A felszólalás szövege:
TÓTH FERENC, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 12 igen szavazattal, 3 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.
A javaslat megszünteti a kinevezett vezetői rendszert, és lényegében visszaállítja a korábbi szabályozást, azaz elfogadása esetén magasabb vezetői, illetve vezetői beosztást csak megbízással, az eredeti munkakör mellett lehetne ellátni.
(21.00)
A megbízás határideje kötött, maximálisan 5 év. Új elemként a vezetőt a megbízást követő második év elteltével minősíteni kell. Ez lehetőséget ad a felek számára, hogy áttekintsék az addig elvégzett munkát, s az esetlegesen szükséges változtatásokat meglépjék.
Tisztelt Országgyűlés! A vezetői megbízatás lejárta előtt legalább 3 hónappal ismét minősítésre kerül sor, amely már a teljes vezetői ciklus eredményeit értékeli, vizsgálva az esetleges jövőbeni terveket is. A kinevezett vezetői rendszer megkötötte a munkáltatók kezét, ráadásul nem volt világos, hogy egyik vagy másik ágazat vezetői miért kerültek kinevezett, illetve megbízott vezetői pozícióba. Problémát okozott a vezetők javadalmazása is, hiszen azt nem lehetett differenciálni sem az ágazati, sem az intézményi sajátosságok alapján, s nem volt mód a nagyobb teljesítmény elismerésére, azaz nem volt kellőképpen ösztönző sem.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
TÓTH FERENC, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alapról szóló T/1811. számú törvényjavaslatot az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ez év december 6-ai ülésén tárgyalta meg az általános vitára való alkalmasság szempontjából.
A törvényjavaslat a közelmúltban megkezdett nemzetpolitikai lépések sorozatát folytatja, évtizedes előzményei pedig új hangsúlyt kapnak az eltelt évek tapasztalatai nyomán. Eközben nem változott az alapvető cél, előmozdítani a határon túli magyarságnak szülőföldjén való boldogulását. A kedvezményezettek köre kiterjed valamennyi érintettre és az ott élők szervezeteire, önkormányzataira, közepesnél nem nagyobb vállalkozásaira, sőt bizonyos feltételek mellett magukat nem magyar nemzetiségűeknek vallókra is, csupán politikai pártra vagy közvetlen politikai tevékenységet folytató szervezetre nem.
A Bethlen Gábor nevével fémjelzett pénzalapból, amelynek feltöltésére elsősorban a magyar állam vállal garanciát, szintén nagyon széles tevékenységspektrumban igényelhető támogatás. Ezek sorából ki kell emelnünk, hogy magánszemély és vállalkozó is pályázhat nevelés, oktatás, képzés, továbbképzés, illetve tankönyv- és taneszköz-támogatásra, ösztöndíj elnyerésére, de ugyanígy pályázhat közoktatási és felsőoktatási, tudományos kutatást, fejlesztést végző intézmény és háttérintézmény is.
(10.30)
Az oktatási-nevelési támogatásnak az óvodásokra való kiterjesztésével az óvodai oktatási intézményekben tanító pedagógus is támogatásban részesülhet, és meghatározott továbbképzéseken vehet részt. Mindez a magyar identitás vállalása kedvéért történik.
A rendelkezésektől azért is várható nagyobb eredményesség, mert a korábbi célelőirányzatos tervezés nem tudta követni a szomszédsági relációban egyetlen költségvetési éven belül többször is változható nemzetpolitikai célokat, valamint a bázisszemlélet sem alkalmazkodott az aktualitásokhoz. Ez a körülmény az átláthatóságnak sem kedvezett. A Szülőföld Alap jogutódjának számító Bethlen Gábor Alap működésénél viszont eleven, a valóságos szükségleteknek megfelelő célok rugalmas követése a kiindulás. Ebben garanciát jelent a Magyar Állandó Értekezlet elvi iránymutatása, valamint a MÁÉRT mellett működő szakbizottságok szakmai iránymutatása a források elosztására az egyes szakterületeken.
Tisztelt Országgyűlés! Örömmel jelenthetem, hogy az oktatási, tudományos és kutatási bizottság egyhangúlag ítélte általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Mivel ez a tény nagyon hasonlít a más bizottságok általi fogadtatáshoz, jó hangulatú, konstruktív vitát remélhetünk, melynek végén nagy arányban fogadhatjuk el a törvényt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Korunk emberét egyre inkább veszélyeztetik a tulajdon értelme, akarata és keze munkája eredményeként létrejött dolgok. A sokfajta emberi tevékenység végeredménye, a létrehozott eredmények az ember ellen fordulnak. Ez tűnik a mai ember élete legkeservesebb és legáltalánosabb tényezőjének. Ezért az embert egyre nagyobb félelem tölti el. Fél attól, hogy munkájának gyümölcsei - nem mind és nem is a többségük, hanem az a néhány, amelyikért különösen megdolgozott - ellene fognak fordulni. Ezért keresni kell, mi az oka annak, hogy az a minden ember kezében levő képesség, hogy uralma alá hajtsa a földet, szembefordult az emberrel, és érthető módon szorongást kelt, tudatos vagy nem is tudatosított félelmet olyan csapásoktól, amelyek a ma élő egész emberiséget fenyegetik.
Ezek a gondolatok, ez a diagnózis nem a csernobili vagy a fukusimai katasztrófa nyomán, hanem még 1980-ban II. János Pál pápa Redemptor Hominis kezdetű enciklikájában fogalmazódtak meg, s azzal a figyelmeztetéssel folytatódnak, hogy a Föld javainak fölhasználásában tisztességgel és értelmesen kell eljárnunk.
Így kell eljárni a nukleáris energia alkalmazása során is, mert a technika fejlődése és az emberi kultúra mai formája, amelyben a technikai tudományok elsőbbséget élveznek, megkövetelik az erkölcsi élet és az etika fejlődését is, mert különben a technikai civilizáció aligha teszi méltóbbá a világot az emberhez. A nukleáris energia, illetve ennek minden alkalmazása egy évszázada immár a jó és a rossz forrásaként egyaránt aposztrofált és időnként démonizált dolog. Jó, mert egyértelműen olyan csúcstechnológia, amely lényeges technikai forrása lehet a közjó megteremtésének, a közjónak, ami nem más, mint a legteljesebb élet megvalósításához szükséges társadalmi életfeltételek összessége, anyagi és szellemi értelemben egyaránt.
A nukleáris energia hazai alkalmazása elég nyilvánvalóan szolgálja a közjót, még a japán katasztrófa hatása alatt és a potenciális veszélyek elismerése mellett sem vonható ez kétségbe. Nemcsak azt a nyilvánvaló hasznot kell itt tekinteni, hogy a Paksi Atomerőmű a legolcsóbb termelő és az ország villamosenergia-termelése 42 százalékát adva lényeges szén-dioxid-kibocsátást takarít meg, hanem az ország ellátásbiztonságához való hozzájárulása révén az ország kiszolgáltatottságát is lényegesen csökkenti.
Tisztelt Ház! Kétség nem férhet ahhoz, hogy a nukleáris energia nem alkalmazható sem a technika fejlődésének, az alkalmazási tapasztalatoknak a folyamatos követése, de még kevésbé a társadalom részéről történő gondos ellenőrzés nélkül, ami nemcsak törvényi, hanem erkölcsi normákat is kell hogy kövessen.
