Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jóllehet, hosszasabban szerettem volna beszélni, de mivel Heringes és Bangóné képviselőtársam napirend utáni hozzászólásra vár, megpróbálok rövidíteni (Heringes Anita: Csak nyugodtan!), de élve a gondolat szabadságával, egy picit szeretnék csapongani is.

Ha megnézzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot és annak a címét, akkor azt gondolnám, egy normális országban, egy normális demokráciában ‑ tud­juk, hogy a miénk nem az, de mondjuk egy ilyen elméleti síkot érintve, egy normális országban ‑ talán a kampányfinanszírozás nyilvánvalóbbá, átláthatóbbá tétele még szerintem egy üdvözlendő cél is lenne. Ha ez a mi országunkra fordítódik le, akkor viszont azt gondolom, azt látom, hogy a kormánypártok mindenféle-fajta módon és mindenféle-fajta eszközzel fel vannak ruházva, egyébként pedig a mostani törvényjavaslattal próbálnak egyfajta, mondjuk úgy, nehézséget állítani a választásokon induló pártok elé. De a képviselőtársaim közül többen is a felszólalásukban már érintettek itt nagyon sok témát, például Volner képviselő úr mondta, hogy ez lehetne akár a lex Simicska is.

Én nem szeretnék most, mondjuk úgy, ezzel az aktualitással foglalkozni, ámbátor hozzáteszem, hogy lehetne. Hogy az óriásplakátok kihelyezése és az óriásplakátok tulajdonlása körül milyen, mondjuk úgy, operatív vagy objektív eszközökkel vagy akár adminisztratív eszközökkel lehetetlenítette el a kormányzat a reklámpiacot, arról az elmúlt időszakból, az elmúlt évekből nagyon hosszasan tudnánk példákat felsorolni.

Azt is hozzá kell hogy tegyem, hogy ha a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételéről beszélnénk, akkor igencsak érdekes számomra, például a mostani időszakban CÖF-ről mi lenne a véleménye a kormánypárti képviselőtársaimnak. Ez az a szervezet, és abszolút nem vitába bocsátkoznék itt Volner képvi­selőtársammal, de ő azt mondta, hogy a CÖF plakátjai és hirdetései hülyeségeket tartalmaznak. Én azért egy kicsit árnyalnám ezt a képet. Szerintem a kapitális marhaságtól a nyilvánvaló populista szólamokig és képekig nagyon sok mindent szokott a CÖF felvonultatni.

Na de mindenesetre ennek a CÖF-nek a finanszírozása tekintetében a CÖF elnöke saját maga is bevallotta, hogy több száz millió forintot kaptak az elmúlt években a Fidesztől vagy a Fideszhez kötődő szervezetektől, tudjuk természetesen, hogy nevén tudják nevezni sokszor a gyereket. De a lényeg mégiscsak az, hogy ezt a bizonyos CÖF-öt, amely értelemszerűen most a kormány vagy a Fidesz helyett végzi azt a kampányt, amit egyébként nekik kellene végezniük, csak akkor ezt teljesen átláthatóvá kellene tenni, nos, ezt a CÖF-öt stafírungozták önök ki. Azt a CÖF-öt, amely egyébként most például Brüsszelbe is megpróbált kimenni, aztán ott tüntetni. Hogy például ők ezt milyen forrásból és milyen finanszírozással oldották meg, azért az is megérne egy misét, hogy hogyan is zajlott ez a dolog.

Ahogyan említettem, a kampányfinanszírozás átláthatóvá tétele egyébként egy üdvözlendő dolog lenne, hiszen legyünk őszinték, és természetesen saját magunkra, a Magyar Szocialista Pártra is talán érthetném, hogy az elmúlt 20-25 év kampányaiban bizony sokszor hallottunk arról történeteket, hogy hogyan állt össze egy kampányfinanszírozás.

(19.10)

Hozzátenném, hogy a 2018-as kampányra vonatkozóan egyébként azt a ‑ mondjuk úgy ‑ mi­ni­mum átlátszó vagy minimum megkérdőjelezendő dolgot, hogy például egy egyéni képviselő egymillió forintot fog tudni költeni a kampányára, nagyon-nagyon nehezen lehetne tartani, azért ezt tapasztalatból tudom mondani. Szóval, erről is lehetne beszélni, de ennek a törvényjavaslatnak abszolút nem ez a célja, ezzel is tisztában vagyok. Itt összességében az eddig a kormánypártok által már bedarált médiapiacnak a még, mondjuk úgy, viszonylag függetlennek minősíthető szegmensét be akarják darálni még jobban.

Az előttem szóló ellenzéki képviselők elég hosszasan érveltek amellett, hogy mi történt az elmúlt időszakban a médiapiaccal és a médiumokkal. Azt arcpirítónak tartjuk egyébként, és azt gondolom, hogy azok a médiumok, amelyek a kormánytól függetlenek, vagy nem a kormány szája íze szerinti propagandát nyomják ezerrel, azok eddig is szenvedtek ebben a kormányzati ellenszélben; sajnos, azt gondolom, a jövőben meg még inkább fognak. Ha lehet ilyet mondani, én kíváncsian várom ‑ persze nem várom, hanem inkább azt szeretném, ha nem történne meg ‑ azt a törvényalkotási menetrendet, amely még a következő fél-egy évben előttünk lesz. Kíváncsian várom, hogy milyen kreativitásról fog tanúbizonyságot tenni a Fidesz, és milyen kreatív ötletekkel fogja még ezt a viszonylag függetlennek minősíthető néhány médiaszegmenst is bedarálni, legyűrni.

Nyilvánvalóan látszik, hogy az illiberális állam kiépítésében megtanulták, hogy a sajtót totálisan ellenőrizni kell, a sajtótermékeket totálisan ellenőrizni kell. Aki nem a mi szekerünket tolja, aki nem a nekünk megfelelő dolgokról beszél és tudósít, azokat különböző eszközökkel, különböző módon ellehetetleníteni vagy legalábbis nehéz helyzetbe hozni szándékozik a kormányzat. Szóval, még kíváncsian várom, hogy milyen újabb törvényjavaslatok fognak majd ezzel kapcsolatban megszületni. Remélem, hogy ezek nem születnek meg, de sajnos az idealizmusomat már elveszítettem. Ezzel az év végi vallomással köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)