Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos fejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozat és az annak mellékletét képező koncepció kapcsán alapvetően már bizottsági álláspontként is elég sokan elmondták a Fideszből, és alapvetően közös pontja volt az, hogy igazából már általános vitára sem alkalmas.

Nézzük meg ennek a részleteit most olyan szemszögből, mint aki a költségvetési bizottság tagja, olyan szemszögből, hogy bizony a parlamenti képviselőknek a kormányzati munka ellenőrzését el kell végezniük, s olyan képviselőként is, akinek a saját körzetében volt módja 50 ezer választópolgár, illetve lakos, vállalkozók és civil szervezetek véleményével ehhez hozzáállni.

(0.10)

Azt kell mondani, a legnagyobb problémája az, hogy maga a fejlesztési koncepció nem is koncepció. Csak a nevében hívja annak, hiszen maga a jövőkép, amely egy koncepciótól elvárható, az meghatározatlan, hiányzik a körülírása. Ráadásul egy olyan időkeretet határoz meg 2020-ig, amely irreális, és pont azt, hogy az után mi fog történni, vagy - mondhatnánk azt - addig mi fog történni, amíg elérünk 2020-ig, bizony az elérendő célokat 2010-ig lenne célszerű megfogalmazni, illetve az azt követő részeket, tehát a két időhorizontot szétválasztani, ez nem történik meg.

Ezért joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi fog történni 2010 és ’20 között. Ez azért is fontos, hiszen az európai uniós rendszerben kell elhelyezni a koncepciót, hiszen annak alapvető megvalósítási eszközrendszere eköré fog telepedni, még ha nem is érinti minden elemét, de gyakorlatilag ezt nem kerülheti meg. Ezért az időtávjának mindenképpen 2007-13-hoz kellett volna illeszkednie, hiszen az eszközrendszer egy része is majd ehhez fog determinatív módon hozzákapcsolódni.

Az látszik ki ebből az anyagból, melyet inkább hívhatunk egy ilyen propagandisztikus anyagnak, hogy a kormány egy biankó felhatalmazást kér, amelyet ugyan formálisan koncepciónak nevez, de valójában ennek ez a dokumentum nem felel meg. Hiszen akár mondhatjuk azt, hogy nincs átgondolva a finanszírozása, akár arról az oldalról nézzük, hogy bizony a legalapvetőbb számonkérési és minősítési feltételeknek nem felel meg. Tudniillik egy fejlesztési koncepciótól jogosan elvárható, hogy az Európai Unió közösen elfogadott, számszerű céljait legalább visszahozza. Gondoljunk a lisszaboni célokra, vagy gondoljunk más célokra, akár mennyiségi, számszerű, akár a minőségi, kvalitatív célokra.

Ezek sajnos nem jelennek meg, akár a GDP-re vetített létszám, akár a foglalkoztatás vagy a kutatás-fejlesztés arányában. Hogy konkrétan nevesítsem is: az Európai Unió megfogalmazza, hogy 2010-ig el kell érni a foglalkoztatás 70 százalékát, vagy a kutatás-fejlesztésben a GDP 3 százalékát. Egy bátor kormányzat legalább az Európai Unió célkitűzéseit kitűzi maga elé. Mi ez a bátortalanság? Joggal vetették fel ezt azok a szakértők is, akik ezt az anyagot áttekintették. Ezért joggal gondolom azt, hogy itt is el kell hangozzék.

A másik nagy problémája és hiányossága ennek a dokumentumnak, hogy alapvetően felsorolásként jelenik meg, messze nem a céloknak egy konzisztens rendszerét fogalmazza meg. Például, hogy csak egy példát emeljek ki: az életszínvonal és az életminőség körülírására nem tartalmazza a vásárlóerőhöz kapcsolódó fogalmat és az ahhoz kapcsolódó összefüggéseket.

A viszonyítás alapja meghatározhatatlan, nagyon nehéz összevetni, hogy minél és mennyivel magasabb, tulajdonképpen mit akar megfogalmazni ez a program, ez a dokumentum. Valójában közgazdászként azt kell mondanom, hogy nincs mögötte egy makromodell, egy modellezhetőség. Mozaikokból és felsorolásokból áll össze, de valójában nincs egy egység, amelynek egymást erősítő elemeiként építkezhet, és amelynek egymást erősítő, úgynevezett szinergikus hatásai megjelennek.

