Felszólalás adatai

Lamperth Mónikának azt kell mondjam, hogy nagyon sok kérdésben igaza van, egyet is értek vele, és bennem is megfogalmazódik számos aggály. Valóban, Kaposvárott biztosítottak 4 ezer forint étkezési hozzájárulást, a XVIII. kerületben biztosítottak 20 ezer forint kafetériát, Kőbányán biztosítottak 12 ezer forint kafetériát, a XVII.-ben nem biztosítottak semmit. Csengersimán se biztosítottak semmit.

Az a kérdés, és ezzel kell szembenézni, hogy egy oktatási rendszeren belül, egy állami oktatási rendszeren belül ez elfogadható-e, hogy mondjuk, azokon a településeken, ahol egyébként legalább olyan nehéz, sőt nehezebb dolga van egy pedagógusnak, ott kevesebb juttatása legyen a tanárnak, alacsonyabb legyen az oktatási színvonal, csak azért, mert a település anyagi képességei korlátozottabbak. Erről folyik a vita.

Én egy picit csodálkozom egyébként, hogy önök, szocialista képviselők pontosan azt mondják, hogy nem-nem, ezeket a különbségeket fenn kell tartani egyébként az oktatási (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam!) rendszeren belül. Ugyanis ha azt mondják, hogy ne legyen változás, akkor ezek a különbségek sajnos fenn fognak maradni. Úgy hivatkoznak folyamatosan a mostani magyar oktatási rendszerre, mintha ez a magyar oktatási rendszer fantasztikusan jól működne. Csak az a helyzet, hogyha megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy GDP-arányosan ugyanannyit költünk rá, mint az Európai Unió átlaga, és egyébként ha megnézzük az oktatási rendszer teljesítményét, akkor sajnos ez a teljesítmény a nemzetközi felmérések alapján elmarad.

Tehát innentől kezdve, képviselő úr, azt tudom mondani, hogyha ezt a rendszert átalakítjuk, akkor van esély, hogy az utolsó helyről, amelyen jelenleg vagyunk, előre fogunk elmozdulni. Ha nem akadályozzuk meg, és folyamatosan ezeket az érveket mondjuk, akkor ilyen szelektív oktatási rendszer fog működni Magyarországon továbbra is, ami egyébként konzerválja azokat az életesélybeli különbségeket, amikkel a gyerekek születtek.

Köszönöm szépen.