Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Rövidebben próbálom meg összefoglalni a mondanivalómat a képviselőtársaim által benyújtott indítványról, amelynek a szükségességét és indokoltságát támogatom. Ehhez szeretnék néhány érvvel hozzájárulni.

Meggyőződésem szerint alapvetően sérti az iskola minden szereplőjének, tehát szülőknek, gyermekeknek, pedagógusoknak az alkotmányos alapjogait az iskolai erőszak, agresszió bármilyen formája, jelenjen ez meg verbálisan vagy fizikai erőszak formájában. Biztosítani kell a lehetőségek szerint a védelmet, minden iskolai szereplő védelmét az agresszióval szemben.

Azzal együtt vallom ezt, hogy tudom, hogy nem választható el az iskola a társadalom egészétől, és ha a társadalomban a konfliktuskezelésnek elfogadott módszerét jelenti a verbális agresszió, ilyen elfogadott módszert jelent esetenként a társadalomban a fizikai agresszió megjelenése, akkor nagyon nehéz ezt az iskolától távol tartani. Ezzel együtt azt gondolom, és csatlakozom államtitkár úrhoz, a bizottsági előadó Kormos Dénes képviselő úrhoz és az előterjesztőhöz is, hogy határozottabban ki kell állnunk, a társadalom egészének, a munkájukat szakszerűen végző pedagógusok, intézményvezetők, tantestületek mellett.

Olyan kell hogy legyen, olyanná kell váljon a társadalmi környezet, amelyben az iskolafenntartó önkormányzatok, a közvetlen társadalmi környezet, a helyi jegyző, de az állami intézmények is, az Oktatási Minisztériumtól kezdve a különböző ellenőrzést végző hivatalokig, vagy a védőnői hálózat, egészségügyi ellátó hálózat, a családsegítő intézményrendszer, a gyermekvédelmi, a szociális ellátó szervezetek, a térségi és a központi közigazgatás intézményei mindannyian segítsék az iskolákat a munkájukban. Nem hagyhatjuk tehát magukra az óvodákat, iskolákat, az ott dolgozó pedagógusokat, ha ilyen jelenségek lépnek föl.

Segíteni kell, hogy a mindennapi élettel - neveléssel és oktatással - együtt járó konfliktusokat a pedagógusok, a szülők és a gyermekek együttműködéssel tudják kezelni, megoldani, ahogy itt ezt már többen megemlítették. Segíteni kell, és ez a beterjesztett törvényjavaslat is azt szolgálja, tehát segíteni kell az iskolai normaképzést, segíteni kell egy olyan követelményrendszer, előírásrendszer, szabályrendszer kialakítását, amely ezt az együttműködést szolgálja. Ezzel együtt ki kell dolgozni minden egyes intézményben a panaszkezelés módját is, milyen eljárást kell követnie a szülőnek akkor, ha valódi vagy vélt sérelme van az iskolával szemben.

Mindezekkel együtt a gyermekek alapvető érdeke, hogy az iskolában értelmes rend, következetesen betartott, a gyermekek életkorához igazodó munkafegyelem legyen. Ennek hiánya is hozzájárul az agresszió feléledéséhez, fokozódásához. Ki kell jelentenünk azt, hogy ha a konkfliktusok az iskolában, az osztályteremben, az iskolai munka során keletkeznek, akkor ezeket a konfliktusokat elsősorban pedagógiai, szakmai módon kell kezelni. A helyi pedagógiai szakmai megoldások kerüljenek az előtérbe; a jogi eszköz, amiről a törvényhozás kapcsán beszélünk, csak végső eszközként, ahogy az előterjesztő is hangsúlyozta, tehát csak végső eszközként kezelhető. De ha mégis be kell avatkozni az iskola életébe jogszabályokat alkalmazva, akkor ez az eljárás gyors legyen, a döntés időben szülessen meg, mert itt az elhúzódó bírósági és egyéb eljárások már nem szolgálják az iskolai rend kialakulását, ha a konfliktustól számított két-három éven belül születik csak döntés. Ehhez akár - ha szükséges - törvényt is kell módosítani, hogy felgyorsuljanak ezek az eljárások.

És végül még egy ügyről szeretnék szólni, amely nem kockázatmentes, ha ezt fölvetjük, de nagyon sok panasz érkezik az iskolákból esetenként a fékezhetetlen, kezelhetetlen gyermekek ügyében, amivel szemben az iskola által birtokolt pedagógiai módszerek, eszközök nem hoznak eredményt. Ugyanakkor ha egy osztályban egy-két ilyen gyermek van, akkor előbb-utóbb felgyorsul a szegregáció, mert azok a szülők, akik úgy gondolják, hogy azért küldik a gyereküket iskolába, hogy ott normális, kiegyensúlyozott légkörben haladjon előre neveltségben és tudásban, előbb-utóbb elviszik ezekből az osztályokból a gyermekeket.

Ennek a megoldásán gondolkodni kell, és erre megoldást kell találni. Nyilvánvaló, hogy ha nem elegendőek a hagyományos pedagógiai eszközök és módszerek, akkor a tudomány mai eredményeit ismerő szakemberek bevonása, alkalmazása szükséges. Nyilván ehhez megfelelő szakemberhálózatot is kell működtetni, és a segítséget időben eljuttatni az iskolákhoz, mert sajnos ha nyomon követjük a bekövetkezett iskolai erőszakos eseményeket, a nyilvánosságot kapott esetek jelentős részében ilyen típusú ügyek gerjesztik esetenként a pedagógus türelmetlen fellépését, majd a szülő hasonló reagálását.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy ha elfogadja a parlament ezt a törvényjavaslatot, és lehetősége lesz az iskoláknak beilleszteni a saját szabályrendszerükbe az említett követelményeket, amelyeket az előterjesztő részletesen ismertetett, akkor ez hozzájárulhat ahhoz - ami az elsődleges célunk -, hogy megelőzzük az iskolában az erőszakot. Hiszen ha a szülő az első találkozáskor megfelelő tájékoztatást kap, ha téma lesz a szülői értekezleten, a szülői fórumokon, hogy mi az iskola elvárása a felnőttekkel, a szülőkkel szemben, és ezek az elvárások természetesen olyanok, amelyeket előzetesen a szülők maguk is elfogadtak, akkor ez hozzájárul ahhoz, hogy meg tudjuk előzni az iskolákban az oda nem illő, erőszakos megoldásokat, és nyugodtabb körülmények között végezhetik az iskolák a maguk munkáját, a rájuk bízott gyermekek érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)