Felszólalás adatai

DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Amikor a kormány nagyjából lassan fél éve megkezdte működését, világos vállalásokkal állt neki a feladatának. Vállalta, hogy egyensúlyi pályán tartja Magyarországot, stabilizálja az államháztartást, az államháztartás finanszírozását, megvédi a lakosságot, a hitelfelvevőket és a lakossági megtakarításokat egyaránt. Vállalta azt is, hogy a világgazdasági válság közepette egy olyan stabilizációs programot hajt végre, aminek alapján kilábalhatunk a válságból, és megindulhat egy gazdasági növekedés. Vállalta, hogy átalakítja az adórendszert, versenyképesebbé teszi a gazdaságot, ezáltal is serkentve növekedési képességét. Vállalta azt is, hogy az államháztartást, amelynek a finanszírozása igencsak veszélyben volt, és sokszor nemzetközi szervezetektől függött, visszaviszi a piacra, piaci finanszírozhatóságát biztosítja a jövőre nézve. És vállalta azt, hogy olyan költségvetést készít, amely mindezeket keretbe foglalja, és stabil eredményekké, tartós, meg nem rengethető eredményekké teszi mindazt, amit a kormány elért.

Hat hónap alatt, azt gondolom, kevéssé vitatható, hogy a kormány sokat dolgozott, és rengeteget elért a célkitűzéseiből, ezért köszönet illeti mindazokat, akik a kormány munkáját támogatták, köszönet illeti elsősorban azokat a képviselőket, akik a benyújtott javaslatokat alaposan megvitatva, átgondolva szavazataikkal támogatták, és természetesen azokat is, akik konstruktív kritikákkal illették ezeket a javaslatokat. Ez a munka nem vitatható, ha az ország perspektíváját, jövőbeni lehetőségeit nézzük, akkor kedvezőbb helyzetbe hozza az ország minden egyes lakosát.

Nem vitatható az sem, hogy amikor a kormány elkezdte működését, fenyegető veszélyeket kellett elhárítani, az euró árfolyama, emlékezzünk, márciusban 310 forint felett volt, igencsak kétségessé vált, hogy a devizaadósok tartozásai törleszthetők lesznek-e, megrengeti-e ez az ő élethelyzetüket, megrengeti-e ez az egész bankrendszert és így lényegében a bankrendszerben felhalmozott lakossági megtakarításokat is. Magyarország kockázati megítélése ebben az időszakban rossz volt.

Tekintsünk vissza erre a félévre, hogy ezekből a vállalásokból mit sikerült elérni. Azt gondolom, a legkönnyebb, a mindenki által folyamatosan figyelhető mutató, a forint/euró árfolyam alakulása már önmagáért beszél.

(8.50)

Ez önmagában méri, hogy az elmúlt időszak pénzügypolitikája, költségvetési politikája mennyiben tekinthető sikeresnek. Ez az árfolyam lényegesen megerősödött és stabilizálódott, messze nem mutat olyasfajta kilengéseket, mint amiket a korábbi időszakban tapasztaltunk.

Ha ennél pontosabb mérőszámokat is akarunk figyelni, akkor megnézhetjük, hogy az ország úgynevezett kockázati besorolását, megítélését, árazását tartalmazó nemzetközi mutatószámok javulnak, ezek az úgynevezett CDS-árak, amelyek 600 bázispont felett, tehát 6 százalék felett is voltak márciusi-áprilisi időszakban, ami azt jelenti, hogy a világ adott egy jó 6 százalékos esélyt arra, hogy Magyarország nem lesz képes törleszteni a tartozásait. Ez azóta lement a harmadára, tehát harmadolódott a világ szemében annak kockázata, hogy Magyarország rossz adós lenne és ne tudná csökkenteni a tartozásait, sőt lement 200 bázispont alá, 2 százalék alá is ez a kockázat; értelemszerűen az elmúlt időszak munkájának eredményeként.

Nem olyan régi fejlemény, hogy a világ egyik legnagyobb hitelminősítője, a Standard & Poor's javított Magyarország hitelminősítésén, jelezve, hogy a besorolása az eddigi úgynevezett negatív kilátásról - miszerint még tovább romolhat - most már stabillá válik, tehát elismerte ez a hitelminősítő - igen szigorú kritériumokat alkalmazó hitelminősítő -, hogy a magyarországi költségvetési, gazdaság- és pénzügypolitika lényegében stabilizálta az országot. Már csak azért is fontos ez, mert ha megnézzük az elmúlt időszakot, nincs olyan ország Európában, illetve nincs olyan, befektetésre javasolt ország a világon, amelynek javult volna a hitelbesorolása. Magyarország az egyetlen ezek között az országok között, amely az elmúlt időszakban, a válság időszaka alatt javítani tudott a hitelbesorolásán.

Ugyancsak ilyesfajta, tőlünk független, semleges elemzőket idézve érdemes az OECD-nek egy nyári elemzését elővenni, amely már a 2010. költségvetési év egyes mutatóit elemzi, előrevetítve azt, hogy a Magyarország által vállalt költségvetési számok 2010-ben is ugyanúgy fognak teljesülni, ahogy eddig. Az OECD készített egy olyan kalkulációt, hogy ha nem lenne válság, és minden ország olyan mértékben tudna növekedni, amilyen mértékű növekedésre egyébként képes és képessé teszi az ő költségvetési politikája és adórendszere, akkor vajon mennyi lenne az ő költségvetési hiánya, az úgynevezett strukturális hiány.

Tehát megtisztítjuk a költségvetési gazdálkodást a válság hatásaitól, és megnézzük, hogy ideális helyzetben az országok között ki hogyan szerepelne, és mindenki számára meglepő - olyannyira, hogy ezt londoni elemzők igencsak felkapták utána -, hogy Magyarország szerepelt a legjobban, nemcsak a régióban a legjobban, nem az európai országok között a legjobban, hanem az összes OECD-ország között az OECD számításai szerint Magyarország lenne képes a legstabilabb költségvetési politikára és a potenciális növekedéséből fakadóan a legnagyobb költségvetési többlet elérésére a világon; megelőzve a skandináv országokat, megelőzve sok más fejlett OECD-országot.

Azt kell hogy mondjam, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez nem önös érdekeket szolgáló politikai propaganda, ez tőlünk független, meglehetősen jó reputációval, hírnévvel rendelkező nemzetközi szervezetek semleges elemzése a magyarországi pénzügyi-gazdasági és költségvetési politikáról.

Hasonlóan pozitív véleményt fogalmazott meg a londoni székhelyű Economist Intelligence Unit egyébként, amikor kifejezetten az ország versenyképességét és munkaerőpiacát vette elemzés alá, összehasonlítva a visegrádi országokkal, és arra a következtetésre jutott, hogy az adóintézkedések és egyéb kormányzati intézkedések hatásaként a visegrádi országok közül a magyar munkaerőpiac lesz a legversenyképesebb 2010-ben már munkaerő-termelékenység és munkaerőköltség vonatkozásában. Mindezek a külső elemzések.

Nézzük, hogy a hazai tényszámaink mit mutatnak! A jegybanki alapkamat, ami márciusban 9,5 százalék volt még, ma már 7,5 százalék, és független elemzők rendre azon a véleményen vannak, hogy a monetáris politikának lehet még mozgástere a további csökkentésre is. Egy, csak részben a piacról finanszírozható államháztartás ma már teljes egészében finanszírozható a piacról, az állampapírpiac teljes egészében újraéledt, a hitelforrásokat Magyarország számára biztosító befektetők úgy látják, hogy Magyarország jól gazdálkodik, jó adós, és érdemes számára hitelforrásokat rendelkezésre bocsátani.

