Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a költségvetési módosítók vitájában azt mondtam többek között, hogy az ország kettészakadt, most pedig azt kell hogy mondjam, hogy az ország egészségügyi értelemben is kettészakadt. Mind az ellátást, mind az emberek egészségi állapotát tekintve, két élesen különböző részre esett szét az ország. Azok jutnak jobb hazai ellátáshoz, akik amúgy is jobb helyzetben élnek, miközben rosszabb, nehezebben elérhető ellátást kapnak azok, akik eleve rosszabb helyzetben vannak.

Jól emlékszik még az ország azokra a vitákra, amelyek arról szóltak, hogy meg szabad-e engednünk, hogy az ellátásért fizetnie kelljen az embereknek, azt kockáztatva ezzel, hogy külön egészségügy lesz a gazdagoknak, és külön a szegényeknek. Jól emlékszik az ország, hogy a Fidesz milyen nagy hanggal lépett fel a szocialista-liberális kormányok törekvéseivel szemben. Mostanra viszont elcsendesedtek. Mintha már nem lenne mondanivalójuk a mai kormánypárti politikusoknak.

Pedig lenne miről beszélni, lenne néhány kérdés, amire választ kellene adniuk. Mindenekelőtt arra, hogy minden állításuk ellenére miként hoztak mégis létre kétszintű egészségügyet Magyarországon. Mondjuk ki, ha már a kormányoldal nem ismeri be: ma Magyarországon van magánegészségügy, és egyre nagyobb teret nyer, eközben pedig egyre több a szegény, akiknek egyre rosszabb ellátás jut.

Ez az egészségügyi rendszer különbséget tesz első- és másodrendű betegek között. Akárminek hívják is a kormányoldalon ezt az egészségügyi rendszert, ha valaki megbetegszik, pontosan tudja, hogy az ellátás minősége attól függ majd, hogy mennyit tudnak fizetni érte. Ha valaki nem kapja meg lakóhelye közelében a szükséges ellátást, vagy mert nincs, vagy mert lehetetlenül hosszú a várakozólista, akkor lehet, hogy az ország másik végébe kell utaznia. Vajon szükséges-e elmagyaráznom önöknek, hogy ezzel máris fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha a betegnek kell gyógyszert vinni a kórházba, akkor vajon nem fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha az ellátás minősége attól függ, hogy ki mennyi pénzt képes odacsúsztatni az orvosoknak, akkor vajon, nem fizetős egészségügyi ellátásról beszélünk?

Mi másról lenne szó, mint fizetős egészségügyi ellátásról. Márpedig, ahol fizetni kell az ellátásért, ott külön ellátást kapnak a szegények és a gazdagok. Ahol fizetni kell az ellátásért, ott kétszintű egészségügy alakul ki. Akkor lesz egyrészről elitellátás, és lesznek szegénykórházak. Ebben az országban ekkora szegénység mellett, egyre romló egészségügyi rendszer mellett ennek következményei katasztrofálisak.

Az emberek egészségi állapota romlik, az adatok kétségbeejtőek. Tény, hogy a daganatos megbetegedések száma emelkedett, és egyre több ember haláláért felelősek, sőt egyre több a kiskorúakat érő megbetegedések száma is, az agydaganat és a fehérvérűség a leggyakrabban előforduló és halált okozó rákos megbetegedés volt a fiatalkorúak esetében.

Megszokhattuk, hogy keringési betegségekben és a hozzájuk köthető halálozásban Európa legrosszabb statisztikáit produkáljuk, de ez már a daganatos megbetegedéseknél is így van. Az ország a jövőjét teszi kockára, ha nem tesz semmit. Lehet itt toldozgatni-foldozgatni az egészségügyi rendszert, lehet bűvészkedni a kórházi struktúrával, de amíg a finanszírozást nem teszi rendbe a kormány, addig csak a bajt növeli.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenki tisztában van azzal, hogy évtizedes problémákról beszélünk. Nem a jelenlegi kormány alatt romlottak el a dolgok, nem is csak a korábbi szocialista-liberális kormányok a felelősek a kialakult helyzetért. De abban igenis közös az eddig kormányzó pártok felelőssége, hogy nem fordították meg a folyamatot.

Tudjuk, hogy egy ekkora problémát csak átfogó, rendszerszintű megoldással lehet kezelni. Az LMP szerint azonban nem tekinthető megoldásnak, egész egyszerűen nem fogadható el, hogy a kormányok eddig semmi mást nem tettek, mint hagyták, olykor pedig kifejezetten elő is segítették a kétszintű ellátás kialakulását. Ez súlyos történelmi hiba.

