Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Délelőtt, amikor első ízben megszólalhattam, azt a jelzőt használtam a költségvetésre, hogy nagyon kifeszített. Most a szociális területről vett példákkal szeretném bizonyítani ezt a kijelentést, végigtallózva azokon a normatívákon, amiket szociális, illetve gyermekvédelmi területen az állam biztosít az intézményfenntartóknak.

Indításképpen hadd jegyezzem meg, hogy egyes számítások szerint az önkormányzatoknál 48 milliárd, más számítások szerint 90 milliárd forintos hiány keletkezik ezek miatt a változások miatt, amik tehát bővebbek, mint amit ide szeretnék hozni, hiszen az élet sok területén vannak ilyen normatívák, például az oktatás területén, a turizmus területén s a többi. Én csak a szociális normatívákkal szeretnék foglalkozni.

Említettem már, hogy 16 darab ilyen normatíva szerepel az úgynevezett 3-as számú mellékletben, és a 16 darab normatíva közül egyetlenegy mutat emelkedést. Ez az egy a helyben biztosítandó alapszolgáltatásokhoz lakosságarányosan nyújtott normatíva, ami idén 650 forint volt, jövőre 728 forint lesz, még egyszer mondom, lakosonként.

Az összes többi, tehát a további 15 normatíva esetén kisebb-nagyobb mértékű csökkenés szerepel. Például a gyermekjóléti központ speciális szolgáltatásaira adott normatíva idén 2 millió 640 ezer forint volt központonként, jövőre 2 millió 340 ezer forint lesz, tehát pontosan 300 ezer forinttal kevesebb központonként a támogatás. Az étkeztetési normatíva idén 75 600 forint volt, jövőre 70 800 forint lesz. A házi segítségnyújtáshoz biztosított normatíva idén 120 ezer forint volt érintettenként, illetve ellátottanként, jövőre 104 800 forint lesz. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás - ami egy viszonylag új keletű szolgáltatás, aminek a kiépítését a szociális tárca ösztönözte, mert jó dolognak tartjuk, ha az otthonukban élő idősek viszonylag biztonságban érezhetik magukat, hiszen egy gombnyomással elérhetik azt a segítséget, amit, mondjuk, egy rosszullét idején igényelnének - normatívája ellátottanként 62 ezer forint volt idén, és 50 ezer forint lesz jövőre.

(20.30)

Itt megállnék egy pillanatra. Azt gondolom, könnyű számításokat végezni azzal kapcsolatban, ha egy ilyen ellátórendszert, egy ilyen segítségnyújtást valamilyen szolgálat keretében kiépítettek, számítva arra, hogy ehhez valamekkora állami támogatás jár, majd ez a támogatás érzékelhetően csökken, akkor bizony el fognak rajta gondolkodni, hogy hogyan is vegyenek vissza ebből a szolgáltatásból, vissza tudnak-e venni a szolgáltatás minőségéből, tudják-e csökkenteni a létszámot, és nem egy esetben el fognak gondolkozni azon is, hogy fenn tudják-e tartani a szolgáltatást, vagy inkább felszámolják az egészet.

A falugondnoki és a tanyagondnoki szolgáltatás az idén 2 millió 120 400 forintra számíthatott, jövőre ez a szolgáltatás a többihez viszonyítva csak csekély mértékben csökken, 2 millió 100 ezer forint lesz a normatíva.

A támogató szolgálatok, amiket a szociális törvény 65. § c) pontja szerint lehetett, kellett kiépíteni és létrehozni, az idén szolgálatonként 10 millió 200 ezer forintból gazdálkodhattak, jövőre 8 millió 722 ezer forint lesz szolgálatonként ez a támogatási összeg. Azt gondolom, ez nagyon drasztikus csökkenés. Szeretném felidézni, hogy milyen feladatokat is ír elő a szociális törvény ezeknek a létrehozott támogató szolgálatoknak. Itt a fogyatékossággal élő személyek lakókörnyezetben történő ellátásának a segítéséről van szó.

