Felszólalás adatai

Ezúton is tisztelettel köszöntöm Galló Istvánnét és a Pedagógusok Szakszervezetének delegációját (Taps az MSZP padsoraiban.), Mendrey Lászlót és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének delegációját páholyunkban.

Tisztelt Országgyűlés! A sok vita mellett és a sok vita ellenére volt-e az elmúlt, valamivel több mint két évtizedben egyetértés, konszenzus a magyar politika különböző szerepelői, a különböző pártok között az oktatásügy fejlesztésében és továbbvitelében? Nagyon gyakran leginkább a viták kerültek az érdeklődés homlokterébe, mégis azt kell mondjam, hogy volt egy olyan felfogás, amelyben konzervatív demokraták, liberális demokraták és baloldali demokraták egyetértettek, és ezt törvényen belül is megörökítették.

2011 decemberéig minden, kormány által vallott közoktatási törvényben szerepelt a gyermek mindenekfelett álló érdeke. Kormányok egymást váltották, és miniszterek is cserélődtek, de senki sem volt közülünk sem jobboldalról, sem baloldalról, aki ezt a tételt, hogy az oktatás, a közoktatás középpontjában a gyermek és a gyermek érdeke áll, megkérdőjelezte volna.

A 2011 decemberében elfogadott, köznevelésinek nevezett törvény a korábbi módosító javaslatok ellenére - amelyet egyébként kormánypártiak nyújtottak be - ezt a mondatot, ezt a tételt és ezt a gondolatot száműzte. Kár utólag akár államtitkári expozéba a gondolatot betenni, amikor a törvényből űzték. Nem lehet azzal érvelni a Magyar Országgyűlés és a magyar nyilvánosság előtt, hogy ez a törvény, ezek a rendelkezések a gyermekek érdekeit szolgálják, miközben abból az oktatási, közoktatási főtörvényből, amelyet önök megalkottak, pont ez volt az első kulcsgondolat, amelyet kihajítottak. Ez nem egy olyan gondolat, amelyet egy korábbi kormány hozott be, hanem olyan gondolat, amely egyébként ENSZ-ajánlásra egymást követő kormányok törvényeit, törvénymódosításait élte túl.

Kevesebb mint 30 munkanap van az önök által tervezett közoktatási államosítás bevezetéséig. Hasonlóan egyetértés van a pedagógustársadalomban az ország keleti részétől nyugati részéig, az ország fővárosától a kisebb városokig, hogy mi és hogyan fog történni valamivel több mint egy hónap múlva, 2013 első napjától kezdődően, abban sem tudásuk, sem kellő információjuk nincsen. Az államosítás, amelynek mi nem részleteivel csupán, hanem a megvalósítás mikéntjével és irányával állunk szemben, teljesen előkészítetlen, nem véletlen, hogy még az államosítás részleteit tárgyaló törvényt sem fogadta el az Országgyűlés. Ezekben a napokban, ezekben az órákban is az oktatási bizottság előtt vannak még a módosítók, és az elkövetkező hetekben kerül elfogadásra, amikor alig marad tíz-egynéhány munkanap, hogy végrehajtsa az ország közoktatása mindazt, amit elterveztek. Azt gondolom, felelőtlenség, koncepciótlanság mindaz az elképzelés, amelynek egységességében láthatóan a kormánypártok sem mutatnak semmi jelet, végrehajtásában pedig az oktatási államtitkárság és a kormány egésze bizonytalan.

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! Mi áll ennek az egész elgondolásnak a középpontjában? Önök úgy akarnak a közoktatásban államosítani, hogy a jobban teljesítőktől elvesznek, és úgy gondolják, hogy ettől a korábban gyengébben teljesítők magasabb színvonalon fognak tudni tevékenykedni, dolgozni, oktatni és nevelni. Ez a feltételezés hamis, téves az a kiindulópont, amely azt gondolja, hogy a gyengébb attól lesz jobb, ha a magasabban teljesítőtől elvonnak, márpedig itt erről van szó. Azoktól az önkormányzatoktól, amelyek adottságaik folytán többet tettek és tehettek a közoktatásban, nem egyszerűen feladatarányosan vonnak el pénzt, hanem százmilliókban és milliárdban mérhető az a különbség, amely a valós feladatelvonás és a valós költségelvonás között történik. Több, lényegesen több pénzt vonnak el az önkormányzatoktól, mint amennyi feladatot.

