Felszólalás adatai

Úgy hiszem, hogy a patkó minden oldalán elhangzott az az állítás, hogy több szempontból is egy fontos törvényjavaslat fekszik előttünk. Igen, egyrészt sajnos köztudomású az a tény valamennyiünk számára, hogy a dohányzás ártalmas az emberi szervezetre. És ha már a felnőttek módszeresen tönkreteszik az egészségüket, még ezért havi meg éves kemény adót is fizetnek, hogy cigarettát vásároljanak, legalább ha már saját egészségüket nem, de gyermekeik és unokáik egészségét próbálják megóvni, hogy legalább ők kapjanak esélyt arra, hogy nem szoknak rá erre a káros szenvedélyre. Úgy hiszem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy olyan mederbe tudjuk terelni egyrészt a törvényeket, másrészt a szokásokat, hogy valóban efelé haladjunk. Másrészt a javaslat, úgy vélem, egy új koncepciót jelent Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének a piacán, amely szándéka szerint munkahelyek teremtését is célozza.

Ékes képviselőtársam megemlítette és én is hadd említsem meg, hogy fontos ez a törvény abból a szempontból is, hogy bizony az elmúlt húsz esztendőben, talán sokan vannak, akik itt ültek az első Országgyűlésben is, nos, azóta a nemdohányzók védelmében nagyon sokszor nekirugaszkodtunk, hogy valamifajta megoldást hozzunk, és valahogy mindig elakadt a jó szándék. Vajúdnak a hegyek, és egér születik - sőt, semmi nem született. Most végre közel állunk a megoldáshoz, hogy valamifajta megoldást hozzunk, hogy valóban egy olyan törvény szülessen, amely megfelelő korlátok közé szorítja a káros szenvedélyt, a dohányzást.

Nézzük először is röviden a törvénynek az alapvető célját, nevezetesen a fiatalkorúak védelmét! Ez a gondolat nemcsak a törvény első részét, hanem a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló részt is ez hatja át. A törvényjavaslat napvilágra kerülését követően a sajtóban megjelent visszhangokból is egyértelmű volt, hogy az vitán felül álló, hogy sajnos a fiatalkori dohányzás valóban súlyos probléma, különösen a 18 év alattiak körében.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár vannak ma is hatályos tiltó rendelkezések, azok véleményem szerint nem elég hatékonyak. Elég, ha itt utalok arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság idei ellenőrzései, vagyis a próbavásárlások alapján a következő megállapítás született: a fiatalkorúak 70 százaléka akadálytalanul hozzájutott a dohánytermékekhez, annak ellenére, hogy még nem töltötte be a 18. évét. Képviselőtársaim! Ez egy megdöbbentő adat: 70 százalék.

Gondolom, egyet fognak velem érteni abban is, hogy szinte bármelyikünk szomorú tényekkel szembesülhet, ha érdeklődik a saját környezetében élő tizenévesektől afelől, hogy az iskoláskorúak körében mennyire elterjedt ma a dohányzás. Mindenki a gyermekét, az unokát attól félti, hogy nehogy droghoz jusson. Könyörgök, ma már nem is sikk, ha kijön az általános iskolából a gyerek, és előveszi a cigarettát! Régen ez tiltásnak számított, ma már szemet hunyunk felette. Igen, nem szabad szemet hunyni felette, tisztelt képviselőtársaim! Nem tehetjük fel a kezünket, nem tehetjük fel, még akkor sem, ha tudjuk, hogy teljes mértékben nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni ezt a problémát. Talán együtt kell élni vele, de legalább próbáljuk meg! Mindent el kell követni annak érdekében, hogy elmondhassuk, hogy megpróbáltuk megnehezíteni a fiatalkorúak dohánytermékhez való hozzájutását. Ez egy kegyetlen játék. Ha már tiltással nem tudjuk, legalább próbáljuk meg fizikailag megnehezíteni annak a gyermeknek, hogy hozzájusson a cigarettához!

Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat előterjesztői világosan gondolták, hogy az előttünk fekvő javaslat fizikailag is megnehezíti a dohánytermékekhez való hozzájutást, és ezáltal mindenképpen valamifajta hatékonyabb eszközt jelent a mainál. Másrészt véleményem szerint, ha a koncessziós rendszer megvalósul, a koncesszió jogosultjai anyagilag is érdekeltek lesznek abban, hogy az üzletet, a koncessziót hosszabb távon is meg tudják tartani, és ne kockáztassák azzal, hogy a dohánytermékeket a fiatalkorúaknak kiszolgálják.

Természetesen hallottuk itt a vitában is azokat az ellenérveket, hogy a dohánybolt semmilyen visszatartó erővel nem bír majd, semmilyen valódi eszközt nem jelent. Nos, szeretnék utalni arra, hogy a javaslat igenis súlyos szankciókkal bünteti, és a jogosultság elvesztésével is fenyegeti a törvényt megszegő dohányboltost.