Ennek is eredménye, hogy az állampapír-hozamok, amelyek 13-14 százalék körül voltak márciusban, már 8 százalék alatt vannak, ami részben azt jelenti, hogy olcsóbb finanszírozni az államadósságot - ez nyilván kevesebb adófizetői pénzt emészt fel -, de azt is jelenti, hogy mindez nyomást gyakorol a piaci hitelekre is, tehát a piacon felvehető hitelek kamatszintje is folyamatosan ugyanilyen sebességben csökkenhet.

Magyarország megmérettette magát a nemzetközi tőkepiacokon is, és a nyár folyamán egy euróalapú kötvénykibocsátással tesztelte, hogy a befektetők vajon tényleg olyan pozitív fordulatot látnak-e Magyarországon, és úgy gondolják, hogy már finanszírozható, stabil, megbízható működésű az ország és annak költségvetése, és az eredetileg kibocsátott mennyiséget hatszorosan jegyezték túl akkor a befektetők, tehát ilyen módon formáltak pozitív véleményt a hazai politikáról.

Emellett nem vitatható, hogy a bankrendszer megőrizte a stabilitását, és azt gondolom, hogy hosszan lehetne sorolni a külföldi és belföldi elemzőket, akik egyre derűlátóbb, egyre optimistább véleményt fogalmaznak meg Magyarország lehetőségeit, Magyarország jövőjét, Magyarország stabilitását, Magyarország növekedési képességeit illetően.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük, hogy mindez mit eredményez a jövőre nézve, mert ezt a munkát nem a mának, hanem az elkövetkezendő éveknek végezzük. Kétségtelen, hogy ezt a politikát folytatni kell, ennek a politikának már látszanak az eredményei, holott ritka az, amikor a kormány egyik hónapban elvégez egy munkát, és a következő hónapban már kiolvasható a számokból, hogy ennek volt értelme. Válság idején ezek az eredmények gyorsabban jelentkeznek, gyorsabban érezhető a kamatszinten, az árfolyamon, sok minden máson, ha egy munkának volt értelme. Erről a munkáról már hamar bebizonyosodott, hogy jó irányba mutat, tehát ezt a fajta munkát nem szabad feladni, ezt a munkát folytatni kell. Ez azt jelenti, hogy 2010-ben, amikor a válságtól még nem búcsúzhatunk el teljes egészében, szigorú költségvetési gazdálkodásra kell készülnünk.

Ennek a szigorú költségvetési gazdálkodásnak lehet azonban az az eredménye, hogy - a tőlünk független, semlegesnek tekinthető, meglehetősen rangos nemzetközi szervezetek által jósolt - erős pozícióban kerülhetünk ki a válságból. Ennek a munkának lehet továbbá az is az eredménye, hogy Magyarország kellően stabil gazdasággal és pénzügypolitikával fog rendelkezni ahhoz, hogy az ERM-2 zónához csatlakozzon, ami az euró bevezetésének előszobája, és majd alkalmas legyen az euró bevezetésére is. Szeretném jelezni, hogy a jelenlegi kormányzati munka és ezen belül a 2010-es költségvetés is az alapvető feltételei ennek az útnak, ennek a pályának. Ha ez a kormány ezt tudja folytatni, és a későbbi években is ezen a pályán marad az ország, akkor az euró bevezetése az elért eredménynek tekinthető. Nem véletlen, hogy ugyancsak nemzetközi elemzők arra utalnak, hogy a Magyarországon jelenleg folyó gazdaság- és pénzügypolitika eredményeként Magyarország akár egy évvel előbb lehet alkalmas az euró bevezetésére, mint más visegrádi országok, Lengyelország vagy Csehország.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a fajta költségvetési politika ezzel együtt hitetetlen politikai önfegyelmet és elkötelezettséget igényel; rengeteg, rövid távon népszerűtlen és csak középtávon megtérülő intézkedések részei ilyesfajta költségvetési gazdálkodásnak. Tehát kétségtelen, hogy ez egy próbája a költségvetést támogató politikai erőknek, de azt gondolom, hogy olyan próbája, ami évekre jó példát mutat, évekre előre meghatározza, hogy mi az a fajta, mi az a minőségi politizálás, ami jó irányba terelheti az országot, és reméljük, hogy ez kellő példát mutat majd az utánunk következő kormányoknak is.

Nézzük részleteiben, hogy ennek alapján, ezen elvek mentén a 2010-es költségvetés hogyan, milyen számok szerint lett kialakítva. A 2010-es költségvetés összeállításakor fontos előre jelezni, hogy lényegében korábban meghatároztuk azokat a bevételi számokat, amelyekhez a költségvetést igazítani akartuk. Ez az elmúlt húsz évben a rendszerváltás óta először fordul elő a költségvetés-tervezés időszakában, hogy nem az adóbevételeket igazítjuk az egyébként egyfajta tehetetlenséggel mozgó államháztartás kiadási igényeihez, hanem fordítva: megnézzük, hogy különösen a válság idején milyen teherviselő képességgel rendelkezhet a gazdaság és a lakosság. Először erről alkotunk törvényt, ennek alapján kikalkuláljuk, hogy milyen bevételre számíthatunk akkor, amikor egyébként meg akarjuk tartani vagy növelni akarjuk az ország versenyképességét, és olyan változásokat szeretnénk mindenképpen megtartani, amelyek segítik a foglalkoztatást, csökkentik a munkára rakódó közterheket.

(9.00)

Ha ezeket a változásokat végigvittük, akkor kikalkuláljuk, hogy milyen bevételekre számíthatunk, és ehhez igazítjuk a költségvetés kiadási oldalát. Ez a fajta tervezési logika - azt gondolom, különösen válság idején - elengedhetetlen ahhoz, hogy a válságkezelés ne csak stabil, hanem növekedésre képes pályán tartsa az országot.

Sokszor felmerül ezzel kapcsolatban, hogy rendben van, hogy a bevételeken nem akarunk változtatni, nem akarunk növelni, tehát a válság okozta bevételkiesést nem akarjuk adónöveléssel ellensúlyozni, de miért nem akarunk adósságot növelni, magyarán, miért nem gondolkodunk jövő évre magasabb hiánycélban. Annak örülök, hogy ez azért szakmai megbeszéléseken egyfajta egyértelmű következtetés, tehát nem kell mindig az elejéről magyarázni, de ezt az alkalmat szeretném megragadni, hogy jelezzem, a költségvetési hiánycél miért fontos. Az nem egy absztrakt, valamiféle megmagyarázhatatlan erővel bíró dolog, amit meg sem szabad kérdőjelezni. Igenis, hétköznapi módon megmagyarázható, hogy a költségvetési hiánycélt miért kell tartani jövőre, miért nem szabad adósságot növelni.

Azt gondolom, tapasztalhattuk nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt tapasztalhattuk, hogy milyen ára van Magyarország számára, ha Magyarországról elkezdenek úgy gondolkodni, hogy nem jól finanszírozható, nem megbízható adós, nem fogja tudni tartani azokat a vállalásait, amelyeket esetleg tett. Láthattuk, hogy ennek milyen hatása van a forintárfolyamra, láthattuk, hogy ennek milyen hatása van a kamatszintre. Márpedig ma a világban, amikor némileg megcsappantak a hitelforrások, minden egyes hitelező pontosan megnézi, hogy hova rakja a pénzét, kinek adja a pénzét, és akinek adja, mennyire megbízható, mennyire tartja be a saját ígéreteit. Ha valaki a hiánycél kérdését feszegeti, azzal akar játszani, akkor nyilvánvaló, hogy a forintárfolyammal játszik, amely a devizaadóssággal rendelkező lakosságot és vállalkozásokat egyaránt érinti, és nyilvánvaló, hogy a kamatterhekkel játszik, ami ugyancsak az egész ország, az egész gazdaság versenyképességét érinti.

