Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Farkas Imre, Jauernik István és Godó Lajos képviselők önálló indítványát T/16418. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/16418/1., 2., 4. és 6. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

FARKAS IMRE (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítására tettem javaslatot Jauernik István és Godó Lajos képviselőtársaimmal. Azt javasoljuk, hogy a “Termőföldért életjáradékotö programba a jelenlegi 60 éves korhatár helyett már az 55 éven felüli nyugdíjasok is bekapcsolódhassanak. Ez sok ember számára megkönnyíti a megélhetést.

Néhány szót szólnék az előzményekről. A “Termőföldért életjáradékotö program a Medgyessy-kormány idején indult el, és egyértelműen sikeresnek bizonyult. Az eddigi három ütemben egyre kedvezőbb feltételek mellett - ez alatt azt értem, hogy egyre bővült a lehetősége a vásárlásnak, például osztatlan közös tulajdonú földeket is megvettek, vagy kisebb földterületeket is felajánlhattak az érintettek - 18 ezer fő ajánlott fel 50 ezer hektár termőföldet, és ennek fejében átlagosan havi 32 ezer forint életjáradékot kapnak.

(20.50)

Az eddigi három program tehát sikeres volt, a negyedik néhány hét múlva indulhat meg, és az előző tapasztalatok alapján nyilván az is sikeres lesz majd. Erre a sikerre és az értékes anyagi segítségre tekintettel kívánjuk többek számára elérhetővé tenni az életjáradékhoz jutást.

Kik ők? Olyan 55 éven felüli, 55-60 év közötti nyugdíjasok, akik rászorultnak érzik magukat. Ide tartozhatnak az öregségi, rokkantsági, korengedményes, korkedvezményes nyugdíjasok. Amennyiben kérik ezt a lehetőséget, elfogadják annak feltételeit, és az idevonatkozó, kiszámított összegeket ők is elfogadják, akkor ők is részesei lehetnek ezután a programnak.

Az anyagi segítségen túl javaslatunk megoldást keres és talál a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a végrehajtására kiadott 210/2004. számú kormányrendelet ellentmondásainak feloldására. Hol érezzük ezt az ellentmondást? A 2001. évi CXVI. törvény 5. § (2) bekezdése szerint a Nemzeti Földalap a nyugdíjas tulajdonostól a termőföldet a külön jogszabályban meghatározottak szerinti feltételek esetében életjáradék fizetése ellenében megvásárolhatja. Ezt mondja ki a törvény. A végrehajtására kiadott 210/2004. számú kormányrendelet 1. § (3) bekezdése a jogosultságot pontosítja, és a 60. életévét betöltött személyekre vonatkoztatja.

Megítélésünk szerint az ellentmondás ott van, hogy nem minden 60 éves személy nyugdíjas, másrészt a 60 év alatti személyek között is sokan nyugdíjasok; az előbb éppen elmondtam, hogy kik tekinthetők annak, például. Ezért úgy gondoljuk, hogy szükség van erre a kiterjesztésre, részben azért, hogy szociális helyzete javuljon az érintett személyeknek, részben pedig azért is, hogy ezt az ellentmondást korlátozzuk és feloldjuk. Ezt úgy kívánjuk megtenni, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény 5. § (2) bekezdését módosítjuk két tekintetben is, hogy az 55 évet betöltött, saját jogú nyugellátásban részesülő tulajdonostól már meg lehet vásárolni a földet - ez az egyik -, a másik kiterjesztés pedig az, hogy a 62 éven felüli tulajdonostól a földet már akkor is meg lehet vásárolni, ha ő egyébként nem nyugdíjas felajánló.

Úgy gondolom, ez is nagyon konkrét tapasztalatokon nyugszik, hiszen nagyon sokan vannak olyan emberek, akik nem nyugdíjasok, hanem szociális járadékot vagy szociális segélyt kapnak. Az ő helyzetük anyagilag meglehetősen nehéz, és úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjasokhoz hasonlóan - amit a törvény eddig is rögzített - most már 62 éven felül ők is megkaphatják ezt a lehetőséget, ha nem is nyugdíjasok.

A törvényjavaslatunk az eredeti szándékunk szerint a kihirdetését követő nyolcadik napon lépne hatályba, de a mai beterjesztés alapján úgy gondoljuk, hogy hatálybalépése már csak a következő, ötödik ütemben meghirdetett program esetében alkalmazható, tehát azoknak a földeknek a vásárlására, amit majd a 2006-ban induló ötödik ütem tesz lehetővé.

Kérem képviselőtársaimat, hogy javaslatunkat vitassák meg és támogassák. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván felszólalni.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, ötperces időkeretben.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, nagyon örülök annak, hogy ezt a felvetést tették a képviselőtársaim a Nemzetközi Földalapról szóló törvény tekintetében, hiszen a kormány száz lépés agrárintézkedéseinek nagyon fontos mozzanata, hogy elő kívánja segíteni a Nemzeti Földalap munkáját, segíteni kívánja a “földért életjáradékö program kiteljesítését a következő időszakban, sőt továbbgondolásra ajánlja a kormányzatnak azt is, hogy hogyan lehet földhöz juttatni az önkormányzatokat, a szociális földprogramot miként lehet biztosítani a rászorulók számára. Úgy gondolom, ebbe a folyamatba, a hét lépés agrárintézkedései sorába beleillik ez a javaslat, éppen ezért tartom fontosnak, amit a képviselő úr elmondott, hiszen a tapasztalatok nagyon jók.

Valóban, az elmúlt időszakban három alkalommal hirdette meg a Nemzeti Földalap a “földet életjáradékértö programot, és 2005. október 5-ei kimutatásaink szerint 18 885 pályázóval kötöttünk ez idáig szerződést. Az átlagban 69,6 éves, életjáradékban részesülők átlagos havi járadéka 31 444 forint; az eddig megvásárolt összes teleknagyság pedig 52 614 hektár, ami igen jelentős és a programok sikerét jelzi.

Az agrárkormányzatnak egyébként szándékában áll a negyedik pályázati felhívás közzététele. Ehhez a megfelelő jogszabályokat nyilván módosítani kell. Éppen ezért tartom fontosnak azt is hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány, a minisztérium a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítását tervezi, pontosan az imént említett, a kormány száz lépés programjának hét agrárintézkedése tárgykörében. Tehát a Nemzeti Földalapról szóló programot, törvényt kívánjuk módosítani egyrészt azért is, amit képviselőtársaim jeleztek, hogy jobban ki tudjuk teljesíteni a “földért életjáradékö programot, illetve az önkormányzatok földhöz juttatását, valamint a szociális földprogram megvalósítását.

Úgy gondolom, hogy azok az észrevételek, amelyek elhangoztak Farkas képviselő úrtól, hogy részben 55 éves korra szállítsuk le a törvényben ezt a korhatárt, ez valóban megfontolandó. Főként az, hogy 62 év fölött nem mindenki nyugdíjas; valóban ne zárjuk ki pont azokat a rászorultakat, akik nem tudtak valamilyen oknál fogva nyugdíjéveket szerezni, ez is nagyon humánus megközelítés. És annak örülök, mert a kormányzat részéről ezt tartanám szerencsésnek, hogy módosító indítványt nyújtottak be a kezdeményezéshez, hogy az ötödik programban legyen érvényes ez a módosító javaslat, és nyilván 2006-tól kezdődően majd az ötödik program indításakor már ennek szellemében legyen meghirdetve.

Természetesen azért is tartom ezt szerencsésnek, mert a beterjesztésre kerülő, Nemzeti Földalapról szóló törvénytervezet, amely vélhetően ez év őszén kerül a parlament elé, már olyan kérdéseket is tartalmaz, amelyek az önök által benyújtott módosító javaslatokat esetleg erősítik, esetleg még teljesebbé teszik, majd az ennek következtében ezt követő kormányrendelet kimunkálásában is mindezeket figyelembe lehet venni.

Úgy gondolom tehát, hogy a minisztérium nevében támogatandónak tartom az önök javaslatát, az ön által is említett módosító javaslattal egyezően.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a mezőgazdasági bizottsági álláspont és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, a bizottság előadójának s egyben alelnökének.

GŐGÖS ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2005. június 8-án tárgyalta Farkas Imre, Jauernik István, Godó Lajos képviselőtársunk önálló indítványát, és elég érdekes vita bontakozott ki ezen az ülésen, hiszen azt állapítottuk meg, hogy nem egészen pontosan értették ellenzéki képviselőtársaink, hogy ez a program mennyiben különbözik attól a programtól, amit az Európai Unió hirdetett meg, ami a korai nyugdíjazás lehetőségét ajánlja fel 2006. január 1-jétől a gazdáknak.