Ezáltal alapvetően a hatás vizsgálhatósága is megkérdőjelezhető, amely pedig európai uniós alapelv, hogy minden intézkedéshez kapcsolódóan ennek a társadalmi, gazdasági, környezeti és más hatásait vizsgálja. Azáltal, hogy gyakorlatilag nincs számszerűsítve benne semmi és nincs összehangolva, azt kell mondani, ez valójában inkább nevezhető egy propagandaanyagnak, mint egy olyan átgondolt, gazdasági modellháttérrel is átgondolt és összerendezett anyagnak, amely célrendszerében, hierarchiájában meghatároz egy elképzelt jövőképet, a mai helyzetet és a kettő között vezető utat, amit egy stratégián keresztül kíván megfogalmazni.

Ezért igazából ma nem vezethető le, nem fogalmazható meg egy tényleges stratégiai terv felépítése ebből a koncepcióból. Ezért nagyon nehéz is vitatkozni azzal, hogy most mi lenne a helyes út. Hiszen annyiféle teret rajzol meg, amellyel nem igazából teremti meg az érdemi vita lehetőségét, talán ezzel is magyarázható, hogy viszonylag kevesen szóltak érdemileg az egész anyaghoz, hanem inkább egy-egy mondatot, egy-egy területet, egy-egy elemet fogalmaztak meg.

Azt gondolom, amikor a parlamentben Magyarország jövőbeli, hosszú távú fejlesztési koncepciójának az általános vitája van, joggal elvárható, hogy egy olyan jövőképből induljon ki, amelyből, visszavezetve a mai helyzethez, megmutatja, hogyan lehet oda eljutni. Ezzel szemben igazából leír gondokat - elég kritikus gondokat is, mondhatnánk -, utána pedig azt állapítja meg, hogy ettől el kell majd térni, jó irányba. Igen, ez a minimum, ami elvárható egy ilyen programtól, de milyen irányban, milyen összefüggésekben, milyen mérhető időszakaszokhoz és mérhető teljesítményadatokhoz van kötve; az alapvető mérhetőségi feltételt sem biztosítja.

Joggal vetődik fel az, hogy igaz lehet-e az az állítás, az a kiindulópont, hogy az ország versenyképessége megegyezik a vállalatok és a gazdaság versenyképességével. Azt gondolom, itt van az a legkritikusabb pont, amely - mi azt állítjuk, azt állítom - tévedés. Aki ma azt állítja, hogy a gazdasági versenyképességgel függ össze az ország versenyképessége, annak egyszerűen mondhatom, hogy ez féligazság, amely egyenlő egy egész hazugsággal. Ezért sokkal inkább fontos lenne egy pontosabb megfogalmazás, amely számon kérhetővé és meghatározhatóvá teszi a célokat, eszközöket, és ezáltal természetesen az eredményt is. Joggal várhatnánk el, hogy a társadalomnak, amelyben, ha a számok nyelvére lefordítjuk, ma már tudjuk, az Európai Unió nyelvén a lakosság 70 százaléka a szegény kategóriába tartozik, márpedig hogy ebből egy ilyen fejlesztési terv ki tudja mozdítani, joggal elvárható, hogy ehhez egy jól körülhatárolt célrendszert, és ahhoz kapcsolódó modellt állít fel.

Ha megnézzük, hogy mit mond a versenyről, akkor azért jó lenne tisztázni, hogy tulajdonképpen Magyarországnak kik is a versenytársai. Mihez képest kíván versenyezni a magyar nemzetgazdaság, illetve egyáltalán a magyar társadalom egésze, az ország? Ez nem igazából fogalmazódik meg, így aztán nehéz is a versenytársakhoz viszonyított fejlődését mérni. Lehet, hogy ez volt a cél, nem tartom helyesnek. Ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi előnytelen helyzetből elmozdulni akarás nem egyenlő a jövőképpel, amit ez a koncepció fogalmaz meg, hanem bizony ehhez a társadalom számára egy világosan megfogalmazott, és követhető jövőképnek kell megjelennie.

Példaként szeretnék a 2020-as időkeretről még egy gondolatot elmondani. Nem tudom, az informatika területén 2020-ra mit akar ez a program megfogalmazni, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az informatikában nincs 15 éves tervezés, legjobb esetben is ötéves tervezés lehetséges. Ha a szektoroknál tartunk, még egy fontos dolgot emelnék ki, hogy bizony teljesen hiányzik a szolgáltatóipar és az Európai Unió belső piaca az Unió fő céljainak a rendszeréből, márpedig ezen belül kell Magyarországnak a fejlesztési politikáját elhelyezni.

Ezért továbbra sem tartom alkalmasnak ezt az anyagot, főleg elfogadásra nem. (Taps a Fidesz padsoraiban.)