Felszólalás adatai

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány éve még magam is hittem azt, ami sokszor elhangzott az elmúlt napokban erről a pulpitusról, hogy a költségvetés beterjesztése az igazság pillanata; hogy akkor kiderül, hogy a kormány, a beterjesztő hogyan látja az ország helyzetét, hogyan akarja biztosítani a működőképességet, mit akar tenni az ország jövője érdekében, milyen célokat akar megvalósítani, s milyen rétegeket akar kiemelten kezelni az adott időszakban, és mely célok megvalósítását kell elhalasztani, és melyek azok a rétegek, amelyek rosszul járnak.

Azóta rájöttem, hogy ez nem így van. Akkor lehetne így, ha a költségvetés valóban átlátható lenne, ha valóban pontosan mutatná be az ország helyzetét; akkor, ha az egyes számok mögött meglennének a hatásvizsgálatok, és ezeknek minden pozitív és negatív elemét tartalmazná a költségvetés; egyszóval akkor, ha a kormány nem a kampány részének, hanem az ország működését elősegítő számsornak tekintené a költségvetést. Akkor itt lehetne világos, az állampolgárok számára is érthető vitát folytatni arról, hogy az adott lehetőségek közül melyik a legjobb megoldás az ország számára.

Itt és most sem ez történik, hiszen tapasztaltuk az elmúlt napokban, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők a költségvetésnek kizárólag a pozitív elemeit hangsúlyozták, és szebbnél szebb szóvirágokkal próbálták bizonyítani, hogy ez a költségvetés teljes mértékben megvalósítja a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programját és a kormányprogramot.

A pénzügyminiszter úr szerint öt hónapos áldásos tevékenységük eredményeképpen az ország rögtön a világ legdinamikusabban fejlődő országai közé szökkent; csökken az infláció, az adó- és a tb-járulék, az inflációt meghaladóan nőnek a bérek és a nyugdíjak, olcsóbb lesz az állam és nagyon szeretik az önkormányzatokat. (Dr. Szájer József: Úgy van!) És persze mindezt ki lehet fejezni ennél sokkal líraibban is, hiszen volt itt olyan hozzászóló, aki azt mondta, hogy ez a költségvetés híd a múltból a jövőbe. (Dr. Szájer József: Úgy van!) Egyszóval Panglosz professzor nyomán azt hallottuk, hogy ez a költségvetés a lehető költségvetések legjobbika.

S persze az ellenzék mást mond. Az ellenzék azt mondja, hogy a visszafogott beruházások és a csökkenő exportdinamika veszélyes helyzetet teremthet, és megbonthatja azt a nagy nehezen kialakult egyensúlyt, amely a most elkezdett fenntartható fejlődéshez vezetett, és ha nem vigyázunk, akkor újból bekövetkezhet az ország eladósodása. És azt mondja, hogy az adócsökkentés elsősorban a gazdagoknak kedvez; azt mondja, hogy a tb-járulék csökkenése nem biztos, hogy a kisvállalkozókon is segíteni tud; azt mondja, hogy a bérek csak egyesek számára fognak az inflációt megemelkedően növekedni, és azt mondja, hogy a nyugdíjasoktól pedig éppen most veszik el a jogos járandóságukat; az államigazgatás drágább lesz, az önkormányzatok pedig tovább fognak szegényedni. És persze mi is tudunk szóvirágokat mondani, mi is mondunk olyanokat, hogy ez a költségvetés a bizonytalanság, a megalapozatlanság, a demagógia költségvetése.

(10.30)

Vagy hogy egy saját mondatot is hozzátegyek: ez a költségvetés a gyávaság költségvetése, mert nem mer szembenézni a valós helyzettel, és nem meri megmondani az embereknek, hogy mi vár rájuk a következő évben.

A vita tehát nem arról folyik, hogy jó-e a költségvetés, hanem arról, hogy igaz-e a költségvetés. Ez óriási hiba, mert azoknak az érdeklődőknek, akik követnék, hogy mi történik a parlamentben, hogyan alakul a következő év, ez így teljesen érthetetlenné válik, ezért azt mondják, hogy ezek a politikusok már megint csak veszekszenek itt fölöslegesen, és sokkal inkább kezdenek az iránt érdeklődni, hogy az államtitkár asszony megkapta-e végre hőn áhított csipkés fehérneműjét. (Derültség.)

