Felszólalás adatai

Ez logikailag helyes is, hiszen maga a médiahatóság abba az extra pozícióba került a törvények által, hogy valóban, ennek a területnek az egyes számú felügyelője, és szinte kontroll nélküli ura, mert annál többet nem lehet itt tenni, mint hogy a parlamentben egy kicsit vitatkozunk, aztán jó napot, hiszen az egészen felügyeleti és ellenőrzési rendszer gazdaságilag és üzletileg is olyanná vált, hogy senki nem ellenőrizheti igazából a tevékenységét; nagyon jól ismerik az Állami Számvevőszék korlátozott lehetőségeit.

Ez a beszámoló hamis beszámoló, egyrészt tartalmaz mindenfajta adatot, amit egy KSH-jelentés tartalmazna, ennyi ülésünk volt, ennyi határozatot hoztunk, nyolc oldalon szól dagályosan egy kicsit arról, hogy hogyan alakult ki a piktogram, a 6 éven aluliaknak hogyan alakult ki ez a kis piktogramja és így tovább, de nagyon sok a mellébeszélés.

(20.10)

Viszont olyan területek nincsenek a beszámolóban, amik igenis idetartoznak, és nagyon tudatosan nincsenek benne. Hogy egyet említsek, az MTVA tevékenysége, illetve az ehhez kapcsolódó összes gyakorlat, például a médiahatóság elnökének a kinevezési gyakorlata, ugyanis neki törvényben szabott jogosítványa van, neki kinevezési gyakorlata van. Erről egy szót nem lehet olvasni, hogy milyen kinevezést hogyan gyakorolt, milyen elvek szerint, és miért azt döntött, amit döntött. Ebben a tekintetben ez a beszámoló nem elfogadható, hogy csak egy elemét emeljem ki.

A másik: miközben a kereskedelmi televíziókról, rádiókról, tulajdoni viszonyokról és sok mindenről szól elég hosszasan, addig például a közszolgálatiról egy vak hangot nem említ meg, márpedig kellene, már csak annak az okán is, merthogy a kezemben tartott médiatörvény 136. § (6) bekezdése azt írja, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap egy jogi személy, gazdálkodó szervezet, kezelője a Médiatanács. Mi van a kezeltekkel? - kérdezem én, a törvény által.

Sok mindenről is szó van, ami csak érintőlegesen, még a törvényben sem szerepel, de a beszámoló tartalmazza. Ebből villantottam föl mindjárt a legelején pár tételt. Akkor kérdezem én, hogy a médiatörvény 136. § (6) bekezdése alapján az alapról itt miért nincs szó, arról az alapról, amely ebben az esztendőben elképesztő mennyiségű pénzzel gazdálkodhatott. Ez egy 60 milliárdos összeg, ami fölött semmifajta felügyelet és kontroll nem létezik önmagukon kívül, hiszen egy olyan rendszert alkottak, hogy a jelenleg regnáló hatalom emberei által felügyelt Médiatanács, annak az elnöke, akit a miniszterelnök javaslatára meg kell itt választani, akit a hatóság elnökeként ő nevez ki, ezt az egész rendszer felügyeli, és kinevezi a vezetőit, és igazából még semmilyen fajta egyéb ellenőrzés és kontroll sincs, még a felügyelőbizottságokat is önök nevezik ki.

Tehát ennyire kompakt egységről van szó, és 60 milliárd fölött rendelkeznek úgy, hogy egyébként az elmúlt esztendőben teljesen megszüntették a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió érdemi működését, hiszen mindjárt az év elején lecsupaszították ezt a rendszert az MTI-t leszámítva ötvenfős állományra, meghagytak egy csontvázat, hogy a törvénynek majd megfeleljenek, hogy ott van valami kuratórium. Ezeknek már semmi közük egyébként a saját működésükhöz, mindent az MTVA-ban végeznek. Elvitték a vagyont, addig masszírozták itt a törvényeket 2010-ben, ami először ilyen katyvaszosan, több törvénnyel jött be, aztán most már kettőre redukálódott, eléggé kapkodva és rosszul - van ebből hiba elég -, de bezsúfoltak egy központi centrális rendszerbe mindent, és erről nem számolnak el még itt sem, pedig kötelességük volna, ha már a piktogramra ennyi szó jutott, erre pedig egy vak hang sem.