A kötelezettségek nyilvánvalóan terhelik a nukleáris energia alkalmazóját, a társadalmi kontrollt megvalósító intézményrendszert, sőt minket is, akik a törvényeket hozzuk. Ezek a törvények, éppúgy, mint a nukleáris energia alkalmazásának technikai, biztonsági feltételei, rendszeres felülvizsgálatra szorulnak, hogy a változó, lényegében folyamatosan szigorodó társadalmi ellenőrzés hatékonyan megvalósulhasson.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvénymódosítás néhány fontos, a kormányzásban és a közigazgatásban bekövetkezett változás átvezetése mellett, mint az Országos Atomenergia Hivatal jogállásának törvényi szinten történő szabályozása, elvi szempontból is új, lényeges elemeket tartalmaz, s kívánja ezekkel kiegészíteni az atomtörvényt.
A törvény gazdagabbá válik az értelmezését, követését elősegítő részletekkel, meghatározásokkal, amely meghatározások, mint például a rendszer, rendszerelem, nukleáris rendszer vagy rendszerelem tekintetében nem mindig szerencsések, sőt egyesek talán mellőzhetők is lennének, de a szándék egyértelmű és támogatandó.
Elkerülhetetlen ez a korszerűsítés az atomtörvény szintjén, hiszen nemcsak a magyar közigazgatási rendszerben, de az atomenergia alkalmazásának területén is számos változás, új feladat jelentkezett, mint például a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása, ami új feladatokat ró az engedélyesre és a hatóságra egyaránt.
Nem célom, hogy a terjedelmes törvényt és az ahhoz benyújtott 30 oldal terjedelmű módosítást tételesen elemezzem, de néhány fontos tételét e módosításoknak szeretném a Ház figyelmébe ajánlani.
Egy törvény akkor teljes, ha az engedélyesre és az engedélyt felügyelő hatóságra egyaránt világosan megfogalmazza a kötelezettségeket. A nukleáris energia alkalmazásáról szóló törvénynek pedig az a sajátossága, hogy a biztonsági célokat teljesítendő kötelezettség formájában rögzíti. Magától értendő alapvető biztonsági célkitűzés az ember és a környezet védelme az ésszerűen megvalósítható legmagasabb szinten az ionizáló sugárzás káros hatásaival szemben, de a közjó érdekében a nukleáris energia alkalmazásából eredő haszonnak egyértelműen felül kell múlnia az alkalmazásából eredő kockázatot.
Ezt a mérleget meg kell vonnunk, hiszen esetünkben nem egy elvonatkoztatott tulajdonossal állunk szemben, hanem haszonélvezői vagyunk mindannyian az atomerőmű termelésének, s egyben az állam a tulajdonosa is ennek a létesítménynek.
A társadalom kockázatérzékenysége és értékelése szubjektív, és érthetően befolyásolják a japán katasztrófához hasonló, sőt annál jelentéktelenebb események is. A felelős politikusnak és a döntéshozónak azonban a bevezetőben idézett magasabb erkölcsi felelősség tudatában kell értékelni a kockázatot, és a lehető legjobban kell támaszkodni a tudományra és a szakértelemre. Ezen az alapon kell kezelni majd az atomerőmű célzott biztonsági felülvizsgálatát, azt a bizonyos stressztesztet is.
Fontos eleme a kötelezettségek meghatározásának, hogy a nukleáris biztonság mellett megjelent a védettség fogalma is. Ez is új eleme életünknek, amivel foglalkozni kell a nukleáris energia alkalmazójának. Helyeselni lehet a módosításokat az atomtörvényben. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy csak egy iparág ügye a terrorizmus elleni védelem és védettség. Az atomerőművet meg kell védeni az ilyen támadásoktól, éppúgy, ahogy az iskolát, a pályaudvarokat vagy a repülőtereket is. A védelem műszaki megvalósítása lehet eltérő, de a dolog össztársadalmi jellege nem.
A javaslat egyértelművé teszi a szereplőket - kormány, felügyelő szervek és az engedélyes - és a felelősségeket is egyaránt. A felelősségi határok pontos meghatározása azért is fontos, hogy az állami felügyelet, amely a társadalom érdekeinek hatékony védelmét szolgálja, valóban hatékony legyen, és az engedélyes felelősségvállalását ne fedjék el bürokratikus engedélyezési eljárások. Az átalakítások engedélyezésének javasolt ésszerűsítése egyben jó jele annak is, hogy az üzemeltető biztonság iránti elkötelezettsége a kívánt színvonalon van, amit én egyébként személyesen elég sokszor tapasztalok, lévén, hogy ott lakom az erőmű tövében.
Fel kell hívnunk, tisztelt képviselőtársaim, az előterjesztő figyelmét arra, hogy az új atomerőmű létesítése tekintetében az engedélyezés, sőt átfogóan a nukleáris biztonság szabályozásának kérdését is az előterjesztés indokolásában egy ígérettel aligha lehet elintézni. Az új vagy létező blokkok biztonságának szabályozásában nem lehetnek alapvető eltérések, és az engedélyezés racionalizálása, amit ma az indokol, hogy a hatóság képes legyen érdemi kérdésekre koncentrálni, még inkább érvényes lesz az új blokkok létesítésének engedélyezése során.
A transzparencia és a társadalmi részvétel fontos eleme politikánknak, ennek értelmében üdvözölni kell azt a módosítást, amely szerint az engedélyesnek és az atomenergia-felügyeleti szervnek a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságát, a nukleáris biztonsági követelmények teljesítését, a kockázat mértékét, a létesítést és az üzembe helyezést megelőzően, valamint a teljes üzemidő alatt rendszeres időközönként teljeskörűen elemezni, értékelnie kell és annak eredményét a honlapján nyilvánosságra kell hoznia.
(15.10)
Hangsúlyoznunk kell, hogy a nyilvánosság a társadalom érdekében valósul meg, és nem sérthet társadalmi vagy biztonsági érdeket.
Tanulságos megfigyelni, hogy a transzparencia tekintetében az előttünk járó országok ezen a téren milyen körültekintőek. A transzparencia és a részvétel hatékony formája a lakosság és a települések társulásai. Ezek a társulások hitelesek, és megint csak személyes tapasztalatom alapján is mondhatom azt, hogy hatékonyak. Jó megoldás, hogy az engedélyesek a lakosságot az önkormányzati társulások útján is rendszeresen tájékoztatják. Ezek a társulások partnerei az engedélyeseknek a tájékoztatási, ellenőrzési kérdésekben egyaránt, amelyekre a Nukleáris Pénzügyi Alap is felhasználható.
Az atomenergia hazai alkalmazásától aligha tekinthetünk el. A készülő nemzeti energiastratégia alapvetése a Paksi Atomerőmű üzemben tartása és az atomerőművi kapacitás bővítése. Ebből a szempontból fontos volt pontosítani az Országgyűlés szerepét. Az új szöveg egyértelmű abban a tekintetben, hogy bármely nukleáris létesítmény, így az atomerőmű új reaktorral való bővítésének előkészítése csak az Országgyűlés előzetes elvi jóváhagyásával történhet. E módosítás a Paksi Atomerőmű telephelyén létesülő új blokkok tekintetében a gyakorlatban megvalósult és megvalósul, hiszen az érdemi előkészítő munka csak a Ház 2010. március 30-ai határozatával kezdődött. Előretekintve és figyelembe véve az energiastratégiai megfontolásokat, ennek a módosításnak is lesz szerepe.
Az atomenergia fenntartható alkalmazásának, új atomerőművek építésének előfeltétele a kiégett üzemanyag biztonságos, védett, megbízható és gazdaságos kezelése. Magyarországnak is érdeke, hogy az új lehetőségeket figyelemmel kísérje, bekapcsolódjon a nemzetközi fejlesztésekbe, és ezek figyelembevételével döntsön a nukleáris üzemanyagciklus hazai vagy külföldi megoldások alkalmazásával való lezárásáról. Legyen jogosult erre a kormány által kijelölt szerv, és legyen biztosított a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap felhasználásának a lehetősége is.
