Felszólalás adatai

Javasolom, hogy abban sem kétkedjünk, hogy egy ismeretlen Árpád-kori temető megmentése és feltárása, egy román kori templom helyreállítása vagy éppen egy gótikus ülőfülke helyreállítása egy megmaradt középkori belvárosban nemzeti érdek. Két nemzeti érdek között csak ostoba ember próbál hierarchiát felállítani. Ilyen nincs! Tudniillik akkor a jelző, ami mindannyiunk számára fontos, elveszíti a jelentőségét.

(20.40)

Vagy valamire azt tudjuk mondani, hogy ez nemzeti érdek, azt állítom, hogy a munkahelyteremtés, a beruházás, következésképpen a beruházói érdek az, azt állítom, hogy nemzeti kulturális értékeink feltárása, védelme az, akkor helyes, ha ezek között egyensúly van és nem valamiféle hierarchia. Ebből az egyensúlyból kiindulva, miközben könnyen elképzelhető, hogy ez csak egy hipotetikus, egy elméleti megközelítés, hogy ilyen van, mégis az arányok nagymértékű felborulása két oknál fogva állhat elő. Az egyik szubjektív, ebben azok a gondolatok, amelyek akár egy személyre, egy hozzáállásra vonatkoztak, és Cser-Palkovics képviselő úr elmondta - én ezzel egyetértek, szerintem ez így van -, ugyanakkor én ezt nem rendszerszerű megjelenési formának tekintem, hanem egy olyan szubjektív hozzáállásnak, amikor valakinek ez lehetőségében áll, és az egyensúlyt, az előbb említett két érdek közötti harmóniát felborítja.

Van azonban egy másik is, amikor objektív okok miatt borul fel az egyensúly. Ilyen objektív ok lehet egy jogszabály, egy miniszteri rendelet, egy kormányhatározat vagy esetleg egy törvény. Én azt állítom önöknek, hogy ezzel a törvénymódosítással objektíve borítják fel az egyensúlyt, egy olyan helyzetet hoznak létre, amikor nemzeti érdek és nemzeti érdek között dönteni kell majd úgy, hogy az az egyik irányba arányvesztéssel eltolódik. Szerintem ez baj.

Itt elő kell hozni olyan példákat, amelyek életszerűek. Ha nemcsak az ország Házáról és nemcsak egy darab papírról nézzük ezt, hanem a valóságot szemléljük, akkor különböző esetek mutatják, hogy mit jelent az arányeltolódás. Amennyiben ez egy belvárosi épület - hallottunk ilyen példát, és a példa igaz -, akkor ennek a kivédése, megmentése bár nem egyszerű, de rendszerjelleggel megoldható. Vannak azonban másfajta esetek, amikor e miatt a törvénymódosítás miatt ez nem lesz megoldható. Én kívánom mindenkinek, hogy szembekerüljön olyan problémákkal, mint egy olyan nagyberuházás esete, amikor is a nagyberuházás területileg is nagy területet igényel. Ilyen például a kecskeméti Mercedes beruházása, ahol nem egy városközpont egy épülete vagy egy épülettömb, hanem egy addig ismeretlen, feltáratlan, sok-sok-sok négyzetméter az, amit egy beruházás megkezdése előtt a régészeknek fel kell tárni.

Itt közbe kell vetnem egy mondatot. Önök 2010-ben, még a nyáron, akkor fülkeforradalomnak nevezték, nagy lendülettel szétverték a kulturális örökségvédelmi szakszolgálatot. Én nem ismerek olyan intézményt és hivatalt, egyetlenegyet sem, és nem csak a kultúra területén, amelyet ne lehetne vagy ne lehetett volna kritizálni. Egy dolgot tudok: nagyberuházások esetén egy akkora ország, mint a miénk, ahol színvonalas, azonban számszerűleg kevés régész dolgozik, ért a szakmához - akik azok, azok értenek, de kevesen vannak -, egy ilyen nagyberuházásnál egy megyei vagy akár regionális hatóság és az ott rendelkezésre álló hozzáértő személyzet képtelen annyi idő alatt megoldani a feladatot, ami a nemzeti kulturális örökség védelmét jelenti. Fizikálisan képtelen, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak.

