Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük át, hogy a mai kormány előtti két évtized milyen helyzetet is hagyott örökül a jelenlegi kormányzat számára. Mindannyian tudjuk, hogy az ezt megelőző közoktatási törvény 1993-as datálású. Gondoljuk csak végig, hogy 1993 óta, 18 év alatt az akkor született gyermekek végigsuhantak a közoktatás teljes rendszerén, és ma már felnőttként ki is kerültek abból. Mennyi hatás érte azóta ezt a rendszert, mennyi társadalmi átalakuláson mentünk át? Szükséges-e, hogy ezt a rendszert átalakítsuk? Azt gondolom, nincs ma itt az ülésteremben olyan - s ismerem ebben a témában Hiller István miniszter úr megnyilvánulásait is -, aki azt mondaná, hogy nem kell hozzányúlni a rendszerhez. Nyilvánvaló - a szakma is ezt várta az új kormánytól -, hogy 18 év után itt az idő, hogy hozzá kell nyúlni ahhoz a törvényhez, amit, tisztelt képviselőtársaim, 18 év alatt több mint 150 alkalommal módosított a tisztelt Ház. A 150 alkalommal módosított törvény már nem tudta betölteni azt a szerepét, amiért 18 évvel korábban létrejött.

A kormány jelenlegi tevékenysége és az elmúlt két év munkája új irányokat és új alapokat kívánt lefektetni és szabni a közoktatás rendszerének. Az új irány és az új alapok hívószavai, üzenetei és értékei pedig az esélyegyenlőség, az átjárhatóság, a stabil finanszírozás és a minőség érdekeit tűzte zászlajára. Ezek a kérdések nyilvánvalóan - s ebben is egyetérthetünk - a jövőt szolgálják. A jövőt a gyermekeken, a ma az iskolarendszerben tanuló gyermekeken keresztül.

Engedjék meg, hogy vitába szálljak azzal a tételmondattal, amit Kolber képviselő úr, korábbi miniszter és Hiller István képviselő úr, korábbi miniszter hangsúlyozott és ki is emelt a hozzászólásában. Ez a mondat pedig tulajdonképpen a Magyar Bálint-i időszak tételmondataként került be a közoktatási törvénybe annak idején: ez "a gyermek mindenekfölött álló érdeke" című tételmondat. Nyilvánvaló, hogy e tekintetben oktatásfilozófiai vitában állunk egymással. Még akkor is, ha tiszteljük egymás álláspontját, azt kell mondanunk, hogy a törvénynek a gyermek mindenekfölött álló érdekére való hivatkozása egy homályos kitétel, ugyanis nem pontosan definiálható, hogy ki fölötti érdekét szabja meg. A másik gyermek fölötti érdekét? A pedagógus fölötti érdekét? A szülője fölötti érdekét? Ehelyett a gyermeket mint központi értéket, az új alaptörvény központi értéke nyomán kell definiálni a törvényben. Én azt gondolom, hogy ez az irány helyes és jó.

Kolber képviselő úr korábbi felszólalásában azt mondta, hogy "sikerült szétverni egy működő rendszert". Ezzel párhuzamban Hiller képviselő úr zűrzavart és káoszt vizionált a vezérszónoki felszólalásában. Én azt hiszem, képviselőtársaim, hogy bár az emberek rövid idejű emlékezete, átlagos emlékezete alacsony szintű, és hamar elfelejtjük a közelmúlt eseményeit és történéseit, de azért zűrzavar volt már ebben az országban közoktatás kérdéskörében. Zűrzavar volt Magyar Bálint idején, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor a NAT 2003 elfogadása körül hatalmas nagy szakmai és társadalmi ellenállás és vita zajlott. Zűrzavar volt akkor is, amikor hétről hétre egy egész ország röhejeként tartva számon, érettségi botrányok tetőzték egymást. Ez a két zűrzavaros szituáció a két szocialista kormányzás időszakában zajlott.

Szintén a zűrzavart és a káoszt mutatta az, hogy a két szocialista kormányzás időszakában három alkalommal történt drasztikus normatívacsökkentés és forráskivonás a közoktatás rendszeréből. Nyilvánvaló, hogy ugyanezzel párhuzamosan a 2008. augusztus 31-ei céldátummal történt kényszerű iskolaátrendezések következménye volt - ahogy az már korábban elhangzott - az iskolabezárások tömege, azok az intézkedések, amelyek sajnos így vagy úgy, lehet, hogy nem előfeltételként, hanem következményként, de mégiscsak több ezer pedagógus-álláshely megszüntetésével jártak együtt. És valljuk be, hogy ugyanezzel egy időben a Rogán Antal képviselő úr által már felidézett kakaóbiztos számítógépek világát éltük, ami cseppet sem az oktatás minőségének, színvonalának vagy a gyermek mint érték középpontba állításának a szent ügyéről szólt. Legalább idézzük fel, hogy e káosz és zűrzavar nyomai és jelei a szocialista kormányzás időszakából maradtak meg emlékként!