Nos, annyi változás történt a médiapiacon, hogy ezt a folyamatot például le sem írják, erről a folyamatról semmit nem írnak, hogyan alakították át a rendszert, mi volt a kinevezési gyakorlatuk.

Jól megfigyelhető volt, hogy semmi más nem történik a közszolgálat területén, mint a hatalom által, maguk által megteremtett mozgalmi propagandacentrum létrehozása. Egész egyszerűen mindenkit eltávolítottak ezekből a közmédiumokból, aki nem felelt meg a hatalmi szempontoknak. Tessék megnézni, hogy vezetői posztokra milyen emberek érkeztek, a média milyen világából, milyen szemléletet közvetítettek azt megelőzően. Döntően a Lánchíd Rádió, Hír TV és egyéb szerkesztő és főszerkesztő vonaláról érkeztek.

Ha ez egy magántévé lenne, azt mondanám, hogy oké, semmi köze hozzá senkinek itt ebben a Házban. De itt Magyarország, más néven a Magyar Köztársaság intézményéről beszélünk. Ebben az esetben kétharmados többség mellett bebetonoztak egy olyan rendszert, egy olyan struktúrát, és megtöltötték a saját embereikkel, kisajátították a közvagyonból, outsourcingolták önmaguknak ezt a teljes rendszert. Ez a beszámoló erről a folyamatról tudomást sem vesz, meg sem szólal.

Botrányokkal indult a 2011-es év, hazai és nemzetközi botrányokkal, hiszen már az év elején újságok úgy jelentek meg, hogy a médiaszabadság megszűnt Magyarországon. Kiderült, hogy a médiahatóság által úgymond lefordított médiatörvényt, ahogy Martonyi János külügyminiszter fogalmazott, a kedélyek lehűtése érdekében angol nyelven megküldték, kihagyva belőle részeket, paragrafusokat, és mint szembesülhettünk vele mindannyian, olyan magyarázatokat fűztek ehhez a médiatörvényhez, ami nem felelt meg a valóságnak. Ebből lett is persze, természetesen nemzetközi botrány.

EU-s elnökségünk idején már a törvényt is úgy szabályozták, hogy lehetőleg szankciókat nem fognak alkalmazni az első félévben, hogy ne zavarja az EU-s elnökséget, de be van építve, ott lebeg, mint Damoklész kardja az újságírók fölött. Heves tiltakozást váltott ki itthon és külföldön, szakmai szakszervezetekből, újságírói szervezetekből.

A médiahatóság elnöke a köztársasági elnökkel és a miniszterelnök úrral közösen próbálják győzködni a világot arról, hogy ez a szabályozás jó, és ennek ellenére senki nem akarja ezt elhinni. Nem szól semmit arról ez a beszámoló, hogy 2011-ben a hatóság tevékenységének, illetőleg a médiatörvénynek milyen kritikus pontjait és miért kritizálták vagy támadták. Nemzetközi nagy tekintélyű szervezetek emelték föl a szavukat, Nemzetközi Sajtóintézet, Riporterek Határok Nélkül és több újságírói szakszervezet is.

A Freedom House a "Sajtószabadság a világon 2011-ben" jelentésében Magyarországot a 87. helyre rangsorolta, éppen a szabadnak minősített államok legaljára. Ez egy folyamat. Miért kerültünk ide? Erről miért nem szól ez a beszámoló, ha sok minden más egyébről tud szólni? Mintha nem tartozott volna hozzá a magyar médiavalósághoz.

Nem ír semmit arra a beszámoló, hogy a közmédiumok 3 ezer dolgozója januárban levélben értesítést kap most már az új gazdától, az MTVA-tól, hogy ezentúl nem az MTV, a Magyar Rádió, a Duna TV vagy az MTI dolgozói lesznek, hanem az MTVA dolgozóivá válnak. Erről egyébként nem volt szó 2010-ben sem.