Ez lehetne most egy múltbeli példa, mert hogy azt mondják, hogy 2008-ban ez volt, akkor volt a Mercedes beruházásnak a régészeti feltárása, és majd később ez más lesz. Szerintem itt tévednek. Kérem, hogy gondoljuk végig közösen. Azokban az esetekben, amikor nagyberuházások érték Magyarországot, ráadásul olyanok, amelyek az ország különböző területeit vagy éppenséggel az országot átszelve jelentkeztek - ilyenek voltak az autópálya-beruházások -. Higgyék el, ebben én vállalom a szubjektivitást, nekem is annak idején a saját kormányommal rengeteg vitám volt. De egy olyan beruházás, amely megyéken hatol át, hosszú kilométer tucatokat és láthatóan egyre gyorsabban kell a beruházói érdeknek megfelelően megvalósítani, akkor kell hogy legyen olyan objektív, e tekintetben törvényi háttér, a kultúra, a nemzeti kulturális örökség védelmezőinek a kezében, amely arány harmóniát képes biztosítani. És ez nem egyszerűen szakmai elkötelezettség, hanem a törvény ereje.

Azt hallom, hogy sikerült aláírni a kormánynak a Déli Áramlat-megállapodásnak egy előtervezetét. Kérem szépen felesleges felemlegetni, hogy néhány évvel ezelőtt a tisztelt kormánypárti képviselők, akkor ellenzékben és a miniszterelnök úr, aki akkor az ellenzék nagyobbik pártjának az elnöke volt, elmondta, hogy ez az ország nem lesz a Gazprom legvidámabb barakkja. Nem afelé kell vinni a vitát, de most felhívom a figyelmüket, hogy ezt a Déli Áramlat-megállapodást önök aláírták. Teljesen ugyanaz a tulajdonosi háttér. Én arra hívom fel a figyelmet, hogy ha ez a beruházás elkezdődik, akkor az országot délkelet-északnyugat irányban egy sok-sok-sok tucat kilométernyi vezetékkel fogják átszelni, mégpedig nagy ütemben, mert elhihetik nekem, hogy a beruházók nem fognak ismerni semmi mást, csak a szerződést, és a szerződésben leírt határidőket. Ez beruházói érdek. Egyébként teremt magyar munkahelyeket, lehet, hogy ideiglenesen, de akkor is teremt. Megállapodtunk, legalábbis úgy gondolom, hogy ez nemzeti érdek.

E szerint a törvény szerint azonban, uraim, úgy fogják keresztülszelni az országot, úgy fogják végigszántani az országot, úgy fognak szarmata és Árpád-kori temetőkön átmenni, mint a szél. Észre se fogják venni, mert a törvény arra ad felhatalmazást, hogy olyan idő álljon rendelkezésre a régészeti feltárásra, ami egy folyamatos munkánál, ami tehát nem egy helyben álló épület, hanem száz kilométereket ölel fel. Megyéken megy végig, és már réges-régen lobogtatni fogják a szerződést, hogy nekik már nem Békés megyében, hanem Bács-Kiskun megyében, sőt Pest megyében kell lenniük, mert különben sok-sok millió eurót kell büntetésként fizetni. Nem fogja őket más érdekelni, mint a szerződés, önök meg megadják ezzel a lehetőséget, hogy ilyen beruházás esetén a nemzeti kulturális örökség eddig ismeretlen része, folyó menti kultúrák, két nagy folyó közötti kultúra - elhihetik nekem - és régészeti emlékek tömkelege fog jelentkezni, amiről most nem is tudunk. Csak a magyarországi és a magyar múlt emlékei. Semmi nem fog maradni belőle, mert végigszántják az országot és azt fogják mondani, hogy itt a törvényi felhatalmazás. Nem lesz olyan szakember, aki valódi érdek mentén azt mondja, hogy e szerint a törvényi felhatalmazás szerint vállalni tudja, hogy egy ilyen gyors beruházás mellett szakmai lelkiismerettel garantáltan feltárja a területet. Nem lesz ilyen. De ha elvállalja is, azt kell mondjam, hogy sajnálatos módon ott a nemzeti kulturális örökség védelmének a nyoma sem lesz tapasztalható. Lehet ezt vállalni, amikor azt mondják, hogy tehát a kétfajta módon megfogalmazott nemzeti érdek, a beruházói gazdasági érdek hierarchiában teljesen fölé nő a nemzeti kulturális örökség védelme érdekének, csak akkor, kérem szépen, ezt mondják ki.

