Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Alaptörvényének második módosítása című törvényjavaslat, valamint az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatokat T/8288. és T/8289. számokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon a viták megkezdésére kerül sor. Először a miniszteri expozé, majd a bizottsági előadók és a kisebbségi vélemények ismertetőinek felszólalása következik. Ezt követően a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az expozét Répássy Róbert államtitkár úr tartja, aki negyedórával ezelőtt itt volt a teremben, és felmérte, hogy mikor kerül rá a sor, úgyhogy mivel egy percen belül jelezte érkezését, ezért addig türelmüket kérem. (Dr. Répássy Róbert belép az ülésterembe.) Megérkezett államtitkár úr, aki, amint jeleztem, már előzetesen itt volt, és fölmérte a napirend kezdetének időpontját.

Tehát a napirendi pont előadója 35 perces időkeretben Répássy Róbert államtitkár úr. Öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt két évben alapvető strukturális átalakítások formálták a magyar államszervezetet. Az átalakítások célja a nem hatékonyan, sok esetben nem fenntarthatóan működő társadalmi alrendszerek átalakítása volt.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány célként fogalmazta meg, hogy egységes, a társadalmi igazságosságot és szolidaritást egyszerre kifejező, továbbá az ország teherbíró képességét szem előtt tartó nyugdíjrendszert alakítson ki, megszüntetve a korábbi nem fenntartható és egyes rétegszakmák számára többletjogokat tartalmazó rendszert. Ennek keretében került bevezetésre a bírák tekintetében az általános szabályoktól eltérő szabály helyett a társadalom egészére vonatkozó irányadó általános nyugdíjkorhatár.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor úgy találta, hogy a cél eléréséhez vezető utat a törvényhozó túl gyorsan akarta végigjárni. A júliusi alkotmánybírósági döntést követően ezért a kormány úgy határozott, hogy az eredeti célkitűzésen - egy egyszerűbb, igazságosabb és átláthatóbb rendszer bevezetésén - nem változtatva olyan szabályozás kialakítását kezdeményezi a Magyarország Alaptörvényének második módosításáról szóló alaptörvény-módosító javaslat benyújtásával, amely alaptörvényi szinten is egyértelműen rögzíti, hogy a bírói életpálya 30 éves kortól 65 éves korig tart.

Noha a szabályozás 2013. január 1-jétől kezdődően volna hatályos, az Alkotmánybíróság döntésére is figyelemmel, tiszteletben tartva a bírói függetlenséget és elmozdíthatatlanságot, a javaslat egy 12 hónapos átmeneti időszakot biztosít a bevezetésre. A kormány javaslata a fentieken túlmenően azt is rögzítené, hogy a bíráknak 62. életévük betöltésekor nyilatkozniuk kell, hogy tovább kívánnak dolgozni vagy pedig nyugdíjba kívánnak vonulni. Amennyiben a nyugdíjat választják, ez az ítélkezési tevékenység végét jelenti. Abban az esetben pedig, ha tovább kívánnak dolgozni, akkor megtehetik azt, azonban vezető beosztást ez időtől már nem tölthetnek be.

Annak érdekében, hogy az egyes igazságszolgáltatási szereplők között ne álljon fenn indokolatlan megkülönböztetés, a javaslat azonos tartalmú szabályokat állapítana meg az ügyészek tekintetében, valamint részben a közjegyzők és a végrehajtók vonatkozásában is.

(18.00)

A javaslattal biztosítottá válik, hogy alaptörvényi szintű szabályozás határozza meg a bírói és az ügyészi pálya lényeges sarokköveit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvényi szintű szabályozás mellett egyes jogintézmények tekintetében, azok megfelelő hatályosulása érdekében olyan szabályok megalkotása is szükséges, amelyek törvényi szinten helyezhetők el. Ennek okán terjesztette a kormány a tisztelt Ház elé az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szól törvényjavaslatot. A törvényjavaslat az alaptörvény-módosító javaslat rendelkezéseit alapul véve rögzít részletszabályokat az igazságszolgáltatás közhatalmi szereplőinek - a bíráknak, az ügyészeknek, a közjegyzőknek és az önálló bírósági végrehajtóknak - a jogállásáról szóló, továbbá más kapcsolódó törvényekben. A törvényjavaslat végigvezeti az alaptörvényi szintű változásokat annak érdekében, hogy a törvények egyrészt ne ismételjék az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek előírásait, másrészt összhangban álljanak azokkal, továbbá biztosított legyen az egyes törvények belső koherenciája.

A törvényjavaslat ennek megfelelően külön nem rendelkezik a szakmai, illetve vezetői felső korhatárról, illetve az ahhoz kapcsolódó jogviszony, illetve a vezetői tisztség megszűnési eseteiről. Ugyanakkor a vezetői tisztségnek az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szabálya alapján történő megszűnése esetére tartalmazza azokat a részletszabályokat, amelyek a továbbfoglalkozást zökkenőmentesen biztosítják. Az alaptörvény-módosító javaslat egyebek mellett deklarálja, hogy nem állhat bírói, illetve ügyészi szolgálati jogviszonyban, aki saját jogán állami nyugdíjban részesül. A törvényjavaslat e rendelkezést jeleníti meg a bírák és az ügyészek jogállását szabályozó sarkalatos törvényekben, mint kinevezési akadályt, illetve összeférhetetlenségi okot. Egyidejűleg a törvényjavaslat azt is biztosítja, hogy amennyiben a bírói, illetve ügyészi pályáját kívánja folytatni az érintett, úgy szüneteltethesse nyugdíja folyósítását. A szabályozás teljessége érdekében a már említett 12 hónapos átmeneti időszakot biztosító, továbbá az új rendelkezések megfelelő alkalmazásához szükséges egyéb átmeneti szabályokat is tartalmazza a törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva megállapítható, hogy a benyújtott alaptörvény-módosító javaslat és a törvényjavaslat a bírói függetlenséget és elmozdíthatatlanságot tiszteletben tartva egy igazságos és átlátható rendszert jelenít meg. A javasolt szabályozás az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzetre olyan válaszokat ad, amelyek egyszerre felelnek meg a jogállamiság követelményeinek, ugyanakkor az igazságszolgáltatás hatékony működését is elősegítik. Ezek megvalósításához kérem az önök szíves támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésre kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelően 5-5 perces időkeretben. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a két előterjesztéshez együttesen állított többségi és kisebbségi előadót.

Elsőként megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának, aki a többségi véleményt ismerteti.

Parancsoljon!

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2012. szeptember 17-ei ülésén megtárgyalta a Magyarország Alaptörvényének második módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt 18 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Ugyancsak megtárgyalta együttes általános vitában az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvényjavaslatról szóló T/8289. számú törvényjavaslatot, és azt ugyancsak 18 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Az alkotmányügyi bizottságban a vita mintegy másfél óráig tartott. Itt felvetődött a nyugdíjfolyósítás kérdése, már konkrétan az, hogy a bírói szolgálat alatt nyugdíjat nem kaphat, legalábbis saját jogú nyugdíjat. Kifejtésre került az, hogy ez azzal van összefüggésben, hogy aki biztosítotti jogviszonyban állt, a biztosítotti nyugdíjazását csak akkor kérheti - ha jól emlékszem, 2010-től -, ha biztosítotti jogviszonyban nem áll. Tehát aki gyakorlatilag folyamatos bírói szolgálati viszonyban van, 2010 óta nem mehet el nyugdíjba.

Az is szóba került, hogy ez az átmeneti rendelkezés 2022. január 1-jéig tart, amikor is a bírák nyugdíjazásának felső korhatára a 65. életév, ezt követően pedig az általános öregségi nyugdíjkorhatárból következik majd a bírói nyugdíjkorhatár felső határa.

Az is szóba került emlékeim szerint az alkotmányügyi bizottságban, hogy ez természetesen nem jelenti a bírók részére azt, hogy nekik kötelező 65 éves korukig dolgozni, tehát amint betöltötték a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjra jogosultak, természetesen kérelmezhetik a nyugdíjazásukat, de ekkor a bírói tisztségről le kell mondani.

Az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének felvetéséről is tanácskozott a bizottság. A felvetés arról szólt, az OBH elnöke felvetette, hogy a 62. életév fölött esetleg tanácselnök lehessen a bíró, ez ugye, nem igazgatási vezető. Erről majd természetesen az Országgyűlésnek kell dönteni, ha erre vonatkozó módosító javaslat érkezik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, ennyit szerettem volna a vitából elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Staudt Gábor képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségi vélemény kifejtésére is sor került. Akkor még nem tudtuk, nem lehettünk benne biztosak, hogy ez lesz a kisebbségi vélemény, de természetesen a szavazásnál egyértelművé vált, hogy az ellenzék által kifejtettek ebben az esetben a kisebbségi véleményhez sorolódtak. Egyébként hozzáteszem, hogy ebben az ellenzék egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy problematikusnak érezzük az alaptörvény-módosítást.

Megpróbálom néhány gondolatban összefoglalni azt, ami a különböző ellenzéki pártok részéről elhangzott. Nagyjából általánosnak mondható az a vélekedés, hogy itt többről van szó, mint nyugdíjkorhatárról, hiába próbálja a kormányzat úgy beállítani, hogy itt egy korhatárvitáról van szó. Nyilvánvalóvá vált, és az ellenzék minden jelen lévő pártja azt fogalmazta meg, hogy itt bizony a kormányzatnak valamiféle egyéb céljai vannak a bírósági rendszerrel és az idősebb bírókkal. Abban már megoszlottak természetesen a vélemények a különböző pártok között, hogy erre eleve szükség van-e, vagy ez-e a megfelelő módszer a kivitelezésre.

Úgy gondolom, hogy a két álláspont, miszerint például a Jobbik részéről elhangzott, hogy nem lennénk ellene a bírók munkájának egy megfelelő szakmai szűrésének, de ezt természetesen a bírói rendszeren belül tartanánk, szigorú törvényességi kontroll mellett, hiszen ez fenntartaná a bírósági rendszer függetlenségét. Viszont mindenképpen úgy gondoljuk, hogy a bírói munkának egyfajta objektív mérésére szükség van, lévén, hogy tapasztaltuk néhány esetben a hozzánk eljutott megkeresések és az elmúlt évek akár jogvédő tapasztalataiból - ezt például Gaudi képviselőtársam is kifejtette -, hogy bizony-bizony voltak olyan bírók, akiknek a munkája felülbírálatra adhatott indokot. De ezt nem lehet olyan módon, tarvágással megoldani, hogy egy bizonyos életkor felett elküldjük nyugdíjba a bírókat, hiszen ez nem korkérdés, ugyanúgy az idősebb bírók, mint a fiatalabbak között egységes rendszer alapján kell megállapítani a munkát.

Az MSZP részéről Lamperth Mónika képviselőtársunk ennél keményebben fogalmazott. Ő úgy fogalmazott, hogy izzadságszagú a kormány érvelése, és ők rámutattak arra, hogy nincs szükség ilyen típusú szabályozásra. Ők a bírói függetlenség megsérülését vélték felfedezni az egész szabályozásban, tehát nem a számok kerültek előtérbe, nem 62, 63, 64 vagy 65 éves kor volt az MSZP problémája, hanem az, hogy itt tulajdonképpen egy piaci számháborúnak érezték a kormányzat lépéseit.