A biztonság és a védettség nemcsak műszaki kérdések, hanem az engedélyes és az intézményrendszer szakmai, erkölcsi megfelelőségének, elhivatottságának kérdése, ami nem absztrakt módon létezik, hanem konkrét személyek által megvalósuló képesség. A törvényjavaslat két szempontból érinti és tisztázza ezt a kérdést: részletezi a nukleáris létesítmény dolgozóinak feddhetetlenségével kapcsolatos követelményeket; törvényi szinten rendezi a nukleáris biztonság területén szakvéleményeket készítő szakértők szakmai tudásának előzetes értékelését, amit a javaslat szerint független szakmai testület, a Magyar Mérnöki Kamara végezne, amely alkalmas és kész az atomenergetikában érintett szakértők névjegyzékének vezetésére és a szakértői rendszer működtetésére az 1996. évi LVIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat megvitatásával és elfogadásával egy jelentős és időszerű lépést teszünk a nukleáris biztonság és a védettség szabályozása és ezáltal a megvalósítása érdekében. Meglepő lehet, de nem illetlenség arra figyelmeztetnem mindenkit, hogy ez valójában csak egy ideiglenes aktus. Az, aki azt hiszi, hogy a nukleáris biztonság és védettség terén mindent megtett, és elégedetten hátradől a székében, már rontott is a biztonság színvonalán. A törvénymódosítások egyszeri események, de a biztonsággal való törődésnek folyamatosnak kell lenni, amelyben mindenkinek megvan a maga dolga, az engedélyesnek, az intézményrendszernek, a munkavállalóknak, a vállalkozóknak, a kutatási és oktatási intézményeknek, a szakértőknek éppúgy, mint nekünk, törvényalkotóknak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szilágyi Képviselő Úr! Itt a demokrácia meg az atomerőmű között keresett valami összefüggést, és valami olyat is mondott, hogy Fukusima óta más világban élünk. Ez egyébként valóban így van, de a demokrácia és az atomerőmű egymás mellé állítása érdekes volt, csak szeretnék itt egypár dolgot az ön tudomására hozni.
A fukusimai tragédia által okozott sokk ellenére, ami egyébként egy természeti csapás volt, Magyarország lakossága támogatja az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását; szerintem demokrácia van. Nem lett atomerőmű-ellenes a francia társadalom és politika, és láss csodát, az Egyesült Királyság sem - demokráciáról beszélünk - vagy Finnország sem. Kanadában most minden atomerőmű üzemel, még az a blokk is, amelyben 17 éven át üzemszünet volt. Az Egyesült Államokban 103 atomerőművi blokk közül eddig 73 atomerőmű üzemidejét hosszabbították meg 40-ről 60 évre, a többi esetében az eljárás folyik vagy előkészületben van. Spanyolország, amely élen jár a megújuló technológiák alkalmazásában, jóváhagyta az atomerőművek üzemidő-hosszabbítását.
Tisztelt Képviselőtársam! Azt hiszem, ezekben az országokban is van demokrácia, és a világ Fukusima után olyan látványosan nem változott meg.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A közelmúltban a Sandy hurrikán 175 kilométeres óránkénti sebességgel végigsöpört az USA keleti partvidékén, ahol a becslések szerint 30-50 milliárd dollárnyi kárt okozott, 13 ezer repülőjárat esett ki, több mint 6 millió ember maradt áramellátás nélkül, sőt még a tőzsde is bezárt egy napra New Yorkban, és az események talán még az elnökválasztást is befolyásolták.
Tisztelt Képviselőtársaim! A természeti katasztrófák általában jó irányba motiválták a társadalmi fejlődést. Műszaki megoldások kidolgozását, a szervezett elhárítás létrehozását inspirálták, s ami talán a legfontosabb, a helytállást és az embertársunkért való szolidaritást erősítették és erősítik ma is. Ám korunkban a katasztrófák kevésbé üdvös dolgokat is motiválnak, mint a katasztrófaturizmus vagy a katasztrófapolitizálás.
A 2011-es évet a Japánt ért földrengés és szökőár tragédiája tette történelmileg jeles évszámmá. A katasztrófa sok mindenre rávilágított.
Egyrészt arra, hogy bár hihetnénk, hogy uraljuk a természetet, azért a víz az úr. Arra is, hogy tudásunk korlátait ne feledjük. A baj arra int, hogy az ember sohasem lehet elégedett az általa létrehozott rendszerek biztonságával, annak rendszeres vizsgálat és fejlesztés tárgyának kell lennie.
A fukusimai atomerőmű katasztrófája elsősorban nem az erőműben szolgálatot tevőket és nem a kitelepítetteket vizsgáztatta, hanem a katasztrófa megelőzéséért, majd elhárításáért felelős döntéshozókat, az állam ilyen irányú képességeit. Japánban elkerülhetetlenül politikai üggyé vált a fukusimai atomerőmű tragédiája, ám sokkal zajosabb politikai üggyé vált Európában. Az európai politika szereplői nemzeti és EU-szinten egyaránt valamilyen módon profitálni akartak a történetből. Nem nekik, hanem a stressztesztben részt vevő szakembereknek hála, az eljárás hasznos eredményekkel zárult. Persze nem azt igazolta, amit a kezdeményezők vagy épp a brüsszeli főhivatalnok, Oettinger úr elvártak, nevezetesen hogy sorra be kell zárni az európai atomerőműveket, hanem azt, hogy bár van teendő, az európai atomerőművek megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az országok jogszabályai előírnak, és amelyeket azon túl is a fukusimai katasztrófa alapján meg lehet fogalmazni.
A fukusimai atomerőmű által elszenvedett baleset - made in Japan -, ahogy a japán parlament független felülvizsgáló bizottságának elnöke, Kisho Kurokawa úr mondta: ő az alapvető oknak a japán konvenciókat, a kultúrát, a szolgalelkűséget, a fensőbbség túlzott tiszteletét, a csoportérdekeket, a szigeteffektust nevezi meg. Ugyanezt egy európai politikai ihletésű bizottság aligha mondta volna.
Az európai atomerőmű-ellenzők a technikát kárhozhatják, eszükben sincs felismerni, hogy a technika mögött - legyen szó vörösiszap-tározóról, aranybánya-zagytározóról, alpesi vízi erőmű völgyzáró gátjáról vagy atomerőműről - mindenütt ott van a tulajdonos, az üzemeltető, a felügyelő hatóság és az egész társadalom kontrollja, amely a jogszabályokon kívül az általános kultúrába ágyazódik.
A nukleáris energetika ürügyén folytatott politikai játszmák épp a lényegről vonják el a figyelmet. Mert mi is a legfőbb tanulsága a fukusimai atomerőmű balesetének? Nem az, hogy a rendkívüli katasztrófák veszélye miatt le kell mondani bizonyos technológiákról. A legfőbb tanulság az, hogy legyen bár egy veszély rendkívül kis valószínűségű, a veszélyes technológiák, így az atomerőmű üzemeltetőjének mindig rendelkeznie kell eszközökkel a következmények kezelésére úgy, hogy a környezet és a lakosság a lehető legkisebb kárt szenvedje. Magyarán, nem hagyható figyelmen kívül semmi csupán azért, mert a valószínűsége rendkívül kicsi.