Ezt azért gondoljuk, mert rendszeresen keveredett ez a két fogalom, és azért mondtuk el, amit államtitkár úr is elmondott a kormányvélemény ismertetésekor, hogy igenis ez egy nagyon korrekt rendszer, és pontosan olyan szociálisan rászoruló, de nem mezőgazdaságból élő embereknek adhat egy újabb életesélyt, ami miatt mindenképpen folytatni kell.

(21.00)

Ezt jelzi a száz lépés program agrárlépései közül is az a három pont, ami pontosan a földalapnak az egyik ilyen jellegű tevékenységével foglalkozik, és meg kell hirdetnünk a negyedik programot is.

Az is elhangzott viszont a bizottsági ülésen, hogy nagy valószínűséggel az előkészítése olyan szinten van már a negyedik programnak, hogy ebbe a programba ezt beleilleszteni már nem lehetséges. Ezért javasoljuk azt, és ennek kapcsán módosító indítvány is készült, hogy ez a 2006. január 1-je után meghirdetett, gyakorlatilag az ötödik program esetében kerüljön ilyen típusú kibővítésre. Hiszen ez egy igazságosabb rendszer, mert való igaz, hogy 55 éves korban nagyon sokan vannak már nyugdíjban, és sokan többek között, tudjuk, pontosan azért, mert egy foglalkoztatási problémakör jelentkezett a kilencvenes évek elején, ami keményen érintette az agráriumban dolgozó és falusi embereket is, hiszen szűntek meg vállalkozások, egyéb, és nekik ez egyfajta lehetőséget biztosít. Azt is tudjuk, hogy sokan azért akkor a rokkantnyugdíjazás mellett tudtak maradni, mert aki 30-40 éveket, főleg ilyen munkakörülmények között lehúzott, egészségileg oda ért, hogy jogosult volt rokkantnyugdíjra.

Ezért gondoljuk mi azt, hogy ez a kiterjesztés egyértelműen indokolt, és szintén indokolt, és elsősorban megint csak nagyon alacsony jövedelmű embereket érint az a kör, akiknél a 62 éves korhatár nem biztos, hogy egyértelműen nyugdíjat is jelent, tehát olyan szociális járadékosok, akik pontosan a korábbi mezőgazdasági foglalkoztatás meg tisztázatlan munkaügyi körülmények között főleg az ötvenes, hatvanas évek időszakában nem jogosultak, vagy nem tudtak annyi évet szerezni maguknak, hogy nyugdíjuk legyen. Ezért én is azt gondolom, pontosabban a bizottsági ülésen is az hangzott el, hogy fontos ennek a törvényjavaslatnak az ilyen értelmű kiterjesztése.

A következő véleményünk, hogy nagy valószínűséggel a négy programban egyébként, akik a korábbi programnak megfelelően ajánlhatják föl a földjüket, ez a kör nagy valószínűséggel ki is fogy. Azt hiszem, hogy négy ilyen programban, ha valaki, mondjuk, a 60 éves jogosultság alapján nem ajánlotta föl a földjét, az már nem is fogja fölajánlani. Azt is vallom, hogy az államnak igenis részesének kell lenni annak a programnak, ami a birtokméretek ésszerűsítését jelenti, tehát egy újabb lehetőséghez juthatunk azáltal, hogy ezt a programot kibővítjük. Tehát újabb földterületekhez juthat az állam olyan körből, akik egyébként eddig nem ajánlhatták föl a földjüket.

Ezért is volt az a bizottsági ülésen, hogy többségi szavazással támogattuk ezt a javaslatot, és azt gondoljuk, hogy mindenképpen alkalmazni kell, mert azok a programok, még egyszer hangsúlyoznám, amik a földalapot érintik a száz lépés programból, indokolják, hogy minél nagyobb szabad földterületei legyenek, vagy szabad, vagy pedig valamikor szabaddá váló földterületei legyenek az államnak, ami részben az állattartó telepek problémáit, részben pedig a normális birtokméretek kialakulását segítheti.

Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági ülésnek megfelelően támogassák a benyújtott törvényjavaslatot a megfelelő módosításokkal együtt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt mondja el. Képviselő úr!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes a kormány részéről elhangzott vélemény, hogy most támogatja, szeptember 29-én még bizottsági ülésen a kormány ezt nem támogatta. Azóta változott. (Gőgös Zoltán: Júniusban volt.) Szeptember 29-én a gazdasági bizottság ülésén még nem támogatta. Ennek tudatában azért elmondom a kisebbségi véleményt, hogy változott a kormány véleménye. (Gőgös Zoltán: Ti sem támogattátok.)

Ellenzéki oldalról elhangzott, hogy ez a törvénymódosítás-tervezet nem szolgál mást, mint hogy az Európai Unió által a gazdák számára biztosított korkedvezményes nyugdíjtámogatásban meghatározott 55 éves korhatárt a “Földet életjáradékértö című ellenprogram jogosultjainak körére is kiterjessze, ami által az ellenprogram hatékonyságát tovább növelje. Valóban, a jelenlegi rendelet szerint 60 évesnél idősebbek jogosultak igénybe venni ezt a támogatási formát. Számunkra mégis érthetetlen az 55 év, mert a jelenlegi jogszabályok szerint a nők esetében legkorábban 57 éves korban, a férfiak esetében 59 éves korban lehet nyugdíjba menni. Kivételek vannak, de elsősorban a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozna most már az 55 éves korhatár, amit például egy 54 éves rokkantsági nyugdíjas esetében méltánytalannak érzünk. Egyébként jelenleg a hatályos Nemzeti Földalapról szóló törvény 5. § (2) bekezdése így szól, idézem: “Az NFA a nyugdíjas tulajdonostól a termőföldet külön jogszabályban meghatározottak szerinti feltételek esetében életjáradék fizetése ellenében megvásárolhatja.ö Vagyis nem húz korhatárt azokra vonatkozóan, akik élni szeretnének ezzel a lehetőséggel. Az az érzésünk, mintha ez az 55 éves korhatár az európai uniós jogszabállyal akarna versenyezni.

Érdekes módon éppen az egyik kormánypárti képviselő részéről hangzott el, idézem: “Egy fiskális szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni egy törvénymódosításnál, hogy van-e rá pénz. Az egy nonszensz helyzet, hogy kitágítjuk a lehetőségeket, és kiderül, hogy a jelentkezők felének nem tudja a földalap biztosítani az életjáradékot, mert nincs rá fedezet.ö Erre a minisztérium illetékese is elismerte, idézem: “Jelenleg még nincs kormányzati álláspont, hatástanulmány és komoly közgazdasági számítások, illetve életkor- és jogosultikör-felmérés nélkül valóban merészség, hazardírozás volna ebben a kérdésben most véleményt formálni. Csak azt követően lehet ebben állást foglalni, amikor ezeknek a számításoknak a birtokába jut a tárca, illetve a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet.ö

Mivel hallottuk, hogy a kormány részéről még nincs meghatározott vélemény, és a minisztérium részéről egy olyan tájékoztatást kaptunk az említett kérdésre, hogy még nem látják teljesen át, hogy ennek a törvényjavaslatnak milyen költségvetési vonzata van, azt javasoltuk, hogy vegyük le ezt napirendről, és amíg a hatástanulmány nem készül el, addig ne is tárgyaljuk. Meglepő módon ezzel az ügyrendi javaslattal mégis csak 6 képviselő értett egyet, 12 ellenében. Ugyancsak méltánytalannak érezzük ellenzéki oldalról azt az esetet is, ha az, akitől életjáradék fizetése ellenében megvásárolták a termőföldet, meghal akár egy hónapon belül, mindent elveszít a családja. (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz, el kell olvasni a törvényjavaslatot.)

Az elmondottak alapján nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Majd mondom tovább.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, közöttük is elsőként Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A mai napirend előtti miniszterelnöki megszólalás is érdekes módon kitért erre a kérdésre. (Kékkői Zoltán József: De ő azt mondta, hogy 55 év.) Lehet, hogy a miniszterelnök úr nem is tudta, hogy ma tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és arról szólt miniszterelnök úr, hogy igen sokan megszólítják, 50-60 éves gazdák, akik kis földterülettel rendelkeznek, és szeretnének bekapcsolódni ebbe a programba. A miniszterelnök úr a mai napon is ígéretet tett arra, hogy a kormány rövid időn belül elindítja a negyedik pályázatot, amely ismét lehetőséget biztosít arra, hogy azok a földtulajdonosok, akik úgy gondolják, hogy szeretnének megszabadulni a földtől, a földdel járó gondoktól, bajoktól, helyette egy nagyon biztonságos, kényelmes és garantált rendszeres jövedelmet kérnek életük végéig. Azt gondolom, mint ahogy az eddigi pályázatok is bizonyították, ez egy nagyon jó ajánlat a tulajdonosok részére.

