Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer vissza szeretnék térni Wiener György képviselőtársam felszólalására és Vincze László képviselőtársam felszólalására. Szóval, én Vincze Lászlóval értek egyet, tisztelt Wiener képviselő úr.

Újpesten élek, Újpesten a közelemben van egy hely, ahova minden héten péntek, szombat vagy vasárnap este el szoktam menni, és a családnak a heti bevásárlást meg szoktam tenni. Négytagú családról van szó, és miután pontos, precíz ember vagyok számszaki kérdésekben, nagyon jól emlékszem, hogy míg 2002-ben ezen a bevásárlóhelyen a négytagú család heti bevásárlása 15 ezer forintból volt megoldható, addig most 25 ezer forint körül szoktam fizetni.

Azt gondolom, hogy a vidéki Magyarországon még sokkal rosszabb a helyzet. Ha magunkba nézünk, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy az átlag- vagy az egyszerű emberek nem a GDP-t nézik, nem azt nézik, hogy a költségvetés számai hogy alakulnak, hanem minden családnak van egy saját pénztárcája, minden családnak van egy saját kasszája, ami 2002-ben meglódult, köszönhetően annak, hogy választási év volt, köszönhetően annak, hogy az MSZP-nek volt a száznapos programja, majd 2003-ban egy kicsikét leléptünk a gázpedálról, és ráléptünk a fékre.

Ezt 2004-ben is megtettük, majd 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is, és ezt tesszük 2008-ban is különböző módszerekkel. Mármint a kormánypárti képviselők, hiszen a demokráciákban mindig a kormánypárti képviselőknek kell megszavazni a költségvetést, és persze azt is természetes dolognak tartom, hogy a kormánypárti képviselők ellopkodják az ellenzéki képviselők jó módosító javaslatait. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kívánom, hogy minél többet vegyenek el tőlünk, nyújtsák be, és vigyék át a kormányon, hogy ez a költségvetés valamivel jobb legyen, mint a mostani. Köszönöm figyelmüket.