Felszólalás adatai

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Török Zsolt hozzászólása késztetett arra, hogy egy nagyon fontos mondatára felhívjam a figyelmet, amit kerülgetünk, kerülgetünk, de igazából még nem mondtuk ki. Ennek az egész stratégiának az a címe, hogy legyen jobb a gyerekeknek. Közhelyként emlegetjük már azt, hogy nem lehet a gyerekeknek jobb, ha nem jobb a családoknak. Nyugodtan hozzátehetjük azt, hogy ahol nem jó a felnőtteknek, a gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek, ott nem lehet jó a gyerekeknek sem, és akkor már eljutunk az iskolába a pedagógushoz, a szülőhöz és sok mindenkihez, aki a gyerekekkel foglalkozik, nem beszéltünk az állami gondozottakról s a többi, s a többi.

De egy nagyon fontos kérdést úgy fogalmazott meg, talán úgy mondta, hogy az a fontos, hogy maguk is akarjanak tenni. A felnőttek közötti szegénységnek, a szülők szegénységének egy részében, mondjuk ki őszintén, van, aki önhibáján kívül szegény, és ott van az önhibájukból is szegények köre. Ez egyformán sújtja a gyereket. Ami a legfontosabb, hogy önhibájából szegény gyerek viszont nincs. Ebből következik az, amiről itt szó van, akár foglalkoztatás, jövedelmi viszonyok, megélhetés és egy sor más kérdés. Elsősorban azokon lehet és kell segíteni, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, és csak másodsorban lehet, és nagyon sok energiába kerül azokon segíteni, akik önhibájukból kerültek oda. És a kettő között különbséget kell tenni majd a cselekvési programban is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)