A támogató szolgáltatás feladataként az alapvető szükségletek kielégítését segítő közszolgáltatásokhoz való hozzájutás, személyi szállítás, szállítószolgálat működtetése van meghatározva, az egészségügyi szociális ellátásokhoz való hozzájutás segítése, információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követő társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutás, jelnyelvi tolmácsolás, a tolmácsszolgálat elérhetőségének a biztosítása, segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi kapcsolataik erősítéséhez, egyes szociális alapszolgáltatási részfeladatok biztosítása a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan, a társadalmi integráció megkönnyítése, és végül, de nem utolsósorban a fogyatékos személyek munkavégzését, munkavállalását segítő szolgálatokról van szó. Komolyan felmerül, hogy ilyen drasztikus normatívacsökkenés esetén számítanunk kell arra, hogy jó néhány támogató szolgálat azt mondja, a csökkentett összegből a szolgáltatást ezen a színvonalon - vagy egyáltalán - nem tudja ellátni.

A közösségi ellátásokra rendelt normatíva az idén 7 millió forint, jövőre 6 millió 200 ezer forint lesz. Az utcai szociális munkára az idei 6 millió 300 ezer forinttal szemben jövőre 5 millió 750 ezer forint jut. Azt gondolom, ez is érzékelhető, drámai csökkenés, pedig ahogy hidegedik az idő és közlekedünk, látjuk, hogy a hajléktalanok nem tűntek el az utcákról meg az aluljárókból, továbbra is ott vannak. Egyre fokozottabb mértékben szükség lenne az utcai szociális munkára, de kérdés, hogy ilyen normatívacsökkenés mellett ezek a szolgálatok folytatják-e működésüket.

Az időskorúak, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, a hajléktalanok nappali intézményeinél viszonylag csekélyebb a normatíva összegének a csökkentése, 200 ezer forintról 191 ezerre, mint ahogy a többihez képest viszonylag csekélyebb a fogyatékos személyek nappali ellátásának a normatívája is, ami 465 100 forintról 418 ezer forintra csökken.

Külön szeretnék szólni a gyermekvédelmi szakellátáshoz nyújtott támogatásokról, mert itt egy nagy volumenű átalakítás történik. A gyermekvédelmi szakellátás az otthoni ellátáshoz kétféle normatívát biztosított ez idő szerint. Volt egy különleges ellátásnak nevezett normatíva. A gyermekvédelmi törvény 53. §-a határozta meg, hogy ez alapján kiknek lehet támogatást nyújtani, és volt egy másik, úgynevezett speciális ellátást biztosító normatíva, ami még magasabb volt. A különleges ellátásra igényt tartó gyerekek után 935 ezer forint volt a normatíva ellátottanként, a speciális ellátást igénylők után pedig 1 millió 19 500 forint. Ilyen gyermekvédelmi normatíva a jövőben megkülönböztetve nem lesz, hanem átalakul a szociális bentlakásos normatíva rendszere.

Gyakorlatilag a költségvetésben szembesültünk azzal, hogy az a terv, amit a szociális tárca fontolgatott, hogy differenciálja a szociális ellátás normatíváját olyan alapon, hogy mennyire beteg az érintett személy - és itt elsősorban az idősellátásról volt szó -, ez megtörténik és hozzá van kapcsolva a gyermekvédelmi normatíva is. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az előbb említett különleges ellátásra, illetve speciális ellátásra joggal igényt formáló gyermekek után a jövőben a normatíva 805 300 forint lesz, ami a speciális ellátás esetében 21 százalékos, a különleges ellátást igénylőknél pedig 14 százalékos csökkenés. Azt gondolom, ez meglehetősen súlyos érvágás ezeknél az ellátásoknál.

