Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ne kívánják tőlem, hogy erre a számháborúra válaszoljak én is, és ebbe a vitába kapcsolódjak bele. Hadd kezdjem azzal, hogy a gyermek a szülő számára életének értelmet adó és szépséget adó személy, a nemzet számára viszont a jövő.

Úgy gondolom, hogy demográfiai helyzetünk az első számú nemzeti sorskérdés, és amikor gyermekről beszélünk és családról, akkor erre is gondolnunk kell. Számomra a gyermek első számú joga az, hogy családban nőjön fel, ezért, ha rajtam múlt volna, e mellett az önmagában jó cím mellett, hogy “Biztonságot és igazságosságot a gyerekeknek!ö egy másikat tettem volna, talán azt, hogy biztonságot a családnak, hiszen így többet mond a cím. Hadd mondjak egy példát: az állami gondoskodásban élő gyermekek számára a szocializmusban nagy létszámú intézményeket hoztak létre, a család teljes mellőzésével. A liberális vélemény a családot, különösen a kétszülős családot nem tartja eszménynek, individuumban gondolkodik, tehát ott is hiányzik ez a megoldás. Nem volt véletlen, hogy egy törvénymódosításban az előző ciklusban ezeknek a gyerekeknek a számára családi megoldást próbáltunk kínálni.

Egy politikai erőre jellemző az, hogyan gondolkodik a családról, milyen helye van a családnak az emberről, társadalomról, világról alkotott képében. Számunkra a gyermek szempontja a legfontosabb, tehát a család a gyermek biztonságát, egészséges fejlődését biztosító közeg, de a társadalomnak is egy olyan közössége, amelyre épülhet, hiszen nem csupán individuumokra, hanem közösségekre kell építeni egy társadalmat, ezért fontos számunkra a családpolitika, ezért fontos a nemzetpolitika, az egyházpolitika, a közösségek megerősítése.

(12.30)

És ha már családpolitikáról beszélünk, mit is jelent ez? Csáky képviselő úrnak teljesen igaza van, nem csupán családtámogatási rendszert. Aki csak ezt látja a családpolitikában, annak a családról nincsen fogalma. Hiszen fontos a támogatási rendszer, mert ez adja a gyermeknevelés biztonságát és a családi élet kiszámíthatóságát, de legalább ilyen fontos a társadalomban, a közgondolkodásban, a társadalmi tudatban megjeleníteni a család értékeit.

Legalább ilyen fontos egy családbarát környezetet kialakítani, amiben az egészséges családok megerősödnek. Tehát az intézmény megerősítése fontos. Ne csak a sérült családokról gondolkozzunk mindig - gondoljanak bele, hogy amikor családról szó esik, akkor mindig a problémákról beszélünk -, az egészséges családokkal is törődni kell, hogy megőrizzék az egészségüket.

És természetesen mindennek egyik célja, amit már említettem, a demográfiai helyzet javítása. Sajnos azt kell látnom, hogy a mai kormánynak nincsen családpolitikája. Van szociálpolitika, van szegénypolitika - nem biztos, hogy jó eszközökkel -, de családpolitika nincsen. Sokszor a segélyezés szintjén gondolkodnak a családról.

Éppen most történt annak a differenciált és jól működő családtámogatási rendszernek a megváltoztatása, nyugodtan ki merem mondani: szétverése, amely hosszú időn keresztül jól működött. Nem rosszindulatból tették ezt, mert miért lennének a családokkal rosszindulatúak, egyszerű érzéketlenségből; másban gondolkodnak, más a világuk, hiányzik belőle a család mint eszmény.

Úgy érzem, hogy ez a módosítás három szempontból is kártékony. Kártékony azért, mert elbizonytalanít. Minden változtatás egy családtámogatási rendszerben, különösen egyes elemek leépítése, megszüntetése - és itt négy elem szűnt meg - kártékony, elbizonytalanít, a gyermekvállalási kedvet csökkenti.

Ez a változtatás nemcsak elbizonytalanít, de igazságtalan is. Igazságtalan például azért, amit már többször említettünk, hogy a szegényeknek járó támogatást most már mindenki kapni fogja. De éppen azért, mert a három- és többgyermekesek rosszul járnak, ez a támogatási rendszer nem ösztönöz gyermekvállalásra, tehát az előbb említett demográfiai helyzetet sem javítja.

A kérdés az, hogy milyen volt az a rendszer, amit leépít most ez a változtatás. '98-ban be kellett vezetnünk, éppen az előző szocialista-szabad demokrata-kormány intézkedéseinek kártevései miatt, egy új rendszert; felépíteni azt, ami most újból éppen megszűnik. Elég, ha a gyedet említem, amely a Horn-kormány idején megszűnt, mert ha megnézzük a szakmai véleményeket, hogy melyik elem jelenti a legnagyobb hatást éppen az említett gyermekvállalási kedvre, akkor pont a gyedet kell említeni. Ezt visszaállítottuk, és még új elemekkel bővítettük a rendszert.