Persze nekünk, országgyűlési képviselőknek azzal is számot kell vetni, hogy mennyire jó ez az államnak. Az államnak miért jó az, ha földet vesz a Nemzeti Földalap? Úgy gondolom, hogy nem kell hosszasan bizonygatni, főleg mezőgazdasággal foglalkozó képviselőknek, pontosan tudják, hogy a földforgalom megmozdításába érdemben igazából csak az állam tud beavatkozni akár azzal a módszerrel, amiről miniszterelnök úr szólt, hogy kedvezményes hitelkonstrukcióval segíti a földet vásárolni szándékozókat, illetve azzal, hogy segíti az azoktól való földmegvásárlást, akik nem kívánnak tovább a földdel bajolni.

(21.10)

Pontosan tudják képviselőtársaim, hogy a földdel bizony igen sok baj van. Ha valaki maga műveli a földet, akkor ahhoz igen keményen kell beruházni, és nagyon komoly gazdaságot kell kiépíteni. Azok az aránylag kis földterülettel rendelkező gazdák, akik nem tudnak fölszerelkezni, azok előtt két lehetőség áll: vagy bérbe adják a földjüket, vagy másokkal műveltetik. Nekünk az Alföldön az elmúlt években nagyon sok rossz tapasztalatunk volt, amikor aszály volt, akkor azért nem nagyon fizettek a bérlők, a földtörvény szerint jogosan, hogyha nekik kiesésük volt, tehát bizonytalanná vált a földtulajdonosnak a bevétele.

Az, aki mással művelteti a földjét, néhány év alatt rájön, hogy mindenkinek a sajátja az első, tehát először oda megy szántani, oda megy a műveleteket elvégezni, és csak utána a megrendelő. Éppen ezért nagyon sok olyan földtulajdonossal beszéltünk az elmúlt időszakban, aki bizony komolyan érdeklődik, és szeretne megszabadulni a földdel való bánástól, de úgy szeretné ezt, hogy neki biztos, garantált legyen a jövője, ami akár a kárpótláson szerzett földből, akár az örökség részén megszerzett földből garanciát jelenthet.

Ez a korrekt, jó megoldás, én úgy gondolom, hogy tovább kell vinni, tehát újabb pályázatot kell kiírni. Nagyon remélem, hogy a Nemzeti Földalapnak az így most már több mint 50 ezer hektárból lesz árbevétele, lesz a Nemzeti Földalapnak pénze arra, hogy további pályázatokat indítson, és elindul egy mozgás, forgásba jön ez a dolog.

Érdekes volt, itt Kékkői képviselő úr szólt arról, hogy a korábbi időszakban a kormánynak más volt a véleménye. Igen, érdekes fölvetések voltak a korábbi időben, de közben elteltek hetek meg talán már hónapok is. Igen, például volt egy olyan fölvetés, hogy több pénz kell erre. Érdemes ezt a kérdést körbejárni.

Ön is idézte a törvényt nagyon pontosan, Farkas képviselő úr is, hogy a törvény nem garantálja senkinek, hogy a Nemzeti Földalap meg fogja venni tőle a földet - megvásárolhatja, a tulajdonos felajánlhatja. Tehát azt gondolom, hogy fontos ezt hangsúlyozni, hogy ez nem garancia a vételre, hanem egy lehetőség. És amikor a Nemzeti Földalap a korábbi időszakban is, például azoktól, akiknek nem volt biztos a föld megművelése… - tudunk olyanról, hogy nem vásárolta meg a földalap a földjét, merthogy a Nemzeti Földalapnak nincs traktorja meg ekéje, a földet pedig művelni kell.

Hogy kell-e több pénz rá: ebből a pénzből kell nagyon jól gazdálkodni, ezt a pénzt kell jól felhasználni, és azoktól megvásárolni, akik megfelelnek a feltételeknek, és ameddig futja a pénz. Az agráriumban ezt a gazdák nagyon jól tudják, mert nagyon sok pályázat úgy van meghirdetve, hogy rendelkezésre áll egy bizonyos keretösszeg, akár a hazai, akár az uniós pénzeket nézünk, ameddig az tart, addig működik a pályázat, és amikor az elfogyott, akkor meg kell várni a következő lépést.

Elhangzott több olyan észrevétel is, hogy ha fiatalabb korban ajánlja föl valaki a földjét, akkor annak kevés lesz az életjáradék. Ez így van, és úgy gondolom, nagyon helyesen is. Tehát jó ez a rendszer, mert mindig az életkortól függően van meghatározva az életjáradék havi összege. Ez gyakorlatilag matematika. De azt gondolom, hogy nem helyes, ha a jogszabály dönti el, hogy kit enged be a rendszerbe, vagy kinek alacsony vagy magas ez az életjáradék. Ezt döntse el a földtulajdonos, döntse el, hogy neki az az összeg kevés, azért adja vagy nem adja.

Én azt gondolom, ha meg akarjuk szüntetni, hogy azonos jogállású nyugdíjasok között nem lehet különbséget tenni, tehát ha valaki saját jogú nyugdíjas, akkor teljesen mindegy, hogy most 59 éves vagy 62 éves, a lehetőségét a jogszabály adja meg, hogy fölajánlhassa a földjét, és a lehetőséget pedig a jogszabály biztosítsa, hogy ha a feltételeknek megfelel, és van rá pénz, akkor a Nemzeti Földalap megvásárolja tőle a földjét.

Én azt gondolom, hogy azokat a problémákat, amiket az elmúlt négy pályázat kapcsán a gyakorlatban tapasztaltunk, azokat ez a rövid törvénymódosítás is megoldja. Nem mondjuk azt, hogy ezen kívül nem lehet még pontosítani a jogszabályokat vagy átalakítani egy kicsit, ebben természetesen partnerek vagyunk, mint ahogy partnerek voltunk mint előterjesztők abban is, amit Gőgös képviselő úr elmondott, hogy a már most induló előkészítésnek elég jól előrehaladott állapotában lévő pályázatra ne terjesszük ki ezt, ezt értjük. És hogyha más egyéb jó javaslatuk is lesz képviselőtársaimnak, amit a törvény módosításaként be tudunk fogadni, akkor arra természetesen továbbra is készek leszünk.

Én kérem képviselőtársaimtól, hogy fontolják meg és támogassák ezt a javaslatot, mert ez szolgálja a Nemzeti Földalap érdekét, az állam érdekét, de legalább annyira a földtulajdonos érdekét, ezért szerintünk jó javaslat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosítás-tervezet bepillantást enged az agrárkormányzat sajátos - már tapasztaltuk ma is -, az ország érdekeinek teljesen ellentmondó elképzeléseibe. Mert miközben az adófizetők pénzéből finanszírozott “Földet életjáradékértö szlogen alatt futó földállamosítási program egyre szélesebb körű kiterjesztésére kerül sor most már a harmadik alkalommal - hallottuk, most már ötödik is lesz hamarosan (Gőgös Zoltán: Előbb még negyedik!) -, aközben az Európai Unió orientációs és garancia alapjából finanszírozható, a gazdák számára korengedményes nyugdíjazást lehetővé tevő támogatási program mindmáig nem került bevezetésre, valószínűsíthetően azért, mert az Európai Unió ezen támogatási programja nem jár együtt földállamosítással, amely földállamosítás a mindenkori szocialista kormányok kedvenc foglalatossága. (Derültség az MSZP soraiban.)

Hogy a “Földet életjáradékértö program ellentétes az Európai Unió vidékfejlesztési forrásból működtethető hasonló konstrukciójával, a gazdák korengedményes nyugdíjazásával, azt a kormányzat maga is elismeri a nemzeti vidékfejlesztési terv kormányzati előterjesztésében. Ebből a kormány-előterjesztésből idézek, kérem, figyeljenek ide: “Nagyban befolyásolja a tervezett intézkedés - mármint a korai nyugdíjintézkedés - tényleges bevezetését és hatékonyságát a termőföld állam által, életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló 255/2002-es kormányrendelet végrehajtása.ö - idézet vége, nem én mondtam. Vagyis beismeri ezzel a kormány, hogy egy költségkímélő és minden tekintetben jobb támogatási konstrukció tényleges bevezetését és tényleges hatékonyságát akadályozza az általa preferált “Földet életjáradékértö program.

Az EU által biztosított, ugyanazon termelői kört megcélzó támogatási konstrukció minden tekintetben korszerűbb támogatási formáját bizonyítja, hogy a korkedvezményes nyugdíjfolyósítás EU-forrásból finanszírozható, emellett nem kerül a gazdálkodó földje államosításra, mivel egy fiatal családtagnak illetékmentesen átruházható, ezenkívül a korai nyugdíjat alkalmazottak is igénybe vehetik. A “Földet életjáradékértö program kiterjesztésére vonatkozó, előttünk fekvő előterjesztés tehát a kormány által is bevallottan tovább hátráltatja egy szélesebb körű, nemzeti forrást kímélő európai uniós támogatás tényleges bevezetését.

