügy és élelmiszer-biztonság területén a 2006. évben tett - ahogy fogalmaznak - hathatós kormányzati intézkedéseket, természetszerűen a tanács nem ítélhette meg a 2007-ben kialakult helyzetet.

Nem kívánom megismételni a nemrégiben itt, a Házban lefolytatott vitában elmondott álláspontomat, de nyugodt lelkiismerettel, a leghatározottabban kijelentem, hogy az agrár-közigazgatás helyzete tarthatatlan, és valódi reformra szorul. A Kereszténydemokrata Néppárt, kormányra kerülésünk esetén, az érintettek bevonásával természetesen, velük együtt kidolgozott gyakorlatias és életképes szervezeti formát kíván megvalósítani. Ez különösen érinti az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési rendszer működőképességének bürokráciamentes, hatékony megvalósítását, bizonyos értelemben visszaállítását. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Államtitkár úr, higgye el, hogy meg fogjuk tenni. (Gőgös Zoltán: Nem hiszem, mert...!)

Tisztelt Ház! Már az Ószövetségben olvashatjuk - Prédikátorok könyve ötödik fejezet, kilencedik vers -: "Az ország haszna pedig mindenekfelett a földművelést kedvelő király." Mai viszonylatainkban ez azt jelenti, hogy az egész ország, az egész magyar társadalom, a magyar élelmiszerpiac egészséges hazai termékekkel való ellátása érdekében szükség lenne egy valódi vidékbarát miniszterelnökre. Szép dolog a vidékjárás, a pálinka és a magyar ló használata és méltatása, de üres úri huncutság ez, ha csak a médiának és a propagandának szól, és nincs mellette, mögötte tett.

Várjuk a változásokat, várunk egy olyan miniszterelnököt és kormányt, amely szereti a vidéket, megérti az ott élő emberek gondját, és őszintén segíteni akar. Mi, jelenlegi ellenzékek, ezen belül a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, addig is szakmailag megalapozott, végrehajtható programmal készülünk a jobb időkre. Olyan programmal, amely korrekten kitér az egyes részfeladatok végrehajthatóságára is.

Tisztelt Ház! Tőlem talán szokatlan módon nem beszéltem a mindennek alapját képező birtokpolitikáról, a termőföld kérdéséről, a Nemzeti Földalapról. Tudják rólam, milyen fontos téma számomra ez az ügy komolysága miatt már évek, tán évtizedek óta. Nem beszéltem a birtokpolitikáról, a termőföld használatának nemzeti érdekeinknek megfelelő szabályozásáról, mert ebben a rövid időben olyan mélységben, ahogy ezt a téma megérdemelné, nem tudom megtenni. De jelentem önöknek - van, akinek ez örömet okoz, van, aki legyint rá -, hogy a Barankovics Alapítvány szakmai műhelyében elkészült az ezzel kapcsolatos átfogó elemzés és javaslat, amelyet rövidesen a nyilvánosság elé tárunk, és amely alapját képezheti egy valódi szakmai és pártközi konszenzusnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)