Hadd említsek egy nagyon gyakori példát! Tudjuk például, hogy a nagyvárosi élelmiszerboltokban a pénztáraknál a pénztárosnő feje felett egyszerűen ott van a dohány, nem ér rá ellenőrizni, hogy az előtte megjelenő személy valóban elmúlt-e 18 esztendős vagy nem, mert a sorban még tizenhatan vagy harmincan állnak hátul, és már türelmetlenek, hogy túljussanak a kasszán. A dohányboltosnak viszont egyrészt erre joga lesz, sőt kötelezettsége, másrészt pedig módja is. Az egzisztenciális vagy anyagi fenyegetettség véleményem szerint mindenképpen azt fogja eredményezni, hogy sokkal jobban fogják ellenőrizni a kisboltokban, a trafikokban, hogy kinek ad el dohányterméket vagy nem. Elég egyszer hibázni, és akkor megszűnik a biznisz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a törvényjavaslat másik aspektusát, a munkahelyek teremtésének a kérdését. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a kiskereskedelem egy speciális területét különválasztja a kiskereskedelem más részeitől anélkül, hogy az először is munkahelyek elvesztésével járna.

(17.10)

Ugye itt is a vitában hallottuk az ellenérveket is, hogy nem készültek háttérszámítások, továbbá egyes piaci szereplők, például a vendéglátósok munkahelyek elvesztését vizionálják.

Nos, engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak önöknek. Tudjuk, hogy az élelmiszerboltokban zajlik Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének legalább 65 százaléka, és ehhez jönnek még a benzinkutak, a szállodai, éttermi egységek s a többi, s a többi. Tehát összesen ezek fedik le az értékesítési csatornáknak majdnem 90 százalékát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel önöknek a kérdést: komolyan gondolják, hogy bármi élelmiszerüzletben vagy benzinkúton az eladókat önmagában azért fogják elbocsátani, mert egy terméket, mondjuk, a cigarettát leveszik a polcról? Ráadásul pont azt a terméket, amelyen a sajtóban megjelent álláspontok szerint is minimális az árrés? Nincs visszatartó erő! Kérem önöket, hogy a kisebb falusi boltokkal kapcsolatban olvassák el a törvényt. A kétezer fő alatti településeken éppen ezek a kis boltok lehetnek az új koncepció nyertesei, mert ott nem szükséges külön dohányboltot nyitni, lehet úgynevezett elkülönített helyen árulni. Azon lehet vitatkozni, hogy most annak négy fala van vagy öt fala van.

A lényeg azonban itt is megmarad, hogy a fiatalkorú ne láthassa, ne érhesse el a terméket. Majdnem azt mondom, hogy az ember bemegy a benzinkútra és látja a sajtótermékeket, a csak 18 év feletti sajtótermékek legfelül vannak, és le vannak takarva, hogy ne juthasson a fiatalkorú ezekhez a termékekhez. A törvényjavaslat deklarált célja ugyanakkor, hogy a családi vállalkozásokat előnyben részesítse, csakúgy, mint azokat, akik a munka világába kívánnak visszatérni. Itt, a vitában is sokan említették azt az érvet, hogy a trafik üzemeltetésére ezen amúgy is nehéz sorsú embereknek nem lesz pénzük. Honnan lesz tőkéjük? Lehet, hogy lesz ilyen. De ha valaki igazán tenni akar valamit azért, hogy munkához jusson és vállalkozni akarjon, akkor e törvény alapján is fog tudni tenni, úgy vélem.

Olvassák el, képviselőtársaim, nemcsak az jut szándékunk szerint előnyhöz, aki nehezebb sorsú vagy éppen a gyermekgondozási szabadságról visszatérő személyként jelentkezik a koncesszióra, hanem az is, aki ilyen személyeket alkalmaz. Tehát a legóvatosabb előzetes becslés szerint is igaz, hogy legalább közvetett módon mindenképpen munkahelyeket teremthet az új javaslat, hiszen ezek az emberek éppen a dohánybolt által juthatnak munkalehetőséghez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, érdemes felsorakozni a törvényjavaslat deklarált célja mögé. Kérem a képviselőtársaimat, hogy amíg még lehetséges, módosító indítványokkal próbálják jobbá tenni ezt a törvényt. Természetesen az eszközökön lehet vitatkozni, de az is biztos, hogy a jelenlegi eszközrendszer alkalmatlan immáron a rendszerváltoztatás óta eltelt 21-22 esztendőben a gyermekeink jövőjét is fenyegető problémával szemben. Mi úgy látjuk, a javaslat nem munkahelyek elvesztéséhez, sokkal inkább azok megteremtéséhez vezet, és mindenképpen hatékonyabb megoldásnak tűnik annál, mintsem hogy tétlenül szemléljük azt, hogy tizenévesek lényegében akadálytalanul dohányozzanak Magyarországon. Őrizzük meg, ha a magunk egészségét már nem akarjuk, akkor legalább gyermekeink, unokáink egészségét!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)