Azt gondolom, hogy ezért az igazság pillanata igazából az lesz, amikor a jövő évben, februárban, márciusban az állampolgárok saját körülményeik módosulásán kezdik érezni a költségvetési számsoroknak a hatását. Ezért én most nem is a miniszter urakhoz szeretnék szólni, akik itt ülnek, talán nem is annyira kormánypárti képviselőtársaim felé, hanem azoknak az érdeklődőknek, akik még mindig kitartóan követik a költségvetés vitáját a rádión keresztül, és akiknek adnék néhány tanácsot, hogy melyek azok a legfőbb hibák ebben a költségvetésben, amit mi kifogásolunk, és hogyan vehetik ezt majd észre a jövő évben a saját környezetükben, hogy kinek volt igaza akkor, amikor eldönthetetlen vita folyt a számokról.

Az persze nem várható el az állampolgároktól, hogy állást foglaljanak a makrogazdasági vitában, hogy a költségvetés számsorainak tételes ismerete és a háttéranyagok nélkül el tudják dönteni, hogy kinek van igaza a növekedési ütem megalapozottságát vagy a költségvetési bevételek megalapozottságát érintő vitában. De ha jövőre azt olvassák majd az újságban, hogy a tervezettnél kisebbek a költségvetés bevételei, vagy azt olvassák, hogy az ország nagy nehezen lecsökkentett adóssága megint növekedni kezd, akkor ismerjék el, hogy ebben a vitában nekünk volt igazunk.

A nyugdíjasok többsége felismerte már, hogy az ő ügyükkel kapcsolatban a Fidesz igazi arca a hat évvel ezelőtti arc volt, és ezt csak átmenetileg takarta el a választási kampány érdekében az elmúlt néhány hónapban. Továbbra sem ismerik el, hogy a nyugdíj szerzett jog, és nem szociális támogatás. Ezért megengedhetetlen, hogy egyetlenegy nyugdíjas is kevesebbet kapjon, mint amit a törvény számukra korábban meghatározott.

Azok, akik közülük esetleg még reménykednek, majd a februári nyugdíjszelvény átvételekor gondoljanak Selmeczi Gabriellára, aki kenyér-egyenértékben számolja a nyugdíjat, és nem gondol arra, hogy ebből lakásrezsit, néha ruhát, cipőt is kell vásárolni. Sőt, talán a XX. század végén már nem tekinthető abszolút luxusnak az, hogy egy több évtizedes munka után nyugdíjba ment mérnök, akinek autója van, arra is teljen, hogy ebbe az autóba a nyugdíjából benzint tudjon vásárolni.

A nyugdíjasokon kívül a kormánynak leginkább kiszolgáltatott réteg mindenkor a köztisztviselők és a közalkalmazottak rétege, azok, akik a kevesebb fizetéssel, de biztosabb előmenetellel járó állami munkát vállalták. Ők azok, akik nap mint nap szorgalmas munkával működtetik az országot, és ennek fejében a kormány minden évben az infláció figyelembevételével megemeli a fizetésük számítási alapját képező illetményalapot. Idén nincs alapmódosítás!

Ezzel szemben van egy nagyon jól hangzó ígéret a pénzügyminiszter úrtól, idézem: "Valamennyi pedagógus, egészségügyi dolgozó, minisztériumi és önkormányzati tisztviselő, rendőrségi és honvédségi alkalmazott látni fogja jövőre, hogy jövedelme lényegesen magasabb lesz az 1998. évinél. (Taps a kormánypárti padsorokban.)"

Nagyon szép! Őszintén szólva én is majdnem tapsoltam. De aztán úgy gondoltam, hogy nézzük meg, mennyi is az a jelentős. A költségvetés szerint 13,3 százalék. Ez azért már nem olyan sok, főleg ha figyelembe vesszük a visszatartott 1,9 százalékot, hiszen akkor ez már mindössze 11,4, és az már csak 0,4 százalékkal magasabb a jövő évi várható inflációnál.

A miniszter úr azonban nem állt meg itt, és mondott további számokat, nagyon biztató számokat, hiszen azt mondta, hogy a fegyveres testületek bére 20,9 százalékkal fog emelkedni. Ezzel mélységesen egyetértünk, hiszen csatlakozunk a NATO-hoz, szükséges, hogy honvédségünk kellő felkészültséggel tudja ezt teljesíteni.

Senki nem sajnálja a pénzt a rendőröktől, mert nagyobb rend lesz az utcán, és talán még a választásokat megelőző robbantássorozat szervezőit is el fogják kapni, ha 20,9 százalékkal emelkedik a bérük.