Ez a mostani törvénymódosítás-tervezet nem szolgál mást, mint hogy az Európai Unió által a gazdák számára biztosított korkedvezményes nyugdíjtámogatásban meghatározott 55 éves korhatárt a “Földet életjáradékértö című ellenprogram jogosultjainak a körére is kiterjessze, ami által az ellenprogram hatékonyságát tovább növelje.

A probléma csupán az, hogy ez a sanda szándék teljesen szakszerűtlenül, a törvényalkotói munkával össze nem egyeztethető formában, mondhatnánk: primitív dilettantizmussal került beterjesztésre. (Derültség az MSZP soraiban.) Ezen ne sértődjön meg senki, de maguk a törvénymódosítást benyújtó képviselők is elismerték a bizottsági vitákban, hogy valójában nem lenne szükség törvénymódosításra, csupán a kormányrendeletet kellene módosítani.

(21.20)

Jelenleg tehát a törvényalkotási munka kifigurázása folyik, hiszen egy egyszerű rendeletmódosítási feladat helyett teljesen feleslegesen és teljesen szakszerűtlenül magát a törvényt akarja módosítani az előterjesztő. Ezt a szakszerűtlenséget a kormány sem vállalta magára - a mai napig -, a jogszerűtlen kezdeményezés mögött csupán három MSZP-s képviselő áll. A jogszerűtlenség nyomban kiderül, mihelyst megnézzük, hogyan is szól a módosítani kívánt, jelenleg hatályos Nemzeti Földalapról szóló törvényi hely. Idézem az 5. § (2) bekezdését, ma már másodszor: “Az NFA a nyugdíjas tulajdonostól a termőföldet a külön jogszabályban meghatározottak szerinti feltételek esetében életjáradék fizetése ellenében megvásárolhatja.ö Vagyis a törvényi szabályozás már jelenleg is lehetőséget ad, nemcsak az 55 évet betöltött, saját nyugellátásban részesülőknek, de akár a 30 évet betöltött, saját nyugellátásban részesülőknek is az életjáradék folyósítására, csupán a külön jogszabályban meghatározottak szerinti feltételekben, vagyis kormányrendeletben kell biztosítani ennek a jogi megvalósíthatóságát. Tehát nemcsak felesleges, hanem szakmailag értelmezhetetlen is az előttünk fekvő törvénymódosítási tervezet.

Mindezek mellett a szubszidiaritás elvével is ütköző, továbbá a hatalmi ágak szuverenitásába történő illegitim beavatkozási kísérletről van itt szó, ugyanis az Országgyűléssel akar itt néhány előterjesztő képviselő egy, a kormány kompetenciájába tartozó feladatot elvégeztetni. Törvénymódosítás helyett egy kormányrendeletmódosítás-tervezetet kellett volna benyújtaniuk, és semmiképpen sem a parlament törvényhozói tekintélyét a kormánypárt és a kormány közötti ellentét mélységeibe lerántaniuk. Ezt a tudatos illegitim praktikát az egyik törvénymódosítást benyújtó aláíró, Farkas Imre a mezőgazdasági bizottság ülésén maga is beismerte: “Mivel a kormányzati szándék nem módosult ezen a téren, többszöri kérésünk ellenére sem, úgy gondoljuk, hogy a törvény pontosítására van szükség.ö

Ha ezt a bevallott belső pártellentétet sikerül tisztázniuk, akkor azt is ki kell kalkulálni, hogy a kormányrendelet 55 éves korhatárra történő kiterjesztése mekkora költségvonzattal jár. Amennyiben azt nem tudjuk, akkor ugyancsak egy MSZP-s képviselőnek ugyancsak a mezőgazdasági bizottság ülésén tett megállapítása szerint hazardírozás folyik. Hogy valóban hazardírozás folyik, azt a jelenleg hatályos, “földet életjáradékértö 210/2004-es kormányrendelet már a címében is tanúsítja, hiszen: “…a termőföldö - és itt figyeljenek, majd fel is fogom mutatni. (Felmutat egy iratot.) - “állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzésérőlö. Megszerzi, tehát államosítás. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos “megvásárlásö vagy “megváltásö fogalmakat használja.

Ez a jelenleg hatályban lévő, földszerzésre irányuló, földállamosító kormányrendelet magán hordozza az állami önkény korábbi, 1990-et megelőző ismérveit, amely többnyire csak az egyik felet kötelezi. Az ajánlattevő számára szigorú határidők és feltételek vannak előírva, az NFA-pályázat elbírálása és szerződéskötése ezzel szemben nincsen határidőkhöz kötve. Így fordulhatott elő a kormányrendelet eddigi, immár két és féléves - most már lassan három - gyakorlatában a számtalan elbírálatlan pályázat esete. Ezért ismételten azt javaslom, az indokolatlan törvénymódosítás helyett az immár harmadik változatban is ellentmondásos kormányrendeleten hajtsák végre az elengedhetetlenül szükséges módosításokat.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Amikor a bizottsági vélemény ismertetésekor arról beszéltem, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem értik a “földért életjáradékö program lényegét, akkor nem gondoltam volna, hogy erre ráerősít Kékkői képviselőtársam, mert a két dolognak körülbelül annyi köze van egymáshoz, mint Gizikének a gőzekéhez, és ezt állandóan keverik.

Tisztelt Képviselőtársam! Ez a program, amiről most beszélünk, amit azt javaslunk, hogy terjesszük ki egy kicsit nagyobb körre, ez azoknak a földdel rendelkező, nem abból élő, idős, szegény, általában örökös nélküli idős embereknek szól, akik szeretnék a hátralévő idejüket valamivel jobb körülmények között megélni, mert azt gondolom, hogy egy átlagos 30 ezer forint körüli jövedelemkiegészítés, mondjuk, ebben a körben nagyon komoly összegnek számít.

A másik, ha nem értenék pontosan, mi az Európai Unió szándéka, az pedig az, hogy ha egy mezőgazdasági termelésből élő agrárvállalkozó abba akarja hagyni 55 éves korában ezt a tevékenységet, mert belefáradt, mert beleunt, akkor idő előtt nyugdíjba mehessen. Nem igazán értem, hogy ezt a két dolgot hogyan lehet összekeverni egyáltalán. A két ügynek az égegyadta világon semmi köze egymáshoz. Az meg aztán abszolút elképesztő, hogy ez egy ellenpropaganda lenne államosítás címén!

Tisztelt Képviselőtársam! Az állam egy centiméter földet nem vásárolt meg ebben a három évben, csak életjáradék formájában. Ha itt valaki államosított, azok nem mi voltunk, hanem beszélhetnénk itt különböző privatizációs technikákról, ahogyan juttattak különböző baráti cégeknek állami földeket. Azt gondolom, abba kellene hagyni ezt a marhaságot. Ne keverjék már össze ezt a két dolgot! Ennek a két dolognak az égegyadta világon semmi köze nincs egymáshoz, Kékkői képviselőtársam!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Sajnálom, hogy Gőgös képviselő úr ilyen indulatos, és marhaságoknak nevez tényeket. Én azt gondolom, a tények arról beszélnek, hogy mondjuk meg őszintén, ígéretekkel önök egy kicsit hitegetik az embereket, hiszen nincs arra garancia, hogy a felajánlást követően meg is fogja vásárolni a földet a gazdától, az éppen idős gazdától vagy a rászoruló gazdától a magyar állam. Erről van szó. (Gőgös Zoltán: És akitől eddig megvettük, az micsoda?)

Na már most, akitől megvásárolták, a földalap kezelésében vannak földek. Iszonyúan szomorú tapasztalataink vannak, kedves képviselő úr. Az ott lévő földek zöme parlag. Például Csongrádon, az egyik frekventált almáskert közepében valaki felajánlotta a tulajdonát, és lássunk csodát - idézőjelben a csoda -, tönkre vannak menve a fák, termelik a férget, a gombabetegséget, megkeserítve az ottani többi tulajdonos helyzetét, sorsát. Megvásárolta a magyar állam, ugyanakkor nem kezd vele semmit. (Gőgös Zoltán: És miért nem veszi bérbe a szomszéd?) Jó kérdés, saját joga. Vagy miért nem veszi bérbe, mondjuk, a képviselő úr? Van rá lehetőség és mód. Valamilyen oka van neki, hogy nem veszi bérbe. (Gőgös Zoltán közbeszólása.)

A szociális földprogramnál még szóba került, meg egyáltalán a földprogramnál Jauernik képviselő úr fölemlítette, hogy a földdel gond van, baj van, probléma van, és annak a működtetése, művelése bajokkal, gondokkal jár. Ez természetesen így van, akkor, amikor azokat az ígéreteket nem sikerült ebben a kormányzati (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ciklusban önöknek megoldani, ami azzal járt, hogy segíteni például az értékesítési szövetkezeteket, az összefogást vagy esetleg a bérlőket, ebből nem nagyon lett semmi. Azért is van, hogy az emberek jó része már ötvenévesen is esetleg kényszerből felajánlja ezeket a földeket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kékkői Zoltán képviselőtársamnak mindig élvezettel tanulmányoztam a törvényjavaslatait, amikor államtitkár volt, és megmondom őszintén, tiszteletből sem mondtam ilyen kifejezéseket, mint amiket ő használt, de azt hiszem, hogy teljes egészében minősíti a “földállamosításö, “ellenprogramö, “sanda szándékö kifejezés, úgy látom, hogy ebben tud gondolkodni. Nyilvánvalóan ez nem igaz. Hiszen kit köteleztek itt a föld eladására? Senkit. Itt mindenki felajánlhatja a földjét, és ha a feltételeknek megfelel, akkor tőle megvásárolják. Tehát ezeket a dolgokat összekeverni, azt hiszem, nem nagyon lehet.

