Felszólalás adatai

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Felszólalásom címe “Visszafejlődés és zsúfoltság a vasúti közlekedésben, vagy itt a privatizáció előszele?ö. Örülök, hogy a kormány részéről Pál Béla turisztikai államtitkár úr még tartja itt a frontot. Sajnálom, hogy Kóka János, fiatal miniszter úr elfáradt a délutáni vitában, nagyon fontos dolgokat hallana. Igaz, hogy folyamatos levelezésben vagyok a tárcával, voltam Csillag Istvánnal is, és vagyok vele is. A felszólalásomnak tulajdonképpen az az oka, hogy folyamatos változás és bizonytalanság tapasztalható a vasúti üggyel kapcsolatosan.

Nézzük sorban! Medgyessy Péter miniszterelnök, de Gyurcsány Ferenc is a MÁV-val kapcsolatban reformot ígért, biztonságot ígért, és azt ígérte, hogy jobb lesz a vasúti közlekedés, kényelmesebb lesz, felújításra kerülnek a vonalak, és így tovább, nem akarom folytatni. Mi az ígéretek és a valóság közötti különbség? Igen nagy a különbség. 30 milliárdos adóssága volt a MÁV-nak 2002-ben, ez mára 90 milliárdos tételre gyarapodott. Sajnálatos módon a MÁV-hoz juttatott költségvetési módosításaink a költségvetésben nem tükröződtek vissza, a kormánypártok lesöpörték. Mostanára ez a helyzet így állt fel.

Az adósságállományon kívül van egy állandó változás, ez a menetrendek vonatkozásában értelmezhető, és valóban, a vonaton közlekedőket folyamatos meglepetés éri. Ilyen volt nem túl régen az előző időszakban a BZ motorvonatok tengelyhibájából adódó probléma, amikor a vonatra várókat az a helyzet találta, hogy sem busz, sem pedig másféle közlekedési eszköz a meghibásodott vonatok helyett nem volt.

De térjünk vissza egy kicsit a mába! Nézzük meg azt, hogy ha valaki, mondjuk, Csongrádról vagy Szegedről elindul Budapest felé, mivel szembesül: Kiskunfélegyházán már a reggeli, hajnali vonatra majdnem ki lehet tenni a “megteltö táblát. Én megolvastam: nyolc kocsi van a mozdony után felkapcsolva, egyetlen kocsi 80 férőhellyel, ülőhellyel rendelkezik. Már Kecskeméttől - de Ceglédtől meg végképp - állóhelyre kényszerülnek az utasok; 16 fő volt egy kocsiban, aki állóhelyre volt kényszerítve, ha beszorozzuk ezt a nyolc kocsival, azt jelenti, hogy még két kocsit fel kellett volna csatolni, és így szerintem az ülőhelyet vásároló álló utasok sem lettek volna gyakorlatilag anyagilag megkárosítva.

Mit tesz a vasúttársaság, mit tesz a kormány, hogy valamilyen módon orvosolja ezt a helyzetet? Alibitárgyalásokat folytat. Kivel? Az önkormányzatokkal. Kivel? A szakszervezetekkel. Az ezeken a tárgyalásokon történő jelzéseket sem a vasúttársaság, sem a kormány illetékese nem veszi komolyan, és egyszerűen ennélfogva mintha süketek párbeszéde folyt volna.

A mai üzemanyagárak mellett a vasúti közlekedés gazdaságos. A külföldi országok legtöbbje maga működteti a vasutat, vagy akik nem, szeretnék visszavásárolni. Nálunk a fordítottja van. Az a folyamat, amely a menetrendek állandó változtatásával elindult, a vasúton utazókat teljes bizonytalanságban tartja; járatok szűnnek meg, szűntek meg, és ez főleg a szárnyvonalakra érvényes, például a csongrádi szárnyvonalon már nem lehet tudni, hogy mikor lehet Félegyházától, a gyorstól elmenni Csongrádra. Sőt, várhatóan december 15-e után az esti órákban már nem is lehet eljutni Csongrádra, és előállhat az a helyzet, hogy aki, mondjuk, tőlünk Miskolcra vagy Debrecenbe igyekezne eljutni, egy nap alatt nem tudja befejezni a programját, és nem jut vissza a városába.

Ez egy borzasztó kép, teljes a bizonytalanság, teljes az összevisszaság, ugyanakkor valamiféle lobbiérdek vélhető emögött, hiszen úgy hallatszik, hogy a vasúti felügyelőbizottságban volános emberek ülnek. Nem tudom, miért jó ez. Mitől reform a 30 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) munkahelyi leépítése a vasúti dolgozóknak, mitől reform az összevissza menetrend, mitől reform a pályák elhanyagoltsága? Nagy tisztelettel kérdezem, mit szán a kormány a vasúton, ezen a környezetbarát közlekedési eszközzel utazóknak.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)