Felszólalás adatai

KELETI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédség tekintetében egy jelentős törvény a hivatásos és szerződéses állományú katonák jogállásáról szóló törvény, így megítélésem szerint minden olyan módosítás, ami történik ez ügyben, az egy jelentős módosítás, hiszen érinti a hadsereg teljes személyi állományának - a magánélet kivételével, bár még ott is súrolóan néhány esetben - a teljes életét és a szolgálat ellátásának valamennyi körülményét. Most azt lehet mondani, a miniszter úr is így említette, hogy egy viszonylag nagy arányú módosításról van szó, hiszen 35 törvényhelyen javasolja módosítani a kormány valamilyen formában ezt a törvényt, s amint itt elhangzott, ötpárti egyetértés is volt, hiszen tudomásom szerint ebben vannak olyan passzusok is, amelyek egyrészt kétharmados szavazatot igényelnek. Természetesen az előkészítés során ez az egyeztetés így elengedhetetlen volt.

Másrészt meg azt gondolom, hogy a honvédelmi üggyel összefüggésben lévő törvényeknek egy olyan konszenzust kell elérniük, hogy politikai váltógazdálkodás esetén a folytonosság megmaradhasson, és ne kelljen négyévente, nyolcévente változtatni olyan törvényt, ami a haza védelmével és a haza védelmét ellátó, akár hivatásos, akár szerződéses katonák életével van összefüggésben.

Ugyanakkor a szocialista frakció azt is világosan látja, hogy 2001 óta, amikor úgymond elfogadtuk az alaptörvényt ebben a témakörben, számos változás következett be a hadsereg életében, ami indokolja a törvény szövegének folyamatos hozzáillesztését a napi élethez, a gyakorlathoz, hiszen 2001 után szűnt meg a sorkatonai szolgálat a hadseregben, vette kezdetét jelentős számban az önkéntes szerződéses katonaállomány szolgálata, és ahogyan a miniszter úr is elmondta, Simicskó képviselő úr következetes, szívós munkája eredményeképpen ebben az évben fogadtuk el azt a törvényt, amely elfogadta az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot. A kormányzat részéről elismerésre méltó, hogy a 2012. évi bevezetés előtt ennek valamennyi törvényi alapját, törvényi körülményét, feltételét tisztába akarja tenni, mint ahogyan természetes módon ennek majd az anyagi alapjait, körülményeit is meg kell teremteni.

Az átalakítás tulajdonképpen az érdekképviseletekkel történt egyeztetés után történt, ami szintén a törvényalkotás előírt fázisainak megfelelő ütemben folyt le. Azt gondolom, lesznek még és nyilván vannak is olyan kérdések ebben a témakörben, amelyek az elkövetkező években módosításra szorulnak, de ez a mostani módosítás a hadsereg működésének valamennyi feltételét - még egyszer hangsúlyozom - az érdek-képviseleti szervekkel együtt teszi lehetővé, a velük való egyeztetés után pontosítja.

Mindjárt az első, ami a törvénymódosításban megjelent, szintén az érdekképviseletek határozott kérése volt, legalábbis tudomásom szerint, és az egyenruha viselésével függ össze; erről szeretnék egy picit bővebben szólni. A javaslat az egyenruha védelme érdekében állományilletékes parancsnoki engedélyezési jogkörbe utalja a gyülekezési jog hatálya alá tartozó nyilvános rendezvényeken egyenruhában történő megjelenést.

(10.00)

Énszerintem ez nem kifejezetten csak az egyenruha védelme, ez a hadsereg és az állam tekintélyének is a védelme. Ugyanis abban az esetben, ha bárki egyenruhában jelenik meg egy olyan rendezvényen, amelynek a szélsőséges erők - akár politikai, akár más, társadalmi erők - a szervezői vagy képviselői, tehát ha ott megjelenik egy hivatásos katonai ruhában bárki, akkor azt a látszatot kelti, minthogyha a hadsereg, az állam egyetértene annak a rendezvénynek a szükségességével, azt a látszatot kelti, minthogyha közös szervezésről lehetne szó.

