Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hiszek Magyarországban. Hiszek abban, hogy az a dolgunk a Magyar Országgyűlésben, hogy értelmesen és okosan összevessük, hogy miként látjuk az országot, és melyikünknek milyen javaslatai vannak. Hiszek abban, hogy ez az a hely, ahol meg kell vitatni az ország nagy történéseit, az életét az országnak. Hiszek abban, hogy ezt monológ helyett okos párbeszédben lehet megtenni, és kétségtelen, nem könnyű az ember dolga, ha a párbeszédből éppen azok, akiknek a véleménye rendkívül fontos lenne, hogy összevethessük a miénkkel, kivonulnak.

Újabb és újabb erőfeszítést fogok arra tenni, hogy itt, a magyar parlamentben vitassuk meg azt, hogy mit gondolunk Magyarországról. Nem hiszem hogy elválaszthatók az ügyek úgy, hogy vannak az embereknek az ügyei, meg a pártoknak az ügyei. Ha önök így gondolják, akkor lényegesen rosszabb véleménnyel lehetnek a saját pártjukról, gyanítom, mint amennyire okuk lenne. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Én azt hiszem, hogy azok igazi és fontos kérdések, hogy hogyan látjuk, merre van Magyarország számára a felemelkedés, egy igazságosabb ország megteremtésének esélye. Nemcsak szavak azok, és nem egyszerűen önmagáért való vita, amikor azt kérdezzük: mondják meg nekünk, valóban abban hisznek-e, amit Washingtonban képviselnek, a szabadpiacban, a szabadságban, a magánvállalkozásban hisznek, ez az önök pártjának a meggyőződése, ezt kell hogy figyelembe vegyük, amikor az ország politikáját alakítjuk, hiszen az ellenzék véleménye rendkívül fontos számunkra, vagy nem ezt képviselik. Amikor ezt firtatja egy kormány, akkor azért firtatja, mert érteni akarja, hogy az országot képviselő egyik fontos pártnak mi az álláspontja. Mert olyan politikát szeretnénk csinálni, amely okos egyensúlyokat próbál meg találni saját meggyőződésünk és mások meggyőződése között, mert egy percig nem hisszük, hogy csak egyfajta gondolkodás létezhet, a miénk, szociáldemokratáké vagy liberális szövetségeseink gondolkodása. Azt gondoljuk, hogy érvényes az a gondolkodás, amelyet a konzervatívok képviselnek.

Tudnom kell, hogy mi ma a konzervatív politikai álláspont. Az-e, amit a jólét, a minél nagyobb gazdasági-üzleti szabadság és a magánvagyon kiteljesedése jelent - mint ahogy ezt Orbán Viktor úr Washingtonban aláírja -, vagy az, amivel itthon, sok esetben ezzel éppen ellentétes tartalommal és módon próbál meg híveket szerezni? Ez nem mindegy! Ez nem egyszerűen baj- és kardvívás. Hogy nekem ebben erős meggyőződésem van, hogy én ezt kellő hittel tudom képviselni, ez igaz. De mi lehet ennél sokkal fontosabb, mint megérteni, hogy miről szól az ország, hogy összebékíthetők egymással a köz- és magántörekvések, hogy összebékíthető egymással a munkásember érdeke a vállalatok érdekével, hogy összebékíthető egymással Budapest és a vidék érdeke, hogy lehet egyensúlyt találni, előrevivő egyensúlyt találni az adót fizető polgár adómegtakarító szándéka és egyébként az egészért, a közösségért felelősséget viselni akaró szándéka között?! Ezek az igazi nagy dilemmák. Hol máshol vitatnánk meg, ha nem itt?

Lehet számon kérni, hogy miért vagyunk mi ebben az ügyben oly átszellemültek, miért vagyunk mi ebben az ügyben offenzívak. Azért, mert fontos tudni, hogy az országban milyenfajta megoldások vannak együtt, fontos tudni, hogy az országban jelentős támogatást bíró ellenzéki pártnak mi az álláspontja. Kérem szépen, ez nem taktikai kérdés, ez elől nem lehet elbújni. Nem azért teszem fel ezt a kérdést napról napra, mert nekem egyszerűen jólesik önöket szembesíteni azzal, hogy mit mondanak, hanem azért, mert tudnom kell, hogy önök mit képviselnek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Magyarországon több százezer ember, minden bizonnyal milliót meghaladó ember támogatja az önök politikáját.

Tudnom kell, hogy pontosan mit támogatnak. Azt a politikát támogatják, amelyeket az AmCham előtt mond el az elnök úr, azt a politikát, amelyben azt képviseli múlt héten a gazdasági konzultáción, amely a gazdaságpolitikát az üzleti szereplőkkel való konzultációban kívánja kialakítani, vagy azt, amikor éppen azért ró meg bennünket, hogy a politika, amelyet képviselünk, túlságosan is figyelembe veszi az üzleti világ szempontjait? Melyik a kettő közül? Tudniillik azt feltételezem, hogy amit önök mondanak, több százezer ember számára iránymutató. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Milliók!) Lehet, hogy több millió ember számára iránymutató, annál inkább vigyázni kell arra, hogy mit mondanak, hogy ez következetes-e. Ha igaz az, hogy éppúgy biztonságot akarnak ebben az országban, mint ahogy mi is azt akarunk, ha igaz az, hogy a biztonság alapja a kiszámíthatóság - mint ahogy úgy látom, hogy önök is ezt mondják -, akkor kiszámíthatónak kell lenni annak a politikának, amit képviselnek önök.

