Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is a köztársasági elnök urat leszóvivőző, kekec megjegyzéseit a leghatározottabban visszautasítom. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ki képviselné legitimebb módon Magyarországot, mint éppen a köztársaság elnöke?

Ami Tom Lantos személyét illeti, ezzel kapcsolatban engedjen meg egy szubjektív véleményt, majd néhány tényt. Tudom, Tom Lantos politikai pályafutása során volt olyan időszak és téma, amikor a magyarországi belpolitikai helyzetet másképp ítélte meg, mint én, illetve a Fidesz. Magam is személyesen többször vitatkoztam vele, bár az életmű értékelése nem tisztem, mégis megkockáztatom. Élete során Tom Lantos és a demokratikus magyar jobboldal értékítélete Magyarországról, a magyarságról inkább egyezett, mint különbözött. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Vagyis a kép sokkal árnyaltabb és összetettebb, mint ahogy azt ön megpróbálja beállítani.

De térjünk rá a tényekre! Önök kifogásolják, hogy Magyarországon feláll egy intézet, amit Tom Lantosról fogunk elnevezni. De ki is valójában Tom Lantos? Lantos Tamás Magyarországon született amerikai demokrata párti politikus volt, '81-től 2008-ig, azaz haláláig az amerikai képviselőház tagja, annak egyedüli holokauszt-túlélője. Az ön méltatlan állításával ellentétben élete során mindvégig magyarnak tartotta magát, politikusi pályafutása során kiemelt figyelmet fordított a magyar ügyekre. Hadd indokoljam ezt egy szimbolikus példával: Lantos kezdeményezésére '90. március 15-én a Capitoliumban sor került Kossuth Lajos mellszobrának avatására, ahol az ünnepi beszédet nem más, mint Tőkés László mondta.

De folytassuk az indoklást! Az erdélyi magyarság ügyében Lantos a '80-as évek elejétől kezdve kamatoztatta politikai befolyását. Különböző ügyekben számos alkalommal levélben fordult a román vezetéshez, '84-ben például, az ön szavaival: Ceauşescu barátjától követelte a magyar kulturális intézmények felszámolásának megakadályozását. Az amerikai legfelsőbb vezetés figyelmét sem mulasztotta el felhívni a romániai eseményekre, tette ezt például '84-ben Reagan elnöknek írt levelében, képviselőtársait pedig arra beszélte rá, hogy az amerikai alsóház ne szavazza meg Románia számára a legnagyobb kedvezmény elvét, amíg az emberi és kisebbségi jogi helyzet nem változik pozitívan. Ismétlem: ne szavazzák meg a kedvezményt, vagyis pont az ellenkezője igaz annak, amit ön sulykol.

'90-ben Iliescun kérte számon a magyar kisebbségek zaklatását, valamint Tőkés László és Sütő András bántalmazását, az általa alapított kongresszusi emberi jogi bizottság vezetőjeként többször hívott meg erdélyi magyarokat a grémium üléseire. Kezdeményezésére a kongresszus 2005-ben egyhangúlag szavazta meg azt a határozati javaslatot, amely az elkobzott romániai egyházi és közösségi ingatlanok gyorsított ütemű visszaszolgáltatását szorgalmazta. Lantos nemcsak Erdély, de a felvidéki magyarság tekintetében is aktív volt, '84-ben felszólalt a képviselőházban Duray letartóztatásával kapcsolatban, amelyben részletesen kitért a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetére is. Duray szabadon bocsátását levélben követelte Gustáv Husáktól, halála előtt pár hónappal pedig levelet intézett Robert Ficóhoz Malina Hedvig és a Beneš-dekrétumok ügyében. A vajdasági magyarok érdekeinek képviselete érdekében '92-ben az emberi jogi bizottság fogadta Ágoston Andrást, 2004-ben Lantos levélben kérte arra Kostunicát, hogy határozottan lépjen föl a magyarellenes atrocitások ellen.

Akkor miről is beszélünk, tisztelt képviselő úr? Ezek a tények magukért beszélnek. Lehet vitatni Lantos külpolitikai nézeteit, de eltagadni azt, hogy mi mindent tett az emberi jogokért és a határon túli magyarokért, rágalmazásszámba menő, szándékos csúsztatás, csaló szélhámosnak nevezni őt pedig a Magyar Országgyűlésre nézve méltatlan, a képviselői esküvel nem összeegyeztethető magatartás.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)