Tisztelt Ház! Örömmel vehetjük tudomásul, hogy a nemzetközi ellenőrzés alatt zajló célzott biztonsági felülvizsgálat megerősítette, ezeknek a követelményeknek megfelel a Paksi Atomerőmű, és ez nem véletlen. A Paksi Atomerőmű az üzemeltető elkötelezettségének és a jól megalkotott szabályozásnak és hatósági felügyeletnek köszönhetően nem kampányszerűen s nem más erőművek balesetei láttán, hanem rendszeresen és folyamatosan foglalkozik a biztonság vizsgálatával, annak fokozásával. Az elsődleges cél az elmúlt három évtizedben az volt, hogy biztonságnövelő intézkedésekkel - mint amilyen a földrengés-biztonsági program is volt - az atomerőmű biztonságának színvonala teljesítse a hazai szabályozás követelményeit és a nemzetközi normákat.
Ám már a kilencvenes évek végétől az üzemeltető és a tudományos bázis figyelme a súlyos balesetek elemzésére és kezelésére irányult, és meghatározott biztonságnövelő intézkedéseket. Ezek végrehajtása folyik, és az üzemidő-hosszabbítás előtt álló I-es blokkon már le is zárult. Ennek köszönhető, hogy a célzott biztonsági felülvizsgálat, a stresszteszt lényegében új felismerést és intézkedést nem eredményezett. A nemzetközi felülvizsgálat során sem tártak fel olyan biztonságnövelő lehetőségeket, amelyeket a hazai szakemberek ne vettek volna figyelembe, az elhatározott intézkedéseket pedig megfelelőnek tartották.
Mit kell mégis tenni a Paksi Atomerőműben? A rendkívül kicsi valószínűségű események hatásainak kezelése terén van még teendő. Ezek nem új felismerések, hanem jószerivel kivétel nélkül folyamatban levő intézkedések, gondos elemzések alapján megtervezett műszaki megoldások megvalósítása. Ennek ütemtervét az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. határidőre benyújtotta az Országos Atomenergia Hivatalnak. Ez lesz az alapja annak a cselekvési tervnek, amelyet az Európai Unió a vizsgálatban részt vett minden tagországtól 2012. december 31-éig elvár. Ennek költségigénye több mint egy nagyságrenddel kisebb kilowattonként, mint bármilyen helyettesítő kapacitás létrehozása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy visszakanyarodjak, s indokoljam, hogyan jön ide a bevezetőben említett Sandy hurrikán. A hurrikán által sújtott területen 34 atomerőmű üzemel, ebből 24 zavartalanul üzemelt a hurrikán ideje alatt és után, 7 éppen az éves üzemanyag-átrakás és főjavítás alatt volt, s 3 biztonságosan leállt a hálózat sérülése miatt. A média hírei között erről semmit sem találhattunk, ahogy nem kényeztették a Paksi Atomerőművet a célzott biztonsági felülvizsgálat kapcsán sem.
Tisztelt Ház! A politikának nem dolga, hogy ipari technológiákat favorizáljon, de a helyes politikai magatartáshoz elengedhetetlen, hogy értékeljük azt, amire hazánk képes. A Paksi Atomerőmű célzott biztonsági felülvizsgálatát és a nemzetközi értékelést, függetlenül attól, kinek a pártján állunk, milyen technológiát kedvelünk, mint nemzeti teljesítményt, nagyra kell értékelnünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(13.00)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elődeink a kormányzásban gondoskodtak arról, hogy ne legyen sok vagyon az állam és a polgárai kezében, kivéve ez alól az egyes off-shore-ozó, másokat öngyilkosságba kergető önmagukat és barátaikat. A demokrácia általuk kialakított képlete valóban orwelli: mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek. Buzgalmuknak köszönhető: ma hazánkban a külföldi tulajdon hányada például az energiaszektorban a legmagasabb az Európai Unióban.
Magyarország megszenvedte az energiaipar külföldi kézbe adását, nálunk az áram ipari ára magasabb, mint a visegrádi országok átlagában, amihez jelentős mértékben hozzájárult a külföldi befektetőknek garantált tőkearányos profit és a valódi versenyek, illetve a kínálati piac kialakulása ellen ható hosszú távú szerződésekkel biztosított átvétel.
Alaptörvényünk szellemében ma a stratégiai infrastruktúra védett, így a 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonkörbe sorolta a Magyar Villamos Művek Zrt.-t, amelyben mindenkor biztosítania kell a magyar állam 75 százalék plusz egy szavazati többségű tulajdoni hányadát.
A védelem mellett fontos dolog a hasznosítás. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás célja a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és méltó hasznosítása a jövő nemzedéke szükségleteinek figyelembevételével. A tudatos nemzeti vagyongazdálkodásnak a tárgya a Paksi Atomerőmű, amely valóban jelentős tulajdona a magyar államnak, és valóban egyik eszköze annak, hogy biztosítsuk a jelen és a jövő nemzedék szükségleteit, óvjuk a környezetet az üvegházhatású gázok kibocsátásának következményeitől, fokozzuk a nemzetgazdaság versenyképességét és szolgáljuk a polgárok javát.
2005 novemberében, immár hét éve a tisztelt Ház, a dolog nemzetgazdasági súlyát felmérve, egyöntetűen és támogatólag tudomásul vette, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidejét, amelyet egykor 30 évre terveztek, további 20 évvel meghosszabbítják. Most annak lehetünk tanúi, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. sikeresen megteremtette a Paksi Atomerőmű 20 évvel történő üzemidő-hosszabbításának feltételeit, és az eljárás, amelyben a további üzemelés biztonságát igazolják, pozitív eredménnyel már le is zárult, mint ahogy azt Józsa képviselőtársam is már említette. Azzal, hogy ezt a szándékot 2005 novemberében az Országgyűlés tudomásul vette, elindult egy műszaki-tudományos felkészülés, ami az üzemidő meghosszabbítását lehetővé tette, és amely igazolta a továbbüzemelés biztonságát, és elindult egy jogi engedélyezési folyamat is, amelynek szabályait kormányrendelet rögzíti, és amely szabályok és követelmények a nemzetközi normákkal összhangban vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes felidézni a 2005. évi parlamenti viták sajtóját. A Magyar Narancs igen jelentős teret adott a tiltakozásnak, a tiltakozók már akkor is megcímkézték azt, amit a többség döntött, ha az a buta többség nem az egyesek által preferált vélemény mellett foglalt állást. A Greenpeace és az Energiaklub a Védegylettel az élén tiltakozott, mert mind a mai napig ők úgy vélik, egyedül ők a fenntarthatóság tudói és letéteményesei.
Az ellenzők akkor, 2005-ben azt kifogásolták, hogy az atomerőmű CO2-megtakarítására és így a kiotói vállalások teljesítésére való hivatkozás hamis, hiszen annak lejárata 2012, és hogy mi lesz utána, arra spekulálni dőreség. Nos, valóban dőreség lett volna nem számolni az évi 6 millió tonna CO2-kibocsátással, hiszen az Európai Unió 2020-ra elérendő 20 százalékos kibocsátáscsökkentési célkitűzése csakhamar, 2007-ben már megfogalmazódott az európai stratégiai energiatechnológiai tervben, amely meghatározza az utat: egy kis szén-dioxid-kibocsátás a jövő felé, s mindez már akkor, 2005-ben is következtethető volt a lisszaboni egyezményből, majd a 2006-ban kiadott Zöld könyvből.
(19.20)
Az ellenzők akkor, kényszerűen elismerve, hogy az atomerőműben megtermelt villamos energia önköltsége a legalacsonyabb, ahogy az azóta is így van, azt kifogásolták, hogy kiszámíthatatlan a radioaktív hulladék végleges elhelyezésének költsége. Erre most is az a válasz, hogy a nukleáris villamosenergia-termelés az egyetlen technológia, amely esetében az externáliás költségek internalizáltak voltak vagy vannak. A kilowattóránkénti 11 forint 60 fillér önköltségben benne van a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék elhelyezésének, valamint az erőmű leszerelésének költsége is. A kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezése azóta megoldottá vált, a nagy aktivitású hulladékok elhelyezése ma hazánkban sem technikai kérdés, hanem politikai, és ott, ahol ezt technikai kérdésként kezelik, mint Finnország vagy Svédország, már megtalálták a megoldást is.
