Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem lep meg, hogy lassan egyedül maradunk itt a vita során, ahogy az sem, hogy képviselő úrnak olyan minősíthetetlenek voltak a hozzászólásai, amit végül is tőle már alapvetően megszokhattunk. Én olyan környezetben nőttem föl, hogy amikor egy nő bármit is leejt, akkor odamegy hozzá egy férfi és fölemeli, nem pedig beszól neki egészen minősíthetetlen stílusban. Ennyit arról, hogy mennyire vesznek ők részt a vitában, vagy mennyire vesz részt éppen az LMP-frakció a vitában. Nekem meglepő az, hogy azok az emberek vagy azok a pártok, amelyek olyan fontosnak tartják ezt a kérdést, még csak annyival sem tisztelik meg az Országgyűlést, illetve az itt zajló vitát, hogy egyáltalán képviseltessék magukat. De ezt csak bevezetésként szánom. Igyekszem a képviselő uraknak, akik kitartottak, érdemi választ adni a felmerülő kérdésekre, illetve csak a jegyzőkönyv kedvéért is néhány dologra mindenképpen szeretnék reagálni, ami az MSZP-s és az LMP-s padsorokban ülő képviselők szájából hangzott el.

Bár Korózs képviselő úr elég gyorsan kiszállt ‑ miután elmondta a saját mondanivalóját, a többi részére már nem igazán volt kíváncsi ‑, nagyon szívesen emlékeztetném, hátha veszi a fáradságot, és majd elolvassa a jegyzőkönyvet, úgyhogy ezúton is szeretném őt emlékeztetni, hogy honnan is indultunk mi 2010-ben, milyen örökséget hagytak ők ránk nyolc, nemcsak hogy elvesztegetett, hanem teljesen katasztrofális év után. Ha csak a nyugdíjrendszert nézzük, mert ne nézzük az államadósságot, ne nézzük az ország általános gazdasági állapotát, erkölcsi állapotát, a politikának a teljesen lezüllesztett állapotát, hanem nézzük csak a nyugdíjrendszert: mondhatjuk azt is, hogy ők alapvetően nem egy munkaalapú társadalomban gondolkodtak soha, most sem így teszik, hanem egy segélyalapú társadalomban, ez áll a baloldal gondolkodásához közelebb. Mi ezzel nem tudunk azonosulni, mi munkaalapú társadalomban gondolkodunk.

(15.00)

Úgyhogy ezzel kapcsolatos változásokat eszközöltünk valóban a nyugdíjrendszerben is. De beszélhetünk akár arról, hogy milyen ellenőrizetlen volt akkor a korkedvezményes nyugdíjak rendszere. De mondhatjuk azt is, hogy a kötelező magán­nyug­díj­pénztárak tulajdonképpen államadóssággyárként működtek akkor, amikor mi megörököltük tőlük ezt a helyzetet. Mondhatjuk azt is, hogy abban a helyzetben, abban az állapotban, ahogy 2010-ben volt a nyugdíjrendszer, valóban fenntarthatatlan lett volna. És ha már ott tartunk, hogy milyen nyilvántartások, milyen áttekinthető, átlátható rendszer volt, van vagy lesz, akkor mondhatom azt, hogy egyáltalán nem volt átlátható akkor a nyugdíjrendszer. Nem is volt olyan nyilvántartás, amelynek a megteremtésére most törekedtünk.

Tehát valóban nem könnyű helyzetből indultunk; nem kevés dolog történt ehhez képest akár a nyugdíjrendszer stabilitásának helyreállítása, megőrzése érdekében sem. Illetve bevezettük a „Nők 40”-et is, amit már Gúr képviselő úrnak mondanék, ha itt lenne. (Gúr Nándor feláll a jegyzői székből és meghajol.) Emlékeim szerint, amikor 2011-ben… Ott van, köszönöm szépen, remek; nem láttam, elnézést, csak azt láttam, hogy megy el; akkor képviselő úrnak így mondom, hogy lássam. Amit ezzel kapcsolatban emlékeim szerint 2011-ben mondott a „Nők 40”-re, hogy ezt senki sem fogja tudni igénybe venni, olyan ez a „Nők 40” lehetőség, 170 ezer cáfolat van erre a kijelentésére, ahogy egyébként több kijelentésére is tudok cáfolatokat mondani. Elnézést kérek azért, hogy nem láttam, ezzel rehabilitálom azt, hogy nem képviselteti magát az MSZP, mert ezek szerint az ön személyében ezt megteszi.

