Felszólalás adatai

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a parlamenti vitanap, ami egy politikai vitanap is, számos morális kérdést is felvethet bennünk. Ha egyszerűen nézzük ezt a mai napot, akkor tulajdonképpen az ellenzék összefogása ismét lehetőséget teremtett arra, hogy meghallgassuk, lássuk itt a szemünk előtt, és bízunk abban, hogy a televíziónézők, a magyar állampolgárok is látják azt a törésvonalnak indult, de mára lassan már szakadékká vált különbséget, amit a Fidesz oktatáspolitikusai és a KDNP oktatáspolitikusai látnak. Én azt gondolom, hogy ez fontos, és fontos is hangsúlyozni, de ugyanakkor azt is megkérdezném az itt ülő képviselőtársaimtól, hogy meddig terjed az egyén morális felelőssége a valamihez való asszisztálásban. Mikor jön el az a pont, amikor nemcsak szép mondatokat mondunk, hanem valós lépéseket is teszünk azért, hogy megállítsuk azt a rossz utat, azt a téves politikát, ahová ma a KDNP oktatásirányítása vezeti ezt az országot. (Babák Mihály: Konkrétan miért?)

De induljunk ki abból, hogy milyen is a magyar közoktatás helyzete és teljesítménye. Már sokan elmondták előttem, de azt gondolom, nem elég hangsúlyozni (Kőszegi Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.), hogy a világ egyik legigazságtalanabb oktatási rendszere van Magyarországon, ami az otthonról hozott hátrányokat a leginkább felerősítette. (Babák Mihály: Ezt nem mi csináltuk!) Akkor, amikor ezt Pokorni Zoltán mondta, akkor még Babák képviselő úr is csendben volt, de hát ez már csak a magyar parlament jellemzője, hogy amikor az ellenzék beszél, akkor sokkal jobban lehet bekiabálni. (Babák Mihály: Köszönjük szépen a megjegyzést, mi is így gondoljuk!) Annak nagyobb hatása lett volna, hogyha akkor kiabálja ezt be (Babák Mihály: Csak egyetértek önnel!), amikor Pokorni Zoltán beszélt. (Babák Mihály: Kivételesen jót mondott!)

Azt gondolom, hogy olyan szelekciós mechanizmusok működnek ebben a rendszerben, amiket nagyon nehéz kompenzálni, amihez valóban sok pénzre, nagyon komoly elhivatottságra van szükség, de azt látjuk, hogy nem ez az út. A PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy a Magyarországon középiskolába járó fiatalok felvehetik a versenyt bármely fejlett nyugati ország diákjaival, nincsenek lemaradva, viszont a szakiskolákban tanuló fiataloknak a teljesítménye botrányos.

Az a fő kérdés, annak kellene lennie a fő kérdésnek, hogy hogyan lehet ezeket a hátrányokat valóban kiegyenlíteni, hogy hogyan lehet egy valóban esélyegyenlő közoktatást szervezni a XXI. században. Mi szentül hiszünk abban, hogy ezt a kérdést nem lehet leválasztani, nem lehet önmagában kezelni. Ehhez a társadalompolitikai rendszereket kell megerősíteni és a működésüket is átalakítani, gondolok itt a szociálpolitikára, a lakáspolitikára, a fogyatékkal élők segítésére, az innovációra és magára az oktatásra.

Azt gondolom, hogy ez a rendszer akkor fog változni, hogyha befektetünk az emberbe; ha elhisszük azt az ökopolitikai gondolkodást, hogy akkor lesz valós társadalmi felemelkedés ebben az országban, akkor javul a versenyképesség, akkor lesz egy összetartó és gyarapodó ország Magyarország, ha befektetünk, nem pedig kivonunk az oktatásból. Mindannyian tudjuk, hogy nincs valós versenyképesség kohézió nélkül.