Az atomerőmű jelenleg az ország legnagyobb, teljesen állami tulajdonban levő és nyereséges vállalkozása, amely 2011-ben 21 milliárd forinttal járult hozzá a Magyar Villamos Művek Zrt. adózott eredményéhez. Azóta már tudjuk a 2012. évi számokat is. Ez a szám 21 milliárdról 28,4 milliárdra növekedett. Gratulálunk nekik.
Akkor is, most is kétségbe vonták az atomerőmű támogatottságát. Ez valóban kritikus kérdés, és tisztelni kell a társadalom véleményét, de nem illik hamis dolgokkal manipulálni. A fukusimai tragédia által okozott sokk ellenére Magyarország lakossága támogatja az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását. Európában s világszerte nem lettek követői azoknak az országoknak, amelyek egy gyors politikai döntéssel elhatározták az atomenergiából való kiszállást. Nem lett atomerőmű-ellenes a francia politika, pedig egy kvázi antinukleáris elnököt választottak, hisz jól eladható az áram Németországnak, ahol nem mindig süt a nap és nem is mindig fúj a szél, és Olaszországnak is ugyanúgy. Nem lett atomerőmű-ellenes az Egyesült Királyság, az USA vagy Finnország sem. Kanadában most minden atomerőmű teljes teljesítménnyel üzemel, még az a blokk is, amelyet 17 év szünet után a közelmúltban visszavettek a termelésbe. Az USA-ban a 103 atomerőművi blokk közül eddig 73 atomerőmű üzemidejét meghosszabbították 40-ről 60 évre, 13 eljárás folyamatban és 17 eljárás előkészületben van. Csak azokat az atomerőműveket állítják ma le a világon, amelynek üzemben tartása konstrukciójuk vagy az alkalmazott anyagok miatt műszaki-gazdasági szempontból nem kifizetődő.
Spanyolország, amely élen jár a megújuló technológiák terén, sőt a hálózatfejlesztésben is, minden várakozás ellenére jóváhagyta az atomerőművek üzemidejének hosszabbítását. Feltehetjük, ésszerű gazdasági motivációk alapján döntöttek így, megspórolva e szűkös időkben az atomerőművek kiváltását az állami szubvenciót igénylő technológiákkal. Populizmusnak lehet ezt titulálni, ahogy tették nálunk annak idején, meg ma is, mondván, hogy a populisták nem akarják, hogy az áram ára emelkedjen, inkább ragaszkodnak egy működőképes és biztonságosan üzemeltethető atomerőmű üzemben tartásához. Nos, akkor az USA-ban teljesen populista politikusok regnálnak.
A politikai hatások persze nem kiküszöbölhetők. Annak idején Ausztriában Bruno Kreisky szocialista kancellárral bukott az osztrák atomerőműi program, napjainkban Litvániában a megszorításokkal szembeszegülő ellenzék támogatásának lett véletlen és vétlen áldozata az új litván erőmű építése. Valóban, ott és itt is, a Paksi Atomerőmű esetében is nem egy igen szűk elit, a kommunizmus idején megismert formula szerint az élcsapat kinyilatkoztatására van szükség, akik megmondják, mi a jó és fenntartható, mint az LMP-s politikusaink, hanem a teherviselők egyetértésére. 2005-ben az ellenzők kifogásolták: energiastratégia híján nem lehet az üzemidő-hosszabbításról dönteni. A nemzeti energiastratégia atom-szén-zöld forgatókönyve ma helyre teszi az energiamix összetevőit, meghatározza a nukleáris termelés hányadát és a megújuló források felhasználásának fejlesztését is a nemzetgazdaság igényei, teherbíró képessége és a villamosenergia-rendszer fejlesztési lehetőségei szerint.
2005-ben az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását ellenzők úgy gondolták az akkor engedélyezésre váró 1678 megawatt szélerőművi beruházásigény láttán, hogy a szélerőművek könnyűszerrel kiválthatják az atomerőművet. A baj persze az, hogy értékelhető teljesítménye a szélerőműveknek akkor van, amikor a szél fúj, és Magyarországon legfeljebb ez az idő 18-20 százalékát teszi ki. Az atomerőmű 2000 megawattnyi teljesítménye pedig az idők 90 százalékában rendelkezésre áll. Így lehet az, hogy a magyar beépített erőművi kapacitás 20 százalékát kitevő atomerőmű a hazai termelés 43,25 százalékát adta 2011-ben. Az atomerőmű leállítása és kiváltása más új erőművekkel elviekben lehetséges, de ennek komoly feltételei és hatásai vannak. A beruházás költségeit és az erőműépítés időigényét tekintve megvalósítható változat lehetne például négy új, a gönyűi erőművel azonos teljesítményű, 500 megawatt földgáztüzelésű erőmű építése. Ez azonban jelentősen növelné a nemzetgazdaság függőségét a földgázbehozataltól, megnőne a szén-dioxid-kibocsátás, magasabb és a piaci hatásoknak kitett lenne az áramár.
A biomassza-tüzelésű erőművek beruházási költsége legalább háromszorosa a földgáztüzelésűeknek, és emellett, bár a biomassza hazai termék, az ellátásbiztonságot javítja, a Paksi Atomerőmű kiváltásához szükséges biomassza megtermeléséhez a magyarországi termőterület csaknem 10 százalékára lenne szükség, s a tüzelés károsanyag-kibocsátása nagy, valamint a termelés, a biomassza-begyűjtés és -szállítás fosszilisenergia-igénye is az. Vonzónak tűnő elképzelés az atomerőmű kiváltása megújuló energiákra alapozott technológiákkal, szélerőművekkel, napenergiával. Ennek a változatnak a tőkeigénye nagy. Egy kilowatt teljesítményre vonatkoztatva a szélerőmű-létesítés legalább háromszor drágább a földgáztüzelésűnél, napelemes megoldások esetében pedig még nagyobb a fajlagos tőkeigény. Kétségkívül az új atomerőművek létesítése is igen tőkeigényes, de nem erről van szó az üzemidő-hosszabbítás esetén, hanem egy üzemelő kapacitásnak a fenntartásáról. Teljesen piaci alapon való termeléshez a szélerőművek állnak legközelebb. A megújuló energiákat hasznosító technológiák csak állami támogatás és magas áron történő kötelező átvétel mellett tudnának működni.
A ma létező összes technológiának, a megújuló forrásra épülőknek is vannak káros hatásaik, ha az erőműnek a bölcsőtől a sírig tartó teljes élettartam alatti károsanyag-kibocsátását és a keletkező mérgező ipari hulladékot számításba vesszük. Mértékadónak tekintett teljes életciklus-elemzés szerint az atomerőmű fajlagos szén-dioxid-kibocsátása 3,3 gramm/kilowattóra, a szélerőműé 10, a földgáztüzelésűé 400, a széntüzelésűé pedig 700. Az egyes áramtermelési technológiákat szigorúan gazdasági alapon nem lehet összehasonlítani. Figyelembe kell venni a társadalmi preferenciákat, a fenntarthatóságot, a villamosenergia-rendszer stabilitását és irányíthatóságát, amelyet a tervezhető és nem tervezhető termelőkapacitások és tartalékok, erőművek meglétének együttese határoz meg.