Mi történik tulajdonképpen? Miről van szó, még egyszer akkor a jelenlegi törvénysalátában, a jelenlegi javaslatunkban? Nem számolunk fel semmit. Nem szántunk be semmit. Nem is központosítunk, nem centralizálunk. Ezeket a kifejezéseket én semmiképpen nem használnám. Nem verünk szét semmit, pláne nem száz éve fennálló, jól működő rendszerek szétveréséről semmiképpen nem beszélnék. Arról beszélünk, hogy egy logikusabb, átláthatóbb, áttekinthetőbb, hatékonyabb, jobban működő rendszert hozunk létre, ami nem utolsósorban közelebb kerül az állampolgárokhoz, az ügyintézés közelebb kerül azokhoz, akik valójában az ügyeket intézik. Erről szól az is, hogy a járási hivatalokba áthelyeztük számos ügy intézési lehetőségét. Nem jön létre új hivatal, hiszen a Magyar Államkincstár vesz át különböző feladatokat.

És kiemelnék még egy dolgot, amiről nem volt szó eddig a vitában. Itt ül az Országgyűlésben jelenleg is Mészáros József főigazgató úr, aki kormánybiztosként is felügyeli ezt az átalakítást. Egyfelől hozzátenném, hogy ő 20 évet dolgozott szakemberként tudományos területen, kifejezetten nyugdíjügyekkel foglalkozva, 10 éve vezeti főigazgatóként vagy 10 évet vezette így az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, tehát azt hiszem, hogy az ő hozzáértése, szaktudása, elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanezt mondanám el az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden munkatársáról, akik rendkívül színvonalas munkát végeznek, a mi munkatársainkhoz hasonlóan. Az egész átalakítást kormánybiztos úr, főigazgató úr is vezényelte le, felügyelte, tehát az általa is képviselt szakmai sztenderdek, szakmai elvárások mellett zajlott. Én az ő személyét mindenek mellett is garanciának tartom arra, hogy a lehető legjobb irányú ennek az átalakításnak a folyamata. És szeretném ezúton is megköszönni az ő munkáját.

De mondhatom azt is, hogy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságra általában jellemző a magas színvonalú ügyintézés, a magas színvonalú munka, ahogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában vagy a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozó szakemberekére is. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy a nyugdíjak vagy a családtámogatások vagy az itt folyó juttatások átutalása jelenleg is zökkenőmentes.

Felmerültek ilyen kérdések, hogy megtakarítást várunk-e ettől az intézkedéstől; képviselő úrnak is szeretnék erre a felvetésére reagálni. Itt a megtakarítást akkor is értelmezhetőnek tartom, ha ez nem elbocsátásokkal jár, nem leépítésekkel jár, ha nem egy szervezet karcsúsításával jár ‑ ahogy ebben az esetben is szó van erről, hiszen az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság dolgozói a Magyar Államkincstár keretein belül fognak a jövőben dolgozni ‑, hanem ha ugyanakkor erőforrásokból, ugyanakkora ráfordítással hatékonyabban lehet több feladatot elvégezni. Erről szól ez a racionalizálás, erről szól ez az átalakítás is. Hiszen akár azzal, hogy már helyben lehet, közelebb az ügyfelekhez intézni az ügyeket, azzal, hogy egységes központi szakmai irányítás zajlik, azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ugyanolyan szakmai sztenderdek mellett tudjanak dolgozni a járási hivatalokban ülő munkatársak is, vagy bárhol a kormányhivatalokban ülő munkatársakra ez ugyanúgy igaz legyen. Az informatikai rendszert is lehetőségünk van ezáltal egységesíteni és központilag olyan jól szervezetté tenni, ami szintén egy hatékonyabb működést fog eredményezni.

Még azt is hozzátenném, hogy ennek az átalakításnak az előkészítése tavaly július 5-e óta zajlik és ismert, tehát azt sem mondhatnánk, hogy kapkodunk, egyik pillanatról a másikra teszünk bármit. Ez közel egyéves folyamat, tehát ez mindenki számára ismert tény is volt, sokszor beszéltünk róla. Jól meghatározott ütemben zajlik az átalakítás. Tehát mindenkit arra kérnék, minden ellenzéki képviselőt, minden ellenzéki frakciót arra kérnék, hogy ne keltsünk hisztériát, ne fenyegessük, ne riogassuk azzal az embereket, hogy veszélyben van a nyugdíjuk, hogy veszélyben vannak a családtámogatásaik, hogy nem fognak időben bármilyen, őket megillető összeget megkapni. Hiszen, ahogy eddig, ez a jövőben is garantált lesz, minden nyugdíj, minden családtámogatás vagy szociális juttatás átutalása a jövőben is garantált lesz.