Nagy fölháborodást vált ki, hogy ezt törvénytelenül viszik végbe úgy, hogy nem egyeztetnek sem a szakszervezetekkel, sem az üzemi tanáccsal, csak bizonytalan sorsokat jeleznek előre. A köztévé, Duna TV, MTV, Rádió ötvenfős lesz, csak az MTI 180 fős, de aztán láttuk később, hogy azt is kiürítették. Minden átkerül az MTVA irányítása alá, aminek a főnökét a médiahatóság elnöke nevezi ki, és egyébként különösebb társadalmi vagy egyéb kontroll nincs a dolog fölött.

Ezzel megindult az új pártállami tájékoztatási hivatal működése, az MTI Hírcentrum átveszi a hatalmat irtózatos sok kritika mellett. Sorban jönnek egymás után az ügyek a valóság meghamisításáról, a tendenciózus olyan hírszolgáltatásról, ami csak a kormánynak kedvező, és az őket kritizálókat meg csak rossz színben tünteti föl. Élő Gábor lesz az MTI hírigazgatója, aki a Lánchíd Rádiónak volt a főszerkesztője. Közös hírportált csinálnak, hogy nehogy véletlen valami mást mondjon a közmédiumok rendszere még a hírportálokon is, ebben is megszüntették a teljes önállóságukat.

Ráadásul, és erről sem szól semmit ez a dolgozat, amit beszámolónak hívunk, hogy ingyenessé tették az MTI tevékenységét azzal a fölkiáltással, hogy ez egy nemzeti szolgáltatás. Nagyon pontosan tudták, hogy ezzel megölik az alternatív lehetőségét a hírszolgáltatásnak: ki fog fizetni azért, hogy híreket vegyen, ha az MTI-től ingyen is lehet kapni legálisan. Persze, MTI-híreket fog adni az a médiapiac, ahol egyébként leírja az anyag, hogy nagyon nehéz helyzet alakult ki a világban végbemenő gazdasági válság miatt, ezért a különféle díjakat bizony át kellett szerkeszteni, hogy talpon tudjanak maradni. Akik ilyen nehéz helyzetben vannak, naná, hogy ingyenhíreket fognak adni; ehhez adja az MTI. Meg is szűnt Magyarországon az alternatív hírszolgálatok rendszere, mert ezek után értelmetlenné vált. Ravasz, nagyon ügyes megoldás. A beszámoló erről nem szól semmit, hogy például ez is megtörtént Magyarországon 2011-ben.

Nagy nemzetközi szervezetek - EBESZ sajtószabadság-képviselője, az ENSZ, az Európa Tanács médiabiztosai - elkezdik vizsgálni a médiaszabályozást, és nagyon lesújtó véleményt adnak. Ez sincs benne, hogy ezek a nemzetközi szervezetek mit mondtak a magyar médiaszabályozásról és arról, ami 2011-ben történt. Például az EBESZ sajtószabadság-képviselője azt mondja, hogy Fehéroroszországon kívül sehol sincs olyan jogi szabályozás, amely ennyire beavatkozna a sajtó működésébe. Nagyon lesújtó vélemény, 2011-ben hangzik el.

Mozgalmak indulnak a magyar sajtószabadság védelmére, elismert, világhírű művészek emelik föl a szavukat. Nagyon heves bírálatokat kap maga a miniszterelnök is EU-s elnökként, amikor bemutatkozik Brüsszelben. Egész Európa elkezdett ezzel foglalkozni, mi történt Magyarországon.

(20.20)

Magyarország miért nem a centrumországok felé és miért nem az uniós normáknak megfelelően akarja szabályozni a médiát, és miért Fehéroroszország a példa, vagy Azerbajdzsán alsó hangon? Miért ez történik az Unión belül? Meg is érkezik az Európa Parlament kifogása, pontosabban az Európai Bizottság kifogása, ami első lépésben arról szólt, hogy az audiovizuális irányelveknek miben nem tud megfelelni. Nyilván az első lépésben a saját jogszabályait nézegeti meg.