Hamis az a megközelítés, miszerint a megszorítások, a kiadások csökkentése a jóléti rendszerek leépítésével vezeti el ezt az országot a gazdasági gyarapodáshoz. A XXI. században ez már nem igaz. Minél magasabban képzett a munkaerő, annál magasabb szintű tudással bír, és annál többet tud a jövőbe befektetni. Ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, az oktatás területén meg kell állítanunk a forráskivonást; valóban nemcsak ígérgetni és lebegtetni kell, hanem valós pedagógus-életpályamodellt kell mutatni a magyarországi pedagógusoknak; az iskolát, az iskolarendszert mindenki iskolájává tenni, ahol nemcsak kötelezettségeknek, nemcsak elvárásoknak kell megfelelnie egy gyereknek, hanem közösségi teret építeni, ahol a gyerek szeret lenni, ahol egy olyan környezetben tud tanulni, fejlődni, ahol jól érzi magát; nemcsak a rendre és a szigorra kell a hangsúlyt fektetni, hanem adni is kell ezeknek a gyermekeknek.

(11.40)

Ami számomra nagyon fontos kérdés, az az, amit én rengetegszer kértem már a különböző költségvetési tárgyalásokon, hogy igenis el kell gondolkodnunk a kiemelt oktatási körzetek kialakításán, hiszen az semmiképpen nem út, ha az integráció lassan hozza meg az eredményét, akkor vissza kell térnünk a szegregációhoz, mert az a jó. Ugye, ezt még 2010 nyarán hallhattuk Gloviczki helyettes államtitkár úrtól. A részvétel és az együttműködés a családdal és a szülőkkel egy olyan oktatási intézményt hozhat létre, ahol a jobb módú, jobban teljesítő gyerekek tudják segíteni azokat a fiatalokat, azokat a gyerekeket, akik hátránnyal indulnak el.

De nézzük is meg azt, hogy mi volt talán a legnagyobb bűn, amit önök elkövettek. Az első és legfontosabb lépés talán az volt, ahogyan megalkották, ahogyan társadalmi egyeztetés nélkül, ahogyan a pedagógusok szakszervezeteinek egyetértése nélkül a Ház elé tették a köznevelési törvényt, ahogy egy hajrában, egy vakrepülésben ezt elfogadtatták.

A másik legnagyobb bűnük az, hogy lecsökkentették 16 éves korhatárra a tankötelezettséget. Ekkor került elő az a bizonyos hatástanulmány, amely 600 iskola bezárásáról és 11 ezer pedagógus elbocsátásáról beszél, amit az államtitkár asszony letagadott. Néha azon gondolkodom, hogy önök valóban sodródnak-e, de amikor ilyen titkos hatástanulmányok kerülnek a kezünkbe, akkor ezek arról tanúskodnak, hogy nem sodródnak, önök ezt nagyon jól látják, csak valami felsőbb cél vezérli önöket afelé, hogy ezt mégis végrehajtsák.

A 16 éves korhatár kapcsán ön azt mondta el, hogy 16 évesen elhagyhatják a fiatalok az iskolát, és az államtitkár asszony maga mondta, hogy "és munkába állhatnak". Azt gondolom, a legnagyobb hazugság ebben az országban most ilyet mondani. Mindannyian tudjuk, hogy szakképzettség nélkül, magasabb iskolai végzettség nélkül nem tud ma egy magyar fiatal állást találni. Nemcsak az, aki szakképzésből jön vagy éppen még abból sem, hanem még nagyon sok diplomás embernek is gondot okoz a mai Magyarországon állást találni.

A másik ilyen nagy bűnük a Híd-program kialakítása és az, hogy ezt egyáltalán részévé tették a közoktatásnak, ami meglátásunk szerint egy nagyon komoly zsákutcát nyit meg, a szegregációt újra megnyitja, fejlesztésről beszél és hátránykompenzációról beszél, miközben 8 fiatal együttes kérésére el lehet indítani egy iskolában a Híd-programot, amikor felzárkózásról beszél, amikor ön is nagyon jól tudja, sőt sokkal jobban tudja, mint én, hiszen sokkal több időt töltött el pedagógusként, mint jómagam, hogy az a gyerek, akit én 7 éves korától 15 éves koráig nem tudok valamire megtanítani, azt 15-től 17 éves koráig már nagyon nehéz lesz, és nem fogom tudni akkor sem, ha ezt elnevezem bármilyen programnak vagy valamifajta intézményt kerítek mögé.

