Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, és a szót is köszönöm. Képviselőtársaimmal közösen hosszú hónapokkal ezelőtt nyújtottuk be ezt a képviselői önálló indítványt, amely az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló 46/2003. számú országgyűlési határozat módosításáról szól.

Az általunk benyújtott országgyűlési határozati javaslat lényege a következő. Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló hivatkozott országgyűlési határozat és az annak mellékletét képező egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja stratégiai program elnevezése az általunk benyújtott országgyűlési határozati javaslat szerint egészség évtizedének népegészségügyi programja elnevezésre módosul. Ahol tehát a határozat és annak melléklete az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját említi, ott a továbbiakban az egy pontból álló országgyűlési határozatot módosító országgyűlési határozati javaslat értelmében a továbbiakban egészség évtizedének népegészségügyi programja értendő és használandó.

Három szocialista és három szabad demokrata képviselő nyújtotta be ezt az országgyűlési határozati javaslatot, ahogy elnök úr is ismertette ezt: dr. Suchman Tamás, Hárs Gábor és Szabó Zoltán képviselő urak a szocialista frakcióból, illetve dr. Mézes Éva, Fodor Gábor és jómagam a szabad demokrata, liberális frakcióból.

A javaslat benyújtását egy sokak által komoly figyelmet kiváltó, hosszas társadalmi vita előzte meg. A magyar sajtó hasábjain hosszas vita folyt arról, hogy helyes-e a népegészségügyi programot, amely egy nagyon fontos program, és amelyet a magyar parlament annak idején konszenzussal fogadott el, szóval hogy ezt a nemzeti egészségügyi stratégiai programot helyes-e Johan Béláról elnevezni, erről gyakorlatilag hosszú évek óta komoly társadalmi vita folyik. A magyar sajtó hasábjain újságcikkek jelentek meg pró és kontra, és a politikusok is sokat vitatkoztak erről.

Mi az országgyűlési határozati javaslatunkat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének szakmai állásfoglalása alapján terjesztettük elő. A Magyar Tudományos Akadémia történészként dolgozó munkatársai többször kifejtették azt, nem tartják magukat kompetensnek Johan Béla szaktudományos tevékenységének megítélésében.

Szeretném leszögezni, hogy jómagam, illetve az előterjesztő képviselők öthatoda - lévén, hatunk közül egyetlenegy orvos van - hasonlóan el tudja ezt magáról mondani. De ez nem is orvosi, orvostudományi, egészségügyi szakkérdés, nem szakpolitikai kérdés.

A szakirodalom alapján megkérdőjelezhetetlen Johan Béla szaktudományos tevékenysége. Ezt senkinek nem célja megkérdőjelezni, senkinek nem célja ennek a mindenki által evidenciaként elfogadott ténynek a felülírása. A programról szóló szavazáskor azonban - ahogy azt a Tudományos Akadémia történész munkatársai is megállapították - a parlamenti képviselők elé egy olyan életrajz került, amely szerint “Johan Bélát 1944-ben a német megszállás után állásától megfosztották, majd internáltákö. A Tudományos Akadémia több hónapig tartó kutatómunkája során körvonalazódott, hogy - mint az várható volt - Johan Béla politikai tevékenységének két, egymással összefüggő kritikus területe van: az egyik az 1930-as évek végén különböző diszkriminatív intézkedések végrehajtásában játszott szerepe, a másik pedig az 1944-es tevékenysége. Ennek a kutatómunkának a során kiderült, hogy Johan Béla munkája során konzekvensen végrehajtotta a ’39. évi IV. törvénycikk, az úgynevezett második zsidótörvény előírásait a magyar egészségügyben és orvostársadalomban. Ez önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy elgondolkodjunk, viselheti-e a XXI. század elején egy országos közegészségügyi program, egy parlamenti, nemzeti-társadalmi konszenzussal elfogadott közegészségügyi program az ő nevét. Ezen felül 1940-ben a német Sas-rend Csillagos Érdemkeresztjével is kitüntették.

Johan Béla Magyarország német megszállása, ’44. március 19-e után is hivatalában maradt, nem mondott le, s ezzel látensen szolidaritást vállalt főnökével és kollégáival, sőt továbbra is közreműködött az egyre szaporodó zsidóellenes jogszabályok végrehajtásában. Nevéhez - és ezt nem én mondom, nem az előterjesztők mondják, hanem a Tudományos Akadémia legújabb kori történeti intézetében dolgozó kutatók állapították meg több helyütt - nem fűződik komoly humanitárius gesztus vagy embermentő cselekedet. Johan Béla egyéni motivációit természetesen lehet boncolgatni, magyarázni, de önmagában az a tény, hogy 1939 és ’44 között számos diszkriminatív intézkedés, illetve diszkriminatív intézkedés végrehajtása fűződik a nevéhez, az előterjesztők véleménye szerint alkalmatlanná teszi ezt az egyébként szakmai szempontból méltán megbecsülésre számot tartó nevet arra, hogy a mai demokratikus Magyarországon egy országos program, egy nemzeti program névadója legyen.

Szükségesnek tartjuk, hogy a tudós emlékét ápolja a szakmai utókor, azonban álláspontunk szerint egy nemzeti közegészségügyi program, amelyet a parlament konszenzussal fogad el, és amely egy alapvető egészségügyi, szakmai, politikai dokumentum a magyar jogalkotásban, nem viselheti az ő nevét.

Szeretném elmondani az előterjesztés végén, hogy tavasszal tárgyalta előterjesztésünket nagyon-nagyon heves vita során a parlament egészségügyi bizottsága, ahol a jelen lévő kormánypárti képviselők - egészen pontosan a szocialista frakció jelen lévő kormánypárti képviselői is - megosztottnak bizonyultak ebben a kérdésben, és ott akkor az általános vitára való alkalmasságról való döntést emlékezetem szerint egyhangú szavazással elnapolta a bizottság azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémián rendezzen a bizottság és a Tudományos Akadémia egy közös minikonferenciát, ahol meg tudja tárgyalni ezt a kérdést. A nyár folyamán sor is került erre a miniatűr konferenciára, ahol mindaz, amit az előterjesztésben én az imént elmondtam, igazolást nyert a Magyar Tudományos Akadémia történészei által; ezek után a magyar parlament egészségügyi bizottsága idén ősszel újra napirendre vette ezt a kérdést, és általános vitára alkalmasnak tartotta ezt az előterjesztést.

Végezetül újra szeretném leszögezni azt, hogy az előterjesztők egyikének sem, az előterjesztést támogató képviselőknek és parlamenten kívüli szereplőknek, történészeknek, újságíróknak, civil embereknek, civil szervezeteknek, senkinek nem célja Johan Béla nevének szakmai szempontú megkérdőjelezése. Előterjesztésünk arról szól, hogy egy ember, aki bármilyen formában közösséget tudott vállalni a ’39-44 közötti diszkriminatív intézkedésekkel, adhatja-e a modern, demokratikus Magyarországon egy nemzeti konszenzuson nyugvó közegészségügyi programnak a nevét, lehet-e a névadója. A mi meggyőződésünk az, hogy nem, ezért nyújtottuk be a parlamentnek ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.