Én ezt helytelenítem, tudniillik lehetséges más megoldás. Elhiszem, hogy kemény tárgyalás útján, de ha más nagyberuházó, akinek érdeke volt itt Magyarországon beruházni és nem egy ház nagyságú a beruházása, hanem egy óriás területen, ővele sikerül úgy megállapodni, hogy az a magyar régészet számára is megfelelő legyen - nem hibátlan, de megfelelő -, és a beruházó is elkészítette, mert úgy látom, hogy működik a Mercedes gyár, akkor ezeket a kulturális pozíciókat botor dolog feladni.

(20.50)

Márpedig föladják.

Helyesen mondta a képviselő úr előttem, hogy nem kétségbe vonva, hogy az előbb említett beruházói érdekeket a gazdasági ügyekkel, pénzügyekkel is foglalkozó tárca és annak képviselete mutatja be, de azért, államtitkár úr, nyilván önben is fölmerül, hogy miközben ön szakmaisággal meg politikai elkötelezettséggel egy álláspontot az Országgyűlés elé tár, azért ez mégis alapvetően egy kulturális törvény, azért csak itt kellene ülnie a kormány kulturális képviseletének. Nem az a kérdés, hogy egyébként kilenc óra tájban a kormány hány tagja foglal itt helyet, hanem azt mutatja, hogy a tényleges kulturális érdekek politikai megjelenítése és képviselete a hierarchiában az önök kormánya esetén mélyen alatta van annak, amit én, hasonlóképpen, mint a kultúrát vagy a kulturális érdekvédelmet, a beruházói érdekeket is nemzeti érdeknek tartom... - alá került. Ez súlyos gond.

Az is probléma lenne, ha egy olyan szervezet állna, ami jelenleg a valóság közelében sincs, hogy a nemzeti kulturális érdek védelme megbénítana vagy ellehetetlenítene gazdasági érdeket, beruházást, munkahelyteremtést, de e tekintetben most éppen a ló túlsó oldalán vannak. Ez nem arányt állít és harmóniát teremt, hanem fölborít.

Kérem szépen, mivel ezt tények bizonyítják, mert itt pénzről van szó, a gazdasági érdek mögött egy bizonyos ponton biztos, hogy meg fogják találni a finanszírozást és a pénzt. Annyi pénzt a magyar régészet, különböző felosztásban ugyan - legyen ez a megyei múzeumi igazgatósági szervezet vagy a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat -, mint amennyit az autópálya-építések durván tíz évében kapott, ilyet évtizedek óta nem kapott, és ahogy elnézem, nem is fog. Ahhoz a limithez képest, amiről itt szó volt, töredék, és a szakmai színvonalat is megkérdőjelezi.

Ezért nekünk az a véleményünk, hogy mivel az arányt fölborítja, és teljes mértékben a beruházói fontos érdekeket teljes hierarchiába és fölé állítja a kulturális örökségvédelmi érdekeknek, ez nem szolgálja az ország érdekeit. Egyfajta érdeket, a beruházói érdeket igen, egy másfajtát, a kulturális örökségvédelem nemzeti érdekét meg nem, ezért mi ezt a törvénytervezetet elutasítjuk, és nemmel fogunk szavazni.

Elnök úr, köszönöm szépen, és a türelmét is a 27 másodperc miatt. (Taps az MSZP soraiban.)