Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A világ nagyobbik fele ezekben a napokban emlékezik az örmény népirtás áldozataira.

A törökországi keresztény és örmény kisebbség közel felének brutális kegyetlenséggel végrehajtott elpusztításához a történészek szerint az Oszmán Birodalom belső problémái és az első világháború eseményei vezettek. Az előzményeket azonban a török nacionalizmus történetében kell keresnünk. A XIX. századtól kezdve a török sovinizmus elsősorban nem a külföld, hanem a birodalmon belüli kisebbségek, így épp a keresztény örmények és görögök ellen irányult. Az 1890-es években, egy örmény felkelés elfojtása után, hozzávetőlegesen 300 ezer örményt mészároltak le a birodalomban. Az első világháborúban Enver pasa jelentése vezetett az örmények elleni gyűlölet ismételt fellángolásához. Noha negyedmillió örmény volt a török hadseregben, Enver szerint az örmények az oroszokkal szimpatizáltak, tehát árulók.

1915. április 24-én 250 örmény értelmiségit tartóztattak le és végeztek ki még aznap éjjel. Ezzel vették kezdetüket a szörnyűségek. Több mint másfél millió örményt és mintegy félmillió görögöt gyűjtöttek össze. Részben a szíriai sivatagba kívánták kitelepíteni őket; később Kelet-Anatólia területén koncentrációs táborokba gyűjtötték ezeket a szerencsétlen keresztényeket, miután elkobozták javaikat.

Az örmény menetoszlopok élelmezéséről a török állam nem gondoskodott. Török katonák és civilek gyakran megöltek, bántalmaztak, megkínoztak, meg­erőszakoltak örményeket és görögöket. Az éhezés, a menetelés halálos fáradtsága és a közönséges gyilkosságok, mészárlások tömege másfél millió örmény életét oltotta ki. A borzalmak súlypontja az 1915-ös évre esett, de még 1916-ban is voltak öldöklések.

Szomorú párhuzam, de Adolf Hitler tevékenysége a tömeges népirtás területén, ha számszerűleg drámaibb is volt, lassú és vontatott ahhoz a halálos gyorsasághoz képest, ahogyan az ifjútörökök megszabadultak gyanútlan és hűséges örmény alattvalóiktól. Vérszomjas halálbrigádok indultak, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket irgalom és sajnálkozás nélkül irtsanak ki.

A magyarországi örmény közösség szószólójaként szeretném hangsúlyozni, hogy bár a mindenkori török politika azóta is igyekszik elhallgatni, bagatellizálni vagy meghamisítani, ami az örményekkel és a görögökkel történt, a tények azt mutatják, hogy 1915-1922 között Törökországban ‑ a lakosság áttelepítésének ürügyén ‑ tudatosan irtották ki az örmények mintegy kétharmadát, hozzávetőlegesen másfél millió embert és majd’ ugyanennyi görögöt és egyéb keresztényt is.

Tisztelt Országgyűlés! Örményország nem felejt. Az örmény népirtást tényként ismerte el az első világháborúban részt vevő összes nagyhatalom. 1985-ben az ENSZ diszkrimináció megelőzésével és kisebbségek védelmével foglalkozó albizottsága hivatalosan elismerte az örmény népirtást. Máig huszonnégy független ország adott ki olyan hivatalos nyilatkozatot, amelyben valóban megtörtént történelmi eseményként ismerik el az örmény genocídiumot.

Rendkívül sajnálatos, hogy Magyarország, a Magyar Országgyűlés a mai napig adós a genocídium jogi és politikai elismerésével, bár az EU tagjaként 102 év után ezt most már nyugodtan megtehetné.

A népirtást nem lehet relativizálni, a genocídiumot nem lehet meg nem történtté tenni. Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök politikai értelemben ugyanannak a Törökországnak az első számú vezetője, amelyet felelősség terhel másfél millió örmény honfitársunk haláláért. Erdoğan miniszterelnök az április 16-án tartott népszavazás eredménye alapján a továbbiakban teljhatalommal, elnöki rendszerben irányítja az országát. A török államfő már a népszavazást megelőzően is nagyarányú tisztogatást hajtott végre a hadseregben; politikai nézeteik miatt tízezrek vannak börtönben; több ezer bírót és több ezer tanárt felfüggesztett állásából. Erdoğan letartóztatta a kurd Népi Demokratikus Párt több parlamenti képviselőjét és több kurdisztáni település polgármesterét is. Reméljük, hogy a történelem e tekintetben sem ismétli meg önmagát.

Örményország és a világ szinte minden országában élő örmény diaszpóra elvárja, hogy Törökország elismerje végre a népirtás tényét, és lezárhassuk végre az örmény történelemnek e legszörnyűbb fejezetét.

Tisztelt Ház! A magyarországi örmény közösség megosztott. A nemzetiségi önkormányzat működése már-már nem kezelhető feszültségekkel terhelt. A távoli anyaországunkhoz való kötődést szolgáló nemzetközi viszonyunk alapjaiban sérült. Országaink között nincsenek diplomáciai kapcsolatok; a magyar és az örmény kormány ellenséges viszonyt tart fenn. Megoldás lenne legalább a tiszteletbeli konzuli intézményrendszer helyreállítása, alkalmazása, valamint a kölcsönös párbeszéd mielőbbi elindítása.

A hazai örménység kapcsolatépítését, boldogulását nem segíti sem a kormány külpolitikai stratégiája, sem az azeri háborús retorikával felváltva egyre gyakrabban hallható török (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) genocídiumtagadás sem. Genocídium, holokauszt, holo­do­mor, dzsihád ‑ mi jöhet még? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kisebbségi szószólók padsoraiban, valamint szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)