És ha már az önkormányzatoknál tartunk: volt-e akár egyetlen polgármester, egyetlen polgármesterjelölt önök között, aki a 2010-es választási győzelmet követően az önkormányzati választáson arra kérte a választóit, azzal érvelt, hogy az elkövetkezőkben az iskoláikat az államnak adják? Elhangzott-e egyetlen érvelés, képviselő asszonyok és képviselő urak, akik polgármesterek önök közül, hogy a közösségüket arra biztatták, hogy ugyan az elmúlt évtizedekben sok mindent tettek az iskolájukért, pénzt, energiát, felelősségvállalást, most ezt az állam oltárán feláldozzák, és azt az energiát és pénzt, amit beletettek, államosítani fogják? Egyikük se mondott ilyet, sem itt a Házon belül, sem a Házon kívül; mint ahogy az államtitkár asszony sem mondott egyetlenegyszer sem ilyen szavakat, amikor a nemzeti iskolafelújítási program részeként átadta azokat az iskolákat, amelyeket mi felújítottunk - a szerepe ebben nagyjából ki is merült. Egyetlenegy alkalommal nem hallottam és nem olvastam olyan beszédet, amikor az európai uniós forrásokból felújított iskolákról az hangzott volna el, hogy már csak két évet kell várnotok, és elvesszük tőletek - soha, egyetlenegy alkalommal sem. Most pedig itt állunk huszonegynéhány munkanappal a következő naptári év előtt, és önök az államosításról beszélnek. Arról sem volt szó, tisztelt kormánypárti képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy azokat a taneszközöket és iskolai felszereléseket, amelyeket akár a fenntartó önkormányzat vett - legyenek azok számítógépek, digitális táblák vagy bármi egyéb -, az önök törvénykezése nyomán erről a településről, ebből az iskolából elviszik, elvihetik, és vezénylésképpen más városba, más településre, más iskolába helyezhetik, márpedig a módosításuk ezt célozza.

Nézzük akkor, milyen szerkezetben kívánják megvalósítani ezt az államosítást. A szerkezet egészére az jellemző, hogy Magyarországon soha nem látott centralizációt és központosítást valósítanak meg. Soha, egyetlenegy időszakban nem volt olyan mindent eldöntő nagy irányító központ, amelyet most szegény Klebelsberg kultuszminiszter nevével fémjelezve önök létrehoznak. Ám nemzetközi összehasonlításban sincs egyetlenegy európai uniós ország, és egyetlenegy Unión kívüli európai országot sem tudnak mondani, ahol az oktatásban, a közoktatásban egy nagy, mindent átlátó, részben önmagát is ellenőrző intézményt hoznak létre, amely a kinevezésektől kezdődően az oktatás színvonalán keresztül a tankönyvekig és az iskolaszerekig mindenről gondoskodik. Ez tanulmány lett volna Orwellnek, ha annak idején nem írta volna meg emlékezetes művét, mert ilyenre sem a regényben, sem az akkori vagy későbbi valóságban nem volt példa. Az a helyzet, hogy olyasmivel próbálkoznak, aminek sem a magyar pedagógiai hagyományban, sem a nemzetközi összehasonlításban párját nem találják.

Azt kell mondanom önöknek, hogy a magyar oktatásügyben és ezen belül a közoktatásban előbb lezajlott a rendszerváltás, mint a politikában. A magyar oktatásügy, a magyar pedagógiai progresszió előbbre volt időben, mint az 1989-90-es rendszerváltás, még ha különböző ütemekben és etapokban valósult is meg. Az, amit önök 2010 óta, a 2011 decemberében elfogadott törvényük óta és most az államosítás végrehajtásával, annak átgondolatlan és végiggondolatlan végigvitelével művelni próbálnak, nem egyszerűen a magyarországi rendszerváltozással történő szembefordulás és szembenállás, hanem az oktatásüggyel, a magyar közoktatással, a magyar közoktatási progresszióval való teljes szembefordulás. 2013-ra azt az időt hozzák vissza, amely 1973-at jellemezte, bár meg kell mondanom, hogy 1973-ban sem volt már olyan centralizáció és központosítás, mint amit önök 2013-ban terveznek.