(18.10)

Összességében elmondható, hogy az ellenzék minden pártja abban egyetértett, hogy indokolatlan a 62 és a 65 év közötti különbségtétel a vezető tisztségek betöltésénél, a bírósági, ügyészségi vezető tisztségek betöltésénél, annál is inkább, mivel a szabályozás tervezete tartalmazza azt, hogy a legfőbb ügyész, a Kúria elnöke és az OBH elnöke kivételt jelentene. Tehát amennyiben életkorral próbálná meg magyarázni a kormányzat ennek a szükségességét, a vezetői tisztségre való alkalmasságnak az okát, ez azon a logikai bukfencen bukna el, hogy a legfőbb vezetők tekintetében ezt a kiskaput meghagyja a tervezet, ami tulajdonképpen védhetetlenné teszi. Ennélfogva a 62 és 65 éves kor közötti, még munkajogviszonyban, tehát bírói jogviszonyban lévő emberek vezető tisztségének a megszüntetését az ellenzék egyértelműen úgy ítélte meg, hogy ez diszkriminatív, és felmerült egyébként az is, hogy ez másodszorra sem fogja kiállni az Alkotmánybíróság próbáját. Az ellenzék kérte a kormányzatot, hogy változtasson álláspontján, ezek szerint sikertelenül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy percre megszakítsam a vitát, és nagy tisztelettel köszöntsem dr. Handó Tünde asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, aki a díszpáholyból személyesen (Dr. Handó Tünde feláll. - Taps a kormányzó pártok soraiban.) jelenlétével megtisztelt bennünket, és itt követi a napirend vitáját.

Most a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság többségi és kisebbségi véleményének ismertetésére kerül sor. Itt viszont arról vagyok kénytelen tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy ez a bizottság csak a T/8289. számú előterjesztéshez állított többségi és kisebbségi előadót.

Megadom a szót Szedlák Attila képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

SZEDLÁK ATTILA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság szeptember 12-én megtárgyalta az egyes igazságügyi jogviszonyban alkalmazandó felső korhatárokkal kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot.

A javaslat az átmeneti törvényt, az alaptörvény átmeneti rendelkezését akként módosítja, hogy abban rögzíti, a bírói szolgálati jogviszony felső korhatára a betöltött 65. életév. A 65 éves felső korhatárra vonatkozó előírások 2013. január 1. napján lépnek hatályba, azonban a hatálybalépéstől számítva egyéves átmeneti időt biztosít a szabályozás az érintett bírák számára a felkészülésre. Az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazott felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat ugyanis előírja, hogy azt a bírót, aki a 65. életévét 2011. január 1-jét megelőzően tölti be, 2013. december 30-i hatállyal fel kell menteni. A törvényjavaslat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy amennyiben a bíró a nyugdíj megállapításához szükséges, a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, úgy a nyugdíjba vonulására tekintettel, kizárólag saját kérésére, felmentésre kerüljön.

Az alaptörvény a módosító javaslattal azonos tartalmú szabályokat állapít meg az ügyészekre nézve is, emellett a közjegyzők és az önálló bírósági végrehajtók felső korhatára szintén a betöltött 65. életév. A közjegyzők esetében szintén érvényesül az egyéves felkészülési idő, az önálló bírósági végrehajtók esetében pedig az új szabályozás azt jelenti, hogy nem változik a felső korhatár, mivel esetükben 2001 óta a 65. életév a felső korhatár, ennek betöltésével szűnik meg a szolgálat, erre figyelemmel esetükben átmeneti időszak biztosítása nem szükséges.

Az e törvényjavaslatban foglalt rendelkezések tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság döntését, az abban foglalt irányoknak megfelelő szabályozást adnak, amikor a felső korhatárt a megsemmisített szabályozáshoz képest magasabb életkorban határozzák meg, és az egyéves átmeneti időszakkal megfelelő mértékű felkészülési időt is biztosítanak. Mindezek figyelembevételével a bizottság 12 igen, 1 nem, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja a törvény tervezetét. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét Gúr Nándor képviselő úr ismerteti. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy Szedlák képviselőtársam mondta, igen, volt nemleges és tartózkodó vélekedés, ez nem véletlenszerű. Répássy államtitkár úr ott volt a bizottsági ülésünkön, és mint ahogyan most is, elmondta, a nem hatékony strukturális alrendszerek átalakítását szorgalmazza a kormány; az ő szava használata szerint. Ebben a bizottság tagjai nem tudják az ő álláspontját maradéktalanul megerősíteni, ezért voltak ellenszavazatok és tartózkodó álláspontok.

Valójában mi úgy érezzük, hogy egészen másról szól ez a történet, mint a nem hatékony strukturális alrendszerek átalakításáról, valami olyasmiről, ami az igazságszolgáltatás függetlenségét érinti. Azt gondoljuk, hogy ez már akkor, emlékeznek, még amikor az Alkotmánybíróság a döntését kihirdette, már akkor kiderülhetett, hiszen, ha jól emlékszem, még azon a napon Orbán Viktor kijelentette, hogy marad a bírák nyugdíjazásának az új rendszere. Kőbe véssük, ez van, teljesen mindegy, hogy az Alkotmánybíróság mit mond; volt már erre példa. Tehát az ilyen típusú felhangok, gondolatok azok, amelyek a nemlegességet és a tartózkodást megalapozzák.

Ez valami olyasmi, mint amikor a gyermek otthon nem érti meg azt, hogy valami nincs rendben, vagy amikor valami, valaki mindenek felettinek érzi magát. Nem tudom, hogy a végletek melyike, de azt gondolom, hogy ez a fajta viszonyulás és ez a fajta álláspont gyakorlatilag ezt közvetíti, és ez azért nincs rendben, mert itt messze többről szól a történet, mint egy egyszerű viszonyulásról.

Ha jól emlékszem, akkor az Országos Bírósági Hivatal vezetője, az elnöke is olyan kinyilatkoztatásokat tett akkor, ami arról szólt, hogy igazgatási eszközökkel már nincs mód és lehetőség az érintett bírák jogsérelmének orvoslására. Emellett azt helyezte - idézőjelbe tetten - kilátásba, azt javasolta, azt mondta, hogy a szolgálati viszonyok helyreállítását munkaügyi perekben kérhetik. Érdekes az, amikor a bírák ügyei munkaügyi perekben kell hogy érvényesüljenek, és nem olyan elfogadott jogszabályok, alkotmány, alaptörvény és minden egyéb más keretei között, amelyeket mondjuk, az Alkotmánybíróság is megerősít.

Itt, egy szó mint száz, nem 300 bíró szolgálati jogviszonyáról szól ez a történet, messze nem arról szól, sokkal többről szól ez, mint 300 bírónak a szolgálati jogviszonya. Persze, egyenként, külön-külön nekik, mint bíróknak nyilván fontos ez személy szerint is, de ez a történet meggyőződésem szerint az igazságszolgáltatás függetlenségéről szól, az igazságszolgáltatás függetlenségének megtartásáról, vagy épp annak a sárba tiprásáról szól. Ilyen helyzetekben, én úgy gondolom, és nem véletlen, még egyszer hangsúlyozom, a nem és a tartózkodó álláspontok megléte, mert én úgy gondolom, hogy magának az Országos Bírósági Hivatal elnökének is valószínűleg lehettek volna más eszközei, a köztársasági elnöknek is, nem bírálva senkit, de azért kilátásba helyezve, hogy akinek van pozicionálisan lehetősége a folyamatokba való beavatkozás tekintetében, azoknak talán érdemes lett volna e tekintetben lépéseket eszközölni.

Az Alkotmánybíróság 2012. VII. hó 16-án szülte a határozatát. Ez a határozat gyakorlatilag arról szólt, hogy a bírák nyugdíjazásának idején hatályba lépett új szabályok nemcsak formai, hanem tartalmi vonatkozásban is, tartalmi szempontokból is sértik a bírói függetlenség alkotmányos követelményét. Ezt nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság. Ha márpedig az Alkotmánybíróság mondja ezt, akkor valószínű, legalább a megfontolás tárgyává kell tudni tenni mindezeket, akár a visszaható hatály tekintetében, akár a 70-ről 62-re, szteppelgetve a 65-re való elmozdulást.

(18.20)

Még egyszer hangsúlyozom, ez a történet nem háromszáz bíró szolgálati viszonyáról szól, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségéről, azt veszélyezteti.

Egyébként Répássy államtitkár úrnak feltettem azt a kérdést is ott: és más egyéb jogviszonyok tekintetében is hasonlóképpen fogják értelmezni a rugalmasság tekintetében a nyugdíjazás megállapításának a kérdéskörét? Ebben egyenes választ nem kaptam, kicsit ide, kicsit oda, semmitmondó választ kaptam. Az lenne jó, ha e tekintetben egyformán mérnének.

Ilyeténképpen tehát összegezve, nem véletlenek az elutasító és tartózkodó álláspontok.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Darák Péter elnök urat is, aki időközben megérkezett, a Kúria elnökét. (Taps.) Elnézést is szeretnék kérni, nem önök késtek el elnök asszonnyal együtt, hanem az élet úgy hozta, hogy körülbelül szűk fél órával hamarabb kezdtük el a becsült, kitűzött időpont előtt a napirendi pont tárgyalását. Még egyszer elnézést kérek, és nagyon örülünk, hogy itt vannak személyesen is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezenközben a Házszabály előírásának megfelelően kettőperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett T/8288. számú, Magyarország Alaptörvényének második módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a T/8289. számú, az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló javaslat a bírák, ügyészek, közjegyzők és az önálló bírósági végrehajtók szolgálati viszonya felső korhatárának megállapítására, illetve módosítására tesz javaslatot.

A javaslat előterjesztésének előzményei között említem, hogy Magyarország Alaptörvénye 26. cikke szerint a Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. Az Alkotmánybíróság 33/2012. Ab-határozatával megállapította, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § ha) pontja, valamint a 230. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésének napjára visszaható hatállyal, 2012. január 1. napjával megsemmisítette.

Az elsőként említett törvényhely szerint a bírót többek között fel kell menteni, ha a bíró a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a Kúria elnöke kivételével - betöltötte. A másodikként említett törvényhely azokra a bírákra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, akik a felső korhatárt 2013. január 1-jét megelőzően betöltötték.

Látható, hogy az alaptörvény szerint az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, míg a jogállási törvény szerint a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig tarthat a bíró szolgálati jogviszonya.

A hivatkozott szabályok alaptörvény-ellenességének megállapítása vonatkozásában az alkotmánybírák véleménye igencsak megosztott volt. Ezt az igazolja leginkább, hogy a határozatot hozó tizennégy alkotmánybíró közül hét alkotmánybíró különvéleményt terjesztett elő. A különvéleményt előterjesztők kifejtették, hogy az adott határozattal nem értenek egyet.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező, a kormánynak kötelezettsége volt a döntésnek megfelelő törvényjavaslatok előterjesztése.

Az adott alkotmánybírósági döntés nem érinti az ügyészeket, közjegyzőket és az önálló bírósági végrehajtókat, de célszerűnek tűnik az igazságszolgáltatás ezen szereplőire azonos szabályokat alkalmazni.

Rátérve a törvényjavaslatok szabályozási tárgykörére, először az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom tárgykörébe tartozó szabályozást érintem.

2012. november 1-jétől nem állhat bírói és ügyészi szolgálati viszonyban olyan személy, aki részére saját jogán állami nyugdíjat vagy olyan juttatást folyósítanak, amelyet a nyugdíjkorhatár betöltésétől nyugdíjként kell továbbfolyósítani. A szabályozásból következik, hogy azok, akik özvegyi jogon jogosultak járandóságra, bírói vagy ügyészi szolgálati viszonyban állhatnak.

Szintén nem lesz akadálya a bírói vagy ügyészi szolgálati viszony létesítésének vagy fenntartásának, ha a nyugdíj folyósítását szüneteltetik.

A javaslat az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit 2013. január 1-jétől akként módosítja, hogy 2022. január 1-jéig a bírói szolgálati jogviszony felső korhatára a betöltött 65. életév.

A javaslat rendelkezik a bírói szolgálati jogviszony megszűnésének módjáról is. Ezáltal az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben foglalt ezen szabályok végrehajtása a bírák tekintetében további törvényi előírást, szabályozást nem igényel. A szolgálati jogviszony felső korhatárának az Alkotmánybíróság döntését követő megállapítása a bíró rá irányadó nyugdíjkorhatárát nem érinti.