Ami a szociális otthonokat illeti: a jövőben a szociális törvény módosítása részeként tervezett három típusú normatíva napvilágot lát a költségvetési törvényben, jóllehet ennek a bevezetése olyan vitákat váltott ki szakmai körökben, hogy a tárca a törvénymódosításnak erről a részéről egyelőre és átmenetileg lemondott. Ami a költségvetésben megjelenik, az úgy néz ki, hogy van egy magasabb kategória - ezt úgy nevezik, hogy fokozott ápolást, gondozást igénylő ellátás, ez az említett 805 ezer forintos kategória -, utána van egy olyan kategória, ami az átlagos gondozást, ápolást fedi - ez 710 ezer forint lesz a jövőben -, és van egy harmadik kategória, az emelt színvonalú bentlakásos ellátás, melynek összege ellátottanként éves szinten 447 ezer forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen okkal váltott ki ez a terv hallatlan nagy izgalmat azoknak a fenntartóknak a részéről, akik ilyen emelt szintű ellátást létrehoztak, jó alaposan előre költségszámításokat végeztek, hogy mennyiből is tudnak kijönni és gazdálkodni. Ez a magyarázata annak, hogy a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete egy drámai hangütésű anyagot juttatott el hozzánk, amiből kiderül, hogy ez a csoport, a bentlakásos intézményeknek ez a köre teljesen ellehetetlenül, ha tényleg realizálódik ez a 42 százalékos normatívacsökkentés.

(20.40)

Amikor a tárca érvelését hallgattam, akkor ott valóban méltányolható, súlyos szociális szempontok jelentek meg. A tárca azzal érvel, hogy nem lehet ugyanakkora a normatívája egy olyan, mondjuk, zömmel önkormányzati fenntartású, bentlakásos idősotthonnak, ahol a betegek túlnyomó többsége demens, napi huszonnégy órás ellátásra, pelenkázásra szorul. Ez egészen más működési, gondoskodási körülményeket igényel, mint mondjuk, egy olyan idős ember ellátása, aki tulajdonképpen még abszolút önellátó, azért költözött be az idősotthonba, mert egyedül van, és biztonságban akarja érezni magát, de valójában még teljes értékű életet él.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről maximálisan egyetértek azzal, hogy a jövőre nézvést érdemes gondolkodni a differenciálás feltételein. Egyébként hadd bocsássam előre: nem csak a szociális idősotthonok vonatkozásában, de megjelenik ez a probléma a hajléktalan-ellátásban is. A hajléktalan-ellátásban ez idő szerint egy darab normatíva van, természetesen ez is csökken, nem olyan drasztikusan, 548 ezer forintról 518 ezer forintra csökken, de ez az egy darab normatíva létezik, amit megkap az a szolgáltató, aki mondjuk, egy olyan éjjeli menhelyet tart fenn, ahová este nyolctól érkezhetnek a hajléktalanok, és reggel nyolcig el kell hagyniuk a szállást, ahol húsz-harminc ágyas hodályokban, gyakorlatilag érdemi szociális gondoskodás, szociális munka nélkül, éppen csak fedelet és zsíros kenyeret kapnak. És ugyanez a normatívája annak a hajléktalan átmeneti otthonnak, ahol viszont tényleg egészen színvonalas, igényes szakmai munka folyik, gondozása azoknak az embereknek, például az alkoholt letett hajléktalanoknak, akiknél megvan a remény arra, hogy lehet ebből az állapotukból röptetni őket, valamilyen szociális gondoskodás útján hozzásegíteni a saját lakáshoz, fedélhez, munkához.

Azt gondolom, fajsúlybeli különbség van az ellátások között, és talán itt is érdemes lenne gondolkodni azon, hogyan lehetne, kellene differenciálni az állam által nyújtott támogatást.

Visszatérve a bentlakásos normatívára: ha egyszer igény van ezekre a férőhelyekre, amelyeket sok esetben civil szervezetek teremtettek, amelyekkel kapcsolatban nem árt tudnunk, hogy az állam és a szociális tárca még a közelmúltban is a tőkebevonás érdekében ösztönözte a vállalkozókat és a civil szervezeteket ilyen emelt szintű ellátás létrehozására, hogy azután most rajtaütésszerűen elengedje a kezüket, és azt mondja, gazdálkodjátok ki, miből tudjátok fenntartani azt az intézményt, amelynek a megépítéséhez adott esetben jelentős mértékű hitelt vettetek fel. A tárca érvelésében gyakran elhangzik, hogy itt bizony van egy egyszeri belépési díj, amely viszonylag nagy összeg lehet, következésképp van valamilyen tartalék, amelyre támaszkodni lehet.

