Felszólalás adatai

Először tehát arról az államosítási folyamatról szeretnék beszélni, ami megyei szinten már korábban elindult. A korábbi és a legújabb államosítási roham véleményünk szerint drámai következményekkel járhat, és erre felelős ellenzéki pártként kötelesek vagyunk felhívni a figyelmet. Miért beszélünk drámai következményekről, ami már szóba is került fideszes képviselőtársaim részéről riogatás címszó alatt? Az eddigi kaotikus központosítási tapasztalatokból kiindulva, s látva a jövő évi súlyos megszorításokkal terhelt költségvetést, kijelenthetjük, hogy a kormány legújabb intézkedése több tízezer ellátott sorsát fogja még rosszabbá tenni. A különböző szociális bentlakásos intézményekben több mint 70 ezer embert látnak el, és jelentős részük életét megnyomoríthatja ez az államosítás. A különböző társadalompolitikai rendszerek, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a szociális ellátások államosítása mögött nem érdemes semmilyen logikát vagy egyetemes elképzelést keresni, a különböző lobbierőktől és a költségvetési korlátoktól függ az, hogy mit, mikor és hogyan ragadnak el az önkormányzatoktól. Van, ahol csak a feladatot veszik el, van, ahol a feladattal együtt a tulajdont is, van, ahol csak a használat jogát. 2013-tól állami kézbe kerülnek a települési önkormányzatok bentlakásos szociális intézményei a megyei intézmények 2012-es elragadása után. Az újabb államosítási hullámból azonban most kimarad a települési hajléktalanellátás, valamint az idősek ellátása. Az okokat és a magyarázatokat jobb, ha nem is keressük, nem mintha hiányolnánk az átvételt ezen szolgáltatások területén egyébként. Ellenben bekerül a körbe a komplett gyermekvédelmi és szakellátási ellátórendszer is.

Nézzük meg részletesebben az LMP érveit! Először is azzal, hogy egyik pillanatról a másikra elveszik az önkormányzatok vagyonát, elveszik az intézményeiket, a tulajdonhoz való jog kérdőjeleződik meg. Tegyük hozzá, mindenféle kártalanítás nélkül való ez a kisajátítás. Álszent és hazug az az érvelés, miszerint csak a magántulajdon átvétele államosítás. Mi más lenne az önkormányzati tulajdon átvétele? Ez a településeké, a helyi közösségé, a helyi lakosoké. Nem az államé, hanem a helyi önkormányzaté. Aki nem érti ezt a különbséget, véleményünk szerint az nem érti a demokrácia működését sem. Egyébként az önkormányzati vagyon lenyúlása után az alapítványok és egyesületek vagyonának elvétele lesz vajon a következő lépés?

(17.20)

Az egész önkormányzatiságot úgy tüntetik fel, mintha ezt úgymond felülről, az államtól kapták volna az emberek: amit korábban a központi állam odaadott, most nyugodt lelkiismerettel vissza is veheti. Mennyire hazug ez a beállítás véleményünk szerint! Az önkormányzat alulról jön, ez az ott lakó polgárok saját szerveződése, most ebbe a szerveződésbe rúgnak bele nekifutásból. Alapvető jogokat sértenek meg, kormánypárti képviselőtársam, újra és újra, megfojtják az önkormányzatiságot, drámaian csökkentik az önkormányzatok mozgásterét, saját tulajdon és vagyon nélkül nem lehet helyben demokráciát működtetni.

Ehhez kapcsolódik a másik fontos ellenérvünk: ha az állam elragadja az intézményeket, akkor a helyi lakosoknak, az ellátottaknak és hozzátartozóiknak nem lesz semmilyen beleszólásuk, de még csak rálátásuk sem arra, hogy mi folyik az intézményeikben, mi történik velük, mi történik az ellátottakkal, az ellátásukkal, annak feltételeivel, részletkérdéseivel. Gyakorlatilag semmi érdemi beleszólásuk nem lesz abba, hogy mi lesz a saját életkörülményeikkel, életükkel, sorsukkal, hiszen eddig számtalan, az intézmény és az ellátást érintő kérdés helyben dőlt el. A helyi választott képviselők döntöttek arról, hogy mi legyen a térítési díjakkal például, emeljék-e, ne emeljék, adjanak-e kedvezményt, kinek adjanak kedvezményt, hogyan szabályozzák a házirendet, mi legyen az intézménybe való bekerülés rendje, hogyan értékeljék a szakmai munkát, és még sorolhatnánk.