De egyébként is látjuk, hogy a meglévő államadósságunk milyen kamatterheket jelent egyáltalán a költségvetés, a gazdaság számára. Jó 1200 milliárdos nagyságrendű az a kamatteher, ami nagyjából idén és jövőre is jelentkezik a költségvetésben. A válság megmutatta, hogy akik ilyen szintű adósságállománnyal rendelkeznek, azok lényegesen kiszolgáltatottabbak, lényegesen kevésbé tudnak megállni a saját lábukon. Nem gondolom, hogy Magyarország számára egyáltalán felmerülhet az a kérdés, hogy hiánycélnöveléssel ezt az adósságállományt növelni kellene. Azt gondolom, a válság mindenki számára megtanította, hogy a saját meglévő felhalmozott jövedelméből érdemes gazdálkodni és növekedni a jövőre nézve, és a hitelből való növekedésben mindig benne van az elbukás lehetősége. Nem öncélú tehát az az állítás, hogy a jövő évi költségvetést egy előre rögzített 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycél mentén tartjuk fontosnak megtervezni. Ennek rengeteg pozitív hozadéka van, és rengeteg kockázattól mentesíti az országot.

Tisztelt Országgyűlés! Arról is előzetesen döntött a kormány, hogy idén a költségvetés benyújtását és tárgyalását a még megoldható leggyorsabb módon szeretné végigvinni. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy válság idején különösen fontos, hogy az ország egy elkötelezett, stabil, megbízható, jó hatékonysággal működő képet mutasson magáról, bebizonyítsa, hogy válság idején éppen hogy a lehető legjobban érti a feladatait, hamar meg tudja hozni a szükséges döntéseket, és ezzel üzenni tud a vállalkozóknak, a befektetőknek, a piacnak, hogy láthatóan ugyanezt a gazdálkodást fogja folytatni a továbbiakban is.

(Gulyás József elfoglalja jegyzői székét.)

Ezért történt az, hogy a szokásokhoz képest három héttel korábban került a költségvetési törvény benyújtásra. Jelzem, hogy ebből egyébként megoldandó technikai kérdések adódtak. Hogy csak egy példát említsek, a költségvetési törvény benyújtásának időpontjában, miután az még szeptember elején történt, erre a tanévre vonatkozó tanulólétszám nem volt ismert, tehát konkrétan a tanulólétszámhoz kapcsolódó egyes juttatások precíz, számszerű meghatározása nyilván a költségvetési törvény parlamenti vitája során történhet. Ilyen módon nem is látom értelmét, hogy például a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos elképzelésekről politikai riogatás folyjon, hiszen nyilvánvaló, hogy ennek a juttatási rendszernek a végleges változata a tanulólétszám ismeretében be se kerülhetett a törvénybe. Azt gondolom, ezt nyugodtan meg lehet erősíteni a nyilvánosság előtt, hogy ennek a végleges változata a parlamenti vita során fog bekerülni a törvénybe, tehát nincs értelme azzal kapcsolatban bármiféle ellenőrzést megfogalmazni, ami bevallottan nem végleges változat.

A költségvetési törvény mellett értelemszerűen két másik törvény is benyújtásra került, amelyek elfogadása a költségvetés végrehajtásának a feltétele. Az egyik a költségvetési törvény végrehajtásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó, köznyelven úgynevezett költségvetési salátának hívott törvény, a másik pedig egy 2009-es egyes költségvetési tételeket módosító törvény. Ezt a három törvényt a jelen expozémban egyaránt kívánom érinteni, hiszen ennek a három törvénynek az együttes elfogadása szükséges a 2010-es költségvetés megalapozásához.

Nézzük, hogy a költségvetés elkészítése során milyen makrogazdasági feltételekből, feltételezésekből indultunk ki! Elemzői vélemények arra utalnak, hogy a globális növekedési kilátások már a világgazdaság visszaesésének a fordulatát jelezhetik előre. Ez a visszaesés talán már elérte a mélypontját, bár nyilván minden elemző, így kormányzati előrejelzés is ezzel kapcsolatban csak kellő visszafogottsággal, óvatossággal fogalmazhat. Azonban az is látszik, hogy a kilábalás valószínűleg lassú, elnyújtott és fokozatos lesz. Ezzel együtt likviditási problémák már enyhülni látszanak a gazdaságban, bár a hitelezés aktivitása is csak lassan éledezik.

Mindezzel együtt az szinte ma már kijelenthető, hogy ha a világgazdasági folyamatokban, a jelenlegi világgazdasági folyamatokban nem áll be kedvezőtlen fordulat, akkor Magyarországon a kormányzat munkájának eredményeként is jövő évben már megindulhat egyfajta gazdasági növekedés. A kérdés, hogy jövő évben mikor áll be ez a fordulat. Lényegében elemzői vita arról zajlik, hogy mikor áll be; van, aki már az egész évre növekedést jelez, míg a kormányzat igyekszik óvatosan eljárni ezekkel az előrejelzésekkel kapcsolatban, és úgy látja, hogy az év során, az év folyamán, esetleg az év második félévére állhat be ilyesfajta növekedés, de az év teljes egészére nézve még nagyon enyhe visszaeséssel számolunk.

Mindez azonban azt is jelenti, hogy ha ugyancsak ezt a pénzügyi, gazdasági, költségvetési politikát folytatjuk tovább, és tovább működünk ennek a tervezett költségvetésnek a kereteiben, akkor a növekedés el fogja érni Magyarországot, ahhoz már nem kell új kormányzati intézkedés, ez meg fog történni az országgal a jelen kormányzati intézkedések és a világgazdasági kilátások eredményeként.

Arra számítunk, hogy az exportlehetőségek bővülése várható a jövő év során a piacon. Ez elsőként a vállalati gépberuházásokban, majd az ipari termelésben lesz tetten érhető, és a következő években garantálhat ez már tartós növekedést. De arra számítunk, hogy ezt Magyarország akár régiós versenytársaihoz képest is jól ki fogja tudni használni, részben az adóátalakítás okozta export-versenyképesség növekedése miatt is.

2010-től már számítunk a hitelaktivitás erősödésére, valamint arra is, hogy az adórendszer átalakításának pozitív jövedelmi hatásai is kedvező befolyást gyakorolhatnak a kereseti viszonyokra. Ettől függetlenül az óvatos gazdasági előrejelzéseink keretében a válság hatásaként még egy 1 százalékos fogyasztás-visszaesésre, a belső fogyasztás visszaesésére számítunk 2010-ben. Ezzel együtt a külső értékesítési lehetőségek jelentős növekedésére számítunk, ami egy magasabb bérdinamikát, már az év bizonyos időszakában akár meginduló létszámbővítést is lehetővé tesz, de jelezve, hogy továbbra is az óvatos tervezés talaján állunk, összességében foglalkoztatásbővülést még nem jeleztünk előre jövőre. Ez egyébként a válságból való kilábalás sajátja is, hogy előbb indul be a gazdasági növekedés, a vállalkozások előbb kezdenek új megrendelésekhez jutni, és utána kezdenek létszámbővítésbe, tehát jövőre is elsősorban a meglévő foglalkoztatás megtartása, annak a megvédése a kormányzati intézkedések célja. Ez ugye meg is valósul járulékcsökkentés, tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlése és egyedi támogatási programok keretében.