A javaslat 2013. január 1. napján történő hatálybalépéssel rögzíti: a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal elnöke kivételével bírósági vezetői tisztséget, az Országos Bírósági Hivatalban vezetői tisztséget, az Országos Bírói Tanácsban tisztséget 62. életévét betöltött bíró nem láthat el. A legfőbb ügyész kivételével ügyészségi vezető tisztséget 62. életévét betöltött ügyész nem láthat el.

A javaslat alapján egyes jogvitákban a kormány tagjának egyedi közhatalmi döntésével kinevezett nemperes eljárásban igazságszolgáltatási tevékenységet folytató személyek vonatkozásában pedig 2014. január 1-jétől érvényesülnek a jogviszony megszűnésére vonatkozó, bírákra és ügyészekre alkalmazandó előírásai.

Azok a közjegyzők és bírósági végrehajtók - merthogy az előző mondatban róluk volt szó -, akik a 65. életévüket 2014. január 1-jét megelőzően töltik be, jogviszonya 2013. december 31-én megszűnik.

Az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat tárgyköréből az alábbiakat emelem ki.

A javaslat kilenc törvény módosításával vezeti át az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szabályait. Így módosul a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény, a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészségi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény és az egyes törvények alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvény.

A bírák vonatkozásában kiemelem, hogy a bírákra vonatkozó sarkalatos törvényi szabályozás módosítása átvezeti és konkretizálja az alaptörvény és az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szabályait, illetve összhangot teremt a két szabályozási szint között. Így a javaslat kiegészíti az összeférhetetlenség eseteit. Eszerint megállapítható az összeférhetetlenség, ha a bíró nyugdíjként járó juttatásban részesül.

(18.30)

Tekintettel arra, hogy a javaslat az összeférhetetlenségi eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait rendeli alkalmazni, a javaslat a szolgálati bíróság feladatai között megjeleníti az összeférhetetlenségi eljárást. Az ügyészek tekintetében a korábbi, rá irányadó nyugdíjkorhatár felső határaként meghatározható szabályozást nem semmisítette meg az Alkotmánybíróság, erre figyelemmel a 62. életévet betöltött ügyészek szolgálati jogviszonya 2012. december 31-én megszűnik. A 2013. január 1. napján hatályba lépő új szabályozás alapján azonban a 65. életévüket még be nem töltött érintettek ügyésszé újra kinevezhetővé válnak, amennyiben az egyéb törvényi feltételeknek megfelelnek. Egyebekben a bírák esetében rögzített jogkövetkezmények érvényesülnek az ügyészek tekintetében is.

A közjegyzők tekintetében a 2012. január 1-jétől hatályos szabályozás szintén nem került megsemmisítésre, azonban ezek a rendelkezések ténylegesen még nem is érvényesültek, tekintettel arra, hogy az átmeneti időszak a közjegyzők esetében a 2014. január 1-ig terjedő időszakban került meghatározásra. Erre figyelemmel az új szabályozás alapján a 65. életévüket 2014. január 1-je előtt betöltő közjegyzők szolgálata 2013. december 31-én szűnik meg. A javaslat rögzíti, hogy a megüresedő közjegyzői állásra pályázatot legkésőbb a szolgálat megszűnésének várható időpontját fél évvel megelőzően kell meghirdetni.

Az önálló bírósági végrehajtók esetében a közjegyzők tekintetében leírtak érvényesülnek azzal, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos szabályok 2014. január 1-jéig meghatározott átmeneti időszak miatt még szintén nem léptek hatályba, ugyanakkor a jövőre nézve nem szükséges átmeneti időszakot biztosítani, mivel az önálló bírósági végrehajtók korhatára már 2001 óta a 65. életév. A javaslat a megüresedő önálló bírósági végrehajtói állások vonatkozásában a pályázat kiírását a közjegyzőkkel egyezően szabályozza.

Összegzésként elmondható, hogy a javaslatok szabályozása előremutató, megfelel az alkotmányossági kritériumoknak, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslatok elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bárándy Gergely képviselő úr, aki a vezérszónoklatot innen, az emelvényről mondja el. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kúriai Elnök Úr! Tisztelt Bírósági Hivatalt vezető Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit bővebb leszek, mint államtitkár úr, aki egy alaptörvényt és egy sarkalatos törvényt is módosító törvényjavaslat vitájában egy bizottsági ismertető hosszát mondta el expozéként, azaz bő 5 percet. Hiszen úgy gondolom, hogy mind a téma, mind a módosított jogszabályok jellege többet érdemel ennél.

Mégiscsak alaptörvény-módosításról van szó. Persze, nem tudjuk most már, hogy hányadikról, mert a címe azt tartalmazza, hogy Magyarország Alaptörvényének második módosítása, Navracsics miniszter úr jegyzi ezt az előterjesztést, a mai napon meg Lázár képviselő úr nyújtott be egy törvénymódosító javaslatot, ami a választási eljárásról szól, illetve ahhoz kapcsolódik, pontosan ugyanezzel a címmel, Magyarország Alaptörvényének második módosítása. Hát nem tudom, versenyt futnak ezek a javaslatok? Szóval, nem akarok viccet csinálni belőle, tragikus az, hogy azt nem tudják számon tartani, hogy az alaptörvény hányadik módosítását kezdeményezik.

Az előterjesztést az előzményeinek viszonylag részletes ismertetése, felelevenítése nélkül, azt gondolom, nem érdemes megtárgyalni. Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának kormánypárti elnöke annak idején - jelenleg alkotmánybíró -, 2011. február 2-án történt ez, benyújtotta az Országgyűléshez az úgynevezett semmisségi törvénytervezetet, amelynek értelmében a 2006-os tömegoszlatásokkal kapcsolatban született, kizárólag rendőri vallomásokon és jelentéseken alapuló bírói ítéleteket a bíróság megismételt eljárásban köteles semmisnek nyilvánítani. Azaz a jogszabály nem csupán az eljárás megismétlésére kötelezi a bíróságot, hanem a döntés tartalmát is meghatározza.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke február 16-án közleményben tiltakozott a tervezet ellen, ugyanis az véleménye szerint sérti a bírók szabad mérlegelési jogát, ami komoly alkotmányos problémát jelent. Ez volt az első eset. hogy az elnök nyílt és éles kritikát fogalmazott meg a kormány és a kormányzó pártok tevékenységével kapcsolatban. Hozzá kell tenni, hogy a javaslat az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban és a bírói karon belül is komoly indulatokat váltott ki. 19 nappal ezután a kormánypártok az alaptörvényhez benyújtottak egy módosító indítványt, amelynek elfogadásával a bírák 62 éves korukban kötelesek nyugdíjba vonulni. A javaslat szerint a bírói szolgálati jogviszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig áll fönn. Ma már ez törvény.

A javaslat széles körben felháborodást keltett, és sokan a kormánynak a bírák kiállása miatti bosszújaként értékelték az indítványt. A kormánypártok két dolgot bizonygattak: egyrészt, hogy a rendelkezés a diszkriminációt szünteti meg, hiszen azonossá válik a nyugdíjkorhatár, másrészt, hogy Európa-szerte így van ez. A baj csak az, hogy egyik állítás sem igaz, tisztelt képviselőtársaim. A rendelkezés miatt nemcsak hogy a bírák lettek az egyedüliek Európa-szerte, akiknek a nyugdíjkorhatár elérése nem lehetőséget, hanem kötelességet jelent a nyugdíjba vonulásra, hanem csak az ő esetükben rendelkezik maga az alaptörvény a nyugdíjazási szabályokról.

Viszont tény, hogy a megyei és táblabírósági elnökök kétharmad része, a Legfelsőbb Bíróság, ma Kúria bíráinak pedig az egyharmad része nyugdíjba kényszerült a módosító javaslat miatt. Sokatmondó, hogy a rendelkezés nem az alapjavaslatban szerepel, sőt még nem is módosító javaslatként, hanem kapcsolódó módosító javaslatként nyújtották be. Ez amellett, hogy a javaslat koncepcionális jellegét, amiről a kormány egyébként oly sokat beszél, eleve kizárja, konkrétan azt jelenti, hogy a törvényjavaslat általános vitájának lezárása után jutott eszébe a két kormánypárti frakcióvezetőnek közös javaslatban előterjeszteni. S hogy mi a hivatalos indoka? A javaslat indokolása teljes terjedelmében így szól, tisztelt képviselőtársaim: "A kapcsolódó módosító javaslat pontosítja a törvényjavaslat szövegét, és a bírák kinevezésére alsó, illetve a bírói jogviszonyban felső korhatárt állapít meg."

Talán érdemes lett volna, már csak a látszat miatt is, egy kicsit bővebb indokolást írni. Annál is inkább, mert nehéz racionális magyarázatot találni arra, hogy a revánson kívül mi lehetett az indoka annak, hogy a kormány, amikor egyébként legfőbb célkitűzése az igazságszolgáltatással kapcsolatban az eljárások gyorsítása, a bírói kar legtapasztaltabb 10-15 százalékát egyszerre kívánja nyugdíjba küldeni. A témával kapcsolatban az elmúlt évtizedekben példátlan nyíltsággal és eréllyel tiltakoztak bírósági vezetők. A Legfelsőbb Bíróság elnöke annak idején, valamint az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökei levélben fordultak az ország és az Európai Unió nyilvánosságához.

Néhány sort egyébként érdemes ebből a levélből idézni, már csak úgy a hangulata végett is. A következő: "A javaslat ellentétes a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló európai és hazai törekvésekkel, valamint a bírák magasabb nyugdíjkorhatárára vonatkozó nemzetközi gyakorlattal is. A kizárólag bírákat érintő törvényjavaslat diszkriminatív, és ellentétben áll a bírók függetlenségére, jogállására, elmozdíthatatlanságára vonatkozó legalapvetőbb nemzetközi szabályokkal és elvekkel. Érthetetlen az is, hogy miért érdemes a bírák nyugdíjkorhatára arra, hogy az alaptörvény rendelkezzen róla. Egyetlen válasz kínálkozik, hogy ez a demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes jogalkotás ne legyen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt. Ez az indokolatlan lépés politikai szándékot sejtet. Ezt a feltételezést erősíti az Európában elsők között bevezetett bírói önigazgatási modell felszámolására való törekvés. Képtelenségnek tartjuk - folytatják a bírák -, hogy 21 évvel a rendszerváltás után az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országban újra a demokrácia minimumértékeiért kell küzdenünk."

Én ilyen sorokat bíróktól még nem olvastam, tisztelt képviselőtársaim. A nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője arra a kérdésre, hogy miért kellett a bírák nyugdíjazásáról az alaptörvényben rendelkezni, egy lap megkeresésére csak ennyit mondott: "Talán szerencsésebb lett volna, ha nem az alaptörvényben rendezzük, de így alakult." Komoly szakmai érv, képviselőtársaim.

(18.40)

A Legfelsőbb Bíróság néhány bírája az Alkotmánybírósághoz fordult, s kérték, hogy az államfő ne írja alá a törvényt. Az alkotmánybírósági döntést ismerjük, annak idején az államfő pedig - ahogy beiktatása óta kivétel nélkül az összes törvényt - természetesen ezt is aláírta. A javaslat szolgált még egy célt is: a nyugdíjba kényszerített bírósági vezetők mandátuma nagyjából a kormány mandátumának végéig, sok esetben annál tovább tartott volna.