Igen, az önkormányzatok odafigyeltek az ellátottak és a hozzátartozók érdekeire, az ellátottak javára próbáltak dönteni, hiszen a helyiek választották meg őket. De ki fogja most nézni az ellátottak érdekeit? Hol dőlnek el ezek a fontos részletkérdések? Egy újabb gigászi hivatalban, a bürokrácia útvesztőiben vajon? Milyen jogon és ki választotta meg őket? Kihez fognak fordulni a panaszosok? A helyi képviselők helyett mindenki Balog Zoltán miniszter ajtaján fog kopogtatni ezentúl?

Ráadásul nincs garancia arra, hogy az elvett intézményeket tovább fogják működtetni. Egy-egy intézménybezárást komoly tiltakozások előztek meg, sok esetben ez eltántorította az önkormányzatokat. A helyi érdekérvényesítő képesség működött, most ezt gyökerestül gyomlálják ki a társadalomból. Ez különösen kritikus lépés akkor, amikor a kimondott racionalizálási cél szinte biztosan egyet jelent több intézmény összevonásával vagy bezárásával, hiába tiltakoznak tisztelt képviselőtársaim ez ellen.

Csak zárójelben hadd kérdezzem meg, hogy mi lesz a bezárt intézményekkel, az értékes épületekkel; ugye, ez is szóba került itt már korábban. Kinek fogják vajon átpasszolni ezeket? Óriási, több tízmilliárdos vagyonokról van itt szó, és ne felejtsük el, jó áron lenne rá kereslet, akár a haverok részéről, ebben biztosak vagyunk.

Már most olyanokat lehet hallani, hogy bentlakásos intézményekben egy év alatt kétezer férőhelyet akarnak megszüntetni. Ez a racionalizálás egyet jelent az ellátórendszer lendületes leépítésével, az eddigi rombolás folytatásával. Komoly veszélyét látjuk ennek, ezzel kapcsolatos a következő ellenérvünk is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondjuk, hogy bár nem lenne szükségszerű, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az államosítást brutális forráskivonás követi, a kormányzat forráskoncentrációról, a pénzügyi helyzet stabilizálásáról, a csőd szélére jutott intézmények megmentéséről beszél, vagyis egyébként végre ők is elismerik, hogy az elmúlt évek forráskivonása és normatívabefagyasztása után a teljes ellehetetlenülés szélére jutottak ezek az intézmények.

Arról beszélnek, hogy amit az államtól normatívák útján eddig is megkaptak az intézmények, azt ezután is meg fogják kapni, nem kell tehát semmitől sem félni; szerintünk pedig talán mellébeszélni nem kéne. Az önkormányzatok eddig saját erőből jelentős összegeket fordítottak saját intézményeik fenntartására. A működésre szánt normatíva a költségeknek csak egy részét fedezi, az önkormányzat kiegészítése nélkül ezek az intézmények már régen becsuktak volna. Ki fogja odaadni ezt a kiegészítést ezután? Ez jelentős, 25-30 százalékos bevételkiesést jelenthet az átvétel után akár azonnal.

És ki fogja fejleszteni az intézményeket? Szerencsére néhány jobb helyzetű önkormányzat azért komolyabb beruházásokat is megvalósított, invesztált az intézményekbe. A Fővárosi Önkormányzat például évente 8,5 milliárd forintot tesz hozzá az állami normatívához, 20 év alatt 20 milliárd forintot ruházott be az intézményeibe, ez évente majdnem 10 milliárd forintnyi saját hozzájárulás. Ki fogja ezt megadni az intézményeknek ezentúl? Az önkormányzat? Már nem is az övé az intézmény, de ha erre lenne is lehetőség, az önkormányzati finanszírozás rendszerét is jelentősen átalakítják, az önkormányzati források radikálisan csökkennek mindenhol, még annál is jobban, amennyi feladatot és intézményt elvesznek - egyébként ez egy másik tragikus történet.

