Felszólalás adatai

Amikor ezt a törvényjavaslatot általános vitára bocsátás céljából a költségvetési bizottság megvitatta, Balog Ádám akkor helyettes államtitkár volt jelen mint előadó, azóta ő avanzsált, mint tudjuk, nos, Balog Ádám hangsúlyozta - és máshol is, az általános indokolásban is szerepel -, hogy külön törvényben célszerű azokat a szabályokat rögzíteni, amely szabályok az adó- és közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködésre vonatkoznak. Ez annyira fontos gondolat volt, hogy amikor a bizottsági elnöki értekezlet a házbizottság számára készítendő ajánlását megfogalmazta a bizottsági főosztály közreműködésével vagy segítségével, akkor kérdésként merült föl, hogy valójában melyik az az állandó bizottság, amelyiknek a profiljába tartozik ez az egész problémakör. Kérdés volt, hogy egyáltalán a költségvetési bizottságnak kell-e ezzel foglalkozni, mivel a nemzetközi közigazgatási együttműködés szabályairól szól az első benyújtott törvényjavaslat.

Aztán végül is a költségvetési bizottság ezt bevállalta úgymond, és aztán nem volt ezzel semmi gond; olyannyira nem, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot. Előadót nem állított, ami szokatlan, az eddigi, idestova hároméves gyakorlatában szokatlan, mert rendszerint előadót, sőt két előadót, pró és kontra előadókat szoktunk állítani. De ez ügyben úgy döntött a bizottság, hogy nem kell, annyira egységes és annyira egyértelmű a támogatás. Ezt a törvényt már régen elfogadhatta volna a Ház, ki is hirdethette volna, a köztársasági elnök úr aláírhatta volna, és foglalkozhatnánk mással. Mint ahogy az eddigi vitában sem került szóba tulajdonképpen ez az első része, tehát az eredeti törvényjavaslat nem került szóba ebben a vitában sem. Ez az én ambivalenciám egyik oldala, hogy ezzel nincs gond.

Nem is értem, miért vonta vissza a kormány ezt a törvényjavaslatot, és egészítette ki egy másik csomaggal, egy salátatörvény-csomaggal, és ebből vannak a problémák. Ezekből számos elhangzott már az eddigi vitában is. Születőben van egy öszvér törvény megint, aminek az első része egy nemzetközi eljárási szabályokat rögzítő paragrafusokból áll, mögötte pedig fontos tartalmi kérdések vannak egymás után sorban. Tucatnyi törvény módosul, vagy 14-et számolt itt össze Pál Béla képviselőtársam. Én nem számoltam pontosan össze, de mindenképpen sok szakmai törvénybe belenyúl a törvényjavaslat-tevő, a pénzügyi kormányzat.

(17.30)

Olyan kérdések merülnek itt föl, amelyek önmagukban is megérnének egy misét, és itt is szóba kerültek ezek a kérdések, egy részük, ennek ellenére egyben kell az egészet tárgyalni, és nagyon nehéz egyszerre koncentrálni, mondjuk, a játékadó problémájára meg a játékkaszinóra, a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli kedvezmény megadásának a feltételeire, a nehéz fizikai munka, a pszichés terhelés, a klimatikus terhelés és egyéb kérdésekre. Ez teljes képtelenség, és a tisztelt pénzügyi kormányzatnak én nem először jelzem - és bizonyára nem is utoljára, bár vélhetően teljesen fölöslegesen, mert úgyse figyelnek oda -, hogy tudniillik tessék már olyan helyzetbe hozni a döntéshozókat, a törvényhozókat, hogy tudják, miről döntenek.

Itt a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem tettek mást, mint agyba-főbe dicsérték ezeket a javaslatokat, hogy milyen jó ez, és megismételték azt, amit az államtitkár úr is elmondott, meg egyébként a törvényjavaslatból is kiolvasható, és semmiféle hatásvizsgálatot megint nem mellékeltek. Azok az érvek, amelyeket önök elmondtak, azokat le kellett volna írni, hogy egy magamfajta ellenzéki képviselő is megismerhesse, hogy ha ez fog történni, abból mi következik. Például az illetéktörvényt is módosítani szándékozik a kormány, nagyon fontos kérdés, kérem szépen, az öröklési illeték alóli mentesség, az ajándékozási illeték alóli mentesség, ezek nagyon fontos kérdések, ezeket nem lehet úgy elintézni, ahogy az előterjesztő teszi, hogy kisebb módosításokra tesz javaslatot.