A szerkezet tényleges és lényegi részét tekintve azt kell mondanom, hogy ennyi átgondolatlanság oktatási szervezetben és szerkezetben nem volt még. Nézzük, egy adott iskolának mégis kik lesznek a vezénylő tábornokai.

Az iskolának főnöke lesz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, már ha egyszer föláll, mert jelen pillanatban csak főigazgatója meg fejléces papírja van. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ egészén kívül ott lesz a tankerület, amely helyben főnököt fog játszani az iskolák fölött. De kérem, ne felejtsék el, hogy önök kialakították a kormányhivatalok rendszerét, és teljesen életidegen, hogy a tankerület mellett az adott területért felelős kormányhivatal és annak vezetője vagy beosztottjai az iskolák belső életébe nem kívánnak beavatkozni, ez teljesen életidegen. Azokban az esetekben, amikor a fenntartás és a működtetés különválik, amit én koncepcionálisan egyébként elvetek, a polgármester és az adott település önkormányzati testülete is beleszól az iskola életébe, merthogy működtetői feladatai vannak. Ez a polgármester és ez a testület gazdasági megbízottat nevez ki az iskolába, aki az igazgatóval gazdasági kérdésekben egyeztet. Így aztán az igazgatónak - mert azért mégis őt is említsük meg, hogy az iskolájának a belső életét valamilyen módon kézben kellene tartania - fogalma nincs és nem is lesz, hogy milyen kérdésben, milyen módon, kinek tartozik elszámolással. Egyszerre öt helynek kell megfelelnie, a kormányhivataltól a tankerületen keresztül a Klebelsberg intézetig, a polgármestertől a gazdasági vezetőig; mindez működésképtelenséget és életidegen jelleget ölt annak, amit itt papíron - bár többször módosítva - önök megpróbálnak előállítani.

Érdemes ugyanakkor a szerkezet mellett a finanszírozás kérdéséről is beszélni. Vajon annak az elképzelésnek és annak a tervnek, amely itt áll előttünk, én csak koncepcionálisan vagyok ellenfele, csak egy más megközelítés az, amelyet én, mi vallunk, vagy pedig úgy látjuk, hogy annak az elképzelésegyüttesnek, amelyet a törvényben és a jelenlegi államosítással kapcsolatos törvényjavaslatban önök megfogalmaznak, szilárd bázisa, szilárd finanszírozása, egyértelmű pénzügyi alapja van?

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Idézet: "A döntés végrehajtásához szükséges személyi, tárgyi és költségvetési feltételek nem állnak teljes egészében rendelkezésre, sem a központban, sem az Oktatási Hivatalban, sem a Magyar Államkincstárban." Ez az idézet 2012. október 20-ai keltezést viselő kormány-előterjesztés, amelyet a közoktatásért felelős helyettes államtitkár úr jegyez, és amely a címlapján az államtitkár asszony és a miniszter úr nevét viseli. Nem arról van szó tehát, hogy valamiféle ellenzéki feltételezés az, hogy annak a szerkezetnek az előállítása és működtetése, amelyet önök megvalósítani kívánnak, nem rendelkezik kellő financiális alapokkal, hanem saját belső kormány-előterjesztésük, saját területért felelős helyettes államtitkáruk írásba adja, hogy ehhez nincs meg a pénz.

