Felszólalás adatai

KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon röviden összefoglalhatnám a költségvetési bizottságban lezajlott vitát (Dr. Latorcai János: Teheted!), ugyanis gyakorlatilag nem volt vita.

Azért nem volt vita, mert az ellenzéki képviselők - néhány politikai megjegyzésen túl - gyakorlatilag semmiféle észrevételt nem tettek ehhez a határozati javaslathoz, ami azért is furcsa, hiszen hol máshol vitathatnánk meg egy ilyen előterjesztést, mint akár a gazdasági bizottságban, akár a költségvetési bizottságban, ha már az a négypárti egyezség nem jött létre előzetesen a javaslat körül.

Ez azért is sajnálatos, mert akkor a bizottsági vitában előkerülhetnének azok az észrevételek és javaslatok, amelyeket szakmai szempontból esetleg az ellenzéki párt képviselői is megfogalmazhatnak; és nem alakulna ki egy ilyen, kicsit érthetetlen vita arról, hogy most akkor egy ilyen határozati javaslatnak egyoldalasnak, ötoldalasnak, tízoldalasnak vagy százoldalasnak kell lennie. Ha Márton képviselő úr már utalt erre a példára, amikor elkészült a nemzeti fejlesztési terv egyes változata, és az száz oldal körüli dokumentum volt, akkor éppen olyan kifogásokat fogalmaztak meg az ellenzéki képviselők, szintén az ír példára hivatkozva, hogy miért kell egy ilyen programot ilyen terjedelmesre készíteni, amikor Írországban ezt 15 oldalon elintézték - tehát sokféle szempont lehet.

Az előző napirend vitája kapcsán valamelyik szocialista képviselő éppen azzal példálózott, hogy az elmúlt időszakban azt tapasztalhatjuk az ellenzéki pártok részéről, hogy ha van sapkája, akkor az a baj, ha nincs sapkája, az a baj. Tulajdonképpen itt is erről van szó, mert konkrétan senki sem vitatta és kérdőjelezte meg azt, hogy például itt a határozati javaslatban megfogalmazott célok közül bármelyikre is ne lenne szükség.

(15.00)

Ne lenne szükség például arra, hogy a közlekedési infrastruktúra erőteljes fejlesztésére kerüljön sor. Hogyha ebben valamiféle közmegegyezés lenne a parlamentben, akkor nem fordulna elő olyan vita, mint amit délelőtt is hallhattunk itt a vitában, hogy olyan állítások hangzanak el különböző beruházási költségekkel kapcsolatban az ellenzéki oldalról, hogy ebben az időszakban az autópályák drágábban épülnek, mint például a Fidesz-kormány idején; éppen az ellenkezője igazolódott be éppen a délelőtt folyamán. Ha tehát egy ilyen kérdéskörben közmegegyezés alakul ki, akkor ilyen polémiák és valótlan állítások nem hangzanak el a parlamentben.

Számos más pontját is említhetném azonban ennek a javaslatnak, például a működő tőke befektetéseinek ösztönzése, vagy éppen a kutatás-fejlesztésre fordítandó innovációs források nagysága. Ha ebben egyezség lenne, akkor nem fordulna olyan elő, hogy amikor az ezzel kapcsolatos jogszabályokat ez a kormányzat előterjeszti az elmúlt évben itt a parlamentben, akkor megkérdőjeleződik, hogy ezekre a forrásokra egyáltalán szükség van-e, helyes módon és megfelelőképpen használja-e fel a kormányzat az ily módon befolyt forrásokat.

Arra a nemzeti közmegegyezésre tehát, amiről miniszter úr az expozéjában is beszélt, igazán nagy szükség lenne, és jó lenne, hogyha ezekben a szakbizottságokban valóban szakmai értékelés és szakmai vita folyna, és itt előállhatnánk egy olyan közös előterjesztéssel, amit már minden parlamenti párt meg tud szavazni.

Mindezek mellett is, én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a javaslatot vitassuk meg, és kérem, hogy a Fidesz képviselői, akik korábban elhárították ennek a támogatását, fontolják meg ezt, és kérem, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)