Felszólalás adatai

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott kezdődik a probléma, amikor Sándor László képviselőtársam aggódik a magyar munkavállalói társadalom jövőjéért, és megkérdezi, hogy miért rá kell rakni a terheket. Ez ismét azon szép, hangzatos beszédek közé tartozik, amit eddig is hallottunk. Ugyanis a probléma ott kezdődik, hogy 1994-től 1998-ig a magyar ipar, a magyar feldolgozóipar és a magyar alapanyagipar jelentős részét önök annak idején eladták. Ez azt jelentette, hogy a termelékenyebb módszerek, a gyárbezárások és egyebek jelentős munkaerő-felesleget okoztak ebben az országban, és jelentkezett egy olyan munkanélküli-réteg, amelynek az elhelyezkedése megoldhatatlan problémaként jelentkezik ma is. Itt van az a csúsztatás, amely végigmegy ezen a vitán, hogy ezt az előidézett helyzetet önök kérik számon, amikor a gazdasági fejlődés által és a kormány intézkedései révén ezek a káros hatások egyre inkább csökkennek.

A másik, amit számon kérnek, a szakszervezeti jogok gyakorlása. Úgy gondolom, hogy soha nem volt még ennyire szakszervezetbarát egy jogszabályi megfogalmazás, mint ez a törvénykönyv. Tulajdonképpen mindenütt arra ösztönzi a szakszervezeteket és munkaadókat, hogy kollektív szerződést kössenek. Uraim, önök a Horn-kormány idején módosított munkatörvénykönyvnél mint szakszervezetek és szakszervezeti tisztségviselők annyi jogot kaptak, hogy az nem igaz! A parlament ezt megszavazta, mert bíztunk abban, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom fel tud állni, partnere tud lenni, nem a kormányoknak, hanem a munkáltatóknak. Hogy ezt nem lehetett megcsinálni, hogy alapszervezetek nincsenek, hogy a munkahelyeken nem működnek szakszervezetek, ezt a kormány pótolni sajnos nem tudja. Ezen el kellene gondolkodni a további vitában.