Ennek a politikának a kiszámíthatóságát szeretném én magam azért is érzékelni, mert azt gondolom, hogy szükség van ellenzékre. Szükség van ellenzékre, mert az emberek egy jelentős részének az álláspontját ők közvetítik a politikai rendszerben. Tudnunk kell, hogy mi az a vélemény, amit képviselnek. Ha mindig mást képviselnek, az Magyarországnak nem segít. Az nem önöknek nem segít - ez lehetne az önök belügye -, Magyarországnak nem segít.

Felelős politikus nem tud mást mondani három hónapon belül Washingtonban és Magyarországon. Felelős politikus nem váltogathatja aszerint a véleményét, hogy éppen üzletemberekkel beszél, vagy vidéki lakossági fórumot tart. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Az ellenzéknek nincsen oka számon kérni rajtunk azt, hogy mi minden erővel megpróbáljuk ezt a vitát idehozni a parlamentbe, mert ez a dolgunk. Azért választottak meg bennünket (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Téged nem! - Téged senki nem választott meg. - Az elnök csenget.), azért képviseljük Magyarországot, hogy itt, ebben a Házban plenáris ülésen és bizottsági üléseken alternatív szempontokat ajánljunk egymás figyelmébe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Mindazok, akik vállaltak felelősséget már akár egy iskola irányításáért, egy nagy család együtt tartásáért, egy vállalat kisebb részének vezetéséért, azok pontosan tudják, hogy sokfajta, időnként egymásnak ellentmondó szempontot figyelembe véve kell megtalálni az utat előre. Egy ország még sokkal bonyolultabb, még sokkal összetettebb. Egy ország jogszabályi rendszere hatalmas, bonyolult tudáshalmaz. Nem lehet megengedni, és nem szabad önmagunkat odáig alacsonyítani, hogy komoly szakemberek, komoly múlttal rendelkező politikusok adórendszerbeli ügyekről beszélve az adórendszerről mondott véleményüket azzá egyszerűsítsék, amit megpróbált mondani Varga Mihály képviselő úr, volt miniszter úr. Kérem szépen, az nem érvelés, az nem adópolitika, hogy azt mondja, hogy ezt, ezt meg azt az adómértéket így meg úgy változtatták - természetesen.

(14.10)

Képviselő Úr! Az adórendszer évről évre kisebb-nagyobb átalakuláson megy keresztül: vannak olyan adóelemek, amelyek növekednek, mások pedig csökkennek; vannak, amelyek átalakulnak, vannak, amelyek változatlanok maradnak. Éppen az a politikus felelőssége, hogy rendszerben lássa őket. Ha mást nem, legalább annyit érdemes megtenni, hogy megnézzük, hogy mennyivel és miben nőttek a befizetések, és miben csökkentek. Ez nem egy bonyolult dolog. Nem lehet odáig alacsonyítani az országot, hogy kiveszünk az adórendszerből három elemet, és azt mondjuk, hogy ezek növekedtek, és hogyha ezek növekedtek, akkor növekedtek az adóterhek. (Dr. Áder János: Nem is ezt mondta!) Ennél többet érdemel az ország! Ennél ez egy bonyolultabb szakma, ennél ez egy bonyolultabb összefüggés! (Zaj.)

Nem lehet ezt állítani abban az országban, amelyben 2002 óta száz forint közös jövedelemnek az adótartalma folyamatosan csökkent, nem elég mértékben, ebben egyetértek, különösen azok által nem lehet ezt a szemünkre vetni, akik esetében száz forint jövedelemre vetítve az adóterhek '98 és 2002 között növekedtek. Az az igazság, hogy szégyent hozunk a parlamentre! (Moraj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Okos, komoly emberek nem tehetik ezt meg! Azt hiszem, hogy annyit azért ez az ország megérdemel, hogy összevetjük egymással a valóságos történéseket!

Nem lehet családi adókedvezményekről beszélni hamis adatok alapján. Nem lehet azt mondani, hogy számoljuk össze a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást az adókedvezmények maximális mértékével és a családi pótlékkal, mert így jön ez össze, tudniillik ilyen nem létezik a mai hatályos rendszerben. (Dr. Áder János: Nem igaz!) A félrevezetés politikája helyett a felelősség politikáját javaslom, a szélkakas-politika helyett a határozott szándékú, határozott társadalom- és gazdaságpolitikai szándékú, egyenes beszédet javaslom. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az egymás háta mögött való sértegetés demokráciája helyett az egyenes, bár kemény parlamenti vitát javaslom.

Én úgy látom, hogy ezt az egyenes és kemény parlamenti vitát szeretnék elismerni (Sic!), mert ahogy hallom - most látom Pokorni képviselő urat -, az egyenes, bátor és polgári magatartás televízióban a másikat gyávának hívni, az viszont, ha valaki a parlamentben azt igényli az ellenzék vezérétől, hogy akkor vitassuk meg a dolgainkat, hát (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne kímélj!), ez bizony egy jellemtelen dolog. (Nagy taps a kormánypártok soraiban. - Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból: Üljél le! - Tóth István: Menekülsz!)

Igazságos politikát fogunk folytatni az adórendszerben is (Derültség a Fidesz soraiban.), amely biztonságot teremt ebben az országban. (Az elnök csenget.) És van bátorságom megvívni a vitát, még akkor is, ha úgy látom, hogy önök szeretnék elkerülni ezt a vitát. Magyarország, a Harmadik Magyar Köztársaság igazságos, biztonságos világra vágyik, bátor politikára, nem szélkakasokra.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)