Készült: 2024.05.16.10:58:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

42. ülésnap (2022.11.23.), 280. felszólalás
Felszólaló Szabó Szabolcs (Momentum)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:00


Felszólalások:  Előző  280  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Nekem nagyon jól jött, hogy most Rétvári úr felállt és hozzászólt, mert nagyon jól rávilágít arra, amire én felépítettem a beszédemet. Ugyanis azt mondta Rétvári úr, hogy a trafikoknak köszönhetően milyen jó, merthogy nem jutnak hozzá a dohánytermékhez. Az a helyzet, hogy Magyarországon a fiatalok harmada dohányzik  egyébként az EU-s átlag nagyjából 20 százalék , és ez egy szemernyit nem csökkent. Tehát ha előveszünk egy statisztikai adatot a 2000-es évekből, ott is ugyanaz fog benne szerepelni, hogy a fiatalok egyharmada dohányzik, és hogyha szépen korévekre lebontjuk, marha magas számokat látunk. Tehát nem oldott meg semmilyen problémát a trafikkiszervezés, mert nem is erről szólt a történet, ezt pontosan tudjuk, tehát ez egy álmagyarázat erre.

És azért mondtam az előbb, hogy nekem nagyon jól jött, hogy így felvezette, mert én pont azzal készültem, hogy elmesélem, hogy mi Csepelen meg Soroksáron hogy élünk, hogy milyen egészségügyi ellátást kapunk, és utána majd beszélnék arról, hogy az én meglátásom szerint az a törvénymódosítás, amit ide behoztak, miért nem fog egy szemernyit sem javítani ezen, sőt csak rontani fog.

Akkor először is szögezzük azt le, ha én csepeli meg soroksári szemmel nézem a mostani egészségügyi ellátórendszert, az tényként megállapítható, hogy a torka véres. Egyszerűen nem kapunk rendes egészségügyi ellátást. Szerintem nem vagyunk egyedül az országban, de én csak a két kerületről tudok nyilatkozni. Normál körülmények között azt várná el az ember, ha már egyszer egy rakat adót befizet  mert nem keveset fizetünk , aki nyugdíjas, aktív korában fizette ezt be, aki meg gyerek, annak a szülei fizetik be; tehát azt várnám el meg várnánk el, hogy befizetjük az adót, cserébe, ha bajom van, elmegyek a háziorvoshoz, az apró problémáimat megoldja, diagnosztizál, gyógyít, komolyabb problémával beküld a járóbeteg-szakellátóba vagy a kórházba. Ha nagyon komoly probléma van, jön a mentő, bevisznek az SBO-ra, és meggyógyítanak. Nem olyan bonyolult ez, mondjuk, a Vészhelyzetben ezt látjuk például (Rétvári Bence felnevet.  Nacsa Lőrinc: Milyen szakmai hozzászólás!), hogy van, ahol működik. Nálunk nem így működik.

Az a helyzet, a probléma ott kezdődik, hogy nagyon sok helyen nincs háziorvos. Például nálunk, Csepelen meg Soroksáron, összeszámoltam, három háziorvosi praxis van, ami tartós helyettesítéssel van ellátva, meg van egy fogorvosi praxis, ami tartós helyettesítéssel van ellátva. Egyébként, ha megnézzük az e heti rendeléseket, még tegyünk mellé három praxist, ahol aktuálisan helyettesítő van. Tehát eleve nincsen még Csepelen meg Soroksáron sem mindenhol normálisan betöltve már a háziorvosi praxis sem, és mondom, vidékről nem is beszéltem, ahol betöltetlen praxisok is vannak.

De mondjuk, minden rendben van. Zárójelben megjegyzem, és ez egy személyes tapasztalat, amit aztán mások is nekem folyamatosan mondtak, a Covid idején az történt, hogy nagyon sokan a saját háziorvosunkat nem értük el, és erről nem a háziorvos tehetett, hanem az irányítási rendszer. Mert azt mondták, ha bármilyen bajom van, ne menjek oda, hanem telefonáljak, és majd ő távdiagnosztizál, és majd úgy írja fel a gyógyszert, hogy a vírus ne terjedjen, csak éppen nem volt, aki felvegye a telefont, tehát nem érte el az ember az orvost. Én el nem tudom képzelni, mi lett volna velem, ha úgy komolyabban megbetegszem. Én próbáltam például elérni a háziorvosomat a Covid-járvány idején, egyszer sem sikerült, és nyilván ennek finanszírozási oka volt alapvetően. Azóta annyiban változott a helyzet, hogy egy automata rendszert kiépítettek, hogy később visszahívják az embert; legalább egy picit tanultak ebből a hiányosságból.