Három évre csökkentették a szakképzést, 40 százalékkal csökkentették a gimnáziumi férőhelyek számát, olyan kerettanterveket és olyan Nemzeti alaptantervet alkottak, amelyeket számos kritika ért; a NAT, amely korlátozza a pedagógus lehetőségét, amely szintén a magolásra, a lexikális tudás bővítésére, nem pedig a tanulásra, a gondolkodásra való megtanításra épít, olyan kerettanterveket alkottak önök, amelyek felborzolták a pedagógustársadalmat. Szigorról, rendről és fegyelemről beszél az államtitkár asszony a közoktatás kapcsán. Iskolaköpenyről beszél, iskolaőrökről beszél, rendőrökről beszél, akik fülön csíphetik azokat a fiatalokat, akik nem járnak iskolába.

Központosították és bekorlátozták a tankönyvpiacot, kapkodó egyeztetésekkel a rendkívüli ülésszakban, az oktatáshoz nem túl közel álló képviselők egyéni képviselői indítványaival hozták ezt a Ház elé. A nyár tele volt botrányos igazgatókinevezésekkel, kivéreztette az alapítványi iskolákat. Egy teljesen összezavart rendszert alkottak az EU-s források elosztásában. Jómagam vetettem fel a 3.1.3. TÁMOP-os pályázatot az innovatív iskolákat illetően, amin pedagógusok százai dolgoztak 2-3 hetet nyaranta, majd lezajlott egy olyan pályázati beadás, amely egy szürreális csehszlovák játékfilmbe illett volna, ahol biciklis futárok, paplanokba tekert emberek álltak az ESZA Kht. előtt, kezükben a pályázati csomaggal, majd mint ahogyan az várható volt, kiderült, hogy 25 százalékkal magasabb volt a jelentkezők száma az első napon.

Mi a megoldás? Önök szerint mi a megoldás? Dobjunk be mindent egy kalapba, és majd valaki kihúzza, és kisorsoljuk, hogy ki nyeri. Hogy ebbe emberek mennyi munkát tettek és mennyi energiát, az önöket nem érdekli. Arról már nem is kívánok beszélni, hogy hogyan megy itt a módosító javaslatok beadása, hogyan zajlik le egy részletes vita, amikor az embernek már felocsúdni sincs ideje már, és le van zárva egy vita. Talán a legnagyobb baj, a legnagyobb dolog, ami most előttünk áll, az az államosítás kérdése.

Pokorni Zoltán is elmondta, én magam is megkaptam több borítékot, amelyben pedagógusok - nem én, a politikus, hanem pedagógusok, akik ott ülnek a rendszer végén - tesznek fel önnek kérdéseket. Nekem sajnos nagyon kevés az időm, de majd a vita során fogok felolvasni ebből és kérdéseket feltenni, mert ezek szerint nemcsak én nem látom a megoldást és nekem vannak kételyeim, kétségeim és kérdéseim önök felé, hanem a pedagógusoknak is vannak. Ugye, ez egy olyan rendszer lesz, amiben önök azt mondják, hogy ennek az lesz az értelme, hogy ezzel a centralizációval önök a jelenlegi szétaprózott, esélyegyenlőtlen rendszert fogják fenntartani. Azt gondolom, hogy nagyon komoly tévedés ezt állítani, mint ahogyan egy igazságosabb iskolarendszer megteremtéséhez az iskolai autonómia és a tanszabadság felszámolásán keresztül nem vezet út. Most pedig ezzel az intézkedéssel, amire harminc-egynéhány napjuk van, ezt fogják megalkotni.

Tévedés azt hinni, hogy az államosított közoktatás rendszere önmagában képes lesz kiegyenlíteni a különbségeket. Ezt mindannyian tudják, hogy ez nem így van, sőt mindannyian látják ezeket a veszélyeket, hiszen én voltam az, aki két hete szerdán Michl József képviselőtársammal vitatkozva az M1 Az Este című műsorában felolvastam azokat a 16. oldali mondatokat, amiket az önök kormány-előterjesztéséből vettem - nem magamtól találtam ki -, ahol fehéren feketén erőltetett átszervezésről beszélnek, és veszélyről beszélnek, a pedagógusok, a szülők, és ami a legfontosabb, azt gondolom, mindannyiunknak, a saját gyermekeink jövőjének a veszélyeztetéséről beszélnek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)