Felszólalás adatai

Rákosi akkor, tehát 1948. augusztus 20-án Kecskeméten hirdette meg a klerikális reakció és a kulákság elleni harcot. Mint kisdiák, nem tudtam, mi az a kulák. Később aztán bőven lehetőségem volt a fogalom és az üldözés megismerésére. E beszéd után tartóztatták le Mindszenty Józsefet, mozdították el Ravasz Lászlót, Ordass Lajost, és indult meg a becsületes, egyházukhoz hűséges lelkészek üldözése, valamint elindult a kuláküldözés, a középparaszt réteg megalázása.

Az egyházakat úgy-ahogy már sikerült rehabilitálni, de mi van a kuláknak gúnyolt magyar középparaszt osztály rehabilitálásával? Már nem is lehet megtenni, de lehetne hivatalosan bocsánatot kérni azoktól, akiket akkor megaláztak, összevertek, bebörtönöztek. Igaz, nem kellett ruhájukra megkülönböztető jelet varrni, de minden igazolványukon, még a beszolgáltatásra használt tejeskannán is rajta volt a K betű. Feleségem - mint kislány - szégyennel, sokszor sírva vitte a tejet a beszolgáltató helyre.

Minden iskolában az osztálynaplóban a kulák származású gyermekek neve mellett ott volt a K betű. Nem is mehettek továbbtanulni. Pedig ez a magyar középparaszti réteg volt Magyarország kenyéradója, a magyar zöldség és gyümölcs nemzetközi hírűvé tevője. Hol lenne Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Hódmezővásárhely? - de nem sorolom a nagy mezővárosokat, mert nem lehetne felsorolni azokat a községeket, falvakat, amelyeknek gerincét, tisztességét és becsületét, sok-sok ember kenyerét adták a kuláknak gyalázott becsületes középparasztok.

(13.40)

Ez a réteg eltűnt. Amikor ma azt látjuk, hogy a falvak kiürültek, elnéptelenedtek, kialakultak a nagy betonkaptárakkal rendelkező városok, nem másról van szó, mint ezeknek a rétegeknek, gyermekeiknek, unokáiknak elmeneküléséről a falvakból, községekből.

Én augusztus 20-án Kecskeméten azt kértem, hogy hajtsunk fejet azok emléke előtt, akiket kulák névvel csúfoltak és gyaláztak meg, és tettek tönkre. Többen odajöttek hozzám, és arra kértek, ezt mondjam el az ország Házában is. Most megtettem.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, a kormányt, ha nem lehet már őket anyagi kárpótlással rendbe tenni, de legalább szenteljünk egy napot az ő emléküknek is, amikor fejet hajtunk a kiirtott, meggyalázott magyar középparaszti osztály emléke előtt. Fejezzük ki szomorúságunkat, hogy ez megtörténhetett, és bűnbánatunkat, hogy eddig igazán még meg sem emlékeztünk róluk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)