A honvédelmi és rendészeti bizottsági ülésen is elmondtam azt a példát, amit itt is röviden szeretnék elmondani. Talán emlékeznek rá még többen is, hogy amikor a rendszerváltást követően a taxisblokád idején tárgyalások folytak a kormány és a taxisblokád szervezői között, akkor elég váratlan módon a taxisblokád szervezőinek oldalán a tévé képernyőjén - hiszen a tévé közvetítette - megjelent emlékezetem szerint őrnagyi rendfokozatban egy katonai egyenruhában lévő személy, akiről senki nem tudta, hogy kicsoda. Utólag derült ki, hogy egy tartalékos tisztről van szó, aki az eseményhez méltóan akarta az öltözékét igazítani, ezért vette fel az egyenruháját, de a tévénézők, a hozzá nem értők számára azt a látszatot keltette, minthogyha a hadsereg képviselete ott lenne a taxisblokád szervezői körében.

Ezért tartom én rendkívül fontosnak azt, hogy ezt a kérdést, a különböző rendezvényeken egyenruhában történő megjelenést nagyon pontosan és nagyon precízen kell szabályozni, hiszen nem elegendő az, hogy az állományilletékes parancsnok engedélyéhez kössük, mert a tartalékos katonatisztek vagy nyugállományú katonatisztek, akik leszereltek, nincsenek a hadsereg kötelékében, és egyenruha-viselési engedéllyel bírnak, azok bármilyen saját döntés alapján meg tudják tenni, hogy részt vegyenek egy ilyen ünnepségen.

Azt is el kell mondani, hogy szabályozni kéne - és valószínűleg ennek nem ez a törvénymódosítás lesz a szabályozási helye - általában az egyenruhát Magyarországon, mert részt vettem olyan koszorúzási ünnepségen is, ahol hasonlított a Magyar Honvédség egyenruhájához annak a szervezetnek az egyenruhája, de mégsem katonai egyenruha volt. Saját maguk találtak ki bizonyos katonai rendfokozatokat, urambocsá, saját maguknak is adományozgattak altábornagyi meg ezredesi rendfokozatokat, ami szintén megengedhetetlen, hiszen megítélésem szerint azt mindenki elfogadja ebben a társadalomban, hogy az egyenruha, mármint a katonai egyenruha a hadsereghez kötődik. Vagyis a hasonlósággal megtéveszteni a közvéleményt nem szabadna, és ezért szerintem a későbbi időszakban erre valamilyen szigorúbb szabályozást kell kitalálni.

Ebben az esetben ez a törvénymódosítás arra vállalkozik, hogy azokon a rendezvényeken, amelyeket a honvédség érdekvédelmi szervezetei szerveznek, és nem a szolgálati helyen, hanem azon kívüli helyszínen tartanak meg, de a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényekről van szó, a szervezőket és az azon részt vevőket különböztessék meg. Ez azt jelenti tehát, hogy a szervezők egy jól látható karszalaggal kell megjelenjenek, vagyis látható legyen, hogy ki az, aki szervezi, és ki az, aki pedig mint parancsnok vagy a parancsnoki oldalról meghívottként vagy a petíció átvevőjeként szerepel, hiszen, amint látjuk - az utóbbi években legalábbis ez nyilvánvalóvá vált -, számolni kell és lehet ilyen rendezvényekkel, és ebben a kérdésben ilyen tekintetben rendet kell tenni.

Azt is szeretném elmondani, hogy a szocialista frakció támogatja azt a módosító javaslatot a szakszervezeti tisztségviselőknek járó munkaidő-kedvezmény tekintetében, hogy egyrészt a mértékét megemelni számukra, hiszen egy olyan önkéntes munkát végeznek az állomány és ezen keresztül a hadsereg érdekében, amelyet anyagilag is el kell ismerni, és ennek a korábbi időszakhoz képest sűrűbben történjen meg az elszámolása.