Márpedig az elmúlt másfél év azt bizonyította, hogy ahol csak lehet, a kormány saját jelöltjeire cseréli az állami vezetőket. E szándékot látszik alátámasztani a rendelkezéssel szinte egy időben bevezetett kinevezési moratórium. Egy május 20-án benyújtott képviselői önálló indítvány alapján: "a 2012. január 1-jéig terjedő időszakban bírósági vezetői tisztségre pályázat nem írható ki, a már kiírt pályázat nem bírálható el, továbbá bírósági vezető nem nevezhető ki, és bírósági vezetői tisztség egyéb módon sem tölthető be".

Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az új vezetőket csak az új sarkalatos törvény által meghatározott, akkor egyébként még nem ismert rend alapján az új vezető, vezető testület vagy a kormány fogja majd kinevezni. A javaslat azzal indokolta a változtatást, hogy a megüresedett bírói vezetői álláshelyeket akkor érdemes betölteni, amikor az új feladatelosztási rend alapján megtörténik az országosan arányos munkaterhelést biztosító álláshelyek elosztása az egyes bíróságok között.

Bizonyos bírósági vezetői álláshelyeknél - például a tanácselnökök -, azt gondolom, ez egy vállalható álláspont is, azonban éppen a legfőbb bírósági vezetők esetében nem az. A megyerendszert a kormány köztudottan fenn kívánta tartani, akkor is tudtuk már, és az ahhoz kapcsolódó bírósági szintet is. Nincs annak jelentősége, hogy korábban megyei bíróságnak, most meg törvényszéknek hívják ezt a bírósági szintet. A megyei bíróság elnöke vagy törvényszék elnöke, illetve elnökhelyettese státusának megváltozása köztudottan nem volt terv. Persze lehet hivatkozni, méghozzá logikus érvek alapján a szabályozás egységességének előnyeire, és el lehet ismerni, hogy a kormány elmúlt másfél éves személyzeti politikájának ismerete nélkül én is lényegesen kevésbé lettem volna gyanakvó a rendelkezés valódi célját illetően.

Az elhamarkodott jogalkotás azonban hamar újabbat generált. A kormány rájött ugyanis, hogy a január 1-jével nyugdíjba vonuló bírákat minimálisan 3, de fő szabály szerint 6 hónap munkavégzés nélküli felmentési idő illeti meg. Így a bírói kar legtapasztaltabb 10 százalékának azonnali távozásával összeomlott volna a rendszer. Ezért átmeneti rendelkezést csatolt a Bszi.-hez, amit elfogadása után átvezetett az új Bszi.-be is - szervezeti törvény, hogy mindenki értse -, amely szerint azoknak a bíráknak, akik a nyugdíjkorhatárt január 1-je előtt töltötték be, január 1-jén, akik pedig 2012. december 31-éig töltötték be, azoknak 2012. július 1-jével kezdődött a felmentési idejük.

A probléma csak az ezzel a rendelkezéssel, hogy alkotmányellenes, és ezt most már a testület is megállapította, hiszen a bírói szolgálati jogviszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, márpedig a felmentési idő a szolgálati jogviszony része. Ez most már, hála istennek, az Alkotmánybíróság döntése után nem releváns rendelkezés. E rendelkezéshez társult az OBH elnökének mára szerencsére már megváltozott, gyakorlatilag egyszemélyi kinevezési jogköre. A bírósági szervezeti sarkalatos törvény teljesen átalakította a bírósági igazgatás rendszerét. Az eddigi bírósági önigazgatási modellt megszüntetve, az OIT és annak elnökének jogköreit egy-két újjal kibővítve, az újonnan felállított OBH-elnök egy személyben vette át.

Ha értékeljük az általam elmondottakat, és persze lehetne ezt még ennél bővebben is elemezni, úgy vélem, hogy alappal feltételezhetjük, hogy a bírák kényszernyugdíjazása és a többi ismertetett rendelkezés azt a célt szolgálták, hogy az elbocsátott bírák mindenekelőtt - hangsúlyozom: mindenekelőtt - a bírósági vezetők helyére a kormánytöbbség által megválasztott vezető egy személyben kinevezhesse a neki tetsző embereket; kicsit populistábban fogalmazva, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány a neki tetsző emberekkel tölthesse fel a bíróságokat, főként vezetői szinten.

Szerencsére, úgy tűnik, és ezt el kell ismerni, hogy ez a terv kudarcot vallott. A Velencei Bizottság és az Európai Bizottság nyomására a Fidesz bírósági reformja megbukott, annak 80 százalékát visszavonni kényszerült. Szomorú, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez külföldi nyomás kellett, és nem voltak elegek az ellenzék és a hazai szakemberek azonos tartalmú kritikái. A kényszernyugdíjazás vonatkozásában pedig, amelyhez Orbán Viktor miniszterelnök úr valamilyen érthetetlen okból, egy gyerek makacsságával ragaszkodik, kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben. Az ügy az EU Bíróságán folyik jelen pillanatban is.

Ezenfelül az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a rendelkezést. Ritkán van így, de ha egymás után felolvasok néhány mondatot az Alkotmánybíróság határozatából, annak kommentálása nélkül is egyértelművé válik, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat éppúgy alkotmányellenes, mint amiről ez a határozat szól. Nos, akkor álljanak itt egymás után rendezve a mondatok!

"A bírák független ítélkezésének biztosítása felé vezető folyamat a bírói elmozdíthatatlanság rögzítésével, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elkülönítésével vette kezdetét hazánkban. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk 17. §-a kimondta azt is, hogy a bíró, miután 70. évét betöltötte, nyugalomba lép. A törvény magyarázata szerint a bíró ezenkívül csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére többé nem képes.

A 70. életév a XIX. században az ember aktív szellemi teljesítőképességének tapasztalati felső határa volt, amely napjainkban inkább még feljebb tolódott. A bírói függetlenség elve ennek elemeivel együtt minden kétséget kizáróan vívmány. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a bírói függetlenség és az ebből eredő elmozdíthatatlanság elve nemcsak az alaptörvény tételes szabálya, hanem a történeti alkotmány vívmányai közé is tartozik.

Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenség garanciarendszerében nagy jelentőséget tulajdonított a szervezeti és státusbeli biztosítékoknak. A jogalkotónak erre tekintettel a bírói hivatás gyakorlásának felső korhatárát olyan módon kell meghatároznia, hogy az egyértelmű és előre kiszámítható legyen."

Egy fontos mondat következik, tisztelt képviselőtársaim, merthogy a miniszterelnök folyton másról beszél, nos tehát folytatom: "A bírókat illetően a nyugalomba helyezés életkora elsősorban jogállási, és nem nyugdíjszakmai kérdés." Szeretném még egyszer mondani, hogy érhető legyen: elsősorban jogállási, és nem nyugdíjszakmai kérdés.

"Ha a korhatár változik, ennek alkotmányjogi jelentősége nem önmagában a korhatár mértékének meghatározásában, hanem az új korhatár bevezetésének módjában és határidejében, a bírákra gyakorolt hatásában lehet. Minél távolabb áll az általános öregségi nyugdíjkorhatár mértéke a bírói szolgálati viszonynak az alaptörvény hatálybalépése előtti felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb idő szükséges az új korhatár bevezetéséhez. A törvényes bíró garanciáját egyértelműen sérti az olyan törvény, amely viszonylag rövid időn belül eredményezi a bírói tisztség időtartamának lerövidülését, vagyis a bíró gyors eltávolítását tisztségéből."

És azt gondolom, hogy a legfontosabb mondat - és ezzel zárom ezt az idézetgyűjteményt, ami, azt gondolom, hogy koherens egészként is értékelhető volt, szóval az utolsó két mondat -: "Az alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le. Az azonban igen, hogy új korhatár bevezetésének - ha ez a felső korhatár csökkentését és nem a korábbi korhatár megemelését jelenti - csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bíró elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet helye."

(18.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez tehát az Alkotmánybíróság határozata. Úgy hiszem, hogy mindez magáért beszél. Az, hogy ez nyugdíjkérdés-e vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése, azt gondolom, hogy nem megkérdőjelezhető. Az, ha ezt valaki nyugdíjkérdésnek kezeli és nem az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó kérdésnek, az nem más, mint süket duma. Az, hogy a kormány mint egy piaci kofa alkudozik a betöltött életévek számán, és engedményként aposztrofálja, hogy 62-ről engedett 65-re - tényleg, mint a kofa, amikor alkudozik, és 62-t kínálnak, és ő azt mondja, hogy 65-ért odaadom -, cinikus és méltatlan.

Nincs átmeneti idő a törvényben továbbra sem, tisztelt képviselőtársaim, csak az egyre nyilvánvalóbbá váló aljas és antidemokratikus kormányzati cél rajzolódik ki egyre élesebben. Az, hogy a bírósági vezetők esetében marad a 62 éves korhatár, tovább élesíti ezt a képet. Ők semmiképpen sem térhetnek vissza, helyettük mást kell találni.

A javaslat egyetlen formai hibát javít ki, azt, hogy sarkalatos törvényben szabályozza ezt a kérdést, de emellett ugyanúgy sérti az elmozdíthatatlanság és a fokozatosság elvét, a törvényes bíróhoz való jogot, és így összességében az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A határozat láthatóan zavart okozott a kormánypártoknál, és a miniszterelnök megígérte, hogy minden marad a régiben, azaz más szóval ez azt jelenti: a miniszterelnök kinyilvánította, hogy nem érdekli az Alkotmánybíróság döntése. Én ezt önmagában elképesztőnek tartom demokratikus keretek között. De sem az államfő, sem pedig az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem gondolta úgy, hogy lépni kellene, csak azt sorolták több interjúban is, hogy mit miért nem lehet, mit miért nem lehet csinálni, miért nem lehet igazgatási lépéssel ezt korrigálni. Áder Jánosnak eszébe sem jutott, hogy a helyzet rendezése érdekében törvényt kezdeményezzen. Neki ugyanis joga van ehhez. Ahogy elnök asszony, Handó Tünde elnök asszony is, hogy jó szívvel-e vagy sem, azt nem tudom, de egy biztos, hogy karba tett kézzel nézte végig, ahogy bírótársai egyenként kényszerülnek jogorvoslatra egy alkotmányellenes döntés miatt.

Azt gondolom, ez elfogadhatatlan. Az, akinek az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme és kollégái érdekének képviselete lenne a feladata, az nem lép semmit, sőt az alkotmányügyi bizottság ülésén megerősítette azt elnök asszony, nem érzi úgy, hogy neki kötelessége lett volna ebben az ügyben lépni. Holott, és fönnakadhatunk azon, amiről ott elnök asszony beszélt, hogy nem tud konkrétan és közvetlenül törvényt kezdeményezni, de az a joga megvan az elnök asszonynak, hogy a kormányhoz forduljon és a kormányhoz nyújtson be egy olyan javaslatot, amit a kormány már törvényjavaslatként tud előterjeszteni.

Úgy gondolom, ha valaki a bírósági igazgatás első embere, és több mint 300 kollégáját éri olyan méltánytalanság, hogy őt alkotmányellenes határozat, alkotmányellenes döntés miatt bocsátják el a munkájából, akkor a legkevesebb az, hogy megpróbál valamit tenni, és nem csupán szabadkozik.

Örülök, hogy elnök asszony itt van, mert ott nem volt módom nekem válaszolni arra, amit mondott. Azért nem terjesztettem elő jogszabályt; ugyanis elnök asszony akkor visszadobta a labdát, hogy miért nem kezdeményeztem én törvénymódosító javaslatot. Ez valóban formailag vagy formálisan lehetőségemben állt volna. De először is, nekem az volt az álláspontom, több, egyébként bíróval egyetemben, hogy nem feltétlenül szükséges alkotmánymódosítás, de még törvénymódosítás sem ahhoz, hogy ezeket az embereket vissza lehessen helyezni a hivatalukba. Ez volt az egyik oka.

A másik oka, hogy én úgy hiszem, sőt tudom, sajnos, hogy nekem nincs apparátusom. Nincs apparátusom, amelyik ki tudja dolgozni az ilyen terjedelmű és volumenű törvényjavaslatokat. Az elnök asszonynak van. Kiváló szakértelemmel rendelkező kollégái vannak.