Ezzel együtt a közszférában úgy látjuk, hogy az ez évben bővülő foglalkoztatás a jövő évre megtartható. Ennek a bővülésnek lényegében az "Út a munkához" program eredményei az okozói. Ez a program a jövő évben is folytatódni fog, egyébként azt a fajta létszámgazdálkodást, azt a fajta fegyelmezett létszámgazdálkodást, amit az idei évben bevezetett létszámstop garantál a közszférára, a jövő évre is meg kívánjuk tartani.

(9.10)

Az inflációt illetően úgy látjuk, hogy a közvetett adóemelések árindexre gyakorolt hatása átmeneti jellegű; ez év elején tarthatja még relatíve magasabban az inflációt, de az infláció mértéke az év második felére, év végére már 2-3 százalék körül alakulhat, ami azt jelenti, hogy éves átlagban egy körülbelül 4 százalékos, pontosabban a költségvetési tervezésben 4,1 százalékos inflációra számítunk.

Tisztelt Képviselők! Ezen túl még az általános keretszámokon belül érdemes megismerni, hogyan alakulhat a magyar államadósság, és hogyan alakulhat egyébként az adóelvonások mértéke, az úgynevezett adócentralizáció.

Az államadósság - amelyet GDP-arányosan szoktunk mérni, hiszen lényegében az a legbeszédesebb mutatószám, hogy az ország gazdasági teljesítményéhez képest mennyi adóssága van -, az GDP-arányosan a gazdasági visszaesés idején elkerülhetetlenül növekedést mutat, hiszen a GDP, az ország gazdasági teljesítménye csökken, és ezáltal nő az adósság aránya. Miután jövő évre is gazdasági recessziót, nagyon kis arányú gazdasági recessziót jósolunk, ezért nyilván elkerülhetetlen, hogy a jövő évben érje el a tetejét ez az adósságpálya, de úgy gondoljuk, hogy ha ezt a költségvetési politikát folytatjuk tovább, akkor ez egy gyors fordulatot is eredményezhet, tehát a jövő évben már el tud kezdeni csökkenni az az államadósság, ami egyébként jelentős kamatterheket ró a költségvetésre.

Ez az államadósság a jövő évben, ha bruttó módon számoljuk, akkor 79,2 százaléka lehet a magyar GDP-nek. Azért jeleztem, hogy bruttó módon számoljuk, mert a jelenlegi, nemzetközi szervezetek által biztosított összesen 20 milliárd eurós hitelcsomag egy része csak látszólag növeli az államadósságot, hiszen egy jelentős részét saját magunk nem költjük el, hanem tartalékban tartjuk - ez a jegybank devizatartalékait növeli -, magyarán ez olyan adósság, aminek rögtön megvan a fedezete is. Ha ilyen módon megtisztítjuk az államadósság számait, akkor a tényleges nettó államadósságunk 76,2 százaléka a GDP-nek. Jelezném, hogy ez a 27 uniós tagállam átlaga alatt van, még a bruttó államadósságunk is. A jövőre várt államadósság az Európai Unióban 79,4 százalék. Ugye, a bruttó államadósságunk is valamivel ez alatt van, a nettó államadósságunk pedig lényegesen ez alatt.

Ami pedig az úgynevezett adócentralizációt illeti, amit sokszor versenyképességi szempontból szoktunk kiemelni, az tavalyról idénre is és idénről jövőre is enyhe csökkenést mutat. Tehát ez azt jelenti, hogy válság idején, amikor egyébként nem tipikus, hogy az állam saját működésének kereteit szűkebbre tudja szabni, Magyarország mégis el tudott kezdeni abba az irányba dolgozni, hogy a gazdaságnak több levegőt hagyjon, nagyobb versenyképességet, nagyobb növekedési lehetőségeket, és csökkenti a GDP-arányosan elvont adóbevételek összegét.

Ezen belül egyébként az adóbevételek aránya is lényegesen változni fog, hiszen a megszűnő tételes egészségügyi hozzájárulás és az 5 százalékkal csökkenő járulék, illetve a csökkenő személyi jövedelemadó nagyságrendileg körülbelül egy 700 milliárdos teherátcsoportosítást jelent a munkát terhelő adók irányából a fogyasztást és a vagyont terhelő adók irányába. Ez egy meglehetősen jelentős átcsoportosítás, aminek eredményeképpen egyébként úgy látjuk, hogy a gazdaság versenyképessége is jelentősen javulhat, és nagyon komoly azonnali gazdaságfehérítő hatása lehet egy ilyesfajta intézkedésnek.

Nézzük, hogy a konkrét költségvetési bevételi és kiadási főszámok hogyan alakulnak. Mint jeleztem, ezeknek a főszámoknak az összeállítási logikája idén a gazdaság teherviselő képességéhez igazodott oly módon, hogy előbb kerültek meghatározásra az adótörvények, és az adótörvényekből fakadó bevételekhez terveztük a költségvetési kiadásokat, méghozzá úgy, hogy az adósságunk ne növekedjen, hanem jövőre már egy csökkenő pályára állhasson.

Mindezzel együtt azt kell hogy mondjam, hogy miközben nominálisan a nemzeti össztermék bizonyos arányaiban növekszik jövőre - ugye, reálértékben számítunk egy 0,9 százalékos visszaesést jövőre, nominálisan egy 510 milliárd forintos növekedést -, ehhez képest igyekeztünk visszafogottan, konzervatívan tervezni az ebből származó bevételeket, és a nem konszolidált bevételi főszáma a költségvetésnek 400 milliárddal alacsonyabb, mint az idei évi prognózis. Tehát nagyon leegyszerűsítve úgy látjuk, hogy ugyan 510 milliárddal nagyobb az adóalap, nagyobb a nemzeti össztermék jövőre, de mégis 400 milliárddal kevesebb bevételre számítunk belőle, hiszen úgy látjuk, hogy a gazdasági visszaesés azért a vállalkozások veszteségességén, a fogyasztás visszaesésén keresztül gyakorolhat negatív hatást az adóbevételekre, és ezt megfelelő óvatossággal kívántuk tervezni.

Látható azonban, hogy a jövő évi költségvetés kiadási főszáma az idei évi várható kiadásokhoz képest is megtakarításokat kell hogy tartalmazzon. Nézzük, hogy ezek a megtakarítások miből kalkulálhatók. A kormány és a parlament tavasszal már elvégzett egy fegyelmezett munkát annak érdekében, hogy a költségvetési kiadások egy jelentős része ne haladja meg az ország teherviselő képességét. Ennek keretében történt a nyugdíjrendszer átalakítása, érintve a 13. havi nyugdíjat, ennek keretében történt a közszférában kifizetett bértömeg megfelelő szabályozása, ennek keretében történt a lakásépítési támogatások átalakítása, a táppénzkiadások átalakítása, és ugyan elhatározásra került, de már csak a költségvetési törvényben végezhető el az a feladat, amelyet a mérséklődő lakossági gázárak mellett a gáz- és távhőtámogatás fokozatos kivezetése jelent.

Ezekből az intézkedésekből, amelyeknek, mint jeleztem, a lényege elfogadásra került, tehát ezek nem új intézkedések, ezek ismertek, elfogadottak és kellően kitárgyaltak, ezeknek nyilván a jövő évre is van megtakarítási hatása, tehát ezek nemcsak 2009-re, hanem 2010-re és azt követően folyamatosan az ország számára takarékos működést eredményeznek. Azt kell mondjam, hogy ez önmagában azonban nem elegendő ahhoz, hogy az így előre tervezett bevételekből tudjon gazdálkodni jövő évben az ország úgy, hogy egyébként az adósságát ne növelje. Ehhez bizony az is kell, hogy az állam saját magán is elvégezze ugyanezeket az intézkedéseket, saját intézményeit is ugyanilyen vagy akár még fokozottabb takarékosságra ösztönözze. Ennek keretében a központi költségvetési fejezetek összes kiadásai az idei évi várható kiadásokhoz képest is csökkennek, az idei évi egyedi zárolások folyamatossá válnak, beépülnek a bázisba, és minden elvégezhető megtakarítást ugyancsak igyekszik a költségvetés elvégezni a központi költségvetési fejezeteken. Ennek eredményeként körülbelül 150 milliárddal alacsonyabb a jövő évi központi költségvetési intézmények kiadási főszáma, mint az idei évi. Látható tehát, hogy a legnagyobb arányú megtakarítást lényegében a kormány saját magán végezte el, közel 7 százalékkal kisebb a jövő évi kiadási főszám az idei évinél.

