Felszólalás adatai

A lényege ennek a módosításnak az, hogy az előzetes konzultáció intézményét gyakorlatilag a környezetvédelmi engedélyezési eljárásból törölni javasolja, arra való hivatkozással, hogy ez egy kevéssé használt eleme a környezetvédelmi engedélyezéseknek. A beruházók az elmúlt évek tapasztalatai alapján széles körben nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy előzetes konzultáción részt véve pontosítani tudják a környezetvédelmi engedélykérelmüket, ezáltal lehetővé válna, hogy a hiánypótlásra kötelezett, pontatlan, problémás engedélykérelmek száma csökkenjen, és a beruházók olyan engedélykérelmeket tudjanak beadni, amiket gyors határidővel a hatóságok engedélyezni tudnak. Ezzel a helyzetértékeléssel, azt gondolom, egyet lehet érteni, tehát valóban, mi is ezt látjuk és ezt tapasztaljuk, hogy ez az eszköz nem váltotta be az eredetileg hozzáfűzött reményeket, ugyanakkor megfontolandó, hogy erre az adekvát reakció ennek az eszköznek a megszüntetése, vagy a rá vonatkozó szabályozásnak egy olyan módosítása, amely azt elősegíti, hogy ezzel az eszközzel a beruházók, az engedélyesek, engedélykérelmezők élni tudjanak.

Az előzetes konzultáció intézménye nem bonyolítja az engedélyezési eljárást, mert ez nem egy kötelező eleme az engedélyezésnek, tehát erre akkor kerül sor, hogyha maga az engedélykérelmező, az engedélyes maga úgy dönt, hogy ilyen előzetes konzultációt kér. Tehát azzal, hogy töröljük a lehetőségek közül ezt az elemet, ezáltal nem fog érdemben csökkenni a bürokratikus teher, semmilyen kötelező érvényű bürokratikus feladatot nem veszünk le az engedélyesek válláról, viszont megszüntetjük azt a lehetőséget, hogy a tényleges engedélykérelem beadása előtt olyan konzultáción vehessenek részt az engedélyesek, amely segíti őket egy pontosabb engedélykérelem benyújtásában.

Az, hogy ez eddig nem történt meg, ennek számos oka van. Az egyik, hogy az előzetes konzultációra vonatkozó szabályozás lényegében az előzetes engedélyezéssel majdnem azonos vagy ahhoz nagyon hasonló eljárásrendet írt elő, tehát ugyanazokon a procedúrákon szinte végig kell mennie. A meglehetősen összetett és bonyolult procedúrán végig kell mennie az engedélyesnek, amelynek a végén ugyanakkor nem kap határozatot a hatóság részéről, egy olyan határozatot, amely egy biztosíték lehet számára arra, hogy amiket az előzetes engedélyezésben megvitattak, azt a hatóság jóváhagyja. Igazából csak egy bólogatást kap a hatóság részéről a konzultáció végén, hogy ez így jó lesz, aztán a végső engedélyezés során meg majd elválik, hogy ez ténylegesen így van-e, vagy sem. Ez egy olyan bizonytalansági elem, amely eltántorította őket. Meglehetősen sok munkát kell beleölni az előzetes konzultációba, és nem kapnak biztosítékot a beruházók, az engedélykérelmezők arra, hogy ennek a munkának lesz hozadéka, meg fog térülni, és ennek eredményeképpen valóban, az engedélykérelmük elbírálása gyorsul, és vélhetőleg a hiánypótlásokat nem kell megtenni.

Ebben a helyzetben megoldásnak azt javasolnám, egyetértve a kormányzati szándékkal, hogy felül kell vizsgálni az előzetes konzultáció szabályozását, de elsősorban arra kéne törekedni, hogy magát az eljárást egyszerűsítsük, tehát hogy ne járjon olyan nagymértékű teherrel az engedélykérelmezők számára, hogy végigmenjenek ezen a konzultációs eljáráson, és ezáltal ugyanakkor hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, amelyek ténylegesen segítenek abban, hogy a valódi engedélyezési eljárásban, a tényleges engedélyezési folyamatban ne küldjék vissza hiánypótlásra az engedélykérelmeket, ne kerüljön sor újabb és újabb határidő-módosításokra. Paradox módon éppen ez segítené elő a Magyary-programban foglalt bürokráciacsökkentési és az engedélyezési eljárások időtartamának csökkentésére vonatkozó célokat. Tehát ez segítené hozzá a beruházókat ahhoz, hogy egy minél gyorsabb, minél egyszerűbb engedélyezés folyjon le, hiszen a konzultáció során ki lehet szűrni a vélelmezhető hibákat, és magában a határidőkhöz kötött engedélyezési folyamaton pedig már gyorsan végig tudna futni az engedélykérelem.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát én azt gondolom, hogy az eszköz törlése helyett az eszközre vonatkozó szabályozás módosítása az, ami szolgálja a Magyary-programban megfogalmazott célokat, a bürokráciaegyszerűsítést, a bürokratikus terhelés csökkentését a beruházókon, és egyben arra is szükség lenne, hogy a gyakorlati tapasztalat, illetve esetleg valamilyen garanciák vonatkozzanak arra, hogy az előzetes konzultációban megkapott információk, a hatóságok álláspontja a későbbiekben nem fog változni, és az engedélyezés során nem fognak új helyzetbe beleütközni.

Tehát itt mindenképpen szükség volna egy szabályozásegyszerűsítésre, egy kommunikációs, egy tájékoztató, egy tudatformáló kampányra, amely a beruházók figyelmét intenzívebben felhívja erre a lehetőségre, hogy a konzultáció révén jobb, pontosabb, gyorsabban elbírálható engedélyeket tudnak beadni. Egyben szükség van a hatósági munka olyan javítására, hogy ne történhessen meg, ami sajnos a gyakorlatban ma számtalanszor megtörténik, hogy menet közben új és új szempontok merülnek föl, és új és új, sokszor egyébként személyében is változó összetételű hatóság új és új hiánypótlásokra dobja vissza az engedélykérelmet.

Az előterjesztés másik eleme a vízgazdálkodási törvény módosítása. Az ebben foglalt célokkal alapvetően egyetértünk, ezekre nem is térnék ki részletesen, egy ponton azonban problémánk van ezzel a javaslattal. A benyújtott javaslat úgy szól, hogy taxatíve felsorolja azt a három pontot, amely esetben a vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés nem érinti a vízhasználatra vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettséget. Ez tulajdonképpen szűkíti az adatszolgáltatási kötelezettség körét, hiszen a generális szabály helyett, a korábban hatályos meg a jelenleg még hatályos szabályozás, amely általánosan megfogalmazza azt, hogy a vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés, tehát ha nem kell magát a járulékot befizetni, az egyáltalán nem érinti a bejelentési kötelezettséget, ehelyett taxatíve felsorol három pontot, hogy hol nem érinti. Ezt mi nem tartjuk jónak, itt az adatszolgáltatás köre szűkül, és szűkül annak a lehetősége, hogy megfelelő, naprakész adatokkal rendelkezzenek a hatóságok a vízgazdálkodási tevékenységre vonatkozóan.

(17.10)

Tehát mi azt javasolnánk, hogy ezen a ponton a jelenleg hatályos törvény maradjon hatályban, és a generális adatszolgáltatási kötelezettséget írja elő akkor is, hogyha a vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség nem áll fenn. Erre vonatkozóan módosító indítvánnyal is fogunk élni.

Köszönöm a figyelmet. (Mile Lajos tapsol.)