Csakhogy ezzel a tartalékkal kapcsolatban fontos tudni: a hatályos szociális törvény nagyon odafigyel arra, hogy mi akasztható le a vállalkozó részéről az érintett ellátott idős emberről, tehát pontosan behatárolja, hogy ez az egyszeri támogatás nem lehet több, mint az éves normatíva hétszerese. Gondoljunk bele: ha ez a szakasz így marad, akkor a majdnem felére csökkent normatíva ennek hétszeresére csökken az egyszeri támogatásként igényelhető összeg, és a havi intézményi térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg a személyi térítési díj, amely pluszban kérhető.

Ami az egyszeri beugró felhasználását illeti, azzal kapcsolatban a törvény két követelményt fogalmaz meg. Az egyik az, hogy 10 százalékot tartalékolni kell, például azokra az esetekre, amikor öt éven belül elhalálozik az idős ellátott, és ilyenkor az intézménynek időarányos visszafizetési kötelezettségnek kell eleget tennie, másrészt pedig 30 százalékból fejlesztési alapot kell képezni, amelyből majd az épületet karbantartani, fejleszteni lehet. A maradék 60 százalék az, amelyből a működést is, valamint a felvett hitel törlesztését is finanszírozni kellene. Abból az anyagból, amelyet ez a civil szervezet, a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete elküldött, nagyon plasztikusan kiderül, hogy a jelenlegi normatíva mellett is évenként tipikusan mínuszos a gazdálkodás, tehát ennek az egyszeri térítési díjnak a nagy része belemegy a működésbe.

És még egy nagyon fontos szempontot szeretnék szóba hozni, amely közkeletű félreértésre ad okot, illetve amit szeretnék eloszlatni a megjegyzéssel kapcsolatban. Sokan azt hiszik, hogy az idősellátásban történő ilyetén részvétel abszolút üzleti jellegű vállalkozás. Nos, azt gondolom, van ilyen is, de az ilyen típusú vállalkozások nagy része, sokkal nagyobb aránya olyan alapítványi, illetve olyan közhasznú társasági formában működik, amely nonprofit jellegű, ahol tehát a fenntartó a pénzügyi eredményt köteles a működésbe visszaforgatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon a szociális ellátórendszerben a bentlakásos intézmények ellátása tekintetében nem működik a szektorsemleges finanszírozás. Eddig volt valamilyen normatíva, amelyhez képest az egyházi intézmények majdnem 50 százalékkal nagyobb normatívát kaptak. Ennek hátterében a valamikor kötött vatikáni megállapodás volt az alapja, hogy az önkormányzati intézmények fenntartásához, finanszírozásához az állami normatíván kívül az önkormányzat is hozzájárul, és ez az a plusz, amely az egyházi intézmények vonatkozásában itt megjelenik. De nem jelenik meg semmiféle plusz a civil szervezetek által létrehozott és működtetett intézmények vonatkozásában. Úgyhogy azt gondolom, ha ezen az úton továbbmegyünk, akkor drámai módon ellehetetlenülnek ezek az intézmények, amelyek pedig önkormányzati feladatokat vállaltak át. Következésképp ezt alaposan újra kell gondolnia a tárcának, hogyan is akarja azt az egyébként - nem győzöm hangsúlyozni - szerintem is indokolt differenciálást elindítani és megvalósítani.

