Felszólalás adatai

És ahogy a képviselő úr is elmondta, amikor én a törvényjavaslatot elolvastam - előterjesztőként azt mondta, és Kara Ákos is beszélt erről -, érzek arra késztetést, hogy garanciális elemek kerüljenek be a rendszerbe. De amikor garanciális elemekről kezdek beszélni, akkor indukálódik számtalan új kérdés, és ezért érdekes számomra az, amit Kara Ákos elmondott, hogy a részletes vitában tényleg a bent lévő módosítók alapján próbáljuk ezt úgy csiszolni - tudom, hogy soha nem tudjuk elérni, hogy egy 100 százalékos megoldás legyen -, hogy egyrészt legyenek garanciák a munkavállaló részére, ahogy ön fogalmazott: esélyegyenlőség, de ugyanakkor ne tegye lehetővé a korrupciót sem. Tehát magával a céllal egyetértünk és támogatjuk.

Annyit hadd tegyek hozzá a vitához, mert azért gondolom, hogy ezt a kérdést sokan nyomon követik, hogy itt felszámolásról van szó. Szóval ahogy Kósa képviselő úr elmondta, a korábbi törvény, a '91. évi XLIX. törvény valóban a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szól, de itt valójában a felszámolásról esik szó, mert a csődeljárással még megpróbálják életben tartani a céget, tehát ott inkább arra vannak garanciák, hogy tovább működhessen. Itt pedig a felszámolásról van szó. Ezért fontos az, ahogy az előterjesztésben is szerepel, hogy a felszámolási költségek körét terjeszti ki az ominózus érintettekre, és hadd használjam én is azt a kifejezést, amit Kósa képviselő úr, hogy csak kölcsönbe adónak nevezem azokat, akik bérbe adnak munkavállalókat.

Tehát ha a felszámolási költségek közé bekerül ez a passzus, akkor ez azt jelenti, hogy azoknak a cégeknek, amelyek munkaerőt kölcsönöznek, a kockázata kisebb lesz. És ennek kapcsán rögtön azt mondom, ami már a vitában is látszik, hogy egy olyan cégnek, amelyikről ha tudná a beszállító, hogy holnap, holnapután vagy egy hónap múlva felszámolásra kerül, biztos nem szállítana. De azt hiszem, ezt a kockázatot egy munkavállalót bérbe adó cég nem vállalhatja fel.

Tehát ezért fontos számomra az első garancia, hogy ő, aki kölcsön adta a munkaerőt, bizton számíthat arra, hogy a díjkövetelését megkapja. Itt jön az első olyan kérdés, hogy a díjkövetelés tartalmáról is lehet, hogy érdemes lenne beszélni. Most, ebben a helyzetben csak azt mondjuk, hogy a díjkövetelését megkapja, de abban a pillanatban, ha kikötjük azt, és én azt gondolom, ezért javasolnám azt - én magam nem nyújtottam be módosító indítványt, de azt szeretném javasolni -, hogy az 5. §-ba, tehát a Kósa úrék által előterjesztett törvényjavaslat 5. §-ába, amely a Bérgarancia Alap 5. § (3) bekezdését módosítja, egy fél mondat beszúrásával - és ez megoldhatná Szél Bernadett problémáját is -azt mondanánk, hogy: aki köteles továbbadni. Tehát nem teheti meg azt, és itt vitatkozom azzal, amikor azt mondják, hogy a munkavállaló így-úgy - nem! A munkavállaló nem tudja meg, ő csak egyet tud: ahova korábban járt dolgozni, azt a céget felszámolják, nem tud menni. De hogy az őt kölcsönbe adó megkapta-e a díjat, vagy sem, arra neki nincs garanciája, vagy megtudja, vagy nem.