Jelentős forrástöbbletet igényelne a villamosenergia-hálózat és az energiatárolás, szivattyús tárolóról van szó, fejlesztése, ami elkerülhetetlen, ha az atomerőmű teljesítményével azonos, nem szabályozható forrást, mint a szelet és napsütést kell a villamosenergia-rendszerbe befogadni. Nemzetgazdasági szinten az atomerőmű leállítása, más erőműtípusokkal való kiváltása, s az új kapacitások kiépítéséig az igények importtal történő kielégítése egyértelműen a villamos energia árának a növelésével járna. Ha a kiváltáshoz a jelenlegi arányokban használnánk az energiaforrásokat - szén, lignit, földgáz és megújuló -, akkor négy atomerőművi blokkot véve legalább 20 százalékkal nőne az ár, és még nagyobb mértékben, ha a kiváltás csak megújuló energiákat használó technológiákkal történne. Ez lényegesen visszavetné a nemzetgazdaság versenyképességét és a villamosenergia-fogyasztást is, amelyet tekintve az Európai Unióban a leszakadott országok között vagyunk.
A nemzeti energiastratégia a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését, az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megőrzését, a regionális energetikai infrastruktúra fejlesztését, új energetikai intézményrendszer kialakítását, valamint az energiahatékonyság és energiatakarékosság fokozását kezdeményezi. Az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása a nemzeti energiastratégiával összhangban van.
(19.30)
A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja üzemidejének meghosszabbítása szempontjából csak az lehet perdöntő, hogy a meghosszabbított üzemidőre garantált-e az erőmű biztonsága. Ezt a célzott biztonsági felülvizsgálat, a stresszteszt eredményei alapján megnyugvással kezelhetjük. A Paksi Atomerőmű 1-es blokk üzemideje hosszabbítási engedélyének előkészítése próbatétel volt mindenki számára, akik a jogi keretek kidolgozásában, az előkészítésben, a biztonság megalapozásában és az eddigi eljárásokban részt vettek. A résztvevőket az a tudat vezérelte, hogy morális elkötelezettséggel és tudományos alapossággal valósítsák meg a célt, az üzemidő-hosszabbítást, és nyerjék el a bizalmat és a társadalom támogatását.
Az előkészítő munkában száznál jóval több magyar szakember, tudós is közreműködött. Ha a műszaki diszciplínák képviselői mellett még számításba vesszük a környezeti hatásvizsgálatban, a telephelyi veszélyek vizsgálatában résztvevőket is, akkor elmondhatjuk, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása a magyar szaktudás rendkívül összetett gyakorlati alkalmazása, és nemcsak a villamosenergia-iparág, hanem a magyar tudomány kiemelkedő jelentőségű vállalkozása is. Az az elkötelezettség, ahogy az üzemeltető, az engedélyes és a magyar műszaki-tudományos háttér a biztonság ügyét mindig is kezelte és kezeli, arra inspiráljon mindenkit, hogy az atomerőmű 1-es blokkja üzemidő-hosszabbításának kérdését felelősen és tárgyilagosan (Az elnök csenget.), a magyar társadalom érdekeit szem előtt tartva kezelje.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr, van lehetősége egy perc hosszabbításra.
TÓTH FERENC (Fidesz): Még egy percet, ha megkapok, elnök úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon!
TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Egy politika kudarca vagy sikere egy-két választási cikluson, legfeljebb egy évtizeden belül eldől. Egy energiastratégia sikere vagy kudarca ennél jóval hosszabb idő alatt válik bizonyossá. 2005-től, amikor a tisztelt Ház az atomerőmű üzemidő-hosszabbításáról szóló tájékoztatót meghallgatta, mindössze hét év telt el. Ez elégséges lenne ahhoz, hogy lemérjük, kudarcra van-e ítélve vagy sem a magyar energiapolitika, amelyben a Paksi Atomerőmű az üzemidő-hosszabbításnak köszönhetően a jövőben is meghatározó elemet képvisel. 2005-től igen viharos események következtek be a világgazdaságban, a nemzetgazdaságban és az atomenergetikában is. Ritkán adatik meg, hogy ilyen hét év után, amikor a pénzügyi rendszerek inognak, meg katasztrófák történnek, időtállónak lehet mondani egy parlamenti állásfoglalást.
Tisztelt Ház! A hazai nukleáris energetikai ipar és az őt támogató műszaki-tudományos bázis, sőt az ország sikerének is könyvelhetjük el, hogy a Paksi Atomerőmű további 20 évig a nemzet javát szolgálja, és egyben annak a politikának a sikereként is, amely a nemzeti értékek megőrzésére, a hazai kapacitások, képességek kihasználására épít.
Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszony felszólalására reagálnék. Megpróbálok úgy, hogy természetesen nem bántom meg. Azt említette a képviselő asszony, hogy tőlünk Nyugatra az atomerőműveket kezdik leépíteni, már nincs fejlesztés.
Én a felszólalásomban, azt hiszem, elég nyomatékosan elmondtam, hogy Fukusima után történt ugyan egy kis megbicsaklás, no de azért tudomásul kell vennünk, hogy Fukusima után Magyarországon még mindig támogatják az üzemidő-hosszabbítást, és akkor egypár nyugat-európai országot felsorolnék, ahol az atomerőműveket nem építik le egyik napról a másikra, hiszen a francia társadalom sem lett atomerőmű-ellenes, az Egyesült Királyság sem vagy Finnország, Kanada. Kanadában most az összes atomerőmű üzemel, még az a blokk is, ami 17 éven át üzemszüneten volt. Az Egyesült Államokban 103 atomerőművi blokk üzemel, eddig 73 atomerőmű üzemidejét meghosszabbították, mint ahogyan mondtam, 40-ről 60 évre, a többi esetben eljárás folyik, vagy az előkészületek folynak. Spanyolország, amit szívesen hoznak önök is természetesen példaként, élen jár a megújuló technológiák alkalmazásában, jóváhagyta az atomerőművek üzemidő-hosszabbítását. Ezek az országok, amelyeket felsoroltam, mind nyugat-európaiak, és mindegyik kőkeményen támaszkodik az atomenergiára, még akkor is, ha ön szerint ez egy múlt századbeli találmány.
(20.00)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az energiaellátás napjainkban és a jövőben is a társadalom életének, a gazdaság fejlődésének és az élhető környezet fenntartásának egyik kritikus eleme lesz.
A tudomány számos megoldást talál az energiaigények kielégítésére, amelyek alkalmazásával különféle stratégiák komponálhatók meg. A XX. század örökségeként maradt ránk a jövő tervszerű alakításának rossz, lényegében leninista szokása. A stratégiák, politikák sokasága rajzolja elénk a szép jövőt, kínálja a megváltás, az önmegváltás biztos módját az élet minden területén, így az energiaellátás területén is.
Ilyen az Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, de nincs hiány a hazai stratégiai politikai dokumentumokban sem. A nemzeti energiastratégia 2030-ig részletes javaslatokat tartalmaz a magyar energiaszektor szereplői és a kormányzat számára, és felállítja a 2050-ig szóló útitervet is, amely illeszkedik az európai uniós törekvésekhez.
A kormány stratégiája és politikája mellett a pártok mindegyike kínálja saját megoldásait az energiagazdálkodás területén. A túlkínálatban az segít tájékozódni, ha megvizsgáljuk, a felkínált stratégia valóban a közösség elképzelése-e arról, miként kívánja megélni saját jövőjét. Nyilvánvaló, hogy a különféle műszaki megoldások alkalmazása, bár nem azonos mértékben, de kivétel nélkül valamilyen kockázattal, környezetterheléssel jár, még a zöldnek minősített technológiák is, még ha erről egyesek szerint nem is illik beszélni.