(1.40)

De visszatérve, nézzük meg az első lépést az ellátórendszerben! Minden rendben van, szerencsém van, a háziorvosom nem ment nyugdíjba, nem adta fel a praxist, és nem is helyettesítik, tehát nem egy vadidegen ember van ott, bemegyek hozzá. Ugye, mit fog csinálni? Beutal, merthogy olyan az irányítási meg a finanszírozási rendszer, hogy igazából ő maga kevésbé fog meggyógyítani, ő ilyen betegirányítóként működik, beutal a szakorvosi rendelőbe. Bemegy az ember a szakorvosi rendelőbe, és például ezzel szembesül Csepelen a Tóth Ilona Szakorvosi Rendelőben:

Ezen a héten gyereksebészeten, traumatológián két orvos nem rendel. Az endokrinológián egy orvos nem rendel, kardiológián két orvos nem rendel, bőrgyógyászaton egy orvos nem rendel, ezzel ki is fújt a bőrgyógyászati rendelés erre a hétre, fül-orr-gégészet: két orvos nem rendel, neurológia: egy orvos nem rendel, ezek egész héten nem rendelnek, nőgyógyászaton egy orvos nem rendel, terhesgondozásnál két orvos nem rendel, ortopédiánál egy orvos nem rendel, urológiánál egy orvos nem rendel, szájsebészeten a héten egyáltalán nincs rendelés. Egyéb telephelyek: tüdőgondozóban egy orvos nem rendel, pszichiátria, addiktológia: egy orvos nem rendel, gyerekszemészet sajnos nálunk megszűnt. Lehet menni a Mária utcába. Majd erre még visszatérek, mert nagyon érdekes ez a gyerekszemészeti ellátás, amit mi kapunk Csepelen, Soroksáron. Fogászati ellátás sajnálatos módon ezen a héten, sőt egészen november 7. és november 27. között csak a Vénusz utcai rendelőben, a Csillagtelepen rendel, a központi telephelyen nem.

Tehát bemegy az ember a beutalóval a szakorvosi rendelőbe, és azt látja, hogy a rendelések egy része a héten nem valósul meg. Egyszerűen orvoshiány van, és egyébként erről nem az önkormányzat tehet, meg nem a szakellátónak a főigazgatója tehet, hanem ilyen a finanszírozási rendszer, meg ennyi orvos van az országban, hogy nem tudja feltölteni a lehetséges helyeket, amik egyébként ott vannak, csak nem talál szakorvosokat, akik ott dolgozzanak.

Erre jött az egyik csepeli, idéznék tőle ironikusan: „Olyan szakorvoshoz kell menni, amelyik éppen elérhető, nem pedig arra kell várni, amelyik a speciális bajunkkal foglalkozik. Ha fáj a fogunk, de csak fül-orr-gégész rendel, akkor tessék odamenni.” És ez a helyzet, sajnálatosan mi ezt éljük meg napi szinten, és szerintem nem vagyunk egyedül, de majd a kollégák erről beszámolnak.

Na de tételezzük fel, hogy van rendelés, odamegyek a beutalóval, és akkor jön a következő lépés: várólista van, általában 3-4 hónap, úgy ez az alap, így indítunk a különböző szakorvosoknál. Ugye, mit csinál innentől kezdve az ember? Vár, szenved, lesz, ami lesz. Második megoldás, hogy feliratkozik a listára, de nem bírja kivárni, például azért, mert már nagyon fáj, például azért, mert marhára aggódik. Például az egyik ismerősöm apja majdnem meghalt most infarktusban, aki ellátta orvos, mondta, hogy ennek egy öröklődő oka van, ezért jó lenne, ha ő maga kivizsgálná, mert ha az apja így járt, lehet, hogy neki is hosszú távon lehet problémája. Bement a szakorvosi rendelőbe, mondták neki, hogy majd tessék visszajönni áprilisban arra a vizsgálatra. Ő meg marhára aggódik, szerintem logikusan, és akkor inkább elment a magánellátásba, ott meg közölték vele, hogy ez a vizsgálat meg egyébként 70 ezer forint. Tehát ha az ember nem akar hónapokig abban a félelemben élni, hogy valami baja van, akkor kifizeti szépen a magánellátásban. És ugye, ezek a diagnosztikai eljárások drágák. Például, ha valakinek gerincsérve van, egy konkrét példa alapján mondom, gerincsérve van, fáj, járni alig tud, és szeretne gyorsan, mondjuk, egy MR-vizsgálatot, akkor inkább kifizet 50-100 ezer forintot a konzíliummal együtt, mintsem hogy várjon heteket vagy ad absurdum, hónapokat.

És akkor mi történik? Feliratkozik az ember a listára, nem bírja kivárni azt a sok hónapot, amit éppen várni kellene neki, megoldja magánrendelésben, ezért a valóságban aztán az fog történni, hogy ott ül bent a szakorvos a rendelőben, de a betegek egy része nem jön el, aki fel van írva a listára, ezért, bár a kapacitás ott van, de egy rendelésre 2-3 ember jön el, mert a többiek már megoldották magánrendeléssel. A legrosszabb helyzet meg, hogy közben meg is halnak néhányan, ilyen is előfordul.