Emelkedik az igazságügyi dolgozók bére is 22,5 százalékkal. Bravó! Egyetértünk vele, szükséges az, hogy ha a rendőrök jobban dolgoznak, akkor legyenek ügyészek és bírák is, akik el tudják ítélni a bűnözőket. És persze börtönőrök is kellenek, mert akkor több lesz az ítélet, és többen lesznek a börtönökben. Egyetértünk!

Maximálisan egyetértünk azzal, hogy a pedagógusok 17 százalékos béremelést kapjanak. Az ugyan sokszor elhangzott már ebben a teremben az elmúlt öt nap során, hogy nincs meg hozzá a pénzügyi fedezet; de most legyünk optimisták, a 17 százalék az 17 százalék.

Még az egészségügyi dolgozóknak is 14 százalékos bérfejlesztést ígér a pénzügyminiszter úr. Itt ülnek egymással szemben Gógl miniszter úrral, ő még 40-et ígért, de a 14 százalékkal is lehet valamit kezdeni.

Ez mind rendben van! Csak az a baj, hogy az ember egy kicsit ért a matematikához! Ugyanis az átlag viszont 11 százalék! Ha vannak olyan csoportok, amelyek 22 százalékos béremelést kapnak ezen a kereten belül, akkor kell egy másik csoportnak lenni, amelyik nulla százalékot kap. Ha vannak olyan csoportok, amelyek 20 százalékot kapnak, akkor kell egy másik csoportnak lenni, amelyik 2 százalékot kap. Ha van olyan, amelyik 17-et kap, akkor kell olyannak lenni, amelyik csak 5 százalékot kap.

Azt szeretném kérdezni - nem is kérdezem, csak azt sajnálom, nem tették teljessé ezt a képet -, akkor azt is meg kellett volna mondani, hogy: hölgyeim és uraim, önök az idén nem kapnak vagy az inflációnál jóval kevesebb bérfejlesztést fognak kapni, mert önök nem kerültek bele a fókuszálásba. (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem igaz!) Ez így lenne tisztességes!

Ezért én azt javaslom azoknak a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek, akik úgy érzik, hogy nem kapták meg a pénzügyminiszter úr által ígért jelentős béremelést, használjanak parlamenten kívüli eszközöket. Nevezetesen: Zsigmond napra küldjenek egy levelezőlapot a miniszter úrnak, és írják rá, hogy gratulálunk, jól átvertél bennünket! (Taps az MSZP padsoraiban.)

A kisvállalkozók sem annak alapján fogják megítélni a költségvetést, hogy a kormánypárti képviselők hányszor mondják el azt, hogy mi nagyon szeretjük a kisvállalkozókat, és csökkentettük a tb-járulékot. Ha egy szabolcsi vagy Tolna megyei, néhány embert foglalkoztató kisvállalkozó azt fogja tapasztalni, hogy a tb-járulék csökkenése ellenére a járulékalapok kiszélesítése és az egészségügyi hozzájárulás jelentős növelése az ő számára rosszabb helyzetet fog teremteni, mint 1998-ban, akkor csúnyán káromkodni fog.

Természetesen úgy gondolom én is, hogy az ügyvédi irodákban és az elegáns adószakértői irodákban nem fognak káromkodni; nem azért, mert nincsen meg hozzá a szókincsük, hanem azért, mert ők ezzel valóban jól fognak járni.

Visszatérnék ehhez az 1,9 százalékhoz, amit itt egyszer már említettem. Őszintén szólva, ez az 1999. évi költségvetés legnagyobb trükkje. Sajnálom, hogy nekünk ilyen soha nem jutott az eszünkbe. Az 1,9 százalék azt jelenti, hogy a közkiadások egy részét a kormány zárolja. Ezzel ugyan nem hetet, mint a népmesében, de legalább két legyet üt egy csapásra. Egyrészt úgy csinál, mintha odaadná ezt a pénzt, és elszámolja a rovatokon, hogy ennyivel többet biztosít az adott feladatok számára, másrészt a zárolással olyan lehetőséget biztosít a kormány számára, hogy a parlament ellenőrzése nélkül a törvényben megszabott 19 milliárdos költségvetési tartaléknak több mint a dupláját, 40 milliárd forintot arra költhet, amire akar.