Tehát én ezért gondolom azt, hogy a törvény erejénél fogva kell ezt a második garanciát kikötni, hogy amennyiben a bérbeadó megkapta a díjat, akkor x napon belül legyen köteles kifizetni. És az, amiről Gyimesi képviselő úr beszélt, egy másik elem, hogy a dokumentációra, az információra arra az esetre, hogyha nyugdíjba menne, vagy mondjuk szolgálati időt kell elismerni, bizony erre is kapjon garanciát. Itt érzek egy ellentmondást, miközben ezt csak az asztalra teszem, de nem vállalnám fel én magam sem a megváltoztatását, hogy a felszámolásról szóló törvény a felszámoló számára olyan szabályokat állapít meg, pont azért, mert ez egy garanciaalap, aminek minimális bevétele van, hogy a felszámolók megpróbálják kikerülni, hogy ne kelljen a Bérgarancia Alapot igénybe venni.

Az akkori jogalkotásban mi arra gondoltunk, hogy igen, a felszámolót köteleznünk kell arra, hogy lehetőleg érjen el a felszámolás során olyan bevételeket, hogy a felszámolás költségét és a saját felszámolói díjának a fedezetét megteremtse. Ha a Bérgarancia Alaphoz kell fordulni, ez már korlátozza a felszámolói díj elszámolási lehetőségét. Ezért állhat elő, azt hiszem, az a probléma, amiről Gyimesi és Vigh képviselő urak beszéltek, hogy bizony számunkra teljesen természetes lenne, hogy a felszámoló igenis törekszik arra, hogy minél előbb jussanak a szerencsétlen vagy bajba jutott munkavállalók a munkabérükhöz, az elvégzett munka után járó tisztességes bérhez, ők pedig ezt millió módon próbálják akadályozni, vagy próbálják kikerülni, hogy ne kelljen a Bérgarancia Alaphoz nyúlni. Egyetértünk azzal, hogy igen, legyenek azonos feltételek.

És itt a Szél Bernadett által felvetett kérdésről én a következőt gondolom. Amikor azt mondja, hogy a kölcsönbe adó már kifizette az adott időre járó munkabért, azt gondolom, hogy ez a dolog független ettől. Tehát ebben az esetben elfogadom azt, ami az alap-előterjesztésben van, a T/7456. számú törvényjavaslatban, hogy ha felszámolási költségek közé bekerül ez a díj, akkor ezt ki kell fizetni, függetlenül attól, hogy a bérbeadó egy olyan bérbeadó, aki kifizette a díjat. De ez az ő kockázata, és azt gondolom, nem helyes, hogy átvállalja ezt a kockázatot.

És ha ezt tesszük, én azt gondolom, hogy ez a módosítás új munkahelyeket valójában nem fog tudni létrehozni, de abban segít, hogy lehetőség szerint a bérbeadók ne kerüljenek csődhelyzetbe, ne kerüljenek felszámolásra, mert akkor magukkal ránthatnak másokat, akiknél ez semmiképpen nem lenne indokolt. Tehát én mindenképpen még egyszer aláhúznám, hogy kell egy garancia arra, hogy kifizetik a munkavállalót, tehát a bérbeadó a megkapott díjból továbbadja az aktuális munkabért.

A másik, hogy azt mindenképpen gondoljuk végig nagyon alaposan, hogy ne lehessen visszaélni ezzel a rendszerrel. Tehát itt a felszámolónak lesznek kötelmei.

(16.00)

Tehát végig kell gondolnunk a felszámolók magatartását, és nekik milyen kötelezettségeik lesznek, hogy tényleg meggyőződjön arról, hogy annyi volt a munkavállalók száma, akiket kölcsön adtak, és az értük járó díjazás is arányban van, tehát semmiképpen ne lehessen visszaélni a helyzettel, hogy mondjuk egy felszámolás során a kölcsönbe adók korlátlanul juthassanak olyan összeghez, ami valójában esetleg nem illetné meg őket. Tehát magyarul: ne teremtsünk lehetőséget a korrupcióra.

Ezzel együtt a problémafelvetést is, a kezdeményezést is jónak tartjuk, de szeretnénk magunk is hozzájárulni ahhoz, hogy ebből egy olyan javaslat legyen, ami nem növeli a kockázatot egyik oldalon sem.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)