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A mai vitanap záró konklúziójának kérdése majd nyilvánvalóan az lesz, hogy van-e alternatíva a mostani kormányzati törekvésekkel szemben. (Dr. Hiller István: Van.) A Magyar Szocialista Párt vezérszónoka azt mondja, hogy van. Igen, a szocialisták egy héttel ezelőtt közreadták a vitairatukat, a vitaanyagukat, ami immár fellelhető az interneten is. Engedjék meg, hogy ebből a lehetséges alternatívából az idő rövidsége miatt csak két-három dolgot emeljek ki. Azt állítja a szocialisták vitaanyaga, hogy "minden nemzetközi felmérés szerint azon országok közoktatása a legsikeresebb, ahol az oktatás az esélyegyenlőségen, a széles körű hozzáférésen és a fejlett pedagógiai módszereken alapszik". Tisztelt Képviselőtársaim! 2006-ban, négyévnyi szocialista kormányzás után az akkori PISA-felmérések azt mutatták, hogy a tanulók közötti képességkülönbség 70 százaléka az iskolák átlageredménye közötti különbségből fakad.

(13.00)

Tehát sajnos nemzetközi összehasonlításban Magyarország a legrosszabb helyen állt ebben a kérdéskörben négy év szocialista kormányzás után. (Dr. Hiller István közbeszólása.) Van mit tenni ebben a kérdéskörben, tehát fontos, hogy a mai kormány válasza megszülessen erre a problémára; hogy meghatározóvá váljék az állami feladatellátás szerepe, és ezért az esélyegyenlőség kiterjesztésre kerüljön.

Egy másik tételmondat az MSZP vitaanyagából: "A korai fejlesztés meghatározó. Az első hat év meghatározó az ember életében. Minél több gyermek járjon óvodába!" Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet tudunk érteni az MSZP felvetésével.

Tudjuk jól azt is, gyermekpszichológiai tanulmányokat mindnyájan folytattunk, hogy kétéves korban van az az optimális időszak, amikor a kicsi gyermeknek a legtöbb idegsejt áll a rendelkezésére. Utána az idegkapcsolatok nemléte miatt ezek már csak csökkennek és amortizálódnak. Nyilvánvaló, hogy ha az óvodáztatás lehetősége és kötelezettsége hároméves korra megy le, akkor értelemszerűen következik ebből, hogy a legfejlettebb és -fejleszthetőbb korszakban a gyermekeket az óvodai-iskolai rendszerbe beemelve jót teszünk a jövő magyar társadalmával. Ezt a célt a szocialista kormányzások nem kívánták vagy nem tudták elérni. Ma ez itt áll előttünk.

És még egy apróságot hadd emeljek ki. Az állami, önkormányzati iskola ne kapjon kevesebb pénzt, mint az egyházi iskola, mondja a szocialisták vitaanyaga. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszéktől a szocialista kormánynak, a Gyurcsány-kormánynak 2008-ban bizony papírja volt arról, hogy 2005-ben és 2006-ban mintegy 4 milliárd forinttal rövidítette meg az egyházi iskolai szektort. Ezzel megítélésem szerint súlyos diszkriminációt követett el az alkotmányos jogukkal élő adófizető, egyházi iskolát választó szülőkkel szemben, és ezt az Orbán-kormány kénytelen most visszamenőleges hatállyal rendezni, és helyreállította 2010 óta az egyházi fenntartású intézmények és az önkormányzati fenntartású intézmények azonos finanszírozási elvét.

Engedjék meg, hogy mivel Hiller miniszter úr Pécs városát is említette a felszólalásában, ezért egy számadattal a mi választókörzetünk, Pécs oktatási rendszerét is idehozzam. 2003-ban, nem sokkal az Orbán-kormány leköszönése után, 32 százalékkal kellett a pécsi oktatási rendszer összköltségvetésében kiegészíteni az államtól érkező normatívákat. Ez 8 év elteltével, 2010-ben, kapaszkodjanak meg, 47,5 százalékra növekedett. Tehát az önkormányzatnak az államtól érkező normatívakiegészítési kötelezettsége, merthogy alkotmányos feladata volt az önkormányzatnak az oktatás ellátása, megmásfélszereződött.

No, ebbe roppantak bele az önkormányzatok, ezért kell most ennek a kormánynak a 8 év szocialista kormányzás után az önkormányzatok adósságkonszolidációjával is egy nagyon-nagyon nehéz terhet orvosolnia. Tönkrement az oktatási rendszer, tönkrement az önkormányzati rendszer, és emellett még eladósodott az ország és eladósodtak az állampolgárok is.

Összegezve, tisztelt képviselőtársaim, az ellenzékben, úgy tűnik, hogy a kisebb ellenzéki pártoknak nincs átfogó oktatási országos koncepciója, a legnagyobb ellenzéki párt vitaanyaga pedig ezer sebből vérzik. Ráadásul megvannak az emlékeink arra vonatkozóan, hogy milyen volt, amikor ők működtették az oktatás rendszerét. Megítélésem szerint jelenleg nincs kormányképes alternatíva. Húsz év után új törvényre volt szükség, ez volt a szakma igénye is két évvel ezelőtt.

Az instrumentumokban tehát lehet vitatkozni, ahogy Pokorni Zoltán miniszter úr erről az expozéjában nyilatkozott. A cél: a húsz év konzekvenciájának levonása után a jövő, a gyermek szolgálata. Bízzunk, tisztelt képviselőtársaim, az átmenet zökkenőmentességében; adjunk majd időt ennek az új rendszernek; menjünk, fogjunk össze, és beszéljük meg, hogy milyen finomhangolásokkal kell javítani ezt az új megszülető rendszert.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)