Szeretnék néhány szót szólni a törvénymódosítás 7. §-ához, amely az önkéntes tartalékos kiképzés differenciáltságáról szól. Ez egy nagyon lényeges dolog, hiszen ma még nem látjuk természetesen azt az arányt és azokat a létszámviszonyokat, ami annál a bizonyos 50 ezer önkéntes tartalékosnál ki fog alakulni, de arra lehet számítani, hogy közöttük a katonai előképzettség tekintetében elég vegyes összetétel fog kialakulni. Nyilvánvalóan lesznek olyanok, akik mint szerződéses katonák szereltek le, tehát egy meglehetősen friss és naprakész képzettséggel rendelkeznek, de lesznek olyanok is, akik úgymond az utcáról jönnek be, tehát nincs katonai előképzettségük. Ezért nagyon lényeges, hogy ez a jogszabály megfogalmazza, hogy különböző katonai előképzettséggel bíró önkéntes tartalékos katonákat különböző kiképzésben kell részesíteni, egyrészt azért, hogy azok számára, akik ebben a kiképzésben részt vettek, ne legyen egy unalmas ismétlés, mert hiszen az a katonai szolgálat iránti lelkesedésüket töri le, másrészt pedig természetesen azért, hogy a hadsereg pénztárcáját kíméljük, hiszen miért kellene nem olcsó katonai kiképzőeszközök felhasználásával újból kiképezni olyanokat, akik már ezen a kiképzésen túl vannak.

Nagyon lényegesnek tartjuk azt is, hogy a javaslat lehetővé teszi, hogy az önkéntes tartalékos katonák is részt vehessenek külföldi missziókban. Ez egyrészt a tartalékos katonai szolgálat számára egyfajta csalogató erőt fog képezni, hiszen jó néhányan vannak, akik szeretnék kipróbálni bátorságukat, hozzáértésüket, vagyis egy olyan alapvető ösztönző erő lesz, amely lehetővé tesz a hadsereg számára nagyobb merítést a missziókban való részvételre, másrészt pedig azt gondolom, hogy a bajtársiasságot és a katonai kollektívák összekovácsolását fogja elősegíteni, ha erre lehetőség nyílik. Szeretném hozzátenni, hogy a törvénymódosítás korrekt módon az önkéntes tartalékos katonák külföldi missziókban való részvételét írásos nyilatkozathoz köti, vagyis hogy vállalja-e ezt a feladatot a tartalékos katonai szolgálatának időtartama alatt, de arra is lehetőséget ad a törvény, hogy meggondolhassa magát, és ezt a nyilatkozatot visszavonja.

Lényeges, hogy a törvénymódosítás foglalkozik a katonák nyugdíjkorhatárának idejével. A hadseregben nem azt szokták mondani, hogy öregségi nyugdíjkorhatárt ér el, hanem úgymond a szolgálati idő felső korhatárát tartják nyilván. Az eddigi időszakban minden egyes alkalommal, amikor a nyugdíj felső korhatára módosításra került, öt évvel követte a polgári életben ezt a korhatárt. Tudjuk, hogy a közelmúltban elfogadásra került a társadalombiztosítás nyugellátási szabályának a módosítása, amely szerint a polgári életben az öregségi nyugdíj felső korhatárát fokozatosan 65 éves korhoz fogja kötni a törvény alapján a foglalkoztatottak, vagyis a társadalomban részt vevők számára; a hadsereg számára - és ezt most kimondja - nem évhez köti, hanem kimondja, hogy minden esetben öt évvel kevesebb legyen. Ez a társadalom egyfajta megbecsülése azért a nem egy esetben nehéz, fizikailag, pszichikailag nagyon nehéz és komoly igényeket felvető szolgálat elismeréseként, amit a katonáink a honvédelem érdekében akár külföldi misszióban, akár idehaza a kiképzés vagy természeti katasztrófa elhárítása során bizonyítanak és mutatnak fel.

Nagyon lényeges, amiről a miniszter úr is szólt, hogy a Magyar Honvédség megtartóképességének erősítése érdekében különböző jogszabályok kerülnek bevezetésre. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy akkor, amikor az önkéntes szerződéses hadsereg ideája került kialakításra, azt gondoltuk, hogy sokan fognak szerződéses alapon a hadseregben katonai szolgálatot vállalni, és lehetőség szerint 10-12 évig is benn maradnak, vagy még tovább, hiszen úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan életpálya lesz, ami a fiatalok körében népszerűséget vív ki.

(10.10)

Sajnos, ezt az élet nem igazolta vissza, viszonylag nagy a lemorzsolódás a hadseregben abban az értelemben, hogy három év elteltével, a kötelezően aláírt három év letöltése után sokan vesznek búcsút a hadseregtől, pedig a kiképzésen beléjük ölt - idézőjelben mondom, hogy beléjük ölt - összeg és a hadsereg eszközeinek a felhasználása többet érdemelne abban az értelemben, hogy nyilván olcsóbbá válna, ha hosszabb szolgálati időt vállalnának. Ezért a törvénymódosítás tartalmazza egy úgynevezett szerződéshosszabbítási díj kifizetésének a lehetőségét, ami nem más, mint amikor egy vállalt ciklus eltelte után az úgynevezett leszerelési segélyt, amit a katonai szolgálat végén kapna meg az, aki megválik a szerződéses katonai szolgálattól, előrehozott módon, amennyiben igényt tart rá, kifizetik, ezzel is egyfajta ösztönzőt adva anyagi értelemben is, hogy vállaljon még egy ciklust.