Értelemszerűen azonban nem csak a központi költségvetés az, amely a válság idején a lehető legtakarékosabban kell hogy működjön, meg kell nézzük, hogy melyek azok az intézmények, melyek azok a költségvetési kiadások, ahol ilyen takarékosság még várható. Évtizedes ismert problémája Magyarországnak a helyközi, a közösségi közlekedéssel kapcsolatos pénzügyi tehervállalás kiugró mértéke, amely az elköltött pénzhez képest nem párosul a kellő hatékonysággal és a szolgáltatási színvonallal. Tehát nem is újszerű ötlet, hogy ha egyébként is takarékoskodni kell az ország minden egyes intézményének és minden egyes lakosának, akkor az a takarékosság ott is legyen elvárható, ahol évtizedek óta tudjuk egyébként, hogy a pénzek nem a leghatékonyabban vannak elköltve. Tehát egyértelmű volt az az elvárás, hogy a közösségi közlekedésben részt vevő állami tulajdonú gazdasági vállalatok takarékosabban, hatékonyabban működjenek, és innen, mint ahogy ismert, egy 40 milliárdos megtakarítást vár el a jövő évi költségvetés.

Ugyancsak egy jelentős tétele, egy jelentős támogatási forrásból működő intézményrendszere a költségvetésnek az önkormányzatok intézményrendszere. Jelzem, hogy azok az évközi zárolások, évközi megtakarítási intézkedések, amelyeket az egyes minisztériumok, az egyes központi szervek elszenvedtek 2009 során, ezek értelemszerűen az önkormányzatokat nem érintették, hiszen az önkormányzatok ilyesfajta évközi intézkedéseknek nem lehetnek tárgyai, tehát az önkormányzatokkal 2010-ben szeretnénk azt a fajta takarékosságot elvégeztetni, amit mindenki más már 2009-ben elkezdett elvégezni. Az innen kalkulált, elvárt megtakarítást elsősorban feladatelvonással, feladatok számának csökkentésével, működési feltételek rugalmasabbá tételével, térítési díjak emelésével szeretnénk elérni, és az összes megtakarítás az idei számokhoz képest 6,7 százalék.

(9.20)

Ezzel is jelzem, hogy ez alacsonyabb, mint egyébként a központi költségvetési szervektől elvárt és érvényesített megtakarítás. Tételes összegben is alacsonyabb, mert a központi szerveknél 150, az önkormányzatoknál összesen legfeljebb 120 milliárdról beszélünk, és százalékos arányban is alacsonyabb, mint a központi költségvetési szerveknél.

Ismert emellett a költségvetési tervezés során az a tény, hogy a jövő év is még a kevésbé kiszámítható, nehezebben tervezhető gazdálkodási év lesz. Nem azért, mert a magyar költségvetés ne lenne kellően fegyelmezett és kiszámítható, hanem azért, mert a világgazdaság folyamatai még mindig csak kellő fenntartásokkal jósolhatóak, tehát felelős költségvetést ilyen körülmények között csak konzervatív előrejelzések alapján, és akkor is csak úgy lehet előállítani, hogy megfelelő tartalékokat tervezünk be a költségvetésbe. Így is tettünk, kifejezetten a válság hatásait ellensúlyozandó vagy stabilizálandó úgynevezett stabilitási tartalék kerül meghatározásra 79 milliárd forintos értékben a költségvetésben; az általános tartalék az ideinél valamivel nagyobb összegben: 57,3 milliárd forintos összegben kerül meghatározásra a költségvetésben, és ugyancsak egy új, kifejezetten az állam finanszírozási terheinek a mértékére és bizonytalanságára utaló úgynevezett kamatkockázati tartalék is beépítésre kerül a költségvetésbe, 50 milliárd forintos értékben.

A költségvetés tervezése során természetesen az úgynevezett plafontörvényt, tehát a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvényt és annak szabályait igyekeztünk minden tekintetben betartani. A deficit, a jövő évi államháztartási hiány mind nominálisan, mind GDP-arányosan csökken, a központi alrendszerek konszolidált elsődleges kiadásai körülbelül 8 százalékkal vannak az úgynevezett plafontörvényben meghatározottaknál alacsonyabban tervezve, és értelemszerűen a törvénytervezet, a költségvetési tervezet rögzíti a későbbi évekre vonatkozó elvárásokat is: a 2011-es belső tételek konszolidált egyenlegét, a 2012. évi elsődleges egyenlegcélt ugyancsak.

Mindezek eredményeként tudja tartani a költségvetés az ugyancsak a plafontörvényben foglalt reáladósság-csökkentésre utaló szabályt is, tehát ezeknek a szabályoknak, ezeknek a tartalmi kritériumoknak a költségvetési terv mind fegyelmezetten, sok helyen bőven megfelel egyébként. Ismerjük ezzel együtt a Költségvetési Tanács által felvetett technikai észrevételeket, úgy gondoljuk, hogy ezeket vizsgálni érdemes, és mindazokat, amiket szükséges, azokat a parlamenti szakban akár átvezethetőnek is tartjuk a költségvetési törvényen.

A költségvetés a tervezése során, tisztelt képviselőtársaim, teljes egészében garantálja emellett, hogy az egyébként nagy arányban rendelkezésre álló uniós források teljes egészében felhasználhatók legyenek a következő évben, tehát a társfinanszírozáshoz szükséges forrásokat teljes egészében tartalmazza a költségvetési terv. Mindez azt jelenti, hogy nagyságrendileg 900 milliárd forintos értékben állhat rendelkezésre Magyarország számára a 2010-es gazdálkodási év során támogatási forrás. Mindezt azért tartottam fontosnak kiemelni, merthogy látjuk, hogy egy nagyon fegyelmezett, saját pénzünkkel, saját forrásunkkal nagyon szigorúan bánó költségvetést állítunk össze 2010-re, amelynek nagyon komoly pozitívumai lehetnek az ország jövőjére nézve: nem növekszik az adósság, sőt csökken, csökkennek a kamatterheink, csökken az a fajta kiszolgáltatottsága Magyarországnak, ami az eladósodottságból fakad, és ehhez képest egy olyasfajta növekedési potenciáljavulással számolhat az ország, ami egy gazdasági kilábalással egyidejűleg egy igen jó versenyképességi pozícióba helyezheti az országot.

Emellett azonban, ha el is hangzik olyan érv, miszerint egy ilyen szigorú költségvetési politika egy éppen támogatásra szoruló gazdaságot nem fog tudni megfelelően támogatni, arra nagyon egyszerű a válasz: Magyarország az Európai Unió tagjaként olyan szerencsés helyzetben van jövőre, hogy ez a 900 milliárd forintnyi támogatási forrás rendelkezésére áll. Tehát nincs olyan forráshiány az országban, még ilyen szigorú költségvetési gazdálkodás mellett is, ami arra utalna, hogy a gazdaság szereplői, a beruházások ne lennének megfelelően támogathatók. Értelemszerűen ezek uniós pályázati kiírások kritériumai szerint támogathatóak, de ha ezeknek a kritériumoknak kellő hatékonysággal, egy jól működtetett intézményrendszerben tudunk megfelelni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy akár a hazai költségvetés teherviselő képességénél lényegesen bőségesebben állnak gazdaságélénkítésre források rendelkezésre jövőre, ezeket csak kellő hatékonysággal kell tudni felhasználni.