Navracsics miniszterelnök-helyettes úr azt mondja, hogy szerinte ez nem megalapozott, de esetleg hajlandók ezen változtatni. Olyannyira, hogy elfogadja a Neelie Kroesszal folytatott tárgyalásain azt, hogy nyilvánosan is kijelenti, a kormány kéri az Európa Tanács teljes körű vizsgálatát a médiaszabályozásról, és eszerint fogja módosítani a jogszabályokat. Majd aztán nem ezt mondja. Neelie Kroes biztos asszony csak annyit mondott szó szerint, hogy miniszter úr, ez nem az, amit néhány órája az irodámban ígért.

Nagyon lesújtó ezt mondani, és nem örülök neki, hogy a nem igazmondás vádjával vádolnak meg felelős magyar vezetőket. Ez nem nemzeti érdek. Nem fognak minket komoly partnernek venni, és más területeken lehetett látni az elmúlt két évben, hogy sorozatosan játsszuk el ezt, s ezt játszottuk el a média területén is.

Jöttek a nagy hamisítási ügyek, nem szól semmit erről az anyag, pedig elég látványos volt és botrányos. Itt volt a Cohn-Bendit-ügy, amiről bebizonyosodott, hogy a magyar közszolgálati televízió híradója úgy állította be, mintha megfutamodott volna a kérdések elől az európai parlamenti képviselő, miközben a filmanyagot és a valóságot megnézve messze nem erről volt szó. Mi lesz ennek a vége? Papp Dánielt, aki felelős ezért, mint a Magyar Televízió hírfőszerkesztője, Böröcz vezérigazgató úr, az MTVA elnöke kinevezi az MTVA hír- és hírháttér műsor főszerkesztőjének. Tessék nekem megmondani, hogy ez miért maradt ki a beszámolóból! Ez az eljárás így, egymást követően, rendben van? - kérdezem én.

A BBC vezérigazgatója szombaton lemondott. Önök sokat emlegették, és ezt sokszor hivatkozta az elnök asszony is a különféle beszédeiben, hogy a BBC-normákat követjük, a BBC rendszerét akarjuk. De a saját etikai kódexüket sem tartják be, nemhogy a BBC-ét. A BBC vezérigazgatója azért mondott le, mert egy tényfeltáró riportban az egyik újságírójuk azt állította, hogy politikusok is kaptak a pedofil ügyben gyermekeket egy intézettől törvénytelenül és elég erkölcstelenül. Nem mondtak még neveket sem, csak azt mondták, hogy politikusok. Ennek nyomán a közösségi portálon egyes politikusokat megneveztek, képviselőket, hogy kik lehettek azok. Képviselőket neveztek meg, és a vezérigazgató lemondott. Ez volt a történet, képviselő úr, szó szerint, tessék elolvasni. És azt mondta, hogy az ő televíziójában, a BBC-ben elindult egy olyan valami, amiben ugyan nem neveztek meg senkit, de ennek nyomán megneveztek, és ezek után neki nincs alapja ott maradni. Ez a BBC-norma. Ehhez képest nálunk kinevezik, majd később aztán távoznia kell, amikor egy másik botrányos ügy lesz, amikor most már Deutsch Tamás Európa parlamenti fideszes képviselő is ugróiskolát játszik az MTVA-nál. Úgy látszik, már egy ismert kormánypárti képviselőnek is ki kell fakadni ahhoz, hogy végre történjen valami normálisnak tűnő, az pedig már a Lomnici-ügy. De erre majd vissza fogok térni, mert ez már az év végén volt.