A hadsereg elképzelése szerint 8-10 év szolgálati idő az ideális, egyrészt az igénybevételből eredően a szerződéses katonák pszichikai, fizikai állapota tekintetében, másrészt pedig ez a 8-10 év az, ami visszaadja azt a befektetett energiát, anyagi eszközöket, egyebeket, ami egy katona kiképzésével együtt jár. Ez a módosítás tehát minden remény szerint - és ebben az ötpárti megállapodáson képviselőtársaimmal is, akikkel részt vettünk, megegyeztünk, legalábbis egyetértettünk - egy ideális állapotot fog kifejezni, és feltehetően ösztönzőleg fog hatni ezeknek a katonáknak a hadseregben történő megmaradására.

Külön kell szólni arról, miniszter úr is említette, hogy a hivatásos és szerződéses katonák betegsége esetén - a társadalomban ez kevésbé ismert - nem táppénz van, hanem ezek a katonák úgymond a távolléti díj teljes összegét kapják. A távolléti díj, ha lehet azt mondani, megegyezik az alapfizetéssel vagy az alapilletménnyel, hiszen nincs benne szolgálati pótlék és egyéb más pótlékok. Tehát ez azt jelenti, hogy a társadalomnál kedvezőbb anyagi támogatásban részesülnek ezek a katonák, jóval kedvezőbb támogatásban, szeretném hozzátenni, mint a polgári életben bárki, aki valamilyen módon egészségügyi károsodást szenved, vagyis úgymond táppénzre megy.

Azt gondolom, helyes az a törekvés, hogy ebben a kérdésben közelíteni kell a társadalmi átlaghoz, és ez egy olyan módosítás, ami az úgynevezett távolléti díj teljes összegének a 90 százalékát fogja jelenteni az esetben, ha egy hivatásos vagy szerződéses katona 30 napot töltött egészségügyi vagy más okok miatt távol a szolgálati helyétől, akkor a 31. napon már részére ez az úgynevezett 90 százalék jár.

Végezetül szeretnék még egy dologról beszélni, ami sokszor van a társadalom figyelmében, vagy sokszor a figyelem középpontjába kerül, bár - szeretném mondani - nem elsősorban a katonák miatt. Sokan teszik szóvá, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos tagjai 25 év szolgálati idő után nyugállományba mehetnek. Nem egészen így van, és a hadsereg védelmében szeretném elmondani, hogy a tavalyi esztendőben mindössze 17 katona volt, aki 25 év szolgálati idő megléte után távozott a hadseregből. Ennek a jogszabálynak ugyanis az volt az alapja, és ahogy mondani szokás, betűje és szelleme szerinti értelmezése, hogy kifejezetten az a katona kérheti, akinek a beosztása valamilyen átszervezés folytán megszűnik, és nem tudnak számára felajánlani olyan munkakört, amely a képességei, illetve egészségügyi állapota alapján számára lehetséges lenne; tehát szeretném hangsúlyozni, átszervezés folytán, a munkakör megszűnése miatt.

És nagyon helyes, hogy a hadsereg így gondoskodik azokról a hivatásos katonákról, akik legalább 25 évet eltöltöttek a hadseregben, hiszen nyilvánvalóan a leszerelése után nem rendelkezik olyan képességgel, végzettséggel, vagyis tudással, ami konvertálható lenne a civil társadalomban, és így számára és a családja számára további normális megélhetést biztosítana. Ezért gondoskodik róla kiemelt módon a hadsereg az ilyen esetekben.

Most ez a szigorítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami ebben a jogszabályban fennáll, azt mondja ki - igen befejezem -, hogy a nyugellátásnak a 90 százaléka jár számára addig, amíg el nem éri az öregségi nyugdíj felső korhatárát. Elfogadásra javasolom önöknek is, és a szocialista frakció teljes mértékben támogatja ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)