(10.40)

Ha a parlament megszavazza a költségvetésnek ezt az elemét - és nincs kétségem az iránt, hogy a kormánypárti képviselők meg fogják szavazni -, az hihetetlen veszélyes dolgot jelent. Tessék mondani, mi akadályozza meg a kormányt abban, hogy jövőre ez az 1,9 százalék mondjuk, 10 százalék legyen?! Hiszen most is áthágják a törvényt, és annak a mértéke már igazán nem olyan fontos, hogy mennyivel hágjuk át a törvényt. Ha tovább folytatnám ezt a logikát, akkor a ciklus végére eljuthatnánk oda, hogy a parlamentnek a költségvetéssel kapcsolatos dolga már csak annyi lenne, hogy jóváhagyja a főszámot, és megkéri a kormányt, hogy tessék szíves lenni ezt a pénzt okos dolgokra költeni. Azt hiszem, hogy ez rendkívül veszélyes. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az ily módon az Országgyűlés ellenőrzése alól kilopott 40 milliárd forintot a kormány a nyilvánosság teljes tájékoztatásával fogja felhasználni a jövő évben.

Ezért én most innen vetélkedőt hirdetek azoknak az érdeklődő állampolgároknak vagy ha úgy tetszik, polgároknak, akiket érdekel, hogy mire használja a kormány az ő pénzüket. Aki 1999 októberében meg tudja mondani az érdeklődő polgárok közül, hogy mire költötte a kormány a 40 milliárd forintot, azok között Orbán Viktor fényképével ékesített pólókat fogunk kisorsolni.

Utolsó témaként Szájer József frakcióvezető úr egyik mondatára szeretnék reagálni. Nagyon sajnálom, hogy közben kiment a teremből, mert jobb úgy beszélni, ha az érintett is ott van. Szájer úr azt mondta az expozéjában, hogy a szétcsúszott keresleti ollót most a kormány összébb zárja. Felhívom a frakcióvezető úr figyelmét arra, hogy az ilyen világos, egyértelmű mondatokkal nagyon kell vigyázni. Sokkal jobb, ha olyanokat mond, hogy ez a költségvetés megvalósítja a polgárok többsége által támogatott Fidesz-programot, ebből nem lehet baj. Vagy ha azt mondja, hogy a Fidesz 40 pontjából 23,5 már benne van a költségvetésben, akkor ebből sem lehet olyan nagy baj. De ha valaki azt mondja, hogy a szétcsúszott keresleti ollót most a kormány összébb zárja, ez egy nagyon veszélyes állítás. Ha ilyet mondanak az angol parlamentben, akkor feláll valaki, és azt mondja, hogy a frakcióvezető úr hazudik. Ez nem az angol parlament, itt sokkal finomabb a hangnem, ezért azt mondom, hogy a frakcióvezető úr állítása nem nevezhető az igazmondás gyöngyszemének.

Ugyanis ebben a Házban mindenki tudja, hogy ezekkel a változtatásokkal, amelyek most a költségvetésben és az adótörvényekben megjelentek, elsősorban a gazdagok járnak jól. Az adócsökkentés számukra teremti a lehető legjobb helyzetet; a tb-járulék csökkentéséből az ő nyereségük fog növekedni; ha gyerekük van, akkor ezentúl kapják a családi pótlékot is, sőt tandíjat sem kell fizetni a kis trónörökös után, és ebből már telik a gyerek Mercijébe legalább egy hétre való benzinre. Persze azok a két-három gyerekes családok, ahol mondjuk, a papa munkanélküli, a mama pedig ápolónő, nem fogják úgy érezni, hogy összébb zárult az olló, nekik nagyon fog hiányozni a családi pótlék emelése, mert téli kabátot kellene venni a nagyobbik gyereknek, és az a néhány száz forint, amivel emelkedett volna a családi pótlék, ehhez nagyon jól jött volna nekik.

Befejezéskor ellenzéki képviselő olyanokat szokott mondani, hogy nem szavazzuk meg a költségvetési törvényt, de ezt nem mondom, mert úgyis tudják; olyanokat szokott mondani, hogy módosító javaslatokkal megpróbáljuk javítani - de ezt nem mondom, mert ilyenkor gúnyosan mosolyogni szoktak, és azt gondolják, hogy pattogjatok csak, úgysem fogadjuk el. Ezért azért mondom, hogy önök ezzel a költségvetéssel sok-sok becsületes, tisztességes állampolgárnak nagyon keserű évet fognak okozni. Ha majd jövőre szembesülnek ezzel a ténnyel, remélem, tanulnak belőle, és amikor a 2000. évi költségvetést fogjuk elfogadni, akkor nem a kampányból megmaradt beszédeiket fogják költségvetési hozzászólásként felolvasni, hanem érezni fogják azt a felelősséget, hogy egy-egy költségvetési szám vagy egy-egy költségvetési sor mögött emberi sorsok milliói állnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)