Talán az lenne korrekt, tisztességes és célravezető, ha azt lehetne mondani, hogy ezen a jelenlegi színvonalon be van fagyasztva a normatíva, és elkezdjük felfelé differenciálni a súlyos, fokozott gondoskodást igénylő esetek számára, ahol tényleg nagyon indokolt, hogy magasabb legyen. De úgy, hogy a már bent lévő ellátotti kör vonatkozásában egyik évről a másikra 42 százalékkal csökkenjen a normatíva, azt gondolom, ez megvalósíthatatlan, mert hallatlanul komoly problémákat, feszültségeket gerjeszt. Ez az intézményfenntartó nem tudja megtenni sem azt, hogy a térítési díjat emelje, mert a szociális törvény kiköti, hogy nem emelheti a duplájára; nem tudja megcsinálni azt, hogy az egyszeri belépési díjat emeli; és reményeink szerint nem fogja megcsinálni azt, hogy az ellátás színvonalát csökkenti, hiszen valahol az is a jogbiztonságot sérti, hiszen ezekkel az idős emberekkel szerződést kötöttek valamilyen színvonalú ellátásra, amiből nem lehet csak úgy egyszerűen visszavenni.

(20.50)

Remélem, hogy a kifeszített és szűkös kereteket vagy lehetőségeket nyújtó költségvetésben azért annyi mozgástér mégiscsak lesz, hogy ezek a normatívák legalábbis részben korrigálásra kerülnek.

Csökken a bölcsődei normatíva is, ami némiképp ellentmond annak az ösztönzésnek, hogy menjenek a mamák, a kismamák dolgozni, hiszen hogyha nem tudják elhelyezni a gyereküket, akkor ezt bajos megoldani. Itt a csökkenések forintértékben nem olyan drasztikusak, nem olyan jelentősek, mint amiről eddig beszéltem. 462 900 forintról 426 500-ra csökken a bölcsődei normatíva, de csökken a családi napközi ellátás is, ami hasonlóképpen azt a funkciót kellene hogy betöltse, hogy lehetővé tegye az édesanyáknak a munkába állást, itt 156 200-ról 118 300-ra csökken az ellátás mértéke, legalábbis abban az esetben, hogyha ez így marad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék még nagyon röviden szólni egy másik problémáról, ami megjelenik a 2006-os költségvetésben, rajtaütésszerűen jelenik meg, hogy úgy mondjam, egy bizonyos kényszerhelyzetben, amit viszont én elvi szempontok, elvi megfontolások miatt kifogásolok. Talán novemberben elénk kerül az a nyugdíjas korrekciós csomag, amit az Idősügyi Tanács kérésére fogadott el a kormány. Ennek a csomagnak van nagyon sok értékelhető pontja, ezekről most nem akarok beszélni, majd lesz parlamenti vita róla, és akkor ezek részletesen szóba jöhetnek; csak arról az egy, az első évet érintő kérdésről szeretnék szólni röviden, ami tehát megjelenik a 2006-os költségvetésben, és azt gondolom, hogy nem jó irányba mozdítja el az özvegyi nyugdíjrendszert.

Arról van szó, hogy ebben a csomagban az idős embereket képviselő szervezetek elérték, hogy azok az özvegyi nyugdíjak, ahol saját jogon szerzett nyugdíj nincs a háttérben, amelyeknek a mértékét a törvény, a hatályos törvény 50 százalékban, tehát az elhunyt nyugdíjának 50 százalékában állapította meg, ezek most két lépésben 5-5 százalékkal, tehát 50 százalékról 60 százalékra föl fognak emelkedni. És ez az indoklás az, hogy az átlagos, az ebben a kategóriában számítható átlagos nyugdíj nagyon alacsony, mindösszesen 39 ezer forint, ezért meg kell emelni.

Szeretnék utalni rá, hogy ma Magyarországon legalább háromféle özvegy létezik. Van egy olyan, akinek saját jogon szerzett nyugdíja nincsen, ezért kapja az elhunyt házastársa nyugdíjának az 50 százalékát. Van egy olyan özvegy, akinek saját jogon szerzett nyugdíja is van, és ezért kapja az elhunyt házastársa nyugdíjának ma már a 30 százalékát; itt jegyzem meg, hogy ez a szabályozás még ennek a ciklusnak az elején 20 százalék volt. És van egy harmadik csoportja az özvegyeknek, akik elhunyt házastársuk után 0, azaz nulla forint özvegyi nyugdíjat kapnak, egyszerűen azért, mert a házastárs halála és az illető életben maradott fél nyugdíjazása között több mint tíz év eltelt. Nos, én ezeket olyan típusú igazságtalanságoknak tartom a jelenlegi özvegyi nyugdíjszabályozásban, amelyeket mindenképpen kezelni, feloldani kellene.