Erről persze nem beszél a kormány, mint hogy arról sem, hogy a megyei intézmények átvétele után az elbaltázott struktúrájú megyei intézményfenntartó központok létrehozása kitől vette el a pénzt. Egyébként csak az új szerkezet kialakítása több százmillió forintba került, amit szintén az intézményektől vettek el. Egyébként az átalakítás olyan jól sikerült, hogy hallottuk nem egy helyről, hogy egy sima tisztítószer vagy szappan beszerzésére heteket kellett várni, a dolgozók saját maguk vitték be az ellátottaknak a vécépapírt, mert egy dilettáns, kaotikus rendszert alakítottak ki - nem hiába akarják újra átvariálni a struktúrát. Már előre félünk, mi jön még ezután az új főigazgatóság létrejöttével.

Mellesleg januártól üzemel az új rendszer, de a főigazgatóság még meg sem alakult - erre is várnánk válaszokat -, még a saját minisztériumi fenntartású intézményeik működését is folyamatos botrányok övezték eddig is, bántalmazások, halálesetek, több rendőrségi, bírósági eljárás van folyamatban.

A negatív megyei tapasztalatok után nem csoda, hogy az államosításra váró intézmények ellátottai, a hozzátartozók és szakemberek, a dolgozók rettegnek az új rendszertől. Hova vezet az újabb forráskivonás? Hány férőhelyet akarnak megszüntetni? Kiket akarnak hazaküldeni az intézményekből? A kormány képviselője a szociális bizottság hétfői ülésén azt is elárulta, hogy az ellátási szerződéseket felül fogják vizsgálni, a felülvizsgálat után pedig a változás - idézem - "nem jelenti azt, hogy minden szerződés felbontásra fog kerülni"; ezt korábban más képviselőtársaim is említették már. Tehát nyugodjanak meg, kedves ellátottak és családtagok, lehet, hogy az ő szerződésük megmarad.

A férőhelyek megszüntetése, az intézmények összevonása és bezárása mellett az ellátási színvonal is tovább fog esni, nem lesz olyan jó minőségű az étkezés, nem lesz gyógytornász, nem lesz diabetikus, nem lesznek speciális foglalkozások, a bentlakók életminősége romlani fog, a kiszolgáltatottság ezzel együtt nőni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Mindez a szakembereket, munkatársakat is érinti, hiszen álláshelyek szűnnek meg. Az egyik helyen hallottuk, a megszűnő státusokat úgy akarják valahogy kompenzálni, hogy a gondnokokat képzik át szociális gondozóvá - majd ők foglalkoznak másodállásban a villanyszerelés után az ellátottakkal is egy kicsit.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Gondolják át, hogy komolyan ez jelenti-e önök számára a jövőt! Komolyan a Horthy-korszak szegényházainak szintjére akarják lezülleszteni ezeket az intézményeket? Olyan otthonokat akarnak, ahol adnak valamit enni is, meg egy kicsit majd fűtenek is, de ennyivel elégedjenek is meg az ellátottak?

Tisztelt Ház! Mi nem akarjuk védeni a jelenlegi ellátórendszert sem teljes egészében, sok szempontból kritizáltuk, kritizáljuk a működésüket, nem szeretjük a nagy bentlakásos otthonokat, a kisebb szolgáltatásokban hiszünk: lakóotthonokat akarunk nagy ápoló-gondozó otthonok helyett, otthon közeli ellátásokat, a lakóhelyen levő szolgáltatásokat; a közösségalapú szolgáltatások fejlesztését, ember közeli, humánus megoldásokat látnánk szívesen a nagy otthonokban történő elhelyezés helyett.

