Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2020. január 27-én volt 75 éve, hogy a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábort, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort a szovjet csapatok felszabadították. Az EMIH meghívására a magyar parlament delegációjának tagjaként részt vehettem a megemlékezésen. Hátborzongató volt a barakkok, szögesdrótok, az egykori gázkamrák, krematóriumok látványa. Megrendítő volt holokauszttúlélőkkel találkozni és megható volt az ő élettörténetüket végighallgatni. Fontosnak tartottam, hogy itt, a magyar Országgyűlésben is emlékezzünk az ártatlan áldozatokra. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván a történelmet ismerjük tanulmányainkból, szüleink, nagyszüleink által történő elmesélés útján is. Tudjuk, hogy az első világháború utáni évtizedekben sajnos hamar erőre kaptak a különböző fajvédő és nyíltan antiszemita egyletek, politikai erők. Már 1920-ban bevezették a numerus clausust, amely diszkriminálta a magyarországi zsidóságot, majd később további törvényekkel sújtották őket és hozták sokukat méltatlan helyzetbe. 1944. március 19-étől, a náci megszállást követően megkezdődött a zsidók gettóba gyűjtése, majd az akkori magyar közigazgatás sajnálatosan készséges támogatásával megkezdődtek a deportálások. Gyakorlatilag két hónap sem kellett hozzá, május 15-étől július 9-éig 445 ezer embert hurcoltak Magyarországról különféle koncentrációs táborokba.

Sokan kísérletek áldozatává váltak. Hozzáteszem: az auschwitzi táborban az első lépésekben a lengyel, a szovjet, orosz hadifoglyok, a szlávok megsemmisítésére is irányultak kísérletek, később pedig sajnálatos módon zsidó asszonyokon, lányokon próbálták ki azokat a szereket kísérlet folytán, hogy hogyan lehetne fogamzásképtelenné tenni őket. Hihetetlen és megdöbbentő történetek ezek.

A nácik hat zónára osztották Magyarországot: a zsidók elszállítását Kárpátalján kezdték meg, majd Észak-Erdélyből, Észak-Magyarországról, az Alföld régióiból, végül a Dunántúlról szállították ki a szerencsétlen sorsú embereket.

Tisztelt Országgyűlés! Gondoljanak bele, hetente 55 ezer zsidó származású magyar állampolgárt vittek megsemmisítő táborokba! Gyakorlatilag egy egernyi várost semmisítettek meg egy hét leforgása alatt. Elhurcolt honfitársaink közül 430 ezren kerültek az auschwitz-birkenaui táborba. Félelmetes volt ott, a tábor helyszínén látni a barakkokat, a vagonokat, ahol a megérkező honfitársainkat, szisztematikus szelektálás után a gyermekeket és az anyákat azonnal gázkamrákba vitték az idősekkel együtt, a munkaképes férfiakat és nőket pedig kényszermunkára vitték és halálra dolgoztatták.

Mérhetetlen szenvedés után 75 éve néhányuknak sikerült túlélni a borzalmakat. Ott hallottam, egy túlélő mesélte egy kolozsvári rabbi életútját. Yehudah Halberstamnak kilenc gyermeke volt, és a feleségével együtt kerültek Auschwitz-Birkenauba, csak a rabbi élte túl a láger okozta borzalmakat, mind a kilenc gyermeke ott halt meg a feleségével együtt. 1947-ben újra megnősült, majd hét gyermekük született az új feleségével. 1975-ben kórházat alapított Izraelben, amely ma is működik. Az egyetlen egészségügyi intézmény Izraelben, ahol soha nem volt sztrájk, nem bénítja a gyógyítást sztrájk, és ahol évente több mint hatezer csecsemő születik.

Azt hiszem, tanulnunk kell a múlt hibáiból, tanulnunk kell ezekből a sorsokból, a túlélés ösztönéből, az emberi mélységeket látnunk kell és az emberi magasságokat, az újrakezdés lehetőségét és fontosságát is, tisztelnünk kell ezeket az embereket, akik képesek voltak felállni, túlélni ezeket a borzalmakat. Ezen keresztül tudunk felépíteni egy emberibb világot.

Azt hiszem, hogy Magyarországon ma minden magyar állampolgár biztonságban van. Fontos, hogy soha ne következzen be ilyen tragédia és ilyen megkülönböztetés, ilyen hátrányos diszkrimináció, mint amit a XX. században láthattunk. A magyar kormány ma is garantálja valamennyi kisebbségnek, valamennyi állampolgárunknak a biztonságát. Remélem, hogy ez így lesz nagyon-nagyon sokáig még. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)