Röviden beszélnék a költségvetési törvény egyes fejezeteiről is, hogy azok hogyan állnak össze, milyen prioritásokat tükröznek, milyen célokat szolgálnak. A központi költségvetési fejezetek, a központi költségvetési intézmények gazdálkodása már az elmúlt években, azt kell hogy mondjam, hogy jelentősen átalakult, jelentősen szigorodott, évi mintegy 50 milliárd forintos megtakarítást az egyes költségvetési évek 2006 óta ebből a költségvetési főfejezetből elértek. Itt komoly létszámcsökkentés is megvalósult ezekben az években, egy olyan 15-20 ezer főnyi folyamatos létszámcsökkentés.

Az intézmények száma is egyébként körülbelül a harmadára csökkent a központi költségvetési fejezeteken belül, tehát itt nem ebben az időszakban kezdődik a fegyelmezett költségvetési gazdálkodás és a takarékossági munka. Úgy látjuk, hogy ennek egyfajta befejezése, megkoronázása lehet a 2010-es év, úgy látjuk, hogy a választásokig egy nagyon takarékos, egy, a lehető leghatékonyabban működő központi költségvetési intézményrendszert tud kialakítani az ország a maga számára.

A foglalkoztatottak, mint jeleztem, elértek a központi költségvetési intézményekben egy olyan létszámot, aminek a létszáma, úgy gondoljuk, megtartandó, nem bővítendő a jövőre nézve, az idei elfogadott létszámstop továbbra is érvényes, de nincs kifejezett központi költségvetési intézményt célzó létszámcsökkentési terv a költségvetésben, ez mintegy 261 ezer fő, amelynek, úgy gondoljuk, hogy egy ilyen, hatékonyságában növelt, méretében lecsökkentett intézményrendszerben helye van.

A másik fontos változás a jövő évi költségvetési törvényben, hogy ennek a törvénytervezetnek a kialakításakor már igyekeztünk nyomon követni, betartani az úgynevezett státustörvénnyel, tehát a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvénnyel kapcsolatos elvárásokat. Ez azt jelenti, hogy nemcsak méretében, hanem működésében, hatékonyságában, felelősségviselésében, teljesítményorientáltságában is egy modern közigazgatás alapjai vagy annak ismérvei alakulnak ki a 2010-es költségvetési évre.

Határozott véleményem tehát, hogy ez a költségvetés az állam tekintetében, a kormány tekintetében, a központi intézmények tekintetében egy takarékos, jól működő, hatékony állapotot alakít ki 2010-re, amely elemi érdeke egyébként is az országnak, különösen a válság idején, és ennek az átalakításnak az eredménye még az a körülbelül 150 milliárdos megtakarítás az idei évi prognózishoz képest, ami egyébként egy jelentős megtakarítás az intézmények teherviselő képességéhez képest. Ez azonban nem fűnyíróelvszerű megtakarítás, komoly prioritásokat, komoly társadalompolitikai, gazdaságpolitikai prioritásokat igyekezett érvényesíteni a költségvetési tervezés az egyes megtakarítások kalkulálásakor.

Nem véletlen, hogy például a közrend, a közbiztonság költségvetési támogatását garantáló fejezet lényegében növekvő kiadási forrásokkal számolhat. A közbiztonság növelését célzó lépések közé sorolható, hogy a közbiztonságot szolgáló testületi kiadások körülbelül 22 milliárddal növekedhetnek az idei évhez képest, ami értelemszerűen a szervezet működési területein teremti meg a feladatok eredményes végrehajtásának a lehetőségét, szolgálja az állomány megtartását, szükség szerint bővítését, és ezen túl egyes kisebb tételek, például egy 2 milliárd forintos többletforrás biztosíthatja például a kis értékű tulajdon elleni szabálysértések felderítésének a hatékonyabbá tételét, a szélsőségek elleni fellépést, a rendőrségi szakképzést.

Ilyesfajta prioritások a költségvetés más pontjain is jelentkeznek. Egyet csak visszaidéznék, mert már jeleztem, az uniós források felhasználása, a gazdaság támogatása, a gazdaságélénkítés értelemszerűen a válság idején fontos prioritása a költségvetésnek, tehát e tekintetben is kellő alapossággal kerültek megtervezésre a költségvetési kiadások.

Ha a központi fejezetekről áttérünk a társadalombiztosítás gazdálkodására, akkor azt látjuk, hogy míg 2009-re a társadalombiztosítás alapjainak a prognosztizált hiánya körülbelül 150 milliárd forintra rúg - kicsit több mint 150 milliárd -, 2010-re ez a harmadára kerül leszorításra, ez 53 milliárd forint körüli összeg.

(9.30)

Ennek teljes egésze értelemszerűen az Egészségbiztosítási Alapnál jelentkezik, hiszen a Nyugdíj-biztosítási Alap gazdálkodása jogszabály szerint egyenleget, egyensúlyt kell hogy mutasson.

Mindez abban az időben történik meg, amikor egyébként idénről jövőre megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, ami az Egészségbiztosítási Alap költségvetését illeti, jövőre már egész évben is a teljes jövedelemsávra csökken az egészségügyi járulék is - mintegy 3 százalékkal -, ami ugyancsak az Egészségbiztosítási Alap bevételeit érinti; és nyilván van egy olyasfajta, a válság eredményeként kialakuló vagy növekvő munkanélküliség, ami ugyancsak a befizetett járulékok mértékét érinti.

Mindez úgy érhető el, hogy a központi költségvetési hozzájárulások összege kompenzálhatja, korrigálhatja az egyébként a kieső bevételekből alakuló hiányt; a központi költségvetési hozzájárulások összege a társadalombiztosítás alapjaihoz jövő évre 1212 milliárd forintos összegre rúg, ez egyébként körülbelül 30 százalékkal - sőt pontosan 32 százalékkal - haladja meg az idei évi hozzájárulást. Ennek az összegnek közel a fele, 595 milliárd forint a Nyugdíj-biztosítási Alap bevételeit, 617 milliárd forint pedig az Egészségbiztosítási Alap bevételeit növeli.

A tb-alapokon belül értelemszerűen a legnagyobb kiadási tétel a nyugellátási kiadások, ez kicsit több mint 2900 milliárdos kiadási tétel, ez a teljes tb-alap kétharmadát teszi ki egyébként. Ez értelemszerűen tartalmazza a megváltozott szabályok szerinti inflációkövető januári nyugdíjemelés fedezetét is, amit 4,1 százalékra terveztünk - mint jeleztem - a jövő évre; és 2010-ben még sor kerül arra a korrekciós nyugdíjemelésre, ami a korábban, '88-90 között, '92-95 között, illetve '97-98 között nyugdíjba menő saját jogú nyugdíjasoknak jár 2, illetve 4-4 százalékos mértékben.

A tb-alapok kiadásai közül a második legnagyobb tétel a gyógyító-megelőző ellátások kiadásai, ami 719 milliárd forintos tételben az idei várható kiadásnál magasabb, 5,1 milliárd forinttal magasabb tételben szerepel a költségvetésben a tervek szerint, a benyújtott változat szerint. Azzal, hogy ezt a nominális növekményt értelemszerűen úgy kell értelmezni, hogy az a fajta szabályváltozás, ami például a tételes egészségügyi hozzájárulást, az 5 százalékos járulékcsökkentést jelenti, az a közintézményeknél - így például a kórházaknál is - eleve tehercsökkenést, tehát költségcsökkenést eredményez.