(21.30)

Én inkább ott látom a nagy problémát, és nem véletlenül az idei, év eleji gazdademonstráción is felmerült, követelték a termőföldért életjáradék program megszüntetését, mert ez sérti azoknak az érdekeit, akik úgy gondolják, hogy így szerezhetnek rendkívül olcsón földeket azoktól az emberektől, akik erről lemondanak, mert nem tudják művelni. Itt sérti ez valakiknek az érdekeit, és önök az ő ügyükben lépnek fel ezekkel a rendkívül homályos és demagóg gondolatokkal.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy van-e szükség törvénymódosításra vagy sem. Igen, szükség van törvénymódosításra, mert az a része feltétlenül módosítást igényel, hogy a 62 éven felüli nem nyugdíjas emberektől is lehetővé tegye a vásárlást. Mert Kékkői képviselőtársam ma csak kétszer olvasta fel a törvénybe foglalt mondatot, de nézze át: abban kizárólag nyugdíjasokról esik szó. Tehát amennyiben ezt a szándékot is érvényesíteni akarnánk, akkor mindenképpen szükség van törvénymódosításra.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Így van!  -  Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt a két képviselőnek válaszolnék, egy kis áttekintést hadd adjak ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Június 20-án a parlament napirendjére tűzte. Hetvenhét MSZP-s képviselő indítványozta a sürgősségi tárgyalást. Itt hallottuk a parlamentben, amikor Szili Katalin házelnök asszony felolvasta tizenöt MSZP-s képviselő indítványát, hogy vonják vissza, és vegyék le napirendről. Akkor levették napirendről. Tehát amit elmondtam, az a június 20-ai állapot. Tehát az MSZP-sek között van probléma, hogy egyik része akarja, hogy tárgyaljuk ezt a törvényt, másik része pedig levette napirendről. Meg akartam nézni azt is, hogy a levételt kezdeményezők között vannak-e jelenleg itt ülő képviselők, sajnos azoknak a névsorát nem találtam meg. Tehát lehet, hogy volt olyan képviselő, aki javasolta is a felvételét, ugyanakkor a levételét is javasolta.

Igen, a bizottságok tárgyalták. Mondtam, hogy ellentmondás volt, amikor bizottsági üléseken megkérdezték a kormány részéről jelen lévőt, általában a kormány nem támogatta. Mind a négy bizottsági ülésen, most, 29-én is elhangzott, hogy a kormány részéről, azt hiszem, az FVM részéről jelen lévő azt mondta, hogy ezt a módosító javaslatot nem támogatja.

Felolvasom - én nem vagyok jogász -, amit az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága beküldött a Házhoz: “Az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága 2005. június 20-ai ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és ahhoz a Házszabály 95. § (2) bekezdése alapján az alábbi általános vitát előkészítő ajánlást nyújtotta be: a bizottság a törvényjavaslat általános vitára bocsátását nem támogatja.ö Aláíró: dr. Vastagh Pál, a bizottság elnöke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Majd folytatom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nincs baj az MSZP-ben, a frakció támogatja a beterjesztett törvényjavaslatot, és nagyon bízom benne, hogy egységesen meg is fogjuk szavazni. (Kékkői Zoltán József : Ki volt az a tizenöt?)

Az, hogy a nyári rendkívüli ülésszakon kezdeményeztük, hogy tárgyaljuk meg, majd utána mégsem kezdtük el a tárgyalását, azt gondolom, elég egyértelmű: nem értünk volna a törvényjavaslat végére, nem lett volna belőle törvény, mert a nyári rendkívüli ülés olyan hosszú volt, amilyen hosszú volt, és ha módosító indítvány benyújtására került volna sor, akkor nem tudtuk volna végigvinni abban az időszakban, és azt gondoltuk, hogy tökéletesen megfelel, ha a parlament normális mederben megtárgyalja ezt a törvényjavaslatot, mint ahogy erre sor is kerül.

De amiért szót kértem: képviselő úr itt többször mondja ezt a korengedményes nyugdíjazási programot. Ez nem jó megfogalmazás, sehol nem ezt használja, hogy korengedményes nyugdíjazás: ez a mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatásáról szól. A parlament a tavaszi ülésszak végén fogadta el ezt a törvényt, amelyben már rendeztük azokat a dolgokat, hogy ez a támogatás milyen támogatás, személyi jövedelemadó szempontjából például, kell-e utána nyugdíjjárulékot fizetni, hogyan kell utána fizetni, beleszámít-e a nyugdíjba. Ezt a törvényt nagyon helyesen már elfogadtuk, és nagyon bízom benne, hogy az a támogatás is, mert ennek a fedezete jórészt európai uniós pénz lesz, működni fog. A kettő együtt nagyon jól fog működni, mind a kettőre szükség van, és azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha ma hallgatja valaki ezt a parlamenti vitát, tudja, hogy az is lesz, tehát arra is számolhat valaki, és arra is számolhat, ha életjáradékot kér érte. Nem ugyanaz a kettő, mind a kettőnek van előnye, hátránya is.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Szép is lenne ez a felajánlás, ha egységesen mindenkitől megvásárolnák, hiszen nem túl régen az ilyen földfelajánlók közül azok, akiknek a felajánlását visszautasították, bizony pórul jártak. S néhányan, akik továbbra is szándékoztak volna földet pénzzé tenni, bedőltek az ígéreteknek, illetve neppertörekvéseknek, mert valahol valakik tudomást szereztek arról, hogy visszautasították, és helyrajzi szám szerint megkeresték ezeket az illetőket, és bagóért, fillérekért kicsikarták tőlük a földet.

Képviselő urak, ezt a folyamatot, azt hiszem, felgyorsulva látjuk akkor, amikor a felajánlottak nem száz százalékát hajlandó majd az állam megvásárolni, hanem mazsolázik majd belőle. Nekem ez egy nagyon nagy gondom ezzel az egész javaslattal, nem látok arra garanciát, hogy ne kimazsolázott módon, vagy valamilyen urambátyám vagy nem tudom, milyen módon fogják majd azt eldönteni, hogy kinek a felajánlását fogják befogadni, kiét nem. Ebben, gondolom, hogy kicsit előre kellene lépni, mert bizony azok esetében, akik összevásárolgatják a földeket, nem másról van szó, mint befektetői szándékról, hiszen budapesti vásárlók, kiskorú tulajdonos nevére, és tudva, hogy kik azok, akik kiestek a felajánlásból, startoltak rá erre. Bocsánatot kérek, de ez nagyon nagy hiba és gond!

Azzal együtt, hogy ezt az egész rendszert más alapokra lehetett volna helyezni, azt hiszem, hogy ez még most sem lenne késő, teljesen át kellene ezt az egész ügyet gondolni. És nem hiszem, hogy amikor Kékkői képviselőtársam aggályoskodik és törvényekre hivatkozik, rosszul teszi, hogy ezt mondja.

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársaimnak most már színt kellene vallani, hogy támogatják-e, hogy segítjük az elesett, rászoruló, földet művelni nem tudó, egyedül élő embereket, vagy sem. (Farkas Imre: Helyes!) Támogatják vagy nem támogatják? Ha nem támogatják, akkor mondják meg! (Farkas Imre: Persze!) Mert amiket itt elmondanak, ebből az következik, hogy nem azokat az embereket segítik, hanem pontosan azokat a neppereket, akik majd az állam helyett fogják a földeket megvásárolni.

Ha a folyamatokat követték volna, tisztelt képviselőtársaim, akkor nem mondanának ilyeneket. Hogy indult el az egész? 1/1-es földeket lehetett először is felajánlani az első programban. Mindenkiét megvásárolták, aki ilyen földet felajánlott. Miért kellett kiterjeszteni? Azért, mert nagyon sokan jöttek hozzám is - de gondolom, önökhöz is, csak ezt nem mondják meg - fogadóórán, hogy miért nem ajánlhatnak fel például osztatlan közös területről földet, miért különböztetik meg őket, miért jár jobban a szomszédja, akinek 1/1-es birtoka van és kimért és úgy van bérbe adva, mint akinek, mondjuk, osztatlan közösben van.