Ezért kértük számon a kormányon korábban is a nagyszabású kitagolási terveik megvalósulásának hiányát, ezért kritizáltuk azt, amikor a nyári törvénymódosítás után nagyobb létszámú, ötvenfős elhelyezések továbbra is lehetővé válnának a jövőben. Nem akarunk a jelenlegi struktúra mellett érvelni, de felháborítónak tartjuk azt, ha ennek a megváltoztatása helyett be akarják a rendszert dönteni; ha nem a nagy otthonok férőhelyeit akarják kiváltani kisebb lakóotthonokkal, hanem meg akarják azokat szüntetni; ha szakembereket akarnak elküldeni; ha a szolgáltatás színvonalát tovább rontják.

Lényegében nem is magyarázzák meg az átalakítás szükségességét, nem kaptunk eddig kielégítő magyarázatot erre. Miért van szükség erre? Ki akarja ezt? Az ellátottak? A hozzátartozóik? A szakemberek? Az intézményvezetők? A szociális szakemberek? A szakma követeli vajon ezt az államosítást? Az önkormányzatok? Még a saját fideszes településeik is tiltakoztak ez ellen a lépés ellen. A fővárosiak a minap fogalmazták meg tiltakozólevelüket. Kérdezem, hogy akkor miért nem hallgattak rájuk. Miért mennek szembe mindenkivel? Miért kell a kétharmados úthengernek mindenen átgázolnia?

Az a két mondat, amivel mégis indokolni próbálják a javaslatot, számunkra elfogadhatatlan, hogy tudniillik a nagy adósságok miatt kell átvenni az intézményeket, mert nem gazdálkodtak jól. Igen, ha öt éve nem emeljük a normatívákat, akkor mi mást is várhatnánk? A gáz, a villany ára, az élelmiszerköltségek sajnos emelkedtek. Ha a normatíva és a térítési díjak eleve sose fedezték a működés költségeit, talán nem a finanszírozási rendszert kellene inkább átgondolni és rendbe tenni végre? Talán nem a forráskivonást kellene megállítani? Ráadásul nem is minden intézmény halmozott fel adósságot, a fővárosi intézményeknek egy forint adósságuk nincsen. De akinek van is adóssága, ott az államosítás a megoldás, tisztelt képviselőtársaim? Ha eladósodik egy egyesület, amelyik fontos karitatív feladatokat lát el, majd azt is államosítják? Nyilván eszement dolog lenne erre hivatkozni.

A fentiek fényében szemérmetlen csúsztatás azzal is hitegetni, hogy majd az ellátási színvonalat fogja kiegyenlíteni ez az államosítás.

(17.30)

Az új rendszerben egységes szempontok alapján, egységes feltételekkel, egységes szolgáltatási színvonalat fognak biztosítani, hacsak nem az egységes színvonal alatt egységes siralmas színvonalat értenek. Mindenkit egységesen lerontanak, hiszen mindenkitől egységesen elveszik a korábbi önkormányzati kiegészítéseket. Mégis mire gondolnak? Akkor a saját hazug keretezésükben is megbukik ez az érvelés. Önök mondták el, hogy ugyanannyi pénzt ad az állam, mint eddig, így a színvonalat csak akkor lehet kiegyenlíteni, ha például a jobb színvonalú fővárosi intézményektől elvesznek, és azt odaadják a rosszabb helyzetűeknek. Erről akarnak minket meggyőzni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim?

De még egyszer elmondom azt, hogy a forráskivonás miatt sehol sem lesz jobb a színvonal, mindenhol romlani fog az ellátás, még azt is lehúzzák, ami eddig az átlagnál kicsivel is jobban működött legalább. Ezt mutatja a megyei intézmények átvétele, ezt mutatja a jövő évi költségvetés is. Emiatt aggódnak az ellátottak és hozzátartozóik, emiatt aggódnak az intézményvezetők és a szakemberek, emiatt aggódnak az önkormányzatok, még az önök saját képviselői is.

Kérem tisztelettel, tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy hallgassák meg a saját fővárosi képviselőiket, és hallgassák meg polgármestereiket, és gondolják át még egyszer ezt az eszement módosítást.