Gyógyszertámogatásra 545,4 milliárd forintos, az ideinél minimális nagysággal nagyobb előirányzat szerepel a költségvetésben. S ami az alapkezelő gazdálkodását illeti, itt értelemszerűen ugyanaz a takarékossági elv érvényesült, mint egyébként az intézmények, az állami intézmények mindegyikére, ami egy takarékos, hatékony működéshez szükséges forrást biztosít a jövő évre nézve.

A Munkaerő-piaci Alap gazdálkodásában elsősorban a válság idején jelentkező munkanélküliségből fakadó forrásigény tükröződik, emellett adminisztrációs egyszerűsítések jelentkeznek a bevételi és a kiadási oldalon is. A bevételi oldalon a vállalkozói adminisztrációt egyszerűsíti, hogy megszűnnek az egyes külön járulékok, és egy darab úgynevezett egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizetnek a vállalkozók, és ezt az adóhatóság osztja szét az egyes állami alapok között, egyébként napi gyakorisággal, megfelelően ellenőrizhető módon. Kifizetési oldalon pedig az ellátórendszer egyszerűsítését eredményezheti, hogy a vállalkozásukat megszüntetők ezután úgynevezett álláskeresési járadékban, illetve segélyben részesülhetnek a korábbi jogszerző idő megtartása mellett.

Ami az önkormányzatok sok vitát kiváltó költségvetését illeti, erről valamivel részletesebben szeretnék szólni. Ugye, mindannyian tudjuk, de azért érdemes elismételni, hogy egy pillanatra se felejtsük el: a magyar gazdaság teljesítménye a 2009-2010. évek során összesen mintegy 7,5 százalékkal csökken. Tehát ennyivel kevesebb jövedelemből gazdálkodik az ország minden egyes szereplője. Ezt a csökkenést értelemszerűen a költségvetés is elszenvedi a bevételi oldalon, és mivel célunk, hogy a gazdaság versenyképesebb legyen, és a válságból a növekedésünk serkentésével tudjunk kilábalni, ezért nyilvánvaló, hogy a költségvetés nem teheti meg, hogy a kieső bevételeket a gazdaságból elvont forrásokkal próbálja ellensúlyozni; ezt meg kell takarítania saját magán, ahogy ezt a takarékosságot mindenki más elvégzi. Csak egy megjegyzést engedjenek ide: mindeközben látjuk, hogy sok más ország most már jövőre, 2010-re - de legkésőbb 2011-re - adóemelésre kényszerül, tehát valójában nemcsak az abszolút, hanem a relatív versenyképességi pozíciónk is javul ezzel a fajta politikával, mert mi magunkhoz képest is versenyképesebb helyzetbe kerülünk, de a többiekhez képest különösen, akik pedig adóemelésre kényszerülve majd a korábbinál rosszabb helyzetbe kerülhetnek.

Ennek a fajta pénzügyi és gazdaságpolitikának, ami értelemszerűen az ország növekedését, az ország érdekeit szolgálja, a költségvetési és az önkormányzati intézményrendszerekben megvan a terhe. Ezt - mint jeleztem - a 2010-es költségvetés során a központi költségvetés meglehetősen fegyelmezetten elvégzi; a korábbi, ez évi várható kiadásaikhoz képest körülbelül 7 százalékos, abszolút összegben 150 milliárdos megtakarítást munkáltunk ki ezeknek az intézményeknek a kiadásaiban. Ennél kisebb arányú megtakarítás az elvárt az önkormányzati intézményrendszertől, egy valamivel több mint 6 százalékos megtakarítás, és bruttó összegben összesen 120 milliárd. A 120 milliárdban persze benne vannak automatikus megtakarítások, amik járulékcsökkentésből, a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetéséből, a tanulólétszám csökkenéséből fakadnak.

Úgy gondoljuk tehát, hogy ez az elvárás, ez a terv arányos módon osztja szét az állami intézményrendszer egyes szereplői között a felvállalható takarékossági intézkedéseket, különösen arra tekintettel, hogy a központi szervek egyébként 2009 során is komoly egyedi zárolásokat szenvedtek el, míg - mint jeleztem - ez az önkormányzati szektorban nem történt meg. 2010-ben azonban már megkerülhetetlen, hogy azt a takarékosságot, amit az egész ország minden egyes gazdasági szereplője, családja elvégez, azt az önkormányzati intézményrendszer is elvégezze.

Ezt a nagyságrendileg 6,1 százalékos arányú kiadási megtakarítást értelemszerűen egyedi intézkedésekkel segíteni szeretnénk; olyan intézkedésekkel, amelyek feladatelmaradást, átcsoportosítást, halasztást, rugalmasabb feladatellátást tesznek lehetővé, vagy akár saját bevételek növelését is lehetővé teszik. Ennek érdekében számos törvénymódosítást javasolt már most és tervez még javasolni a kormány az Országgyűlés számára; a tervezetekről majd értelemszerűen a benyújtásukkor beszélnék részletesen. Egy-két példát azért engedjék meg, hogy kiemeljek a benyújtott javaslatokból. A közoktatást érintő példa: olyan javaslat, ami rugalmasabb osztályszervezési feltételeket tesz lehetővé, értelemszerűen ezáltal segítve az itt elérhető megtakarításokat. Értelemszerűen ilyen válságidőszakban a fejlesztési-szakmai programok dinamikájának az átalakítását is napirendre kell hogy vegyük. Ami viszont még ennél is fontosabb - és már jeleztem a felvezetőmben -, hogy a tanulólétszám, a demográfiai folyamatok alakulása értelemszerűen automatikus része kell hogy legyen a költségvetési tervezésnek. Erről - mint jeleztem - az elkövetkezendő hetekben lesznek egyébként pontos adataink, de ezt a tervszámok alakulásánál szükségszerűen figyelembe kell hogy vegyük.

A szociális területen azt kell mondanom, hogy ilyen időszakban minden egyes párhuzamosságot az intézményrendszerben, az ellátórendszerben, ami még fellelhető, ki kell szűrnünk, amellett, hogy egyébként a térítési díjaknál, ahol lehet, ott a sokkal logikusabb családi jövedelemszámításra kell hogy javasoljunk áttérni.

Emellett számos prioritást is tartalmaz az önkormányzati költségvetési előirányzatok fejezete 2010-ben. A közoktatásban az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program tovább folytatódik, ennek keretében a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szüleinek az érdekeltségét a gyermekek rendszeres óvodáztatásában továbbra is támogatni kívánjuk. A pedagóguspálya fontosságának elismerését, ezen belül különösen a halmozottan hátrányos helyzetű, valamint sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok ösztönzését, az osztályfőnökök anyagi megbecsülését ugyancsak, azt gondoljuk, hogy támogatni kell a 2010-es költségvetésben. A szociális ágazatban - sokszor elhangzott, de azt gondolom, fontos kiemelni - az "Út a munkához" program sikereit tovább akarjuk vinni, tovább akarjuk örökíteni ennek a programnak a bővítésével és fejlesztésével, így 13 milliárddal több forrást szán a költségvetés jövőre erre a programra, és emellett az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatás hatékonyságának a növelése érdekében is tervezünk egyedi intézkedéseket.

(9.40)

Ugyancsak fontosnak tartjuk a kisgyermekes anyukák munkaerő-piaci helyzetét javítani, erre is kész a költségvetés többletforrást rendelkezésre bocsátani. Ez tartalmazhat mintegy ötezer új bölcsődei férőhely működtetéséhez való hozzájárulást, támogatja a költségvetés a családi napközit és egy új ellátási formaként a családi gyermekfelügyeletet is. Emellett értelemszerűen szükségesnek tartjuk az önkormányzati támogatási rendszer áttekinthetőbbé, hatékonyabbá tételét is, ennek érdekében csökkenhet a normatív hozzájárulások száma, amely egyébként növelheti az önkormányzati gazdálkodás mozgásterét is.