A második körben az osztatlan közös tulajdonban lévő földek felajánlását is befogadtuk. Okozott ez zavart, kellett hozzá rendeleteket meg törvényt módosítani, hogy hogyan legyen ezentúl az állam mint szereplő ebben az osztatlan közösben.

A legutolsó program, ami most van meghirdetés előtt, már arról rendelkezik, hogy a természetvédelmi területeken lévő földeket is befogadhatja az állam, amit aztán egyébként soha senki nem vásárolna meg, csak jelzem képviselőtársaimnak.

Ezért kérem, most már mondják ki, hogy támogatják-e a kisnyugdíjast, aki ezen az ágon, mondjuk, 30 vagy 40 ezer forint havi kiegészítéshez jut, vagy sem. Ne arról beszéljenek itt, hogy pesti ügyvédnek a fia meg egyéb! Itt pontosan arról van szó, hogy ne a pesti ügyvéd fia vásárolja meg, hanem az állam segítse a forgalmi érték kétszereséből kiindulva az életjáradékra váltást. Ha ez önöknek nem tetszik, akkor mondják meg, álljanak ki a nagy nyilvánosság elé, és mondják a szemébe annak a 30 ezer szerencsétlen embernek, aki ezúton jól járt, hogy mi nem értünk ám azzal egyet, hogy ti jól jártatok, meg azzal sem fogunk egyetértetni, hogy még 10-15 ezer hasonló sorsú ember jól fog járni. Álljanak ki, mondják meg!

(21.40)

ELNÖK: Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó kétperces időtartamra, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is egy törvénymódosító javaslatról vitatkozunk, arról mondtuk el a véleményünket, hogy fölöslegesnek tartjuk, mert a jelenlegi törvény is biztosítja azt a lehetőséget, hogy akár 55 éves is felajánlhassa. Mi azt mondtuk, hogy a jelenlegi törvény ezt nem is korlátozza, mert az 54 meg az 53 éves is felajánlhatja. Azt mondom, ha vitatkoznánk: önök szigorítani akarnak, mi pedig azt akarjuk, hogy ne szigorítsanak. Ennyit a vitáról.

Gőgös képviselőtársam azt mondta, hogy mi összetévesztjük a Gizikét a gőzekével. Gondolom, a kormányra gondolt. Megint felolvasom neki, nem mi hoztuk össze a kettőt. A kormány-előterjesztésből idézek: “Nagyban befolyásolhatja a tervezett intézkedés, mármint a korai nyugdíjintézkedés tényleges bevezetését és hatékonyságát a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló 255/2002-es kormányrendelet végrehajtása.ö Gőgös szerint a kormány összetéveszti a Gizikét a gőzekével. Gondolom, hogy a kormányülésen a jelen lévő államtitkár úr majd elmondja, hogy Gőgös róluk ezt feltételezi. Én tehát innen vettem, ők hasonlították össze, én csak ezt a hasonlatot vittem tovább.

Majd később folytatom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalásra kerül sor. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Vincze képviselőtársammal vitatkoznék. Nagyon közel van a választókörzetünk egymáshoz, és nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanolyan problémában teljesen eltérően vélekednek a Tiszának azon a felén lakók, mint a Tiszazugban élők. Lehet, hogy őt az érzéki csalódás zavarja meg, mert többen keresik meg olyanok, akiktől nem vásárolták meg a földet. De most hangzott el - s gondolom, ezt ön sem vitatja, képviselőtársam -, 18 ezer vásárlás bizonyítja, hogy ez a forma működik, és előszeretettel ajánlják fel az emberek a földjüket erre a célra. Nem államosítanak, nem elveszik tőlük, nem másnak akarják odaadni, nem ügyvédeknek, akiket nem tudom, honnan kerítenek elő, hanem az emberek felajánlják. És miért?

Engem is megkeresnek azok, akik nem tudták eladni földjüket a Nemzeti Földalapnak, mert olyan kárpótlási törvény meg olyan részarány-tulajdonosi ügyek voltak a legelső időszakban. Például vannak olyan földek, amelyekhez nem vezetnek utak, kedves képviselőtársam. Az ilyet nagyon helyesen nem vette meg a Nemzeti Földalap, mert ez abszolút nem piacképes. Vagy százával vannak a választókörzetemben olyan emberek, akiknek 0,5 aranykorona föld jutott. Ilyen ügyek vannak, és ezek az emberek keresik a megoldást, képviselőtársam. Probléma a kettős ellentmondás is: egyrészt az a baj, hogy nem veszik meg mindenkitől, majd néhány másodperc múlva felveti képviselőtársam, hogy minek vennék meg attól, akinek a földje nincs művelve, mert csak ott áll.

Igen, én magam is úgy gondolom, hogy a Nemzeti Földalap keresheti a megoldást, és mivel saját maga nem műveli a földeket, praktikusnak látom, ha pillanatnyilag azoktól vásárol ebben a helyzetben, ahol bérlő műveli azt, és akkor nem következik be, hogy olyan almaültetvények vannak, amit képviselő úr is említett.

ELNÖK: Kékkői Zoltán képviselő úr következik, Fidesz, szintén két percben.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám, hogy államosításról mi beszélünk. Még egyszer felolvasom Farkas Imre képviselőtársamnak a kormányrendelet címét. Lehet, hogy az értelmező szótárból én nem jól kerestem ki, hogy mit jelent, de felolvasom: “Termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzésérőlö - megszerzésről beszél. Tudjuk, hogy miről szól, gondolom, a rádióhallgatók is értik, hogy mi ez. (Pásztohy András: Fizetés ellenében!) Igen, de itt csak a megszerzésről van szó. Nincs tovább! A “fizetés ellenébenö már egy későbbi pont. Olvassuk tovább a rendeletet!

Ennek a rendeletnek az 1. § (3) bekezdése a következőképpen szabályoz: “E rendelet alkalmazása szempontjából jogosultnak a 60. életévét betöltött személy minősül.ö Miért nem lehet odaírni, hogy 55, 45, 35? Ennyit kellene csak módosítani, s akkor már nem lenne szükség erre az úgynevezett törvénymódosításra.

Még egyszer mondom, az önök által benyújtott törvénymódosítás így szól: “Nyugdíjas tulajdonostól a termőföldet a külön jogszabályban meghatározottak szerinti feltételek esetében életjáradék-fizetés ellenében megvásárolhatja.ö Ebben nemcsak az 55 éves van benne, hanem az 54 éves is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, nem nagyon megy előrébb a vita, ha egymás után többször is felolvassuk egymásnak a javaslat szövegét, illetve ha ugyanazt elmondjuk. (Kékkői Zoltán József: Csak a rádióhallgatók kedvéért.) Én azt gondolom, hogy a rádióhallgatók már biztosan értik, viszont úgy látom, hogy mi itt nem tudjuk egymást meggyőzni.

Természetesen továbbra is megadom a szót a jelentkezőknek, akiknek a száma soha nem fogy, most is három van, mint volt fél órával korábban, és ugyanazok. Megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Ígérem, hogy rövidebb leszek. Én azért azt gondolom, kedves Farkas képviselő úr, hogy pontosabban kellene az általam elmondottakat értelmeznie. Én azt nem mondtam, hogy milyen almás került a Nemzeti Földalapba. Egy rendben lévő, tökéletesen működő almáskert, amely azt követően pusztult le, és a Nemzeti Földalap lelkén szárad annak a meg nem művelése. De számtalan olyan állami vagy önkormányzati terület található az országban, amelyek parlagon vannak. Ennyit a szociális földprogram hátteréről. Tehát nem kevés a föld a szociális földprogramhoz - Jauernik képviselő úr érintőlegesen jelezte, hogy szükség van rá, én is így gondolom -, de sajnálatos módon nem nagyon ugrálnak az érintettek a szociális földprogram keretében az ilyen földek megművelése irányában.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy a fél aranykoronára kellene a képviselő úrnak kisarkítania a leadást, az igénylést és a visszautasítást. Nagyon sok normális nagyságrendű területről is kiderült, hogy a felajánlást visszautasította az állam. Valószínűleg ki kellene mondani, hogy pénzhiány következtében. Attól tartok, hogy az esélyegyenlőség nem fog érvényesülni, és önök nem fogják befogadni az összes indokolt felajánlást. Nekem ezek az aggályaim vannak, és nem alapjaiban vannak meg azok az aggályaim, amiket képviselő úr próbált a hátamra varrni, mert azt hiszem, ilyen szempontból a Tiszán innen és a Tiszán túl hasonlók a gazdák gondjai-bajai, legfeljebb az egyik helyen több bérlőt találnak rá, legfeljebb az egyik helyen még jobban talpon tudnak maradni a gazdák, de ez egy más történet.

A mostani nemzeti támogatási alapok hiánya miatt van az, hogy nem éri meg parasztizálni, és menekülnek a földtől, csak ennek később súlyos következményei lesznek, és később fog kiderülni, hogy egyesek gyorsan elköszöntek a földtől, s majd amikor a földtámogatás európai mértékű lesz, néhány év alatt visszajönne az ára.