Ráadásul az Alkotmánybíróság most már két határozatában mondta ki azt, hogy nem tartja helyesnek, sőt kerülendőnek tartja azt, hogy a jogalanyok széles körét érintő törvénymódosító javaslatok önálló képviselői indítvány formájában kerüljenek a Ház elé. Ez, mondjuk, a harmadik oka, amiért én nem tettem.

És a negyedik oka pedig az - és azt gondolom, elnök asszony pontosan tisztában van a realitásokkal -, hogy...

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, csak egy percre. Az elnök asszony nincs abban a helyzetben, hogy az ön kérdéseire válaszoljon, ezért én méltatlannak érzem azt, hogy ezt a polémiát innen az emelvényről folytatja le. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Varga István: Így van!) Úgy gondolom, ez olyan, ami egy szakmai cikkben minden további nélkül megállja a helyét, azonban itt az egyenlőtlen párbeszéd lehetősége miatt arra kérem, hogy térjen vissza a törvényhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a figyelmeztetést, elnök úr, így fogok tenni. Egy mondatot engedjen meg megjegyzésként: sajnos én az alkotmányügyi bizottság ülésén nem voltam abban a helyzetben, hogy válaszolni tudjak, ezért tettem kísérletet arra, hogy ezt most megtegyem. De megfogadom az elnök úr intelmeit, és nem szólítom meg a felszólalásomban többet az elnök asszonyt, hanem majd más módon tudunk, azt gondolom, az ő felajánlása alapján konzultálni ezekben és hasonló ügyekben. Elnézést kérek, ha ezzel bármilyen házszabálysértést elkövettem.

Visszatérve, és akkor azt tudom mondani, hogy befejezésképpen, hiszen úgy érzem, úgy gondolom, nem kell tovább bizonygatnom azt, hogy melyek azok az érvek és indokok, amelyek alapján én úgy gondolom, hogy ez a jogszabály, ami itt előttünk fekszik, ez a két törvényjavaslat, amelyek közül az egyik az alaptörvényt módosítja, éppúgy alkotmányellenes, éppúgy alaptörvény-ellenes, mint a korábbi javaslat volt.

Egy reményemnek azonban hangot szeretnék adni, hogy a kormánynak nem az a törekvése és szándéka, ami sok esetben már volt - egyébként konkrétan ebben a témában is -, hogy kész helyzetet teremtsen. Azaz nem az a szándéka a kormánynak, hogy amíg az Alkotmánybíróság ismét döntést hoz ebben a kérdésben, addig ezeknek a bíráknak már esélyük ne legyen arra, hogy ismét a szolgálati viszonyukat vissza tudják kapni, főleg a 65 évet betöltött bírákról beszélek.

És azt is őszintén remélem, nem az a kormányzat célja, hogy a nyilvánvalóan megtámadni szándékozott törvény elfogadása és az Alkotmánybíróság újabb eljárása közötti időszakban megpróbálja megkísérelni meggyőzni valamelyik alkotmánybírót, aki most igennel szavazott, hogy nemmel szavazzon; ugyanis egyszavazatnyi különbség volt összesen az alkotmánybírósági határozat igenjei és nemjei között. Nagyon bízom benne, hogy nem ez a mögöttes szándék. Már csak azért sem volna érdemes ezt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága előtt ugyanebben a kérdésben az eljárás folyamatban van. Nyilvánvalóan nem tudom azt megjósolni sem, hogy ennek a döntésnek mi lesz majd az eredménye, de úgy hiszem, az sokatmondó, hogy maga a Bizottság fordult oda, hogy az uniós biztos, az igazságügyi biztos többször kérte a kormányt arra, gondolja át még egyszer, és változtassa meg az erre irányuló szándékát.

Azt gondolom, a kormány akkor járna el helyesen, ha belátná azt - és most nagyon jóindulatú leszek -, hogy tévedett, belátná azt, hogy ez egy tévút, visszavonná az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és benyújtana egy olyat, amely az eredeti állapotot állítja helyre, méghozzá olyan módon, hogy azok a bírák, akik elbocsátásra kerültek, ha nem is eredeti vezető pozíciójukba, de legalább bírói munkakörbe visszakerülhessenek egytől egyig, és az illetményük ne csökkenjen. Úgy hiszem, ez az a minimumelvárás, amit a kormánynak meg kellene tenni, amit a kormánynak meg kellene lépnie.

Ennek érdekében mi módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és őszintén remélem, hogy ha a kormány visszavonni nem is hajlandó ezt a törvényjavaslatot és újat előterjeszteni, legalább azokat érdemben meg fogja fontolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gúr Nándor tapsol.)

(19.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy említettem, a vezérszónoki felszólalások között kettőperces felszólalásra nincs lehetőség. De a határozati Házszabály 50. § (8) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a határozathozatalt megelőzően az előterjesztő képviselője bármikor felszólalhasson. Most ennek szellemében kérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, hogy fenntartja-e a felszólalási igényét. (Dr. Répássy Róbert: Igen.) Akkor megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, inkább a vezérszónoki kör után szeretnék felszólalni, szeretném ezzel is a vezérszónokokat megtisztelni. Nem szeretném megszakítani a vezérszónoki kört. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszont tájékoztatom államtitkár urat, hogy ma semmiféle összegzésre lehetőség nem lesz, mert a vezérszónoki kör végeztével elnapoljuk a vitát. (Dr. Répássy Róbert: Értettem!) Köszönöm szépen.

Folytatjuk a vezérszónoki felszólalásokat. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának képviseletében Vejkey Imre képviselő úr mondja el a helyéről a vezérszónoklatot. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/8288. számú törvényjavaslat az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit akként módosítja, hogy a bírói szolgálati jogviszony felső korhatára a betöltött 65. életév legyen. A fenti vonatkozásban a 65 éves korhatár azt az időpontot jelenti, amikor a bíró nyugdíjba vonul. Hazánkban a nyugdíjba vonulás feltételeit az alaptörvény és a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer vonatkozó rendelkezései határozzák meg. Magyarországon az általános öregségi nyugdíjkorhatár 62 év. Az Európai Unió tagországaiban általában 65 éves életkorban határozzák meg a nyugdíjkorhatárt. Természetesen az általános korhatártól az európai uniós tagországokban is vannak eltérések. Számos nyugdíjrendszerben alacsonyabb a nők nyugdíjkorhatára, mint a férfiaké, azonban ezekben az országokban is előirányozták, illetve már végre is hajtották a két nem nyugdíjkorhatárának az egységesítését.

A nyugdíjkorhatár - csak példálózóan felsorolva - az egyes európai országokban az alábbiak szerint alakul. Ausztria: nők 60 év, 2024 és 2033 között fokozatosan 65 évre emelkedik; férfiak tekintetében 65 év. Belgium: nők 65 év, férfiak 65 év. Dánia: nemzeti nyugdíj esetében 65 év, 67 év azok esetében, akik a 60. életévüket 1999. július 1-jéig betöltötték. Egyesült Királyság: nők 60 év, 2010 és 2020 között fokozatosan 65 évre emelkedik; férfiak 65 év. Svájc: 63 év, 2005-től 64 év, férfiak esetében 65 év. És ahol nincs semmi átmenet, hanem egységesen szabályozzák a férfiak és a nők esetében: Finnország, Hollandia, Luxemburg, Portugália, Spanyolország és Ciprus 65 év, Írország 66 év, Izland, Németország és Svédország pedig 67 év.

A fentiekből egyértelműen megállapítható az, miszerint nemcsak hazánkban, hanem a magukat jóléti társadalomnak nevező nyugat-európai országokban is egyre hosszabb éveket kell dolgozni az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséért. A tengerentúlon is, így például az Egyesült Államokban az 1960. január 1-je után születetteknél a nyugdíjkorhatár már 67 év. A teljes nyugdíjhoz ezenkívül még legalább 35 év járulékfizetés is szükségeltetik.

A fenti trendek alapján, valamint az Alkotmánybíróság 2012. július 16-án kihirdetett döntése értelmében a bírák nyugdíjkorhatárának 62-ről 65 évre emeléséről szóló törvényjavaslatot terjesztett elő a közigazgatási és igazságügyi miniszter a tisztelt Ház elé. Az Alkotmánybíróság szerint a bírák jogviszonyának megszűnését minden bíróra egységes, kétharmados törvényben rögzített korhatárral kell meghatározni. A fentiekre tekintettel a KIM az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek módosításával az Európai Unió tagállamainak többségében alkalmazott 65 éves korhatárt kívánja bevezetni.

Az alaptörvény-módosítás 2013. január 1-jén lépne hatályba, azonban a 65 évnél idősebb bírák 2014. január 1-jéig maradnának hivatalban. A bíróságvezetői tisztségre ennél alacsonyabb, 62 éves korhatárt állapít meg a törvényjavaslat annak érdekében, hogy olyan pályázókat nevezzenek ki ezekre a posztokra, akik a hatéves vezetői megbízatás legalább felét ki tudják tölteni. A KIM törvényjavaslata a hatályos nyugdíjszabályokkal összhangban megszünteti azt a lehetőséget, hogy a bírák egyidejűleg nyugdíjban és bírói illetményben is részesüljenek. A jövőben a bíróknak választaniuk kell az aktív és a nyugdíjas státus között.

A törvényjavaslat az ügyészek esetében is hasonló szabályokat tartalmaz, továbbá 2014-től a közjegyzőknél és az önálló bírósági végrehajtóknál is bevezetik a 65 éves szakmai korhatárt. Mindezekkel világos keretet kap az a jogalkotói cél, hogy az igazságszolgáltatás minden közhatalmat gyakorló részvevője számára egységes nyugdíjkorhatár legyen hatályban.

A KDNP támogatja a T/8288. és a T/8289. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy a vezérszónoklatot két képviselőtársuk egymást követően mondja el, természetesen a 30 perces időkeret terhére. Elsőnek megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy hosszú csata következő állomásához érkeztünk el. Itt lesz egy-két olyan szempont, amit kénytelen leszek részben megismételni, ugyanis elhangzott már előttünk. Ez a műfaj sajátossága, hogy lehetnek olyan kritériumok, amelyek alapján ugyanúgy kritikával illetjük a javaslatot, mint esetleg más ellenzéki párt. Ezt bocsássák meg nekem, de ezzel szeretném kiemelni, hogy melyek azok a részek, amelyekkel egyetértünk, de nyilván lesznek olyanok is, amelyeknél eltér a véleményünk.

Köztudott - és el is hangzott -, a korábbi törekvések arra irányultak, hogy a kormányzat 62 évre szerette volna a bírák szolgálati idejét, nyugdíjkorhatárát levinni, ami nemcsak lehetőségként, hanem kötelező jelleggel került volna bevezetésre. Akkor már felmerült a kérdés - és ez azóta is foglalkoztatja nemcsak az ellenzéket, hanem a bírákat és az ország közvéleményét, azokat, akik nyomon követik a témát -, hogy mire ez a sietség, mi volt a célja ennek a javaslatnak, és mi a valódi célja annak a javaslatnak, amely előttünk áll.