A kockázat és a haszon között kell megtalálni az egyensúlyt, mégpedig a tudás és a közérdek alapján. A villamosenergia-ellátás terén a nemzeti energiastratégia atom-, szén-, zöldforgatókönyvet határoz meg, az arányokat igazítva a meglévő ellátási rendszerhez, annak fejlesztési lehetőségeihez és nem utolsósorban az ország igényeihez és lehetőségeihez.
Hazánkban a villamosenergia-ellátás meghatározó tényezője a Paksi Atomerőmű. Az atomerőmű blokkjainak üzemidejét szigorú szabályok szerint meghosszabbítják, így a hazai villamosenergia-termelés több mint 40 százalékát még hosszú ideig az atomerőmű adja. Egyértelmű politikai szándék van új atomerőmű építésére is. Ez politikai ütközőpont és a közbeszéd tárgya. A nukleáris energia alkalmazásáról szinte naponta van valakinek valami politikai mondanivalója. A figyelem nem felesleges, főleg a hozzáértő és konstruktív figyelemé.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy szakpolitikai kérdésekben nehéz valóságos társadalmi vitát folytatni, a pártok és mozgalmak megnyilatkozásai, vitái pedig oly mértékben átpolitizáltak, hogy abban elsikkadhat az igazság, s tán még a köz érdeke is. A köz akaratának megnyilvánulásai ambivalensek lehetnek. A közakarat tette Ausztriát atomerőmű-ellenessé, jóllehet az indulat nem az éppen elkészült atomerőmű ellen dúlt. 2012-ben a litván ellenzék hívei megszorítások ellen tiltakozva leszavazták az új atomerőmű építését is. Németország antinukleáris zöldenergia-politikája biztosnak tűnő társadalmi alapokon nyugszik, de ugyanilyen biztos alapon nyugvó a némettől gyökeresen eltérő finn, francia vagy angol energiapolitika.
A nukleáris energia hasznosítását hazánkban is, mint a többi atomerőművet üzemeltető országban, az importtól való függőség csökkentése, az ellátásbiztonság és az alacsony önköltség motiválja. A Paksi Atomerőmű üzemidejének biztonságos meghosszabbítása, bármilyen típusú új kapacitás létrehozásához képest szinte ingyen van, miközben a termelés önköltsége itt a legalacsonyabb. Igaz, egy új atomerőmű beruházási igénye óriási, de ezzel a beruházással közel száz évig termelőkapacitás jön létre.
Ezek a nyilvánvaló, mondhatnánk, merkantilis előnyök. Ezeket kell a kockázatokkal szembeállítani. A nukleáris energia alkalmazásánál a társadalom által vállalható kockázat és a haszon egyensúlyát a szabályozás és a felügyelet biztosíthatja, az alkalmazók hozzáértése és felelős magatartása mellett. Mindemellett szükség van a társadalom figyelmére, a társadaloméra, amely nemcsak élvezi a javakat, hanem tudatában van minden ezzel járó hatásnak és kockázatnak, rendelkezik megfelelő ismeretekkel és műveltséggel, hogy a saját felelősségét megérthesse és jogait gyakorolhassa.
Nyilvánvaló, a társadalmi ellenőrzéshez nem elég a civil kurázsi, megfelelő műveltséggel is kell rendelkezni. Másfelől pedig a hitet és hitelt vesztett korunkban helyre kell állítani a tudás, a szakértelem iránti bizalmat, mert az átlagpolgár bizony nehezen birkózik meg a műszaki részletekkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy itt egy kis kitérőt tegyek. Nem csak a nukleáris területre érvényes, hogy kevés a társadalmi ellenőrzéshez a civil kurázsi. A konzumáló, laikus társadalom ellenőrzése hatástalan olyan dolgokban is, mint a mindenki megfigyelésére és manipulálására alkalmas információtechnológia, gondoljunk az orwelli méreteket öltő lehallgatásra vagy a biotechnológia és a genetika alkalmazására.
A magyar jogalkotás megteremtette a nukleáris energia biztonságos alkalmazásának adekvát és a nemzetközi normáknak megfelelő szabályait. Az Országgyűlés rendszeresen tájékozódik a nukleáris energia hazai alkalmazásának biztonságáról, s a Ház ma is ezt demonstrálja, az ügy iránti legmagasabb szintű társadalmi figyelmet. Nyilvánvaló, hogy az atomerőművek potenciális kockázata igen nagy, ami különös kezelést igényel. Ezzel együtt ki kell mondani, hogy a közvélemény és a közvéleményre érzékeny politika is irracionálisan túlbecsüli a nukleáris energia alkalmazásának kockázatait, s egyes közszereplők meglehetősen hisztérikusan reagálnak még a jó hírekre is. Reális elemzések igazolják, hogy a megtermelt energiára vetítve az atomerőműveknek, Csernobillal és Fukusimával együtt mégis messze kisebb negatív impaktja van, mint az összes hagyományos energiai technológiának. A bölcsőtől a sírig vett emisszió tekintetében pedig a nukleáris nem rosszabb a zöldtechnológiánál.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nukleáris energia alkalmazásának alapelve a biztonság és a folyamatos ellenőrzés, amelynek nem lehet korlátja semmilyen haszonelvűség. Az adott kor műszaki-tudományos színvonalán ésszerűen megvalósítható biztonságra kell törekedni. Itt hangsúlyozni kell a műszaki-tudományos fejlődés, az üzemeltetési tapasztalatok és azok tudományos feldolgozásának és az ismeretek visszacsatolásának a szerepét. Mert míg a morális követelmény örök - "óvd, amit a Jóisten megteremtett" -, a műszaki-tudományos ismeretek elég gyorsan változnak; egy atomerőmű épp a komplexitása miatt nap mint nap új feladatokat róhat az üzemeltetőre. Ez a változékonyság akár csökkentheti a társadalom bizalmát, mert mindig lehet mondani egy-egy új probléma felismerésénél, hogy miért nem gondoltatok erre korábban. Valóban, mindenre, még az igen valószínűtlenre is gondolni kell.
Az üzemeltető és a hatóság eme előrelátásának volt köszönhető, hogy a Paksi Atomerőmű megfelelt az EU által kezdeményezett célzott biztonsági felülvizsgálaton, mert Magyarországon a súlyos baleset kezelése az ezredforduló óta a biztonságnövelés központi feladata volt, s többek között a baleset során keletkező hidrogén kezelése már a fukusimai tragédia előtt jórészt megoldott volt a Paksi Atomerőműben.
A gondosságnak, a biztonság iránti elkötelezettségnek, az erőmű öregedési folyamatai tudományos igényű vizsgálatának és a tényhelyzet kritikus ellenőrzésének, valamint a felismert problémák szakszerű kezelésének volt köszönhető, hogy az atomerőmű I. blokkja teljesítette az üzemidő-hosszabbításra vonatkozó biztonsági normákat. Így készítették elő a II. blokk üzemidő-hosszabbítását is, amelyre az engedélykérelmet kellő megalapozással már benyújtották. Most már a III. blokk üzemidő-hosszabbításának az előkészítése is folyik.
Ha korunk szélsőségesen utilitarista felfogásából indulnánk ki, akkor azt mondhatnánk, hogy a III. blokk üzemidejének előkészítése már gyerekjáték, rutin, s kár vesztegetni rá az időt és energiát. A felelős üzemeltető azonban így nem járhat el.