Köszönöm.

ELNÖK: Gőgös Zoltán képviselő úr következik két percben, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Továbbra is úgy látom, hogy képviselőtársaimnak két dolog nagyon zavaros. Azt azért tisztázni kell, hogy az államosítás egy egyoldalú jogintézmény, mert nem kérdezi meg a másik felet, hogy ezt akarja-e vagy sem. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ez a fogalom ezt takarja. Ez lehet akkor, amikor az állam úgy érzi, hogy egy területre szüksége van autópályához, beruházáshoz, egyébhez. Ebben az esetben államosítja, magyarul, kisajátítja, de ugyanezt megteheti az önkormányzat is vagy bárki más. De azt nem lehet államosításnak nevezni, ahol eldöntheti a másik fél, hogy azokkal a feltételekkel, amiket neki ajánlanak, odaadja vagy nem adja. Ne beszéljünk már őrültséget, hogy ez államosítás, képviselőtársam! Kötelező odaadni valakinek a földjét? Nem! Ha úgy érzi, hogy a forgalmi érték kétszerese elég alap ahhoz, hogy jó életjáradékot kapjon, akkor odaadja. Azt kérem, hogy ne okozzunk zavart olyan fogalmakkal, mint államosítás. Nem akar itt senki államosítani!

Azt mondta képviselőtársam, hogy majd felmennek az európai uniós támogatások, és akkor megbánja az, aki megvált a földjétől. Úgy gondolja, hogy az a 18 ezer ember, aki felajánlotta a földjét, maga művelte a földet, és mind regisztrált termelő volt?

(21.50)

Talán a 2 százalékuk. Nyilván, aki maga művelte a földet, nem annyit, hanem sokkal többet, és tudta, hogy nőnek a támogatások, az nem adta oda életjáradékért a földet. Előtte meg azt mondja, hogy az almásban nem művelik azt a darabot. Hogy tudja ezt a két dolgot összehozni? Ezek a földek általában bérbe adott földek voltak, meg azok is. Ha tudná, hogy hogyan működik az Európai Unió támogatási rendszere, akkor nem mondana ilyet. Ott nem a tulajdonosnak adják a pénzt, hanem aki használja a földet.

Ezért kérem, hogy ne keverjük már össze ezt a két dolgot. Azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvénymódosító javaslatot, hiszen egy bővítő, egy nagyobb kört elérő dologról van szó. Ha nem lenne forrás, akkor nem lenne meghirdetve a 4. meg az 5. program. Ennyit a forrásokról. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz, két percre.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, rövid leszek. Helyesen mondta elnök úr, hogy itt ismétlések mennek. Ez a törvénymódosító javaslat lényegében egy fél oldalból áll az indoklással együtt.

ELNÖK: Így van.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Számomra az az érdekes, és fogunk még ismételni, hogy a mai nap folyamán nem kerül lezárásra. Még lehet, hogy a televíziónézők előtt is vitatkozni fogunk ugyanarról, és ismételni fogjuk, mivel a mai napon, ha jól tudom, de elnök úr ezt, gondolom, jobban tudja, az általános vita nem kerül lezárásra, tehát erről a két mondatról még majd fogunk vitatkozni. Ne sértődjön meg, elnök úr, ha akkor megint ismétlésbe fogok tévedni, mert nem tudok két mondatról többet felhozni esetleg érvként, mivel csak ennyi a módosító javaslat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Valóban, a módosító javaslat elég rövid, csak azt nem értem, hogy miért kell ismételgetni önmagunkat többször, hiszen már mindenki tudja a másiknak a véleményét. Ugyanazokat a szavakat használjuk. Tehát csak ezért ülök itt értetlenül, a vitát hallgatva.

Két percre megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt gondolom, azért kell sok mindent elismételni, hátha a másik fél meghallja és érti, hogy miről van szó. Kékkői úr kétszer elmondta, hogy teljesen felesleges ez az indítvány, mert semmi újat nem tartalmaz, mert a “nyugdíjasö szó benne van, és ezért akár 54 éves, akár 75 éves, a nyugdíjas benne van.

Képviselő úrnak Farkas Imre válaszolt, fölhívta a figyelmét képviselő úrnak, hogy van egy fél mondat odatéve, amely azt tartalmazza, hogy továbbá a 62 év feletti tulajdonostól. Eddig ez nem volt benne, és eddig olyan személytől nem lehetett megvásárolni, és olyan személy nem ajánlhatta fel a földjét, aki nem volt nyugdíjas. Farkas Imre a bevezetőjében is pontosan elmondta, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik nem szereztek nyugdíjat, nem nyugdíjasok, szociális járadékosok, vagy lehet, hogy semmilyen járadékra nem jogosultak. Ezekre bizony megítélésünk szerint ki kell terjeszteni a törvényt. Ezt nem lehetett volna megoldani semmiféle kormányrendelet-módosítással.

Azt gondolom, Kékkői úr ezt tudja, csak a vita kedvéért még egyszer elmondta ezt. Én pedig azt gondoltam, hogy nekünk meg még egyszer el kell mondani, hogy kell törvényjavaslatot módosítani, és az önök indokait végighallgatva csak arra tudok következtetni, hogy a végén önök támogatni fogják ezt a törvényjavaslatot, mert amit elmondtak, abból csak az következhet, hogy ezt támogassák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Nincs további kétperces jelentkező, így megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élveztem az eddigi párbeszédet, erre mondják azt, hogy ki lehet menni a grundra, ott lehet folytatni tovább, de nem akarom parodizálni a dolgot. Többször elmondtam magam is, és talán a múlt héten miniszterelnök úrnak is mondtam, hogy keveredik a vidékfejlesztés a földosztás kérdésével. Ezelőtt két évvel államtitkár úrral, akkor még nem volt államtitkár, voltunk egy tévévitán, ahol pont az osztrák példaként beszéltünk az Európai Unió - korkedvezményes, nyugdíjas… - földkérdéséről, a vidékfejlesztésről.

Talán Fischler úr szavai csengenek vissza a fülembe, aki saját maga is elmondta, hogy az Európai Unión belül és főleg a vidékfejlesztés szempontjából elsődlegesen azt preferálják, hogy a helyben élő állampolgár, aki még nem nyugdíjas, de 55 éves kora után úgy dönt, hogy szabadulni akar a terhektől, nem akar fizikai munkát végezni a földön, abban az esetben, ha a családján belül egy fiatalnak vagy egy ott élő állampolgárnak adja át a földterületet, akkor korkedvezményes nyugdíjba mehet. (Gőgös Zoltán: Nemcsak fiatalnak.) Hadd mondjam végig, képviselő úr, hadd mondjam végig, én sem vágtam bele az ön szavába, és türelmes vagyok. Az a nyugdíjas viszont, aki nyugdíja után dönt így, hogy családján belül, vagy adott esetben egy ott élőnek adja oda, akkor emelt nyugdíjra jogosult.

Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint az életjáradék (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem egészen.), csak a nyugdíjas kor esetében. Mire van helyezve a hangsúly? A helyben élő kérdésére van helyezve a hangsúly, nem másra. Létezik ebben a rendszerben a nyugdíjas-lehetőség? Nem létezik. Sok apró, pici kis lépést próbálunk megtenni, aminek a következménye és a következő lépése úgyis az lesz, hogy ha uniós forrásokat használunk fel, akkor az uniós elveknek megfelelő rendszert kell Magyarországon is előbb-utóbb kialakítani. Senki nem mondja azt, hogy szociális alapon ezt ne tegyük.

Hiszen a vidékfejlesztésnek az egyik lényege az, hogy az intézmények megmaradjanak, ott is munkahelyek teremtődjenek, szociális rendszerek ki tudjanak alakulni, és valóban, Magyarország eltér a volt 15 tagországtól, és a csatlakozó 10 országra azért általában, néhány ország kivételével jellemző volt, hogy a földből élők nem szerezhettek nyugdíjjogosultságot, vagy nem úgy szerezhettek, mint az Unió alapítói és a 15 tagország. Nálunk más rendszer van. Ezt valami úton-módon át kell hidalni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az egész földosztás, amit miniszterelnök úr is elmondott, hogy majd adunk szociális alapon, meg majd itt lehet bérbe adni, meg majd másokkal műveltetni, azt kérném, hogy ezek a dolgok ne keveredjenek egymással, mert ha vidékfejlesztésről beszélünk, és azt akarjuk, hogy a kistelepülések megmaradjanak, és ha nem akarjuk azt, hogy a nagy települések, a városok felduzzadjanak, és agyonnyomják a városokat a szociális feszültségek, akkor azt a rendszert kell alkalmaznunk, ami ott a helyben élőket próbálja meg helyben tartani, és az életminőségüket, az életlehetőségüket tudja javítani. Ebbe belefér adott esetben szociális föld biztosítása az ott élő, nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező személy számára.