(19.10)

Hiszen sok mindent hallottunk, hogy itt az eljárások gyorsítása lenne a cél, ez nyilván nem valósulhatott meg, nem valósulhat meg addig, ameddig káoszba torkollanak a különböző átalakítások, annál is inkább, hogyha az Alkotmánybíróság megsemmisít különböző törvényeket, de az a cél, ami itt felsejlett, és az MSZP által egyértelműen ördögi célként került meghatározásra, a Fidesz által, bár tagadva, de azért jelen volt, azaz, hogy bizony azt a bírókorosztályt, akik a kinevezésüket még javarészt az előző rendszerben szerezték, valamilyen módon nyugdíjba küldjék, valamilyen módon szűrjék, és a fiatal generációnak átadhassák a helyet. Ami még önmagában nem lenne ebben a formában vagy a cél tekintetében ördögtől való, de a kivitelezés annál inkább, lévén, a kinevezési eljárásokat oly sokszor kritizáltuk, tehát azt, hogy abban túlságosan nagy hatalma van véleményünk szerint az Országos Bírósági Hivatalnak, illetve nem gondolom és nem gondoljuk azt, hogy minden esetben az idősebb bírók az előző rendszert kellett hogy szolgálják, illetve kirostálásra kellene kerülniük. Nem gondoljuk azt, hogy kor függvénye lenne a bírói minőségi munka, ugyanúgy ez korosztálytól független. Van olyan idős bíró, aki nagyon jól végzi a feladatát, és van olyan fiatal is, aki esetleg nem, de mindenképpen a bírósági rendszerre kellene bízni annak a kontrollját, hogy megfelelő módon a bírák ítélkezési gyakorlatát kontroll alatt lehessen tartani. Véleményem szerint az önmagában nem sérti a bírói függetlenséget, hogy maga a bírósági rendszer odafigyel arra, hogy az adott bírók esetleg a felsőbb bíróságok elvi döntéseit, iránymutatásait milyen mértékben tartják be, vagy adott bírók határozatait milyen mértékben fogják a felsőbb bíróságok esetleg hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni. Tehát ez mindenképpen egy üdvözlendő cél lehet, de csak magában a bírósági rendszeren belül elképzelve, amire tulajdonképpen kísérleteket láttunk, de megfelelő megoldással még nem találkozhattunk. Tehát ez a megoldás, véleményem szerint, ahogyan elmondtam, pont ezek alapján pusztán a korral való operálás nem megfelelő, és kóros tüneteket eredményezhet.

Úgy gondoljuk, és ebben sajnos van igazság, hogy amikor az alaptörvény megalkotásra került, akkor valami maradandót szeretett volna a kormányzat alkotni, de a probléma a gyakori alaptörvény-módosításoknál az, hogy ez alá fogja ásni az alaptörvény tekintélyét. Emlékeztetnék arra, hogy mondjuk, Amerikában az alkotmányt összesen tizenhétszer módosították, és nem tegnap fogadták el. Tehát ezt, önmagában az alaptörvény-módosítás kritériumait és követelményeit azért komolyabban kellene venni.

Az első fordulóban, ha szabad így fogalmaznom, ami itt a korhatáros csatákat illeti, a kormányzatnak az Alkotmánybíróság határozata kapcsán, ha nem is megfutamodásra, de kis meghőkölésre kellett szert tennie, hiszen formai és tartalmi okok alapján az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a előző javaslatot. Egy fontos eleme volt ennek, hogy egy feles többséggel meghozott jogszabály, mármint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szabta volna meg egy sarkalatos törvényben, a bírók jogállásáról szóló törvényben előírt kényszernyugdíjazás korhatárát. Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű érvelés, és el is lehet fogadni az Alkotmánybíróságtól. Az már érdekesebb - és ez politika, nem jog -, amit ezek után Orbán Viktor miniszterelnök úr mondott, miszerint marad a nyugdíjazás rendszere. Tehát élből ellene ment az alkotmánybírósági döntésnek, ami nem túl elegáns, még akkor sem, ha várható volt, hogy egy hasonló irányú módosítást be fognak hozni az Országgyűlés elé, de legalább akkor nem kellene ezt ennyire nyíltan és cinikusan az Alkotmánybíróság és az ország képébe dörgölni. Ugye, hallhattuk a miniszterelnök úrtól, hogy a nihilizmus és a cinizmus ellen hirdetett háborút, ezt még a ciklus elején mondta. Úgy véljük, hogy ez nagyon cinikus kijelentés, és a saját elveivel is szembemegy.

Azt sem értettük, megmondom őszintén, hogy az Országos Bírósági Hivatal miért fogalmazott úgy az alkotmánybírósági döntés után, hogy tulajdonképpen mindegy már az elküldött bíráknak, hiszen akiket ezen folyamat alapján nyugalmaztak, tulajdonképpen reparációra kellőképpen nem tudnak majd sort keríteni, illetve a 2012-ben kinevezett bírák, bírósági vezetők jogállását nem érintheti az Alkotmánybíróság döntése. Ezt is egy kicsit túl direkt megfogalmazásnak éreztük, de az Országos Bírósági Hivatalnak tehát szíve joga, hogy megnyilvánulásokat tegyen, de úgy gondolom, a bíró kollégákhoz való - hogyan mondjam - hozzáállást és a problémához való hozzáállást itt, ebben a körben talán érzékenyebben kellett volna kezelni.

Ami tulajdonképpen az új alaptörvényben a Jobbik által üdvözlendő volt, az a történeti alkotmány és a magyar jogfejlődés elveinek a bevitele az alaptörvénybe. Ez messzemenő, messze ható és nemcsak gesztusjellegű, hanem jogi aktusnak is tekinthető, annál is inkább, mert magában az alkotmánybírósági határozatban szerepel az az egyébként az alaptörvényből levezethető következtetés - egyébként ez a mondat számomra nagyon kedves volt -, hogy az alaptörvény rendelkezéseit azon céljával, a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez, ugye, az alaptörvényben kerül meghatározásra, és az Alkotmánybíróság kifejti, hogy ez a szabály nem önmagában a történelmi alkotmányt, hanem annak a vívmányait, jelentőségeit is hangsúlyozza, tehát ez alapján az Alkotmánybíróság döntési körébe vonható, tehát a történeti alkotmányunk és annak vívmányai a hatályos jogban meghatározó zsinórmértékül kell hogy szolgáljanak. Ezt nagyon szép és nagyon kedves volt számomra olvasni egy alkotmánybírósági határozatban. Az már kevésbé esett jól, megmondom őszintén, én úgy érzem, hogy Orbán Viktornak ez a nyilatkozata tulajdonképpen szembement ezzel az elvvel, hiszen amikor ő úgy fogalmazott - ezt egyébként az alkotmánybírósági határozat is leírta -, a bírók nyugdíjazásánál egy 1869. évi IV. törvénycikk által bevezetett korról vitatkozunk, ez a 70 éves bírói életkor, ameddig a bírók bíróként funkcionálhattak, illetve az 1869-es törvény alapján tulajdonképpen felkérésre tovább is, tehát ez sem egy kötelező kényszernyugdíjazás volt még a XIX. század végén sem, ráadásul hozzátéve, hogy abban az időben, most már lassan 150 éve, azért tudjuk, hogy az átlagéletkor is alacsonyabb volt és az emberek teljesítőképessége is, hogyha egy adott életkorhoz viszonyítjuk, akkor tulajdonképpen a mai viszonyokhoz képest ez a 70 éves életkor egy magasabb kort jelentett, és ebben az esetben tulajdonképpen a magyar történeti alkotmányosság és annak a vívmányaitól, a zsinórmértékétől térünk el, hogyha a 70 éves életkort a bírók, ügyészek esetében lecsökkentjük. Tehát egyrészről örülünk neki. Sajnos a Fideszre nagyon sok döntésben jellemző, hogy gesztusértékkel beemelnek fontos dolgokat, úgymond a kirakatba teszik, de amint a mindennapi egyéni - most az egyénit itt politikai érdekként értem - politikai érdekek ezt felülírnák, akkor tulajdonképpen a szent célok, a történeti alkotmányosság és minden egyéb, úgy tűnik, háttérbe szorítható. Ez fájdalmas, de úgy tűnik, ezzel itt a forradalmi kormányzat alatt együtt kell élnünk.

Egyébként több gond is van itt még a javaslattal. Nem értem tulajdonképpen, hogy a 62 és a 65 év között akkor mi alapján kell vagy lehet különbséget tenni, miért nem lehet bírósági vezető, illetve amilyen magyarázatot én erre tudok találni, azt nem is mondom, mert rögtön visszautasítanák, tehát nem megyek bele fejtegetésekbe, hogy ezt miért találhatták így ki. Tehát maradjunk annyiban, hogy nem értem, és nem tudok megfelelő magyarázatot találni arra, hogy miért van az, hogy valaki esetleg bírónak még jó, de már bírósági vezetőnek nem, annál is inkább, mert ez nem vonatkozik például a legfőbb ügyészre, a Kúria elnökére és az Országos Bírósági Hivatal elnökére, ami megint csak egy logikai bukfencet jelent, egy ilyen dupla bukfencet, hiszen hogyha valaki egyéb bírósági vezetőnek öreg, a kora alapján nem töltheti be, mert a törvény szelleméből ez következik, attól még, mondjuk, legfőbb ügyész lehet, vagy csúcsvezetője lehet a különböző igazságszolgáltatási szerveknek.

(19.20)

Ez egy olyan logikai bukfenc, amire - megint csak azt kell mondjam - tudunk gyártani magyarázatot, de azt inkább nem is mondanám, mert úgyis visszautasítanák. Önöktől viszont nem kaptunk olyat, ami logikus és koherens lenne.

Handó elnök asszony azt mondta, amivel egyet tudok érteni, hogy ugyanolyan dicsőség - pontosan próbálom fogalmazni - akár kézbesítőnek és akár bírónak is lenni a magyar igazságszolgáltatásban. Ezzel egyetértünk. Ezzel vitatkozni nem szeretnék, csak nem mindegy, hogy valaki - kis túlzással - tanácselnökből lett kézbesítő; tudom, hogy ilyen nem volt, csak egy kicsit kisarkítva, hogy egy hierarchiában betöltött poszt után ő úgy érzékeli, hogy visszavetésre került, vagy eleve ő fölfelé halad egy hierarchiában. Tehát ez azért egy jelentős különbség, és szerintem méltánytalan helyzeteket okozhat, legfőképpen lelki, emberi értelemben azoknál a bíróknál, akik ezt elszenvedik.

Itt a végére, hogy Gyüre képviselőtársamnak is maradjon időkeret, a nyugdíj kérdésénél egy polémiát szeretnék valahogy feloldani, bár eddig nem sikerült, megmondom őszintén. Az alkotmányügyi bizottságban elmondtam: problematikusnak érezzük, hogy a bírók esetén, az ügyészekre is igaz, miért nem engedélyezik a nyugdíj melletti munkát, vagy önmagában ez még nem feltétlenül lenne gond, de az, hogy ez máshol megvalósulhat, egyéb foglalkozásoknál, az diszkriminatív.

Erre önök azt mondták, hogy ez nem így van, mert egyéb foglalkozásoknál sem valósulhat meg. Ezt talán Vejkey képviselőtársam is most a felszólalásában elmondta. Szerény tudásom alapján utánanéztem ennek, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit önök mondanak, az csak a korkedvezményes nyugdíjra igaz. Tehát a jelen szabályozás, a 2012-es módosítás alapján valóban, aki korkedvezményes nyugdíjra jogosult, és ezt igénybe veszi, az mellette nem tud dolgozni, vagy egyébként nem kap juttatást, de abban az esetben, ha valaki öregségi nyugdíjat vesz fel, tehát eléri az öregségi korhatárt és ő erre jogosult lesz, akkor bár az adózási jogszabályok változtatásával, de attól még egyéb jogviszonyban munkát elláthat. Ismeretségi körben is vannak ilyen emberek, és utánanézve, szakmailag a 2012-es változtatásoknál ezt találtam. Ezt majd kérem, hogy ha esetleg valaki meg tud cáfolni tételesen jogi hivatkozással, akkor tegye meg, de úgy érzem, hogy itt egy félreértés és félre..., maradjunk ennél, félreértés van a témában, és bizony, ha ez így van, akkor ez szintén diszkriminatív lehet a bírók és az ügyészek tekintetében. Hiszen azt a jogosultságot nekik is meg kellene adni, ami másoknak kijár, vagy egyébként egységesen kellene szabályozni ezeket a normákat, és akkor tulajdonképpen nem is lenne vele gond.