Szemet hunyni afölött, hogy egyre több olyan ember él az országban, akinek az egészsége azon múlik, hogy mennyi pénze van, a legmegalázóbb igazságtalanság, amit csak egy kormány az emberekkel elkövethet. Ráadásul a szegénység bizonyíthatóan együtt jár az alultápláltsággal, de összefügg az elhízással, a cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel. A szegények nagyobb mindennapi stressznek vannak kitéve, ami befolyásolja általános egészségi állapotukat és pszichés teljesítőképességüket is. Különösen felháborító, hogy sokan azok közül, akik a hazai egészségügyben dolgoznak, ugyanilyen veszélynek vannak kitéve, mert a keresetükből nem jut mindig egészséges élelmiszerre, napi megélhetési gondjaik pedig folyamatos stresszforrást jelentenek.

Tétlenül nézni, hogy azok a szakemberek, akiktől az életünk függ, sorban kénytelenek elhagyni az országot, mert különben nem tudnák eltartani családjukat, tűrhetetlen. A lista, amely az egészségügyi hiányszakmákat sorolja fel, már 19 szakmát tartalmaz. Ma már nemcsak a gyógyszerek hiányoznak az egészségügyi intézményeinkből, de a szakemberek is. Nincs mivel gyógyítani, nincs, ki gyógyítson, miközben az emberek egészségi állapota egyre rosszabb. Az ország egyes részein hadikórházakra jellemző állapotok uralkodnak. Ebben a helyzetben gyógyítanak emberfeletti munkát végezve azok, akik még ki tudnak tartani a hivatásuk vagy az ország mellett.

Az LMP hónapok óta igyekszik felhívni a figyelmet: a dolgozói szegénység felszámolása a legsürgetőbb feladat ma Magyarországon. Egyre többen vannak azok, akik tisztességes munkából nem tudnak megélni. A dolgozói szegénység különösen súlyosan érinti az egészségügyben dolgozókat. Csak egy példa, de nagyon sok egészségügyi dolgozó jár hasonló cipőben: 35 éves munkaviszony után is egy klinikai dolgozó még mindig 75 ezer forint nettót keres. Önök szerint hogyan lehet ennyiből gyereket nevelni, iskolázni és elindítani az önálló életükre? De nem keresnek többet a technikusok, az ápolók, az asszisztensek, szakasszisztensek sem, se a pályájuk elején, se később. Ma olyan a helyzet, hogy a külföldön is munkát vállaló orvosok és nővérek magyarázkodnak, miért nem maradnak itthon, miközben éppen előttük kellene szemlesütve bocsánatot kérni a kormányzati politikusoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a parlamenti vitanapot tartjuk az egészségügy helyzetéről, és holnaptól már más témákat fogunk tárgyalni. Az LMP azonban nem tekinti lezártnak a vitanapot. A vita szerintünk csak most kezdődik. Ennek a vitának van néhány olyan alaptétele, amit nem tekintünk megkérdőjelezhetőnek.

Először is: a szegénység nem jelenthet egyet a betegséggel. Senkinek nem múlhat azon a felgyógyulása vagy túlélése, hogy mennyi pénze van. Aki ezt nem fogadja el, az felmondta az alapvető társadalmi szolidaritást.

Másodszor: az egészségügy helyzetének további romlását csak radikális forrásbevonással lehet megállítani. Minden egyes döntés, ami nem erről szól, csak a probléma megkerülését jelenti, azt, hogy a kormány nem tud mit kezdeni a helyzettel. Abba bele se merünk gondolni, hogy esetleg nem akar.

Harmadszor: az egészségügyet nem kezelheti a kormány maradékelven. Nem tekinthet rá úgy, mintha csak egy lenne a számos megoldandó probléma között. Rendszerszintű megoldásra van szükség, következetes és őszinte politikára.

Negyedszer: ha a kormány fizetős egészségügyet akar, azt ismerje be. Ha nem akar, amit őszintén remélünk és követelünk, akkor viszont ne is tegye lehetővé bújtatott eszközökkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészség túl drága ahhoz, hogy ne költsünk rá. A mai helyzet hosszú távú költségei rettenetesen magasak lesznek. Azonnali radikális és rendszerszintű beavatkozásra van szükség. Egyenlő, jobb minőségű ellátásra és megbecsült szakemberekre van szükség, hogy megállítsuk az ország további szétszakadását. Köszönöm a figyelmet. (Ikotity István tapsol.)

(19.40)