A ciklus elején még ez a kormány is azon az állásponton volt, hogy indokolatlan 20 százalék és 50 százalék arányban különbséget tenni két özvegy között, hiszen az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából csak az lehet mérvadó, mértékadó, hogy az elhunyt szerzett-e jogosultságot nyugdíjra vagy nem. Ha szerzett, ha megszerezte ezt a jogosultságot, akkor jár neki, az életben maradott házastársának az özvegyi ellátás. Azt gondolom, attól függetlenül jár, hogy 10 év vagy 15 év telt-e el a két esemény között. Következésképp ezeket az aránytalanságokat kitisztítani kellene a rendszerből, és az a lépés, amit most eltervez a kormány, hogy az 50 százalékot 60-ra emeli, nem abba az irányba hat, hogy megszünteti ezeket az aránytalanságokat, hanem pont ellenkezőleg, abba az irányba, hogy tovább növeli, tovább gerjeszti a feszültséget.

Gondoljanak bele, minden olyan özvegyasszony, aki maga is dolgozott - és most kicsúszott a számon, hogy asszony, de hát mindannyian tudjuk, hogy az özvegyi ellátást igénybe vevők túlnyomó többsége nő, idős nő, akinek magának is van saját jogon szerzett nyugdíja - értetlenséggel szemléli, hogy a szomszédasszonya, aki soha egy percet, egy napot, egy évet nem dolgozott, nagyobb özvegyi nyugdíjat kap, mint ő maga. Azt gondolják végig, képviselőtársaim, hogy amikor megcsináltuk ’97-ben a nyugdíjreformot, akkor azt mondtuk, hogy a biztosítási logikát akarjuk erősíteni, és kitakarítani a nyugdíjrendszerből a szociális megfontolásokat, a szociális szempontokat, azt kezelje a szociális ellátórendszer. Ha pedig a biztosítási logikát akarjuk következetesen képviselni, abból bizony az következik, hogy ahol kétszer annyi járulékbefizetés történt, ahol dupla annyi szolgálati idő alapján fizettek járulékot, ott dupla akkora ellátás keletkezzen. Következésképpen nagy gond nekem, hogy ez a költségvetés az elmondottakkal ellentétben abba az irányba tesz egy hathatós lépést, hogy ezeket a rendszerben meglévő feszültségeket tovább növelje.

Nagyon szeretném elérni, hogyha a nagyobbik kormányzó párttal lehetne még egyeztetést folytatni erről a kérdésről. Én természetesen vagyok annyira szociálisan érzékeny, hogy ha az úgynevezett 50 százalékos özvegyi nyugdíjrész átlaga nagyon alacsony, ha ott tényleg megélhetést nem biztosító ellátásról van szó, akkor találjuk meg a módját annak, hogy ott valamilyen pótlék formájában, valamilyen, azt gondolom, a szociális ellátórendszeren keresztül nyújtott segítség eljusson az érintettekhez. De hogyha ezt a nyugdíjat rendszeren belül akarjuk megoldani, megtenni ezt a lépést, ami most elő van készítve, akkor azt hiszem, hogy nem csökkentjük, hanem fokozzuk a bajt.

Befejezésül még egyszer szólnék azokról, akik tehát nulla forint, nulla fillér özvegyi nyugdíjat kapnak, pedig az elhunyt házastársuk évtizedeken keresztül dolgozott, évtizedeken keresztül fizetett járulékot. Azt gondolom, hogy számukra okkal és joggal elvi kérdés, hogy ők is hozzájuthassanak az özvegyi nyugdíjrészhez.

Nagyjából ennyit akartam összefoglalni azokból a részlettémákból, amelyeket fontosnak tartottam.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)