Tehát, csak hogy félreértés ne essék, önmagában nem az ellen vagyunk, hogy ha valaki, mondjuk, bíróként dolgozik, akkor felvehesse emellett a nyugdíját, viszont ha már ennek a szabályozásnak az útjára lépünk, akkor azt diszkriminációmentesen kellene tenni, úgy, hogy az egyébként ne csak a bírókra, hanem akkor az egész társadalomra, minden munkavégzésre vonatkozzon, mert véleményünk szerint így méltányos, és az egyenlőség követelményét így elégíti ki.

Úgyhogy mindezt így összefoglalva, bár természetesen annak örülünk, hogy 62-ről 65 évre módosul a korhatár, de ezekkel az anomáliákkal ebben a formában nem tudjuk támogatni a legjobb szándékunk ellenére sem a törvényjavaslatot, annak ellenére nem, hogy az előző javaslathoz vagy elfogadott törvényhez képest előrelépések tapasztalhatóak, de így ez még mindig nem állja ki valószínűleg az alkotmányosság és az alaptörvény próbáját.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Staudt Gábor képviselő úr által megkezdett vezérszónoklatot Gyüre Csaba képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégek! Folytatva ezt a gondolatmenetet, és szervesen kapcsolódva hozzá, folytatva ezt a logikai gondolatot, amit Staudt Gábor képviselőtársam elmondott, azért ezzel kapcsolatban szeretnék utalni Handó Tünde elnök asszony egy gondolatára ezzel a nyugdíjjal kapcsolatosan. Mégpedig, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a fajta úgynevezett diszkriminációt, amit Staudt képviselőtársam is megjelölt, ami azért egyértelmű, és hiába próbálják ezt eltussolni a kormánypártiak, hogy itt is megvalósul többek között, mint ahogy oly sok helyen, legalább három helyen ebben a törvényben a diszkrimináció.

Azt úgy lehet kiküszöbölni, ha ez esetben szolgálati pótlékban, nyugdíjszolgálati pótlékban részesülnének a bírák, mert az méltányolná azt a különbséget, ami miatt őket teljesen más helyzetbe hozza a törvény, mint az összes többi munkavállalót. Tehát ezt itt lehetne kompenzálni, erre vonatkozóan elnök asszony javaslatot tett az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy ő ezt megfontolásra érdemesnek tartaná a kormányzat, illetve a parlament részére. Mindezek tekintetében egyébként Balsai István korábbi alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági elnök is tett már korábban ilyen irányú gondolatokat, tehát ez továbbgondolásra érdemes, érdemes lenne ezzel foglalkozni a kormányzatnak, illetve a parlamentnek is.

De visszatérve az alkotmány, illetve az alaptörvény módosítására, néhány szót azért ennek a körülményeiről én azért szeretnék elmondani, amit már itt a korábban felszólalók is bizonyos ponton érintettek. Amikor megkezdődött ez a 2010 és '14 közötti parlamenti ciklus, akkor több irányból voltak kísérletek arra, hogy az akkor hatályban lévő 1949. évi XX. törvényt módosítsuk. És nyilván a Jobbik Magyarországért Mozgalom is ugyanúgy, ahogy több párt, tett erre vonatkozóan javaslatokat, módosító javaslatokat, amelyek sorozatban lesöprésre kerültek a parlamenti kétharmad részéről, azzal az indokkal, hogy új alkotmánya lesz Magyarországnak, és ezért teljesen felesleges ezzel foglalkoznunk, hiszen majd abban az új alkotmányi vitában el fogjuk mondani, illetve majd elő fogjuk terjeszteni az alkotmány módosítására vonatkozó igényeinket, és majd abban tudjuk érvényesíteni.

Itt is érvényesült a kettős mérce, hiszen az ellenzéknek ebbe nem volt beleszólása, mi nem tehettünk olyan indítványokat, amelyek napirendre kerültek volna, ezzel szemben a kormányzati többségre ez nem vonatkozott, hiszen ők közel tucat alkotmánymódosítást nyújtottak be ezen rövid időszak alatt is, és ezek keresztül is mentek. Tehát ezt ott lehetett, itt nem lehetett. Más kérdés az, hogy az alaptörvényben, amely végül is nem alkotmány, hanem alaptörvény lett, illetve az alkotmányból lett alaptörvény, ebben sem érvényesültek azok a szempontok, amelyeket az ellenzék érvényesíteni kívánt. Nyilván ennek különböző indokai voltak, hiszen nagyon sokszínű az ellenzék; volt, aki részt sem vett ennek a vitájában, volt, aki végig részt vett, de lesöprésre kerültek az indokok, és ezáltal nem tudtuk igazán érvényesíteni, az ellenzék semmilyen formában nem tudta érvényesíteni az érdekeit.

Ennek meg is lett a következménye, hiszen számtalanszor utaltunk arra, hogy itt, Magyarországon ez az alaptörvény egy párturalmi alkotmány, amely tulajdonképpen egy pártnak a saját különvéleményét tartalmazza, egy olyan pártét, aki úgy érzi, hogy a kétharmados felhatalmazás alapján neki jogában áll bármit rákényszeríteni erre a nemzetre. Nyilván ezzel kapcsolatosan, mint ahogy ezzel a fajta jogszabályalkotás-felfogással kapcsolatosan, mi lett az eredménye? Az lett az eredménye, hogy számtalan rossz jogszabály született, mint ahogy ez a jogszabály is számtalan hibával rendelkezik, már az alaptörvény is, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény, bírák jogállásáról szóló törvény is több sebből vérzik.

És ha már mondtam ezeket az utóbbi törvényeket, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, a bírák jogállásáról szóló törvényt, ott azért még kritikaként azt is szeretném elmondani, hogy szemben az alaptörvény vitájával, illetve az alkotmány vitájával, amelyben azért legalább egy látszat társadalmi megbeszélés megvolt, hiszen valóban széles körű társadalmi vita alakult ki, számos törvénymódosító vagy alaptörvény-módosító javaslat érkezett, illetve alaptörvények készültek különböző szervezetek, pártok működése során, azonban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény és a bírák jogállásáról szóló törvény úgy került ide a tisztelt Ház elé, hogy gyakorlatilag két héttel előtte készült el.

(19.30)

De behozták, és gyakorlatilag az előterjesztő, a kormány nem volt kíváncsi sem a szakma véleményére, sem a szakmai szervezetek, sem a legfőbb szakmai szervezet, a Legfelsőbb Bíróság véleményére, sem a társadalom véleményére, hanem ez ide bekerült, és ezt kapjátok. Hát ez történt, sajnos ez súlyos hiba volt. Álláspontom szerint éppen ebből fakad, hogy sorozatosan kerültek vissza a törvények, egyrészt az Alkotmánybíróság által, másrészt pedig - amivel mi messzemenőkig nem értünk egyet -, amikor az Európai Unió vagy valamelyik bizottság, a Velencei Bizottság vagy az Európai Bizottság szól bele a magyar jogalkotásba, és próbálja abba az irányba kényszeríteni a kormányt és ezen keresztül a parlamentet, hogy nekik megfelelő törvények szülessenek, illetve hát az európai egységes jogrendszerbe illő... - ahogy ezt szépen meg lehet fogalmazni; amivel mi nem értünk egyet, hiszen a nemzet szuverenitását az fejezi ki, ha ez a parlament fogja meghozni azokat a törvényeket, amelyeket ebben az országban alkalmazni kell, és bizony ne az Európai Unióból, ne Brüsszelből diktálják, hogy milyen törvények szülessenek Magyarországon.

Tehát ez az, amivel mi messzemenőkig nem értünk egyet, és sajnos ennek során mind az Európai Unió jelzései alapján vagy a Bizottság jelzése alapján vagy az Alkotmánybíróság jelzése alapján derül ki az, hogy egy-egy jogszabály nem jó. Bizony azt is megtapasztaltuk, hogy amikor először a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság meg merte semmisíteni a törvényt, akkor hirtelen meg lett rendszabályozva, új jogszabály lett. Bizony most is félő - és nem akarok tippeket adni, már volt képviselőtársam, aki azért ezt is szóba hozta, vagy hasonló dolgot szóba hozott itt a vezérszónokijában, de akár az is előfordulhat -, hogy még egy-két ilyen alkotmánybírósági döntés, és bizony újra ott fogunk állni, hogy meg lesz emelve az Alkotmánybíróság létszáma. Új bírákat fog majd a kétharmados többség kinevezni, és hirtelen nem lesznek olyan jogszabályok, ahol egy szavazaton fog múlni az, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat meg lesz semmisítve, hanem ezek az Alkotmánybíróság elé beadott indítványok, amelyek már nyilván meg vannak nyirbálva, mert már egy országgyűlési képviselőnek sincs joga, hogy beadjon az Alkotmánybírósághoz ilyen beadványt, ezek bizony el lesznek utasítva, és a parlament által meghozott törvényeket nem lehet majd felülvizsgálni. Mint ahogy látjuk most már - kitérve picit egy tegnapi vitára -, a vizsgálóbizottságokat sem engedi a kétharmados többség, hogy felállításra kerüljön ebben a parlamentben. Hiszen ha valamit kimond a kétharmados többség, annak a végrehajtását ellenőrizni már senki nem fogja tudni, sem a parlament, sem az Alkotmánybíróság nem fog tudni beleszólni a jogalkotásba, legfeljebb, ha majd valamelyik nagy frakció - mondjuk, a Fidesz, ami egyedül alkalmas arra, hogy az Alkotmánybírósághoz a törvény felülvizsgálatára kezdeményezést nyújtson be - ezt megteszi, de hát ezt nyilván nem fogja megtenni. Úgyhogy ettől tartunk, hogy még egy-két ilyen döntés, és bizony az Alkotmánybíróságnál máris lesznek problémák.

Visszatérve: ez a jogszabály most úgy került az asztalra, hogy ezt újra javítgatni akarja a kormányzati többség, hiszen ez a jogszabály már akkor hihetetlenül rossz volt, amikor benyújtásra került. Emlékszünk arra a pillanatra, amikor egyéni képviselői indítványként, kapcsolódó módosító indítványként idekerült a tisztelt Ház asztalára, illetve az alkotmányügyi bizottsághoz, és a jelen lévő alkotmányügyi bizottsági tagok nagyon jól emlékeznek arra, hogy milyen felhördülést váltott ki ez a jogszabály még a kormánypárti képviselők között is, Gulyás Gergely képviselőtársunk kivételével, aki ott az előterjesztőt képviselte az alkotmányügyi vitában. Senki más nem is szavazta meg ezt az indítványt, hanem ez leszavazásra került az alkotmányügyi bizottságban, hiszen ebben a bizottságban gyakorló jogászok ülnek gyakorlatilag kivétel nélkül, akik tisztában voltak azzal, hogy mennyire rossz jogszabály, illetve módosítás, ami akkor odakerült akkor az alkotmányügyi bizottság és ezen keresztül az Országgyűlés asztalára. Hát nyilván, amikor utasítás érkezik egy képviselőhöz, hogy meg kell változtatnia egyik napról a másikra a véleményét, homlokegyenest és száz százalékban, akkor ez megváltoztatásra is került, a kormánytöbbséggel már sikerült keresztülvinni, hogy bekerüljön a parlament elé ez a törvény, amely egyébként - mint mondtam - a kormánypárti képviselők között is elsőre felháborodást, visszatetszést és nagyfokú ellenkezést váltott ki.

