Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a mai parlamenti vitában két vita is folyik egyszerre. Az egyik az, amelyik az előterjesztésről szól, arról a törvényjavaslatról, amely valójában a tárgya a mai parlamenti vitának. A másik pedig egy olyan jellegű politikai vita, ami maximum a nevében vagy a témájában, nagyon távolról hozható összefüggésbe ‑ történetesen abban, hogy oktatásról vagy nevelésről van szó ‑ az eredeti előterjesztéssel.

Nyilván azokat a kérdéseket, azokat a felvetéseket, amelyek szakmai jellegűek és amelyek az előterjesztéshez kapcsolódnak, meg fogja válaszolni az államtitkár úr. A mi részünkről, a Fidesz és a KDNP részéről azért azt gondolom, nem lehet szó nélkül hagynunk a másik vita felvetését, amelyet az MSZP padsoraiból hallhattunk az elmúlt percekben, és én ezekre kívánok most reagálni.

Bangóné Borbély Ildikó jelezte, hogy nem kíván hozzászólni a mai vitához, de valószínűleg mégiscsak nagyon felzaklatta a vezérszónoki kör, mert rögtön szót kért, és abból, amit elmondott képviselőtársam, egyet mindenféleképpen szeretnék középpontba állítani. Ha jól értettem a szavait, azt mondta, amikor Hoffmann Rózsa gyermekére vagy gyermekeire célzott, hogy milyen jó nekik, hogy ők még az előző időszakban, az előző rendszerben járhattak iskolába; bezzeg milyen rossz most a képviselő asszonynak, hogy az ön gyermekei meg most járnak iskolába.

Én azt gondolom, hogy 1990 előtt azért nem azt tanulták a gyermekek, ami a valóság, ami az igazság, és ami nagyon sok esetben a magyarok érdekeit szolgálta. Most ha csak a történelmet nézzük, akkor olyan sorsfordító történelmi eseményeinkről szó sem esett, vagy éppen az ellentétét tanították akkoriban az iskolákban, ha Trianonról beszélünk vagy 1956-ról. (Bangóné Borbély Ildikó: Most teljesen úgy tanítják, ahogy van, ugye?) Én ezt az időszakot semmiféleképpen nem állítanám most a magyar oktatási rendszer példaképévé, vagy nem venném úgy, hogy vissza kellene sírni ezeket az időket. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.)

Egyébként megjegyzem, tisztelt képviselő asszony, hogy ön a következő valamelyik mondatában pedig azt mondta, hogy milyen rossz, hogy most csak egy-két könyv közül választhatnak a pedagógusok, amiből legjobb tudásuk szerint tudnak majd tanítani. 1990 előtt egy tankönyvből lehetett választani, tehát azt az egyet lehetett választani, ami volt. Tehát akkor most el kellene dönteni, hogy most rossz az a régi, ’90 előtti időszak, amikor egy tankönyvből tanultak, vagy éppenséggel jó, mert az egyik hozzászólásukban azt mondják, hogy nem jó az egy tankönyv, a másikban meg visszasírják azokat az időket.

(16.50)

Több képviselőtársam elmondta, hogy több pénzt kellene az oktatásba tenni. Hát több pénzt teszünk az oktatásba. 455 milliárd forinttal több pénzt fordítunk a közoktatás céljára, mint amennyi volt 2010-ben az utolsó szocialisták által tervezett költségvetésben. Ez lényegesen több pénz.

Ha már politikai síkon is folyik az egyik vita, akkor nem állhatom meg, hogy ne jegyezzem meg, önök iskolákat zártak be, pedagógusok ezrei kerültek utcára, lettek munkanélküliek, és folyamatosan pénzeket vontak el az oktatásból. Akkor valóban minden tanév úgy kezdődött, hogy spóroltak a szülők, hogy meg tudják venni az év elején a tankönyvcsomagokat, hisz a tankönyvek árai akkor az egekbe szöktek. Mi ezen akartunk változtatni, és változtattunk is. (Dr. Varga László: Most meg nincsenek tankönyvek!) Gondolom, hogy államtitkár úr erre pontosan fog válaszolni. Az idén a tájékoztatások szerint mindenki határidőben megkapta azokat a tankönyveket, amelyeket rendeltek. (Dr. Varga László: Több hónapos csúszással!) Megkapták az iskolák, ha időben megrendelték, mert ennek is van egy rendje. Jó előre, már tavasszal meg kell rendelni a tankönyveket.

Tehát nem voltak ingyenesek a tankönyvek, sőt nagyon drágák voltak.