Egészen elképesztő módon építik le a 3 ezer fős közmédium dolgozói rendszerét, ezer főt elküldenek, de úgy küldik el őket, hogy lényegében a szakszervezetekkel és az őket képviselőkkel semmifajta komoly egyeztetés nincs. Sőt, a második lépcsőben a szakszervezeti vezetőket is lapátra teszik. Név szerint fel tudom önöknek olvasni, nem húznám vele az időt, vissza tudják nézni, őket vissza lehet olvasni, a történet lényege az, hogy úgy működik, mint állam az államban, egy olyan rendszer működik ebben az egész médiaszabályozási rendszerben a médiahatósággal a tetején és az alatta lévő MTVA-val, annak a 60 milliárdos költségvetésével, mintha rájuk nem is vonatkoznának a szabályok, ők bármit megtehetnek.

Ennek a leggyönyörűségesebb példája volt a legutóbbi eset, amikor a békés demonstrálókat, akik még az ombudsman szerint is minden szabályt betartottak, egy demokráciában fogták és az éjszaka leple alatt a halottak napján kipaterolták. Mert ehhez joguk van! Mert nekik nem tetszik! Mert ők unják! Meg ott aztán ne legyenek! Nem érdekes, majd lesz valami, aztán jó napot! Hát szóval, ez történhet ma Magyarországon, európai uniós tagországként így működhet a nyilvánosság intézménye, a közmédium vezetése így bánhat el azokkal, akik nem tetszenek neki.

60 milliárd: ezt a számot többször elmondtam önöknek, ami egyre inkább növekszik. Ez a 60 milliárd, csak a többiek kedvéért, akik talán nem annyira tájékozottak, akkora pénzösszeg, akkora állami támogatás, amit ebben a Házban fogadunk el, és még arra sincs igazából rálátásunk, hogy részleteiben mire költik és hogyan, mert nem kell elszámolni vele igazából, csak szintetikus számok jönnek ide, nos ez több, mint az elektronikus médiapiac többi szereplőinek együttes árbevétele. Ez ekkora pénz, ez ekkora állami támogatás, ekkora beavatkozás a magyar médiapiacba. Ha ekkora pénzt adnak közszolgálati televízióknak, rádióknak, hírügynökségeknek, ha a többi vetélytárshoz képest ráadásul ekkora az aránytalanság, vagy így néz ki az arány, akkor azt szokták mondani, hogy akkor viszont a reklámpiacon ezek a médiumok nem gyűjthetnek pénzt, mert akkor meg kell hagyni a többi szereplőnek a megélhetés lehetőségét. De hát nálunk ez a kettő együtt van, mert most ez így van jól.

Ennyi pénzből annyira kevés nézőt, amit produkálnak, rég látott Magyarország. Egy főre vetítve ez egy borzasztó összeg. Ma a Magyar Televízió a nézettséget illetően a Cool TV-vel, a Film + televízióval vívja az igazi csatát és nem a kereskedelmi tévékkel. Bár azt mondták, ha majd sok pénz lesz, akkor azokkal fogja vívni a csatát és utol kell őket érni. A közszolgáltatása nincs definiálva, megszüntették a vidéki tudósításokat, pontosabban úgy szüntették meg, hogy önkormányzati fideszes felügyeletű televíziókkal szerződést kötöttek, de a stúdiókat megszüntették. Ma már odáig jutott - és ez a végszó, elnök úr tisztelettel, ha lehetséges, az egy percemmel még éljek, amivel meghosszabbítható a felszólalásom, ha ezt a lehetőséget megkapom öntől -, hogy annyira visszaesett színvonalában, nézettségében a közmédium rendszere, hogy a 2012 januárjában megjelent hallgatottsági adatok szerint a Class FM az eddig piacvezető Kossuth Rádiót is megelőzte a hallgatottságban. Ennyire mélyponton van a dolog, ennyi pénzért.

Sajnálom, hogy ezek nem voltak benne, de majd egy normál felszólalásban még ki szeretném egészíteni az önök gyakorlatát, főleg az olyan területen, ahol igazából kemény jogosítványok maradtak az analóg rádiózásban megítélendő frekvenciák és műsorszolgáltatások ügyében. Az időm már ezzel az egy perccel is lejárt.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmét és köszönöm az önök figyelmét. (Karácsony Gergely tapsol.)