És akkor néhány ilyen konkrét beszámoló. Első páciens, a beteg jelentkezik most októberben angiológiai vizsgálatra, időpontot 2023 áprilisára kap. Másik beteg jelentkezik szintén októberben szívultrahangra, időpontot 2023 januárjára kap. Következő beteg: ortopédiai vizsgálatra októberben jelentkezik, 2023 januárjára kap időpontot. Hasonló panaszokkal egy néni júniusban jelentkezett be beutalóval, mert már nagyon fájt a lába, ott kapott időpontot októberre. Nemrég volt ott, de egyébként augusztustól bottal járt. De ilyen várólisták vannak.

Következő páciens, szemészet. Ő öt hónappal későbbre kapott most októberben időpontot. Endokrinológia, ez novemberi eset. Novemberben bejelentkezik endokrinológiai vizsgálatra, 2023. június 5-ére kap, és akkor innentől idéznék tőle, mert ebből lehet látni, hogy milyen indulat van az emberekben. És ráadásul ezt leverik a szakorvosi ellátónak a vezetőjén, miközben nem ő tehet róla, egyszerűen nincs pénze meg lehetősége, hogy felvegyen kellő számú szakorvost. Szóval, ezt írja ez a beteg: „Endokrinológiai időpontot 2023. június 5-ére kaptam. Kérdezem a fideszes vezetésű intézménytől, dr. Dobák Andrástól, a kerületi szakrendelő főigazgató főorvosától, hogy szerinte ez normális helyzete, hogy nyolc hónap várakozási előjegyzéssel lehet csak bejutni endokrinológiai vizsgálatra. Mert ugye, mindig azt hangoztatja a fideszes vezetés, hogy van elég orvos. Ma megtudtam, hogy egyáltalán nincs elég orvos, ugyanis egyetlenegy orvos rendel ezen a szakterületen.” És mondom, nem a Dobák doktor az oka, hogy ez kialakul, ő próbálja valahogy így gúzsba kötve táncolva megoldani ezt a problémát, de ilyen az irányítási rendszer, ilyen a finanszírozási rendszer.

Következő: említettem az előbb már ezt a gyerekszemészetet, ami Csepelen megszűnt, így számol be egy szülő, Csepelen a gyereknek probléma van a szemével, szeretne gyerekszemészethez jutni. Idéznék innentől kezdve, betelefonál a Mária utcába: „Miután a megadott mellék sajnos nem működött, a lelkiismeretes kezelő körkapcsolás segítségével rátalált az ellátás nyújtásában illetékesre. Ott közölte velem az asszisztens, hogy felírja a gyerek nevét és a telefonszámomat, aztán majd a doktornő egy héten belül fel fog hívni. Ekkor fogja megkérdezni, hogy mi a gond, és eldönti, hogy ade időpontot vagy sem.” Idézem, ezt az idéző idézi, ezt mondja a szülőnek az asszisztens, aki a gyerekének szeretne gyerekszemészeti vizsgálatot. Ezt mondja az asszisztens: „Mert kérem, nekünk itt rengeteg dolgunk van és mind nagyon fontos. Két hete pedig mást se csinálunk, mint a rengeteg csepeli hívást fogadjuk, és utasítjuk el.” Ezt mondja az asszisztens, hogy nem bírják, ezért elutasítják a gyerekszemészeti vizsgálatra jelentkező csepeli szülőket.

És említettem már az előbb a tüdőgondozót, ugye, ott is most éppen nem rendel az egyik orvos. Pár évvel ezelőtt volt nagy botrány abból, hogy a csepeli tüdőgondozó nagyon rossz állapotban volt, hát, mi csepeliek ezt tudtuk nagyon régóta meg a soroksáriak is, akik odajártak, hiszen ellátta a soroksáriakat is, hogy ez nagyon lepusztult. Nagy nehezen a médiát rá lehetett venni, hogy foglalkozzon vele egy kicsit, ezután már a Fidesz is elkezdett vele foglalkozni, és egy részét felújították, egy kisebb részét, de például a fűtési rendszerét nem. Most ennek az lett a következménye, hogy nem tudják kifűteni, ezért áttették a rendelést a városnak a peremére, egy háziorvosi rendelőbe, ahol majd egy légtérben  sőt már ott működik  várakoznak a háziorvosra várakozó betegek a tüdőgondozásra váró betegekkel. Én nem vagyok orvos, de feltételezem, hogy egy COPD-s betegnek nagyon jó, ha most majd az influenzaszezon kellős közepén egyébként egy légtérben várakozik egy COPD-s meg egy influenzás beteg. De mondom, ez nem a helyi ellátórendszer hibája, hanem hogy nincs más lehetőségük. Erre van pénz, erre van lehetőség, ilyen a finanszírozási meg az irányítási rendszer.

(1.50)

Arról most ne is beszéljünk, hogy nagyon érdekes, hogy a röntgengép meg a tüdőgondozó között eddig is volt másfél kilométer különbség  ugye, ott a téli szmogban nagyon jó sétálni a tüdőbetegeknek , most ez négy kilométerre nőtt. Ezt tapasztaljuk minden egyes nap. Most az időm lejárt. A következő felszólalásban folytatom a beszámolókat. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  280  Következő    Ülésnap adatai