Bár Schmuck képviselő asszony nincs már itt, részben az ő felvetéseire is reagáltam már. Itt még annyit talán hozzátennék az általa felvetettekhez, hogy eddig bizonyos ügyeket csak Budapesten lehetett intézni, amit most már helyben is el lehet intézni; azt hiszem, hogy ez senkinek nincs az érdekeivel szemben. Illetve őt is megkérném arra, hogy ne riogassuk az embereket azzal, ami nincs, vagy ne fessünk fel mindenféle vészforgatókönyvet, amikor ennek nincs igazából semmilyen alapja. Azt tudom mondani, hogy az átállásnak, az átalakításnak minden garanciális eleme megtalálható.

Itt vissza kell térjek képviselő úr szavaihoz, hiszen azt kell mondjam, képviselő úr, azon túl, hogy milyen stílusban és hogyan szólalt meg, azt is kell mondjam sajnos, hogy nem mondott igazat. És több ízben sem mondott igazat. Ebből csak kettőt emelnék ki. Az egyik az, hogy ön azt mondja, hogy mi fölemeltük a nyugdíjkorhatárt. Magyarországon tu­do­másom szerint két ízben emeltek eddig nyugdíjkorhatárt ’90 óta. Ez két személynek, két miniszterelnöknek a nevéhez köthető: az egyiket Horn Gyulának, a másikat Bajnai Gordonnak hívják. Nem tudok róla, hogy bármelyikük is kötődött volna, kötődne a Fidesz-kormányhoz. Azt kérem tehát, nézzen utána ennek az információnak, ne állítsunk olyat, ami nem igaz. Mi nem emeltük, nem döntöttünk nyugdíjkorhatár emeléséről. Ezek a döntések ’90-et követően ebben a két ízben születtek meg, ehhez a két miniszterelnökhöz köthető módon.

A másik pedig az, hogy mi hogy vennénk el egyrészt bárkinek a nyugdíját; a másik pedig, ami még fájóbb nem igaz állítás, hogy azt mondta, a közelmúltban is nagyon jellemző volt az, hogy nem érkeznek meg a nyugdíjak, ez egy rendszeres dolog. Nincs ilyen, képviselő úr. Egyszerűen nincs ilyen, nem igaz ez az állítás. A nyugdíjak rendben megérkeznek az érintettekhez, a jogosultakhoz. Kérem, hogy ezt az állítását is ellenőrizze le. Nem hiszem, hogy jót teszünk bárkinek azzal, ha valótlan állításokkal rossz hangulatot keltünk a magyar emberekben.

Ami pedig a takarékosságot illeti, ezt is szá­mon­kérte rajtunk képviselő úr, annyit tennék hozzá, hogy emlékeim szerint, amikor mi 2010-ben kormányra kerültünk, akkor az államadósság 82 százalék volt. Nem tudom, milyen alapon nevezhetjük takarékosságnak azt az időszakot, ami megelőzte azt, hogy ezt az állapotot, a gazdaságnak ezt az állapotát előteremtette. Azóta is dolgozunk ennek az államadósságnak a lecsökkentésén, illetve azoknak az örökölt terheinknek a mérséklésén, csökkentésén, amiket a mai napig nyögnek a magyar emberek, köszönhetően a felelőtlen korábbi kormányzásoknak.

Zárógondolatként annyit szeretnék mondani önöknek, hogy minden magyar embert szeretnék megnyugtatni, hogy ezt az átalakítást ők nem is fogják megérezni, hiszen ez éppen arról szól, hogy még észszerűbben, még hatékonyabban, még szakszerűbben tudjuk az összes, majdan a Magyar Államkincstárhoz tartozó juttatást eljuttatni a magyar emberekhez. Ezek a juttatások időben meg fognak érkezni a jövőben is, ahogy most is megérkeznek időben. Úgyhogy arra kérem a képviselőtársakat, a képviselő urakat és hölgyeket, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)