Persze, minden relatív ahhoz képest, mondjuk, a Magyar Villamos Művek-E.ON tranzakció százmilliárdos nagyságrendjéhez képest ezek kisebb módosítások, de sok embert érintenek, mint például a gépjárműadó meg nem fizetését követő bírságnak meg pótléknak a helyi önkormányzatoknál hagyása valamilyen mértékben. Ez sok embert érint, ezekre időt kéne hagyni, tisztességesen megvitatni, tisztességes információkkal ellátni a képviselőket, hogy komolyan tudják venni a törvényhozó feladatukat. Ezt a kormány nem teszi meg most sem, jellemzően nem teszi meg. Ehelyett mit csinál? Összeházasít két egybe nem illő dolgot. Engem arra emlékeztet ez a megoldás, amit szintén nem régen ebben a Házban volt szerencsém megtapasztalni, hogy amikor az ez évi költségvetési törvény első módosítása volt, az emlékezetes MVM-E.ON tranzakció kapcsán annak a bizonyos garanciavállalási passzusnak a beillesztése. Akkor ezt ellenzéki oldalról a Jobbik frakciója tulajdonképpen megszavazta és támogatta, mondván, hogy egy stratégiai területen növekedni fog az állam vagyona. És erre mi történt? Beillesztettek a végén egy olyan paragrafust, ami a párizsi békeszerződésnek megfelelően a holokauszt-kárpótlásnak a szabályait változtatta meg. Így nem lehet törvényt alkotni! Így nem lehet jogszabályokat alkotni, hogy össze nem illő dolgokat tesznek egybe, és az ambivalencia most megint az, hogy én megszavaznám a törvény első részét, mert elmondtam, hogy azzal nekem nincs gondom, és a második részének is vannak olyan elemei, amelyek nyilván egy vita során, alapos vita során megismerhetők, és el is fogadhatók, de ilyen összeházasított, eklektikus megoldást nem lehet támogatni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Még arra szeretném fölhívni a figyelmét, és megint ostorozom a magam módján a törvényalkotót, a végrehajtó hatalmat... - amelynek az lenne a kötelessége, hogy a törvényhozó hatalmat, a parlamentet hozza olyan helyzetbe, hogy tudja, miről szavaz, mire nyomja a gombot, hogy tessék már ezeket az indokolásokat tisztességesen megcsinálni. Az első törvényjavaslat általános indokolása egy 8,5 soros egy mondat, egy darab mondat 8,5 sorban, amit egy levegővétellel nem lehet végigolvasni és megérteni. Ugyanezt most megismétlik még egyszer, miközben a törvényjavaslatnak a szakmai tartalma alapvetően megváltozott, és beletesznek a 8,5 sor mellé most 4,5 sort - ezek a kisebb korrekciók, amelyekről szó esett -, és utána azt a célt biggyesztik oda a végére, hogy a "jogalkalmazás egyértelműbbé tétele".

Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország Alaptörvényének van egy cikkelye, amely a magyar nyelv védelméről szól, ajánlom szíves figyelmébe, hogy az egyértelműbb helyett tessék egyértelműt írni, a középfok mindig gyengíti a szándékot. Ha már az igen tisztelt jegybankelnök úrnak módja van egy szakácsot is fölvenni asszisztensi beosztásba, akkor ajánlom a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmébe, hogy egy nyelvészt is vegyenek föl, tisztességes költségvetésük van, és egy nyelvi korrekcióval végezzék el ezeket a munkákat, mert olyan mondatokat tesznek elénk, amelyek nyelvhelyességi szempontból sem szerencsések.

Kérem szépen, tessék megnézni az angolszász jogalkotásnak azt a tömörségét, azt az egzaktságát, ahogy az történik. Hogy lehet egy 8,5 soros összetett mondatot indokolásként odacsapni a törvényhozóknak, és akkor gondolkozzon rajta, hogy mit kezdjen vele. Ezt úgy ítélem meg, hogy nincs meg a kellő tisztelet a végrehajtó hatalomban, a pénzügyi kormányzatban a törvényhozó parlament iránt, amikor bedarálja ezeket a törvényjavaslatokat. A kormánytöbbség úgyis megszavazza, és ezeket a kritikákat, amiket innen mi elmondunk, ezeket könnyen el lehet felejteni, rá se hederítenek, de attól még ezek problémák.

Nekem ilyen gondjaim vannak, tisztelt elnök úr, és aztán ennek következtében én nem fogom tudni azt ajánlani frakciótársaimnak, hogy ezt a törvényjavaslatot mi támogassuk és megszavazzuk, noha mint mondtam, vannak benne támogatható elemek, de tessék tisztességesebben csinálni ezt a törvény-előkészítő munkát.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)