De valahol tényleg a rendszert ahhoz kell igazítani, ami az Unióban is bevált szokássá vált, és működik. Működik Ausztriában is, 1500 méter magasan, és működik Németországban és más területen is. Ehhez kellene valóban a helyes utat megtalálni. És ha egy-egy képviselőnek van egy javaslata, vagy azzal, amit önök mondanak, abban a pillanatban nem ért egyet, azért még nem kell összekevertetni vele a vízikék zöldikéket meg nem tudom, micsodákat, hanem valóban próbáljunk meg úgy szakmailag vitatkozni, hogy ebből a Nemzeti Földalap is jól jöjjön ki, és valóban a vidékfejlesztés céljait próbálja meg szolgálni, a vidéken élő emberek lehetőségeinek, esélyeinek és megélhetésének a javát tudja szolgálni.

Nagyon sokan tudjuk, Jauernik István is, mindannyian tudjuk, hogy számos olyan vidéki földtulajdon van mások kezében, birtokában, akiknek az életükben soha semmi közük nem volt a földhöz, és ma sincs, és holnap sem lesz, csak annyi az egészben az érdekesség, hogy ő a föld tulajdonosa, bérbe adja, és napszámban művelteti az ott élő emberekkel. Azt hiszem, nem ez a prioritás, nem ez a folyamat kell hogy előttünk legyen, és ha lehet, akkor ezt gátoljuk meg, ennek szabjunk gátat, és ne tegyünk olyat, ami a helyben élő emberek kiszolgáltatottságát még jobban növeli.

Ezért is kérem, hogy próbáljunk meg olyan törvényeket alkotni, ami valóban a vidékfejlesztés hangsúlyait próbálja meg előtérbe helyezni, és azon keresztül az ott élő emberek esélyeit, lehetőségeit, megélhetését fogja gyarapítani. Nem másról van szó, és ebben nincs ellentét közöttünk, úgy érzem, mert ha azt mondom, hogy egy nyugdíjas Ausztriában egy fiatalabb helyben élőnek odaadja a földet, és azért egy pluszjáradékot kap, akkor az megfelel az életjáradéknak, most teljesen mindegy, minek nevezzük.

(22.00)

Csakhogy ezt mi fordítva csináljuk: most életjáradékot adunk, és még nem adjuk meg azt a lehetőséget, ha mondjuk 55 éves korban ezt a lépést egy földtulajdonnal rendelkező megteszi egy helyben lévőnek vagy egy fiatalnak, aki majd egyéb más uniós forrásokat kap adott esetben vállalkozás alapítására, agrárvállalkozás alapítására, képzésre meg egyéb ilyen dolgokra. Ma ugyanis ott tartunk, hogy Magyarországon nincs juhász, ma már ott tartunk, hogy az sincs, és beszélünk az állattartás fontosságáról, szükségességéről, növelnünk kell, de lassan ott tartunk, hogy minden résztvevője érdektelenné válik, mert nagyon jól tudjuk, hogy elaprózottak a földterületek, és valahol maga a rendszer felborult. Nagyjából tudjuk és sejtjük, hogy miért, de felborult a rendszer, és ebben kellene úgy kialakítani az igazságos, normális rendszert, hogy valahogyan a felborult rendszert helyre rakni, az ott élőknek esélyt adni, úgy indítani képzéseket, hogy általában az ott élő fiataloknak erre helyben legyen esélyük és szakmájuk ahhoz kapcsolódóan, ami a földhöz köti őket, az állattartáshoz köti őket, és a helybeni megélhetéshez köti őket. Ez lenne az én kérésem.

Talán felesleges olyan dolgokon vitatkozni, hogy vízikék, zöldikék, vagy nem is tudom, hány állami gazdaság volt, de nagyon sok volt, nem csak az a tizenkettő, annál sokkal több volt; sokkal több téeszünk volt, mint ahányat ma már sokan elfelejtenének, és megpróbálják a vagyonosodás és a lehetőségek kiaknázását mindig a másikra tolni, hogy te ezt el akartad adni, vagy te ezt meg akartad szerezni. Sokkal több volt ennél ebben az országban, és azt hiszem, nagyon sokan megszerezték, nem biztos, hogy mindig a törvényesség útjának a betartásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Eredetileg nem kívántam még egyszer hozzászólni a vitában, de továbbra is azt gondolom, nem hiszem, hogy Ékes képviselőtársam nem ismeri az európai uniós rendszert, de azt továbbra sem értem, hogy miért kell ezt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásába belekeverni.

Képviselőtársam! Arról beszéltél, hogy segítsük a fiatalokat olyan ágon, hogy az idősek adhassák át nekik a földet. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Az európai uniós rendszerben kizárólag a regisztrált mezőgazdasági termelők pályázhatnak nyugdíj előtti jövedelemkiegészítésre, és nem pályázhat az a 65 vagy 70 éves nyugdíjas, aki az életében egy kapavágást nem tett a földjén, de egy ostoba kárpótlási törvény miatt juttattak neki valamennyi részaránytulajdont. Ő nem pályázhat az európai uniós támogatásra, mert nem regisztrált termelő. Magyarul: nem adhatja oda a földjét a fiatalnak olyan ágon, hogy őt segítse az európai uniós támogatás. Ez egy teljesen más történet, ráadásul nemcsak a föld átadásáról, hanem a tevékenység átadásáról van szó. Tehát egy komplett gazdálkodási tevékenység átadása esetén pályázhatja az idős, nyugdíj előtt álló termelő ezt a támogatást.

A másik ágon azt segíti az Unió, hogy a fiatal, 35 vagy 40 év alatti agrárvállalkozó kedvezményesen hozzájuthat ehhez a birtokhoz, ráadásul ezt Magyarországon még egy kedvezményes hitellel is segítjük, hogy az idősebb használt gépeit is megvásárolhassa a fiatal.

Még egyszer mondom: ennek a két dolognak az égadta világon semmi köze nincs egymáshoz, a kettő párhuzamosan működik egymás mellett: az egyik érinti a regisztrált termelőket, akik ilyen ágon szeretnének előzetes jövedelemhez vagy nyugdíj-kiegészítéshez jutni, a másik meg segíti azokat a nem mezőgazdaságból élő nyugdíjasokat - most mindegy, hogy 55 évtől vagy 60 évtől, nem ez a vita tárgya -, hogy tudjanak kiegészítést kapni életjáradék formájában.

Ne keverjük már össze ezt a két dolgot, nagyon szépen kérem a képviselőtársamat!

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Azt tartom magamról, hogy általában nyugodt, higgadt típus vagyok, és ezt meg is kívánom őrizni.

Képviselőtársam! Azt hiszem, a vitába, amelyet lefolytatott Kékkői képviselő úrral és a többiekkel, ön is nagyon sokszor belekeverte az európai uniós kérdéseket. Én azt próbáltam meg vázolni, hogy úgy érzem, ott van egy folyamat, amely az ottani viszonyoknak tökéletesen megfelel, ugyanakkor elmondtam, hogy a magyar folyamatok nem hasonlíthatók össze, a tíz csatlakozó ország esetében hét országé nem hasonlítható össze a jelenlegi uniós formával.

Azért is kértem, hogy próbáljunk meg abba az irányba haladni, hogy abban a felborult folyamatban próbáljunk meg tisztánlátást kialakítani, olyan törvényeket megalkotni, hogy ez a felborulás ne folytatódjon tovább, és valamikor majd nálunk is, ha nem is öt év múlva, mondjuk, majd tíz év múlva az a rendszer tökéletesen fog működni, amelyik az Unión belül is működik, mert addigra a felborulásból adódó anomáliák tulajdonképpen valamilyen úton-módon törvénykezéssel, rendeletekkel tisztázhatóvá válnak, de mellette igenis prioritást és hangsúlyt fektetünk a vidékfejlesztés alapvető lényegére. Ezek mind ilyen átmeneti megoldások.

Abban nem akarok különösképpen vitatkozni, hogy ki nem érti, hogyan nem érti, miért nem érti, mert azt hiszem, mind a ketten ugyanarról beszélünk, csak lehet, hogy mélyebbről vagy más úton próbáljuk megközelíteni ezt a kérdést. Én a vidékfejlesztés oldaláról, ön, képviselőtársam pedig azon szociális elvekről, hogy ha valaki, mondjuk, Kertán a mit tudom én, milyen üzemben dolgozott, és soha nem volt földje, de ott kíván szociális alapon egy darab földhöz jutni, és kertészkedni kíván, neki is legyen esélye. De úgy is van esélye, ha valaki lemond a földtulajdonról, és helyben a kertai, volt iparban dolgozó személynek adja át. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Tehát valahol a megközelítés egy és ugyanaz, képviselőtársam, de nem akarok ezen a kérdésen összeveszni. (Gőgös Zoltán: Hogyan adja át?)

Felszólalások:   214-229   230-278   278-281      Ülésnap adatai