Hát így jutottunk el oda, hogy mára eljutott oda a kormány is, hogy rájöjjön arra az Alkotmánybíróság döntésén keresztül, hogy lehet, hogy ezen tényleg változtatni kellene valamit. Döbbenetes számomra az, hogy úgy, ahogy megszoktuk a kormánytól, megint próbálja kifordítani, kisarkítani és lehetőleg levágni azokat a pontokat az Alkotmánybíróság döntéséből, ami neki nem tetszik, és valahogy megpróbálja, hogy mégis az érvényesüljön, amit mi szerettünk volna megváltoztatni.

És mi születik ebből? Egy újabb rossz jogszabály születik, amely ugyanazt az alkotmányellenességet tartalmazza, ugyanazt a diszkriminációt tartalmazza, csak egy picit finomít, egy picit szelídít rajta, de tulajdonképpen a végeredmény ugyanaz lesz. Ugyanolyan alkotmányellenes lesz, ugyanúgy diszkriminatív lesz, ugyanúgy megkülönböztetné a bírákat a többi hivatás gyakorlóitól. Mert amikor azt mondják - Vejkey képviselő úr is beszél arról -, hogy mikor mennek a bírák nyugdíjba a környező európai országokban, soha senki nem hangoztatja a kormányzó párt soraiból, hogy az egyik esetben ez egy lehetőség, a másik esetben kötelezettség, és ez óriási különbség közte. Amikor csak a bíráknak kell akkor elmenni, másoknak nem kell, akkor mindenkire vonatkozik ez a jogszabály, akkor ez teljesen egyértelmű, elfogadhatjuk, de miért?

Aztán miért teszünk különbséget - ahogy már oly sok felszólaló mondta - a vezető és a nem vezető bíró között? Miért kell különbséget tennünk közöttük? Egyikük miért 65, másikuk miért 62? - megmagyarázhatatlan. Mert ha azt mondta volna államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság előtt, hogy a 62 évet azért hozzuk be, mert addig ki lehet őket nevezni még, mert akkor még három évet le tudnak tölteni, akkor még el is tudnánk fogadni, hogy akkor neki is 65 éves korban szűnik meg. De a jogszabály nem ezt tartalmazza, hanem azt mondja, hogy nem láthatja el a vezetői tisztségét a 62. életévét betöltött bíró. Tehát ez azt jelenti, hogy 62 éves korban ez meg fog neki szűnni, tehát akkor sem láthatja el 65 éves koráig, tehát megint egy diszkrimináció, megkülönböztetés, amit nem lehet megindokolni sem szakmailag, sem biológiailag, semmilyen szempontból ezt logikusan nem lehet megindokolni. Tehát pontosan ugyanott fogunk tartani.

Nyilván a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel kapcsolatosan be fogja adni a módosító indítványait, és tudjuk nagyon jól, hogy valószínűleg ez nem lesz elfogadva. Mint ahogy be fogjuk adni a tekintetben is, amit elnök asszony is jelzett, hogy talán a határozatlan időre szóló kinevezéseknél meg kellene gondolni azt, hogy szükséges-e ez a 62 éves korhatár, mert itt felvetődik nyilván a tanácsvezetők kérdése, akik szakmai rátermettségük, nagyobb tudásuk, nagyobb tapasztalatuk alapján szerezték meg ezt az úgymond vezetői tisztséget, hogy ők tanácsvezetők. Akkor náluk mi indokolná azt, hogy 62 éves kortól ezt nem tölthetik be, mikor éppen ezek a szakmai indokok azok, ami miatt ők betölthetik, amiért legalkalmasabbak erre a tisztségre? Ezek olyan ellentmondások, amelyek alapján nem lesz logikus maga a jogszabály.

Tehát ezt a jogszabályt még tovább kellene finomítani, ezen még tovább kellene változtatni, akkor elfogadható lenne - sajnos egyelőre úgy tűnik, nem reméljük, hogy sok változás lesz benne -, és akkor talán el tudjuk mi is fogadni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Szilágyi Péter képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Az én érveim sem fognak sokban különbözni az előttem elhangzott ellenzéki érvekhez képest, azonban nem tudom megállni, hogy államtitkár úr expozéjának a felvezetőjére ne reagáljak.

Államtitkár úr azzal kezdte az expozéját, hogy a második Orbán-kormány - mondom, hogy pontosan milyen szavakat használt - az egyes rétegszakmák és a nem hatékony struktúrák felülvizsgálatában eredményeket érjen el. Ezeket nagyon veszélyesnek tartom, államtitkár úr, amikor a bírói kart egy olyan kontextusba helyezi, hogy itt pusztán egy rétegszakmáról van szó, mint akár a természetgyógyászok. Úgy gondolom, ez sokkal súlyosabb kérdés, itt az igazságszolgáltatásról, egy különálló hatalmi ágról beszélünk, semmiképpen nem tartom szerencsésnek, hogy ön ezzel a felvezetéssel kezdte ennek a törvénynek az expozéját.

A következőkben azt szeretném ismertetni, hogy milyen indokok mentén nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és kérem, bocsássák meg, ha az előző vitában már elhangzott érveket is fogok ismertetni, de úgy gondolom, nem mehetünk el ezek mellett, hiszen az érvek ugyanazok.

(19.40)

Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak tiszta vizet kell önteni a pohárba, és ki kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat miről szól. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a kormányzat meg kíván szabadulni a senior bírói kartól, meg kívánnak szabadulni a vezetők egy részétől. Az, hogy most 62 éves korról 65 évesre emelték a korhatárt, az egy kozmetikázása ennek a törekvésnek, hiszen ebben a törvényjavaslatban találunk egy olyan rendelkezést, hogy a 65 éves életkor 2022-ig lesz érvényes. Tehát önök nagyon jól lehatárolták azokat az életkorú bírókat, akiktől önök meg kívánnak szabadulni.

Azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy nem tartja-e veszélyesnek azt, hogy egy politikai párt, a kormány egy másik hatalmi ágnak az ügyeibe, annak tagjai összetételébe úgy kíván beleavatkozni, hogy megpróbálja meghatározni, hogy az egyes életkorú tagjai vajon milyen politikai nézetet vallhatnak? Ezt önök nem tudhatják, de feltételezik ezt. Mondok egy példát, hogy milyen kusza helyzetet fog eredményezni, ami véleményünk szerint nem fogja egyébként megállni az uniós jog próbáját, de hogyha kiindulunk az ebben a jogszabályban foglalt állapotból, akkor egy olyan helyzet fog kialakulni, hogy az 1942-ben született bírák 70 évesen mennek nyugdíjba, az '52-ben születettek 65 évesen, és mondjuk, az 1962-ben születettek ismét 70 évesen, hogyha 70 éves korban fogják meghatározni akkor a nyugdíjat.

Az uniós jog szerint nincsen lehetőség arra, hogy egy egyszer már megállapított magasabb életkori felső határt csökkentsenek. Ez a javaslat el fog bukni az Európai Bíróság előtt. De valóban, én úgy gondolom, mindannyian tudhatjuk, hogy mi ennek a törvénynek a valódi célja, de szükséges azonban részletesebben is foglalkozni vele, hiszen számos olyan érvet tudunk felsorolni, amivel egyrészről ezzel a törvényjavaslattal a Fidesz az önmaga által gyakorolt szimbolikus politika egyik csapdájába került. Itt Staudt Gábor képviselőtársam már említette, hogy az alaptörvénybe belevették a történeti alkotmányértelmezést, ezzel nyilvánvalóan gesztust is kívántak gyakorolni a Jobbiknak, illetve maguk is így gondolják, hogy erre szükség van. Igen ám, csak az a jogszabály, az az 1869-es törvény, amelyikre az Alkotmánybíróság hivatkozik, egyértelműen megmondja, és idézem: "Az emberi szellemi teljesítőképesség tapasztalati felső határa 70 év." Tehát én úgy gondolom, hogy nem lehet védeni. Nem lehet védeni, mert hogyha az Alkotmánybíróság határozatát önök elfogadják - márpedig önöknek nincs más választásuk, mint el kell fogadni ezt a határozatot -, és hogyha önök fontosnak tartják a történelmi alkotmányértelmezést, akkor önöknek egyszerűen a 70 éves életkorhoz képest nincsen alternatívájuk, ez a 65 év sem az.

De van további aggályos pontja is ennek a javaslatnak, és itt valóban a diszkriminatív elemekre szeretnék én is kitérni, valószínűleg ismételni is fogom az előzőleg felszólaló képviselőtársaimat. Ahogy már Staudt Gábor képviselőtársam is mondta, más foglalkozásokhoz képest - nem csak rétegfoglalkozásokhoz képest - súlyosan diszkriminatív rendelkezés lesz az, hogy nem kaphatják meg a nyugdíjat azok a bírák, akik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett az Alkotmánybíróság határozata értelmében betölthetik a hivatásukat. Ez egy nagyon súlyos diszkriminatív rendelkezés, ez el fog bukni az Alkotmánybíróságon. De szintén ide kell vennünk azt a diszkriminatív rendelkezést, amelyik már valószínűleg a törvény előző vitájában is elhangzott, hogy itt a bíráknak a hatályos törvény alapján, illetve a hatályon kívül helyezett, a meg sem született törvény alapján elbocsátott bíráknak a tulajdonhoz való joga is súlyosan fog sérülni, hiszen amikor ők a bírói kinevezésüket megkapták, a 70 éves korral számoltak. Így az előző törvény alapján 8 éves jövedelmüktől esnek el, a jelenlegi törvény alapján, amennyiben kiállja az alkotmányosság próbáját, akkor pedig 5 évi jövedelmüket nem fogják megkapni.

Szintén van még egy pont, amely megfontolásra érdemes lehet, hogy a folyamatban lévő munkaügyi jogvitákban mi fog történni, hogyha mégis visszahelyezésre kerülnek a bírák. A javaslat szerint akkor lesznek visszahelyezhetők a hivatalukba, amennyiben a határozat meghozatalakor már nem kapnak nyugdíjat. Tehát nem elég, hogy a visszahelyezésről szóló bírósági döntés után, de még az ismételt kinevezésről szóló köztársasági elnöki határozat előtt fel kell függeszteni a nyugdíját. Ez lehet, hogy önmagában nem egy diszkriminatív elem, de mindenképpen egy büntetésnek fogható fel.

Összességében, nem kívánom sokáig húzni a szót, azonban én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat messze túlmutat a bírói kar, a parlament, a kormány vagy akár a politikusok kérdésén. Itt tulajdonképpen egy olyan kommunikációról van szó a kormány részéről, amely a bírói karban, legalábbis annak egy részében megpróbál egyfajta bűnbakot képezni. Ez azért veszélyes, mert az állampolgárok, akik a bírósági eljárásokban nem azt mérlegelik, hogy politikai meggyőződése szerint milyen az a bíró, aki az ő ügyeiket bírálja, hanem azt mérlegelhetik, hogy az a bírói kar, az a bíró, aki az ő ügyét tárgyalja, mennyire befolyásmentesen tud eljárni az ő ügyében, mennyire végezheti el pártatlanul a munkáját.

Azt gondolom, hogy az a kommunikáció, amit önök elkezdtek ezzel a törvényjavaslattal - már az előzőleg benyújtott törvényjavaslattal is -, mindenképpen megingathatja az állampolgároknak azt a hitét, hogy itt elmozdíthatatlan, a kormánytól független hatalmi ágról van szó. Nem szeretném, államtitkár úr, hogyha ez a mentalitás, ez a félelem esetleg az állampolgárokban olyan érzeteket szülne, hogy igazából már nem fogják érezni a bíróságnak azt a tekintélyét, amely egyébként jelenleg megvan.

Összességében az LMP nem fogja tudni támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megköszönöm Darák Péter elnök úrnak és Handó Tünde elnök asszonynak a személyes jelenlétet, hogy megtisztelték a mai vitánkat.

Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/7984. számon ismerhették meg képviselőtársaim. Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon a vita megkezdésére kerül sor.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

Felszólalások:   129-147   147-173   173-183      Ülésnap adatai