A közétkeztetést mi tettük ilyen szélesre nyitottan támogatottá. Ez az első év az ‑ ezt is érdemes megjegyezni ‑, amikor január 1-jétől a kormány és a Fidesz-KDNP támogatásával a rászoruló gyerekeknek nemcsak tanítási időben, hanem az összes szünidőben is tudunk meleg ételt biztosítani. Ez egy olyan fontos feladatcsokor, amit az iskolák elvégeznek, hogy igenis, most nemcsak az oktatást, tehát a szakmai tudás átadását végzik a pedagógusok, hanem ‑ bár ön cáfolta, de én azt gondolom, nagyon fontos ez is ‑ neveléssel is foglalkoznak. Én pedagógus vagyok, és a kollégáimmal együtt azt gondolom, hogy oktatunk is, de nevelünk is. A pedagógusok közül nagyon sokan nagy szaktekintéllyel, de minden esetben nagy szaktudással rendelkező kollégák, akik erre tették fel az életüket. Egyébként megjegyzem, a világon egyedülálló színvonalon oktatják ma a felsőoktatásban a pedagógusokat. Ha összehasonlítjuk azt a szakmai és pedagógiai tudást, amivel a magyar pedagógusok rendelkeznek, arra bátran lehetünk büszkék, és bizakodhatunk abban, hogy amikor a kollégák bemennek az osztályterembe, a tananyagot a legjobb tudásuk szerint fogják átadni, egyben a gyermekek lelkét is formálják, és nevelik is a gyermekeket.

De az oktatáson és a nevelésen kívül a pedagógusoknak és az iskoláknak, főleg kisebb településeken mindenféle kulturális missziójuk is van. Ezeket is végzik.

Ezen túl a kistelepüléseken az iskolák, de a fővárosban is, nálunk a XVII. kerületben is nagy gondot fordítanak a gyerekek szociális megsegítésére, a jelzőrendszerre. Az étkezésről pedig már korábban beszéltem.

Azokat az összegeket tehát, amelyeket a korábbi szocialista vezetés alatt elvettek az oktatástól, mi pó­toljuk. Ezek nem szólamok és nemcsak szavak, meg lehet nézni, ezek számok. Az, hogy 455 milliárd forinttal több vagy kevesebb, egyáltalán nem mindegy.

Varga László képviselőtársam említette ‑ s ez is politikai felvetés volt ‑, hogy a pedagógusok nem lettek megkérdezve, vagy valami hasonlót mondott, nem szó szerint idézem. Amióta én pedagógus vagyok ‑ azt nem tudom, hogy 1990 előtt mi volt ‑, ilyen részletes véleménykérés még nem volt az országban (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalon.), amikor az ország összes pedagógusát megkérdezte a miniszter úr, államtitkár úr, hogy mi a véleménye az oktatási rendszerről. És nemcsak pozitív véleményeket kért! Én jelen voltam a választókerültemben, Rákosmentén az ottani megbeszélésen, tele volt a tornaterem, szép számmal jöttek a kollégák, és elmondták azokat a jobbító szándékú kritikákat is, amelyek bennük voltak, nem tartották magukban. Ezeket összegyűjtötte az államtitkárság, és a kerekasztal-tárgyalásokon a jó részét ütemezve cselekvési tervvé formálta, s ennek egy jó része mára be is ért és életbe lépett, más része most fog majd, és lesznek olyanok, amelyek egy kicsit hosszabb távon fognak majd beérni.

Tudom, mert én is láttam, hogy voltak olyanok, akik nem mentek el a kerekasztal-tárgyalásokra, hanem kimentek az utcára. Ez az ő döntésük volt. Vannak olyan emberek, voltak is és mindig lesznek is, akik nem akkor állnak oda, amikor a feladat ott van az asztaluk előtt, és meg kell oldani, mert akkor kimennek az utcára. (Dr. Varga László: Ennyi a válasz arra, hogy demonstrációk voltak?) Ez probléma, mert ha van egy kérdés, és azt mondjuk, hogy jöjjenek ide, beszéljük meg, mondja el, hogy mit szeretne, mi a javaslata, de ehelyett néhány ezer ember ‑ mert ez csak néhány ezer ember volt, és nem az összes pedagógus, mert a többség a munkáját végezte a munkahelyén ‑, szóval, ezek az emberek nem vették a fáradságot, hogy elmondják, mit szeretnének, hanem nem szakszerűen, szólamokban hangulatot keltettek az utcán. Én azt gondolom, hogy ez nem méltó egy pedagógushoz. Ez akkor lenne méltó, ha nem kérdezték volna meg a véleményüket. Ha nem tudják hol elmondani, akkor nyilván kimennek az utcára, és különféle megmozdulásokat szerveznek. Demokrácia van; ha bejelentik és jogszerűen járnak el, megtehetik. Megtehették most is, senki nem akadályozta őket ebben. Én nem azt a jogukat vitatom el, hogy kimehetnek az utcára, hanem azt, hogy hatékony‑e ez a módszer. Azt gondolom, hogy ők a nem hatékony módszert választották, és ha nem a hatékony módszert választják, azt valószínűleg azért teszik, mert politikai kérdést akarnak ebből csinálni, és nem érdekük, hogy megoldása legyen a felvetett kérdéseknek, és nem érdekük az oktatás megjavítása és tökéletesítése.

Most ennyit szerettem volna így hirtelen a politikai síkról beszélni. Nagyon sajnálom, hogy nem a szakmai kérdésekről beszéltek a hozzászólók, én pedig mindenkitől, aki a szakmai véleményemre volt kíváncsi, elnézést kérek, hogy én sem a szakmai véleményem mondtam el, de azt gondoltam, hogy a politikai felvetések ne maradjanak itt a levegőben, ezért muszáj volt rájuk reagálnom. Köszönöm szépen a figyelmet.