Az önkormányzati fejlesztések körében két fontos tétel, amelyekből egyébként összességében a költségvetés számára megtakarítás származhat, hogy azokat a hazai fejlesztési forrásokat, amelyek kiválthatók uniós forrásokkal, értelemszerűen a költségvetés számára olcsóbb, ésszerűbb forrásokkal szeretnénk is kiváltani. Jeleztem, hogy az uniós források rendelkezésre állása a 2010. évi költségvetési gazdálkodási évben nem vitatott, és meglehetősen nagy arányban állnak rendelkezésre, ezért ésszerűnek tűnik, hogy ahol tudjuk, a hazai költségvetési fejlesztési forrásokat ilyen uniós forrásokkal váltsuk ki. Emellett az EU-s támogatással megvalósuló önkormányzati beruházások önerejének a kétcsatornás támogatási rendszerét is szeretnénk egyszerűsíteni. Ezt oly módon tennénk meg, hogy azt a kört, amelyik eddig a saját forráskiegészítését igénybe vette, ott egyszerűen egy magasabb támogatási intenzitást szeretnénk megállapítani az uniós támogatások keretében.

Nagyjából végigmenve a költségvetés legfontosabb főszámain, szeretnék röviden kitérni az Állami Számvevőszék már ismert, a nyilvánosság előtt már bemutatott jelentésére is. Azt kell mondanom, hogy egy nagyon konstruktív, gyümölcsöző munka zajlik a költségvetési tervezés során az Állami Számvevőszékkel és annak munkatársaival, ezért szeretném már eleve a köszönetemet kifejezni. A folyamatos munkakapcsolatban nagyon hasznos szakmai segítségben részesült a költségvetési tervezést folytató munkatársak csapata is. Örülünk mindazoknak a pozitív megállapításoknak, amelyek ebben a jelentésben a költségvetési tervezést illették, és megfontolunk számos jobbító szándékú javaslatot is, ebből néhányat kiemelnék.

Mindannyian tudjuk, el is mondtam többször is, hogy a 2010. évi úgynevezett makropálya - tehát, hogy a gazdaság teljesítménye hogyan fog alakulni - bizonyára visel kockázatokat, nem azért, mert a magyar költségvetési tervezés ne lenne most kellően fegyelmezett, hanem azért, mert a világgazdasági folyamatok bizonytalansága jósolható pillanatnyilag. Ha megnézzük, hogy egyébként tőlünk független elemzők milyen típusú előrejelzéseket adnak, akkor egyértelmű az a következtetés, hogy a kormányzati előrejelzés ma az óvatosak, a konzervatívak közé tartozik, és rendre nálunk optimistább előrejelzések jelennek meg, tehát e tekintetben már igyekeztünk a lehető legkonzervatívabban eljárni. Jeleztem, hogy még egy reálértékben visszaeső, nominális értékben növekvő GDP mellett is jelentősen csökkenő adóbevételekkel terveztünk, ezzel is csökkentve a kockázatot, és jeleztem azt is, hogy egyébként jelentős tartalékokat építettünk be a költségvetésbe, a megszokott általános tartalék mellett a stabilizálási és a kamatkockázati tartalékot is szerepeltettük, éppen a bizonytalanságok kiszűrése érdekében.

A Számvevőszék jelez emellett néhány technikai, javító jellegű észrevételt a jelentésében. Ilyen például, hogy a törvényjavaslat nem használja következetesen az alrendszerek megnevezését, és nincs tökéletesen összhangban az államháztartási törvénnyel. Mi is úgy látjuk, hogy az államháztartási törvény nem került hozzáigazításra a legutóbbi törvénymódosításokhoz, tehát itt az államháztartásról szóló törvény esetleges felülvizsgálata orvosolhatja a problémát.

Egy említett témát kiemelt az Állami Számvevőszék a jelentésében, miszerint azáltal, hogy a vállalkozói adminisztráció egyszerűsítése érdekében egységesítettük a munkaadói járulékokat, és egy darab egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék van, emellett biztosítani kell, hogy ezek a befolyó járulékok ellenőrizhető módon kerülnek az alapok között elosztásra, ezt értelemszerűen a rendszer biztosítani kívánja, hiszen naponta, napi elszámolásban működő bevételi elosztást tűztünk ki célul az APEH-nak.

Ugyancsak kitér az Állami Számvevőszék jelentése a stabilitási tartalék céljának, képzésének és felhasználásának az Áht.-ben történő szabályozási szükségességére, ami valóban egy új eleme kezd lenni a költségvetési tervezésnek, tehát valóban szükség lehet egy ilyesfajta szabályozásra. Ezt a stabilitási tartalékot válság idején jelentkező, jelenleg átmeneti szükségszerűségnek tartjuk, tehát a költségvetési törvényben igyekeztünk rendezni, hogy ki és hogyan férhet hozzá, illetve rendelkezhet a stabilitási tartalék felhasználásáról.

Ami a további törvényjavaslatokat illeti, az úgynevezett salátatörvény meglehetősen nagy számú, egyes részletes módosító javaslatai az eddig elmondott költségvetési gazdálkodás fegyelmezett megvalósításának a céljait szolgálják, tehát ez a törvényjavaslat-csomag ilyen módon technikailag önálló, tartalmilag szükségszerű feltétele a jövő évi költségvetés-gazdálkodás alapjainak megteremtéséhez. Ennek megfelelően az egyes részintézkedéseket az expozéban külön nem kívánom ismertetni, ez értelemszerűen az általános vita tárgyát szolgálhatja.

Csak egy rövid kitérő a 2009. évi költségvetésre; mindezt kizárólag azért szeretném megemlíteni, hogy tisztázzuk, milyen okból szükséges egyáltalán a 2009. évi költségvetés törvényi rendelkezéseinek a módosítása. Két típuspéldát említenék: az egyik a Munkaerő-piaci Alap gazdálkodása, ahol a járulékcsökkentések eredményeként, illetve a gazdasági visszaesés eredményeként az alap nem rendelkezik azokkal a várt bevételekkel, amelyekre az év elején a költségvetési tervezés időszakában számíthattunk, ehhez képest pedig a munkanélküli-ellátások szükségszerűsége miatt körülbelül 10 milliárd forintos többletkiadással kell kalkulálnunk a korábban tervezettekhez képest. Nyilván ennek a megoldására kell hogy szolgáljon a javasolt törvénymódosítás.

Egy másik példa, ugyancsak a költségvetési gazdálkodás köréből: az önkormányzati intézményrendszerben a közoktatásban abból fakadóan, hogy a tanév időzítése eltér a költségvetési év időzítésétől, és ehhez képest (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) a járulékváltozások már a jövő év elejétől hatályba lépnek, nyilván az önkormányzati normatívák e tekintetben módosításra szorulnak még a 2009. évi költségvetésben.

Összefoglalnám tehát röviden. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Hogy a 2010. évi költségvetés milyen célokat szolgál, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy az ország hosszú távú, több évre szóló érdekeit szolgálja. Nyilvánvaló, hogy az a fegyelmezett gazdaságpolitika, amelynek már rövid távon is jó eredményei látszottak, az ország növekedését, az ország stabilitását, az ország minden egyes lakosának a később javuló életminőségét támasztja alá. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Ennek a költségvetési csomagnak a támogatását kérem minden egyes képviselőtársamtól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)