(15.50)
Egyfelől a blokkok épp a rendkívüli komplexitásuk, a gyártási, létesítési és üzemeltetési történetük eltérései miatt eltérően viselkedhetnek, másfelől pedig nap mint nap gyarapodnak az ismeretek úgy biztonság, mint az öregedés kezelése területén, ezért a blokkok közötti eltérések negligálása valójában bűn lenne. Bár az üzemidő-hosszabbítás előkészítése több mint egy évtizede folyik, lehetnek korábban nem tapasztalt új jelenségek, amelyek kivizsgálást, megértést, tudományos feldolgozást és kezelést igényelnek. Meg kell ezt tenni még abban a stádiumban, mielőtt az ilyen jelenségnek bármilyen biztonsági következménye volna. Így például az erőműben kilométerekben lehet mérni a beépített csövek hosszát, amelyek meghibásodása, kilyukadása vagy valamilyen más hibája természetes dolog, és amelyek kezelésére a Paksi Atomerőmű karbantartó szervezete felkészült. Ha itt új jelenség tapasztalható, akkor a kötelező gondosság okán és a hatósági követelményeknek megfelelően az kivizsgálást, megértést, tudományos feldolgozást és kezelést igényel. A III-as blokkon aktuálisan ilyen felismerés történt, aminek semmilyen biztonsági konzekvenciája ma nincs, illetve nem lehet a jövőben sem, ha az üzemeltető - ahogy helyesen teszi - megfelelően kivizsgálja, javítja, és végső soron kiküszöböli a problémát. Ehhez speciális felkészültség és eszközök kellenek, s nem utolsósorban műszaki invenció. Ha visszapörgetjük a Paksi Atomerőmű több mint 30 éves történelmét, akkor az a problémák felismerésének és megoldásának történelme, amely során a magyar szakemberek bizonyították felkészültségüket, felelősségtudatukat s nem kevésbé problémamegoldó leleményességüket. Ehhez nem kevésbé hozzájárult a hazai hatósági szigor is, ezt megnyugvással kell tudomásul venni.
Összefoglalva a mondókát: a nukleáris energia hazai alkalmazásának feltétele, hogy az alkalmazók felelősségük tudatában alávessék minden egyéb érdeküket, így az elemi gazdasági érdekeiket is a biztonsági szempontoknak, s a szabályok pedig kívülről korlátozzák az üzemeltetőt, hogy a nukleáris energiát csak a köz javára használhassa, az alkalmazás kockázatát a mindenkori legjobb tudásunk szerint minimalizálja, és felkészüljön minden eshetőségre. Közvetlen tapasztalatom alapján megerősíthetem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Paksi Atomerőmű esetében ez így is van.
Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ismertté vált bűncselekmények természetes személy sértettjeinek száma hosszú évek óta több mint 200 ezer. Évente tehát legalább ennyi embert nem sikerül megvédeni a bűnelkövetőktől. Az államnak ugyanakkor alkotmányos kötelessége, hogy hozzájáruljon a bűncselekmények következményeinek enyhítéséhez, a sértettek kárának kompenzálásához, eredeti élethelyzetük helyreállításához.
A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve rendelkezik. A 29-es irányelvben szerepelnek azok a szabályozási minimumok, amelyeket az áldozatokat támogató rendszer kialakítása során a tagállamoknak 2015-ig kell végrehajtaniuk. A 29-es irányelv alapján az áldozatok támogatása kapcsán nagy szerepet kapnak a szóbeli, írásbeli kommunikáció megértéséhez, a tájékoztatáshoz, továbbá az áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való jogok. Az áldozatsegítő szolgáltatások körébe tartoznak a jogaik gyakorlásával és a segítő szakszolgálatokkal kapcsolatos információk, az érzelmi és pszichológiai segítségnyújtás, a bűncselekmény miatt felmerült pénzügyi és gyakorlati kérdésekre vonatkozó tanácsadás, a másodlagos és ismételt áldozattá válás, a megfélemlítés, valamint a megtorlás veszélyével, illetve ezek megelőzésével kapcsolatos tanácsadások is.
Magyarországon 2006 óta működik az áldozatsegítő szolgálat, amely bűncselekmények áldozatainak nyújt támogatást, nevezetesen tájékoztatást, szolgáltatásokat és állami kárenyhítést.
2011 óta az áldozatsegítési feladatokat a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveként működő fővárosi, megyei igazságügyi szolgálatok végzik, amelyek szakmai irányítását 2000 augusztusától a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal látja el.
Az alapvető jogok biztosa elrendelte az áldozatsegítő szolgálat tevékenységének vizsgálatát. A 2013 júliusában elkészült ombudsmani jelentés többek között megállapította: a rendőrség és a szolgálat jelenlegi gyakorlata az áldozatokkal való kapcsolatfelvétel terén nem kellően hatékony, az áldozatokat igen alacsony arányban érik el, és sok esetben nem megfelelő a tájékoztatásuk.
Problémát jelent, hogy korlátozott a segítő szolgáltatás elérése, a nem megyeszékhelyen élő áldozatok nagy nehézségek árán juthatnak hozzá csak támogatásokhoz, a személyes segítségnyújtáshoz.
Gondot okoz az áldozatsegítők csökkenő létszáma, nem megfelelő végzettsége, rendszeres képzésük megoldatlansága.
Megállapítható az is, hogy a támogatások közül szinte teljes egészében hiányzik az egyik alapvető elem, a pszichológusi segítségnyújtás és az érzelmi támogatás. A bűncselekmények elszenvedése esetén indokolt azonnali krízisellátás sem biztosított.
Az azonnali pénzügyi segélyek készpénzes kifizetése akadozik, holott az azonnali segély célja a bűncselekmény okozta hirtelen anyagi nehézségek orvoslása. Az állami kárenyhítés esetén pedig a károk igazolásának jogszabály által megkövetelt módja miatt több áldozat elesik a bűncselekmény okozta károk kompenzálásától.
Mindebből kiderül, hogy az áldozatsegítés hazai rendszerében még számos hiányosság mutatkozik. Ezen problémák orvoslására több pályázati projekt is indult. Az egyik ilyen a Tolna Megyei Kormányhivatal és a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság áldozatsegítő, illetve áldozattá válást megelőző, 2012 novemberében megkezdett, kétéves TÁMOP-támogatással megvalósuló mintaprojektje. A program során az ombudsman által is feltárt hiányosságokra dolgoznak ki a gyakorlatban tesztelt megoldásokat a megyei igazságügyi szolgálat és a megyei rendőri szervek együttműködésével. Ez alapján a program fő célkitűzése az áldozati jogok kiterjesztése, az áldozatvédelmi törvény által biztosított szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférés biztosítása a lehető legtöbb jogosult számára. A program második pillére az áldozattá válás megelőzése, amely leginkább a veszélyeztetett csoportok egyes bűnözői magatartásokkal szembeni érzékenyítésével, a körükben végzett aktív bűnmegelőzési tevékenységgel valósul meg.
A tolnai mintaprogram lelke, a legfontosabb eleme, hogy a megye öt rendőrkapitányságán két-két megfelelő képzettségű áldozatsegítő munkatárs - köztük többen roma származásúak - állt munkába. Azzal, hogy ők a helyi rendőri szervekhez kerültek, egyszerűbbé és jóval hatékonyabbá vált az áldozatokkal való kapcsolatfelvétel, lényegében a teljes áldozatsegítő munka. Ezt bizonyítja a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal értékelése, amely szerint Tolnában az összügyfélszám 2013-ban az előző év azonos időszakához képest 170 százalékkal nőtt, ami az országban egyedülálló eredmény.
Az elmúlt egy év alatt egyszerűbbé, hatékonyabbá vált az áldozatoknak nyújtandó azonnali pénzügyi segély ügyintézése és kifizetése is. Immár valóban azonnali, ráadásul járásonként elérhető ez az anyagi segítség a rászoruló áldozatok részére.
Az egy éve működő mintaprogram nemcsak hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de immár bizonyos tekintetben túl is mutat önmagán. Hónapról hónapra új elemekkel bővül, egyre eredményesebben szolgálja az áldozati jogok kiteljesedését.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)