(11.00)

Ugyan hallok, hallottam olyan érvelést, hogy de hát ez régi idők nótája, október 20-i, de azóta az oktatási és tudományos bizottság ülésén több alkalommal, jegyzőkönyvbe mondva, ez a financiális hiátus, tudniillik hogy nincsen meg a pénz a szükséges, önök által megálmodott szerkezet működtetéséhez, megerősítésre került. Azt kell mondjam, hogy mégiscsak föl kell hívni a figyelmet egy korábbi, jó néhány hónappal ezelőtt előkerült kormányzati hatástanulmányra. Ez az a tanulmány, amelyre államtitkár asszony azt mondta, hogy annyira titkos, hogy még ő sem ismeri. Aztán kiderült, hogy ez is az ön nevét viseli.

Nem önmagában a történet felelevenítése a kérdés, hanem hogy ebben a hatástanulmányban szerepel egy, a pénzügyi részösszegeket magában foglaló táblázat. Azt kell mondjam önöknek, hogy ha a hatástanulmány megjelenése óta eltelt időt, majd az előállított szerkezetet és a pénzügyi hiányokat, amelyekről önök beszélnek, sorrendbe állítjuk, ezt összehasonlítjuk azzal a táblázattal, amelyet az önök háttérintézménye tételesen - tételesen, minden egyes közoktatási rendelkezésről - kimutatott, majd beárazott, akkor azt kell mondjam, hogy itt nem egy oktatáspolitikai elképzelés, hanem teljes egészében egy gazdasági elképzelés valósul meg, amelyet aztán így vagy úgy, különböző fedőnevekkel az oktatásügybe állítanak be. E tekintetben az oktatásügy, a közoktatás kiszolgálója egy olyan elképzelésnek, amely az oktatás színvonalának emelését nem is tűzi ki célul, egészen más célok vezetik, amelyek sem a törvényben, sem a jelenlegi finanszírozás, sem a jelenlegi államosítás kérdésében nem mutathatók ki.

Hasonlóképpen azt kell mondjam önöknek, hogy ilyen körülmények között nem csodálható, hogy előállt, előállítottak egy olyan helyzetet, hogy miközben egy nagy rendszer átalakításáról van szó, a területért felelős helyettes államtitkáruk lemond. És úgy mond le, hogy miközben az átalakítás folyik, már előre lehet tudni, hogy annak levezénylése közepette vagy utána ő veszi a kalapját.

Kérem, ha nem az államigazgatást vesszük, hanem bármely más területet - legyen az egy vállalat, legyen az egy minisztérium, legyen az egy vállalkozás -, mondják meg nekem, hogy hol van bizalom az iránt a vállalkozás, hol van bizalom az iránt a minisztérium iránt, amelynek területért felelős vezetője az átalakítás közben már előre jelzi, hogy ő nem kívánja megvárni ennek a végét, veszi a kalapját, ti meg maradjatok itt. Márpedig mégiscsak ez a helyzet.

Azt kell mondjam ugyanakkor, hogy a kritikában nem merülhet ki a teljes mondanivaló. Azt kell mondjam, hogy kell legyen olyan megoldás, amely abból a csapdából, abból a koncepciótlanságból és abból a finanszírozási gödörből, amelybe önök jelen pillanatban a magyar oktatásügyet, ezen belül a közoktatást juttatják, képes valóban a színvonal-kiegyenlítést, a magasabb színvonalon megvalósuló színvonal-kiegyenlítést hozni.

A Szocialista Párt néhány nappal ezelőtt közzétett oktatási programjában az önkormányzatok számára ismét azt ajánljuk, hogy legyenek, lehessenek intézményfenntartók. Azok az önkormányzatok, amelyek képesek és akarják, legyenek és lehessenek intézményfenntartók! Azok, akik testületi döntéssel úgy gondolják, hogy többségi határozatukban megfogalmazzák, hogy intézményfenntartók legyenek, intézményeik fenntartására pedig kellő financiális alapok legyenek, az új rendszerben ismét saját iskoláikkal bírjanak.

Önök nem lehetnek úgy iskolavárosok polgármesterei, Győrtől Székesfehérvárig és Sárospataktól Pécsig, hogy egyébként be nem jelentett módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) iskoláiktól megszabadulnak. Ezt orvosolja az MSZP programja. Kérem, fontolják meg, avagy módosításaikkal ezt a jelenlegi koncepciótlanságot szüntessék meg!

Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.)