Sokat említik: a szegényektől elvettek. Talán Korózs államtitkár úr felszólalásában is hallottuk, hogy hány ezer forintot vett el a polgári kormány a szegény gyerekektől. Nem szeretem a hazugság szót használni, ez szimpla füllentés, nevezzük talán így. Egyetlen fillért sem vett el, hanem minden rétegnek adott a polgári kormány családtámogatási rendszere. Ez egy differenciált rendszer volt. Gyakran halljuk azt is, hogy minden gyermek egyenlő - ez igaz. De nem minden gyermek élethelyzete egyenlő. És aki különböző élethelyzetű gyermekeknek ugyanannyit ad, az igazságtalanságot követ el. Minden élethelyzetet a maga természetének megfelelően kell kezelni. Az a három elem, ami eddig létezett, ezt tette.

Nézzük az adókedvezményt! 2002-ben már közel 100 milliárd forint volt az az összeg, amit adókedvezmény formájában visszaadtunk a családoknak. Otthagytuk a családoknál a fizetésüket. Ez a munka megbecsülését is jelentette, mert egy társadalmat nemcsak elfogadni kell olyannak, amilyen, hanem meg kell erősíteni a jó irányt. Ezért volt például az iskoláztatási támogatás is: a szülőnek az elemi kötelességét teljesíteni kellett, hogy megkapja ezt a támogatást.

Nem a gazdagok támogatása volt - ez megint egy huncut füllentés a szocialisták részéről, hiszen akinek 73 ezer forint a fizetése, az nem gazdag. De két gyerek esetén a 97 ezres fizetés sem jelent gazdagságot.

Az adókedvezmény különböztetett két dolgozó között, a gyermeket nevelő és a gyermeket nem nevelő dolgozó között. Nézzük a kiegészítő családi pótlékot: 700-800 ezer gyermek után kapták a szülők. Ez valóban a szegények támogatása volt, és hogy ez 2700 forintról a ciklus végére felemelkedett 4200 forintra, ez jelentős növekedés volt. Mi ezt a családi pótlék kiegészítő részévé tettük, ami azt jelentette, hogy ezzel a családi pótlékot növeltük. Tehát amikor azt mondják, hogy nem növekedett a családi pótlék, ilyen értelemben nem igaz. Mint ahogy nem igaz a fogyatékos gyermekek esetében sem, mert ott is jelentős emelkedés volt.

A kiegészítő családi pótlék a családi pótlékhoz hasonló nagyságrendű összeg volt, és ahogy említettem, ez most megszűnve belekerül a családi pótlékba, ami azt jelenti, hogy ezzel mindenki kapni fogja, a legnagyobb jövedelműek is - ez nem igazságosság, ez igazságtalanság.

Persze, lehet hivatkozni arra, hogy helyette lesz egy évi 5 ezer forintos támogatás. (Dr. Katona Béla kettőt mutat.) Sőt, a következő kormány idején már két ilyen támogatás évente. Ha jól számolom, 5 ezer forint egy évben havi szinten két és fél kiló kenyeret jelent - ez valóban nagyvonalú támogatás, az eddigi havi 5400 helyett!

Egyébként Katona képviselő úr szavait hallva, valóban a többi támogatási rendszerre vagy a nyugdíjkorrekcióra gondolva, az a sajátos szocialista vagy inkább gyurcsányi megoldás rémlik fel itt is, hogy próbáljuk meg az utódunkra áthárítani a terheket. Gondoljanak a 130 milliárdos nyugdíjkorrekcióra, amiből 7-8 milliárdot vállal ez a kormány; százhuszon-egynéhány milliót áttesz az utódjára - ez valóban egy módszer, de nem biztos, hogy korrekt.

Tehát amikor megpróbáljuk összehasonlítani a két családtámogatási rendszert, akkor azt kell látnunk, hogy sajnos dilettáns módon az igazságtalanságnak, az elbizonytalanításnak és a gyermekvállalási kedv csökkentésének az érdekében dolgozik az új kormány. És szétver egy olyan támogatást, ami differenciált, jól bevált és jól működő volt.

Azonban nemcsak anyagi kérdés a családok támogatása és megerősítése, sokkal többről van szó. Ahogy említettük, a családtámogatáshoz hozzátartozik az otthonteremtés, hozzátartozik az iskolák támogatása. De ezen a területen is szomorú tapasztalataink vannak, hiszen éppen a kistelepülési iskolákat fenyegeti a legnagyobb veszély, és bizonyos iskolatípusokat, például az egyházit szintén.

De a családpolitikához tartozik az a fajta, például pályázati rendszer, amit sajnos az új kormány megszüntetett 2002-ben, amely olyan lehetőségeket biztosított a családoknak, ami, ahogy említettem, az egészséges családok megerősítését szolgálta.

(12.40)

Ezért azt kell mondanom - és ezt nem örömmel teszem -, hogy sajnos ennek a kormánynak családpolitikája nincsen. Azok az eszközök, amiket használ, még ha jó szándékkal teszi is, nem eredményre vezetők, sőt olyan hatásúak lesznek, ami a társadalom egészére gyakorol negatív hatást, és leépíti, nem pedig erősíti a közösségeket.

Amikor gyermekekről beszélünk, akkor erről is beszélnünk kell, és arról a feladatról, ami a következő kormányt ezeknek a kártételeknek a rendbe hozására fogja késztetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)